A pálos rend a 16. század derekán intézményrendszerét és személyi állományát tekintve egyaránt nagy kataklizmán esett át. A 17. században végbemenő belső reform, illetve a külső támogatás mégis megteremtette az intézményhálózat bő-vülésének alapját, és úgy tűnik, hogy ezt a megerősödést a rendfőnök diétai helye is jelezte. A pálos generális perjel országgyűlési jelenlétéről az egész századból el-szórt adatok tanúskodnak, ám azt az idézett 1608. évi törvénycikk nem rögzítette, vajon a felső- avagy az alsótáblán volt-e szavazati joga. A 16. század végi gyakor-latot mégis sejteti az 1582. évi diéta meghívottjainak jegyzéke, amelyben Ternavai
8 Az egyháziak 18. századi felső- és alsótáblai helyéről l. Szijártó 2010: 47–48., 50., továbbá az itt hivatkozott függelékek. Vö. Forgó 2017: 94.
9 Vö. Molnár 2006: 25–37.
70
Kádár Zsófia István pálos rendfőnök „Ad Praepositos” utolsó helyen, tehát az alsótáblai kleri-kusok között szerepel.10
1622-ben Zaicz János generális perjel „ad abbates”, azaz az apátok között a hetedik helyen szerepelt a diéta lajstromában.11 1637/1638-ban Stassewsky Miklós esetében csak a meghívásáról tudunk.12 Borkovics Márton főperjel 1647 áprili-sában jelen volt a diétán, amelynek meghívottjai között az apátok sorában utol-sóként szerepelt.13 Ugyanerre az országgyűlésre még két pálos atya, Petroviczy György és Ivanovics Pál meghívásáról is tudunk: mindketten a legfelsőbb rendi kormányzat tagjaiként, alighanem a főperjelt helyettesítve lehettek jelen.14 1655-ben Ivanovics már rendfőnökként a felsőtáblán ült, mivel itt a püspökök utáni első helyet elfoglalva rangvitába keveredett Dianesevich Miklós zágrábi nagypré-posttal.15 A pálos főperjel felsőtáblai megjelenése azonban alighanem újkeletű volt, amit nem csak a kibontakozó rangvita sejtet, hanem az is, hogy a diéta lajst-romában Ivanovics neve „ad praepositos” utolsó helyen szerepel – míg a másik fél, Dianesevich is ugyanebben a csoportban, igaz, annak élén van feltüntetve.16 A vallásügyi panaszoktól és heves vitáktól hangos 1659. évi diétán a már emlí-tett és a felsőtáblán a zágrábi nagypréposttal továbbra is rangvitában álló Borko-vics Márton főperjel mellett az alsótáblán Vanoviczi János képviselte a rendet.17
10 MOE VII. köt. 138.
11 Guszarova 2005: 107. Generális perjel 1611–1628, személyére l. Kisbán 1938: 206–207.
12 Vö. Eggerer 1663: 340.; Kisbán 1938: 214., 213–221. Stassewsky 1636-tól a rend vicarius apos-tolicusa, 1640–1644 főperjel, tehát az említett országgyűlésen még előbbi tisztségében és nem generális perjelként vehetett részt.
13 Guszarova 2005: 117. Rendfőnökségére és személyére: Kisbán 1938: 221–232. 1647 áprilisi di-étai jelenlétére utal: Galla 2015: 69–70., 53. lj.
14 Guszarova 2005: 117. A jogi jártasságáról nevezetes Pertoviczky György az említett Stassews-ky bizalmasa volt, 1642-től rendi vikáriusi tisztsége mellett egyúttal a rendfőnök sociusa. Sze-mélyére: Galla 2015: 33., 38., passim; Kisbán 1938: 223–225. (Petroniczky, Petroviczy). Iva-novics Pál 1644-ben már a rend kormánytanácsosa, majd 1651–1657 és 1663–1669 főperjel, személyéről l. Galla 2015: 29–30., passim, Kisbán 1938: 236–241.
15 Molnár 1906: 211. Ivanovics rendfőnöksége kapcsán az 1655. évi diétáról (I. Lipót koronázásá-ról és a nádorválasztáskoronázásá-ról) megemlékezik: Eggerer 1663: 354.
16 Guszarova 2005: 130–131. (Egyelőre nem sikerült tisztáznom, hogy a pálos főperjelt 1655-ben mi indította a felsőtáblai megjelenésre.)
17 Molnár 1906: 212. Vanoviczi alsótáblai jelenlétét a bencés rendtörténet jogellenes aktusként jellemzi. Vanoviczi Borkovics hívására 1659. július végétől december 4-ig volt Pozsonyban, ahol az alsótáblán a világi és szerzetes klérus protestánsokkal szembeni pozícióit tevőlegesen erősítette. Galla 2015: 162–163.
Szerzetesrendek a 17. század századi magyar országgyűléseken A pálos rend egyidejű felső- és alsótáblai jelenlétét éppen az említett Dianesevich prépost persze sérelmezte, jogtalannak tartotta.18
1681-ben Benkovich Ágoston rendfőnököt a felsőtáblai klérus meghívottjai kö-zött a püspökök utáni első helyen említik. Az országgyűlés idején történt váradi püspöki kinevezése is.19 Ugyanezen a diétán (távollétében) az alsótáblán helyettese, Selegovics Mátyás képviselte.20 1687-ben a főperjel, Mihalsky Rafael kapott meghí-vót, és volt jelen a felsőtáblán. Itt Simoncsics Gellért bencés főapáttal közösen emlé-kiratban fordultak az uralkodóhoz a szerzetesrendeknek azon jogát védve, miszerint a rendekbe lépők javait vagy a javukra tett hagyatékokat a szerzetesrendek továbbra is elfogadhassák.21 Mindeközben a pálos főperjelt (a lengyel rendtartomány vizitáci-ója miatti) távollétében az országgyűlésen helyettese, Barilovics Lajos képviselte és tett erőfeszítéseket a rend elhagyott monostorainak visszaszerzésére.22
A leírtak afelé mutatnak, hogy a század első felében a pálos rendfőnökök az alsó-táblán foglaltak helyet. A rendfőnök helyetteseként (esetleg mellette) jelen lévő rend-tagokról 1647-ből vannak a legkorábbi adatok. A felsőtáblán legkorábban 1655-ben találjuk meg a főperjelt Ivanovics Pál személyében. Az 1659. év vitatott gyakorlata, amely szerint a rend a felső- és az alsótáblán egyidejűleg volt képviselve, úgy tűnik, nem gyökerezett meg. A század végéről származó adatok arról tanúskodnak, hogy a generális perjeleken kívül csak azok távollétében voltak jelen képviselőik: már kivétel nélkül a rendfőnök-helyettesek, akik az alsótáblán ültek. Ennek rögzülését tükrözi
18 Molnár 1906: 211.
19 Guszarova 2005: 143. A felsőtáblán rangvitába keveredett Gencsy Egyed szentmártoni főapát-tal, vö. Molnár 1906: 210. 3. lj. Benkovich Ágoston főperjel 1675–1681, l. Kisbán 1938: 262–
271., Galla 2015: 137., passim. Váradi kinevezésére l. Véghseő 2007: 350–351.
20 Guszarova 2005: 140. „vicegeneralis Paulinorum” (név szerint nem említi). Selegovics Mátyás (†1682) a rendfőnök-helyettesi tisztséget Benkovich mellett mindvégig viselte, 1681. évi vissza-vonulása után nem sokkal hunyt el a máriavölgyi kolostorban. Benger 1743: 134. (megválasztá-sa), 200–201. (elogiuma). Vö. Galla 2015: 29–30., passim.
21 ÖStA HH StA, UA Comitialia, Fasc. 402. Konv. C. fol. 139. „generalis Paulinorum per de-putationem”. (A forrást Pálffy Géza bocsátotta rendelkezésemre, segítségét köszönöm!) Mi-halsky Rafael főperjel 1687–1690, l. Kisbán 1938: 266–267. Kisbán szerint (uo. 293.) 1687-ben a rendfőnök személyesen részt vett az országgyűlésen, „ahol Buonvisi bécsi nunciust és Kol-lonits Lipót győri püspököt megnyerte a rend igazságos és méltányos ügyének”. A főapáttal közös beadványról l. Molnár 1906: 668., továbbá: Benger 1743: 233–234.
22 Benger 1743: 233. Barilovics rendfőnök-helyettesi megbízatásáról (1687–1690), majd rendfő-nökségéről (1690–1695, 1709–1712): uo. 229., 264–265., 453–455. vö. Galla 2015: 240–242., 246.
72
Kádár Zsófia a 18. századi gyakorlat is, amely szerint, ha megjelent, a pálos rendfőnök a felsőtáb-lán foglalt helyet, távollétében az alsótáblára követet küldött.23