fol. 1r–9v = „Invictissimo ac potentissimo principi” kezdettel az előszó26 fol. 9v–62v = Pars prima
fol. 63r–149v = Pars secunda fol. 150r–259r = Pars tertia fol. 259v–308v = Pars quarta
fol. 309r–321v = Index in Quadripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae27
I/4. A keszthelyi Festetics-könyvtár egykori Quadripartitum-példánya
Ezt a 410 folióból álló, nagyalakú kéziratot a második világháború idején még a keszthelyi Festetics-kastély könyvtárában őrizték, ezt követően került az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol jelenleg is található.28 Egy tisztázat-jellegű másolatról van szó, amelyet Johannes Leßkocz készített az 1680. esztendő folyamán. A Né-gyeskönyv egész szövegét ő másolta.29 A kódexbeli Quadripartitum-szöveg az eredeti,
„bizottsági” változatot követi. Utóbb azonban, minden bizonnyal a 18. században, a kézirat egy későbbi használójának láthatóan tudomása volt a másik, interpolált válto-zat létéről is. Nyilván nem tudván dönteni a két verzió közti elsőbbségről, jónak látta az I. könyv első két fejezetét az interpolált variánsból is lemásolni, és ezek lapjait a kötetbe fűzni. Ily módon a kézirat jelenleg a Négyeskönyv „előbeszédével” kezdődik, ezt követi az interpolált változat első két cikkelye (fol. 12–13.), majd ezután kezdődik a „bizottsági” variáns textusa. A műhöz a másoló tartalomjegyzéket is készített – ez a szöveg után kapott helyet.30 Ezt követően még szerepel a kötetben egy jogi tabula, amely sohasem képezte a Négyeskönyv részét.31 Végezetül, a legutolsó lapra bemá-solták a Quadripartitum utóéletéről beszámoló, számos más kéziratban is meglévő rövidebb szöveget is.32 Jóllehet e manuscriptum már közel másfél évszázaddal azután
26 Ezt megelőzően 7 üres lap.
27 Ezt követően 25 üres lap.
28 Jelzete: Fol. Lat. 4354. 1953-ben vette állományába az OSZK, száma a Növedéki Naplóban:
1953/89.
29 Amint arról a 380. lap verzóján maga is megemlékezett: „Die 2. May 1680 inchoatum; finitum vero 22. Septembris anni eiusdem.”
30 Fol. 369r–380v.
31 Fol. 381–409.
32 Fol. 410. Sem a jogi tabulát, sem a Quadripartitum utólagos sorsát elbeszélő szöveget nem a kéziratot másoló Johannes Leßkocz írta. Ez az „utószó” egyébként mind egyes bizottsági,
32
Mikó Gábor készült, hogy I. Ferdinánd király utasítására a Négyeskönyvet összeállították, mégis fontos példája egyfelől annak, hogy a mű a 17. században is ismert volt, másfelől annak is, hogy a két szövegváltozat közti különbségekről már jóval az 1798. évi első kiadást megelőzően tudtak.
A kézirat tartalma az alábbi:
fol. 1r = Quadripartitum juris consuetudinarii Regni Hungariae33 fol. 1v = üres
fol. 2r–11v = „Invictissimo ac potentissimo principi” kezdettel az előszó.
fol. 12r–13v = A Négyeskönyv I/1–2. cikkelyei az interpolált változat szerint.
fol. 14r–75v = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae Pars Prima fol. 76r–183r = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae Pars Secunda fol. 183v = üres
fol. 184r–313v = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae Pars Tertia fol. 314r–368v = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae Liber Quartus
fol. 369r–380v = Index titulorum Quadripartiti operis iuris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae
fol. 381–409. = egy tematikus jogi tabula
fol. 410. = Cím nélkül a „Hoc opus decreti”, ill. a „Sicut obiter praenotatum” kezdetű beszámolók a Négyeskönyv utóéletéről, ezt követően: „Actatorum(!) praemissorum conscius praescriptae exhibitae excusationii dominorum praefatorum descriptor”.
II/1. Az esztergomi Batthyány-könyvtár Quadripartitum-példánya
Erről a kéziratról az eddigi Négyeskönyv-irodalomban sehol sem találtam említést.34 A szürke papírba kötött, 316 lapból álló folió méretű kötetet „Cat. VI. Tit. II. a.” jelzet alatt őrzi az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Batthyány-gyűjteménye. A kötés a névadó érsek korához köthető – az általam szintén eredeti formájában forgatott, 18. századi Kézai-kézirat ugyanilyen jellegű borítóval van ellátva.35 A kódex gerincén az alábbi, bőrlapon ráragasztott cím olvasható: „Decreta regni Hung., quod per juris consulto patriae q. elaboratum etc. sed per status et OO rejectum. A. 1638.” Az
év-mind egyes interpolált variánst fenntartó kéziratokban fennmaradt. Bővebben lásd alább.
33 A cím nem Leßkocz, hanem egy későbbi kéz írása.
34 Beke Margit kéziratkatalógusában bukkantam rá. Lásd Beke 1991: 58.
35 Jelzete: Cat. X. Manuscripta Historica/Tit. III./k. (Simonis de Keza Chronicon Hungaricum.)
A Quadripartitum kéziratairól szám magyarázatát az első folió verzóján olvasható egyik bejegyzésben lelhetjük fel.
Az első bejegyzés a következő: „Decretum hoc per compilatores praesentatum nec per imperatorem Ferdinandum, neque per regnum unquam fuit acceptatum vel pro-batum, sed ad ulteriorem dilatam reformationem propter non paucos errores et pri-vatas quorundam compilatorum opiniones.” (Ez a mondat szóról szóra benne van az Illés által legrégibb szövegvariánsnak tartott OSzK Fol. Lat. 512. jelzetű kézirat-ban is.)36 A második a számunkra fontosabb possessor-jelzés: „Collegio Tyrnaviensi datus liber hic ad conservandum et possidendum 16[38].” (Ez utóbbi bejegyzés nem a Quadripartitumot másoló kezektől származik). Ezt a példányt tehát 1638-ban adták át megőrzésre a nagyszombati jezsuita kollégiumnak, onnét pedig ismeretlen módon és időpontban Batthyány József érsekhez került. 1638 előtti története ismeretlen.
A kéziratban a Négyeskönyv a 2-tól a 298-ig terjedő lapokat foglalja el, ezen kívül még tizenkilenc üres folió található a kötetben. A Quadripartitum-szöveget két írnok másolta, és kifejezetten tisztázat formájú szöveget állítottak elő; javítás vagy margi-nális glossza csak elvétve található a lapokon. A mű szövege a szokványos „Invictis-simo ac potentis„Invictis-simo” kezdetű bevezetővel kezdődik, amelynek a végén egy 1552-es évszám olvasható. A IV. könyv végén csupán egy „Deo gratias” megjegyzés áll, így sem a másolás időpontjáról, sem annak megrendelőjéről, sem magukról a scripto-rokról nem tudunk meg semmit. Tartalomjegyzék – a legkorábbi Négyeskönyv-példá-nyok többségéhez hasonlóan – nincs a kódexben.
A kézirat variánsa az eredeti, közjogi interpolációktól mentes textust tartotta fenn. Közeli rokonságban kell álljon az említett Fol. Lat. 512. jelzetű kézirattal, vala-mint az alább bemutatott további kötetekkel is, mert azokhoz hasonlóan nem tartal-mazza a IV. könyv 40–42., illetve 44–45. cikkelyeit, és a kihagyás indoklása is azonos.
A vizsgált kézirat csupán egyféle vízjelet tartalmaz: ez egy harántpólyás pajzsot ábrázol, a pólya felett és alatt egy-egy csillaggal. Ez egyfelől a 16. század második felében a leggyakoribb pajzsos vízjeltípus Magyarországon.37 Ez arra utal, hogy a kézirat összeállítására minden bizonnyal még a 16. század folyamán került sor. Az Illés által legkorábbinak vélt Fol. Lat. 512. jelzetű kódex lapjain olyan vízjelek is feltűnnek, amelyeket a nagy vízjelkatalógusok csupán a 17. században adatoltak, így egyelőre ezen esztergomi kézirat a legkorábbi ismert példány az 1556 utáni szöveget fenntartó kódexek sorában.
36 Lásd alább a OSZK Fol. Lat. 512. jelzetű kéziratának leírásánál. (Függelék, II/2. szám).
37 A harántpólyás-csillagos pajzsvízjel (az ábra valójában Kaufbeuren város címere) az egyik leggyakoribb vízjeltípus Magyarországon a 16. század második felében. Lásd Pelbárt 2010: 31.
Ugyanez a forma megvan az 1573-ból származó nádasdladányi kéziratban is, lásd a Függelék-ben III/1. szám alatt.
34
Mikó Gábor
A kézirat tartalma az alábbi:
fol. 1v = „Decretum hoc per compilatores praesentatum nec per imperatorem Fer-dinandum neque per regnum unquam fuit acceptatum vel probatum, sed ad ulte-riorem dilatim reformationem propter non paucos errores et privatas quorund-am compilatorum opiniones.”
fol. 2r–9r = „Invictissimo ac potentissimo principi et domino” kezdettel, külön cím nélkül a Négyeskönyv előszava.
fol. 9v = üres38
fol. 1r–51r = Iuris consuetudinarii Regni Ungariae Pars Prima fol. 51v = üres
fol. 52r–136r = Iuris consuetudinarii Regni Ungariae Liber Secundus fol. 136v = üres
fol. 137r–243v = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae Liber Tertius fol. 244r–v = üres
fol. 245r–289v = Juris consuetudinarii Regni Ungariae Liber Quartus39
II/2. Az Országos Széchényi Könyvtár Fol. Lat. 512. jelzetű példánya
A Fol. Lat. 512. jelzetű kézirat, a Quadripartitum iuris consuetudinarii Regni Hungariae, Jankovich Miklós gyűjteményéből került a Nemzeti Múzeum könyvtárába.40 A 17.
század elején Pakay Benedek személynök(i ítélőmester) tulajdonában volt, jelmon-data és tulajdonbejegyzése a hátsó kiragasztott előzéken olvasható.41 A kézirat 271 papírfoliót tartalmaz, a fol. 1r–6v-ig terjed az index (Index in Quadripartiti iuris consue-tudinarii Regni Hungariae primae partis. Titulos.), amely a kötet foliószámaira hivatkozik.
Ez után rövid bevezetés következik, majd elkezdődik maga a szöveg (fol. 15r). In-nét kezdődik az eredeti paginálás, római számokkal, 503-ig. A szöveget szinte végig ugyanaz a kéz írta.42 Vízjelből ellenben hat különböző is azonosítható a lapokon. Az első egy koronát tartó kétfejű sast ábrázol, a sas középpontjában egy szívpajzs
lát-38 Ezt követően a lapok számozása újrakezdődik.
39 Ezt követően még 19 üres lap van a kötetben.
40 Megtalálható benne Jankovich Miklós rombuszalakú possessor-bélyegzője (fol 1r), illetve a Széchényi (1802 után Nemzeti Múzeumi) könyvtár egyik korai tulajdoni bélyegzője is, amely-nek szövege: „Ex Museo Hungarico” (fol 1r).
41 „Dominus adiutor meus et redemptor meus. | Bened: Pakay.” Pakayra lásd Fallenbüchl 2002:
224.
42 Kivétel: a fol. 114–128v-ig egy másik kéz. Egy harmadik, a másiktól nagyon eltérően író kéz készítette az említett indexet.
A Quadripartitum kéziratairól szik, abban egy egykontúrú K-betű. A sas mindkét szárnyának végén egy-egy H-betű látható.43 A második ábra ismét egy koronát tartó kétfejű sast ábrázol, szívpajzsában kétkontúrú K-betű, a sas pedig egy nagyobb pajzson áll, amelyben HS monogram olvasható.44 A harmadik vízjel újból egy koronát tartó kétfejű sas, szívpajzsában két-kontúrú K-betűvel, a madár bal szárnya mellett egy kétkét-kontúrú H, jobb szárnya mellett pedig egy szintén kétkontúrú R betű látható.45 A negyedik filigrán az előzővel megegyezik, a különbség csupán annyi, hogy a szívpajzsban lévő K-betű nem két, hanem egykontúrú.46 Az ötödik vízjel a Kaufbeuren város címerét felmutató áb-ra.47 Az utolsó, hatodik filigrán ismét egy harántmetszésű pajzsot ábrázol, amelyben viszont nem kettő, hanem csak egy csillag van: ez a metszés alatt helyezkedik el, egykontúrú és hatágú forma.48 Mint az idézett adatokból láthattuk, a vízjelek közül két olyan is van, amelynek egyéb előfordulásait a szakirodalom csak a 17. századból ismeri. Még amennyiben fel is tesszük, hogy a kézirat ennél korábbi, magam nem tar-tom valószínűnek, hogy a 16. század utolsó évtizedénél korábban készülhetett volna.
Érdemes még alaposan szemügyre venni az első ívfüzetet. Hat lapból áll, de a gépi foliálás csak a fol. 3-n kezdődik, ezen olvasható ugyanis az „Index” kezdete. Az előtte lévő két üres lap is eredeti azonban (egyiken ott a harántpólyás pajzsos vízjel), s az a kiragasztott előzéklap is. A kötés tehát valószínűleg eredeti. Fehér, vaknyomá-sos bőrkötés, kartonra kasírozva; német reneszánsz stílusú táblák, négyféle görgető-vel dekorálva. Nincs közöttük semmilyen különleges (évszámos vagy feliratos), és
43 Ez a forma a Piccard-vízjelkatalógus online változatában (https://www.piccard-online.de/
start.php) megtalálható Nr. 28518. szám alatt, és első előfordulását az adatbank 1614-ből isme-ri. – E kéziratban pl. fol. 142., 148., 158.
44 A Piccard-vízjelkatalógus online-változatában (lásd az előző jegyzetet) megvan Nr. 28591.
szám alatt. Pontosan ugyanez a vízjel van benne a budapesti Egyetemi Könyvtár B4 jelze-tű Négyeskönyv-példányában is, lásd alább a Függelékben III/4. szám alatt. Az említett víz-jel-adatbázis első előfordulását 1614-ből ismeri. E kéziratban fol. 64 és fol. 130. között csak ez a forma fordul elő.
45 Pl. fol. 133., 136., 138., 266. Egyéb előfordulását más kéziratban vagy vízjel-adatbankban nem találtam.
46 A fol. 6. és fol. 62. lapok között csak ez a forma fordul elő. Párhuzamát más kéziratban vagy vízjel-adatbankban nem találtam.
47 A harántpólyás-csillagos pajzsvízjelet lásd bővebben fentebb, a Batthyány-féle példány leírá-sánál. E kéziratban fol. 269. és fol. 270. A fent említettekhez hasonló sasos vízjel található például a Corpus Iuris 1584-es kiadásában (RMK III. 183.), a Todoreszku–Horváth-könyvtár példányában.
48 Ez a Piccard-katalógus online változatában (https://www.piccard-online.de/start.php) meg-van Nr. 23988. és Nr. 23989. számon. Első előfordulásuk 1587-ből. E kéziratban csupán há-rom lapon: fol. 2., 3., 4.
36
Mikó Gábor egyedi lemezt sem használt a könyvkötő. Nincsen rajta sem címer, sem felirat. Sajnos ma még nem tudjuk meghatározni, hol készítették ezt a kötést, de valószínű, hogy a másolás helyén, talán Pozsonyban, esetleg Bécsben.
A kézirat tartalma a következő:
fol. 1r–6r = „Index in Quadripartiti iuris consuetudinarii regni Hungariae” címmel a teljes mű tartalomjegyzéke
fol. 7r = „Decretum hoc per Compilatores praesentatum nec per Imperatorem Fer-dinandum neque per Regnum unquam fuit acceptatum vel approbatum sed ad ulteriorem dilatam reformationem propter non paucos errores, et provatas quo-rundam Compilatorum opiniones.”49
fol. 7v: =üres
fol. 8r–14r = „Invictissimo ac potentissimo principi” kezdettel, külön cím nélkül a Quadripartitum előszava.
fol. 14v = üres
fol. 15r–60v = Iuris consuetudinarii Regni Ungariae pars prima fol. 61r–140v = Iuris consuetudinarii Regni Ungariae pars secunda fol. 141r–234v = Iuris consuetudinarii Regni Ungariae liber tertius fol. 235r–270v = Iuris consuetudinarii Regni Ungariae liber quartus
fol. 271r–v = „Hoc opus decreti” kezdettel a Négyeskönyv sorsáról beszámoló be-jegyzés.50
II/3. A pécsi Klimó-könyvtár Quadripartitum-példánya
A megsárgult pergamenbe kötött folio-alakú kötetet a Pécsi Tudományegyetem Kli-mó-könyvtára őrzi CC. II. 8. jelzet alatt. Gerincén felragasztott papíron, aranyozott betűkkel az alábbi cím áll: „JURIS CONSUE. REG. HUNG. QUADRIPARTIT.
FERD. I. A. [D.] MDLI[I] OBLATUM M. S.”. Összesen 278 lapot foglal magában, ebből a Négyeskönyv 274-et foglal el; az utolsó négy folió már üresen maradt.
A kézirat keletkezéséről semmit nem tudunk. A másolás legnagyobb részét egyet-len írnok végezte, csupán néhány olyan oldal van a kötetben, ahol egy másik scriptor
49 A bejegyzés ugyanezen szöveggel megvan az esztergomi Batthyány-könyvtár kéziratában is, lásd fentebb.
50 Kiadása: Illés 1931: 50–53.
A Quadripartitum kéziratairól keze azonosítható.51 Sem az utolsó fejezetet követően, sem sehol másutt a kódex-ben nem található arra utalás, hogy kinek a megbízásából és mikor készült a kötet.
Maguknak a másolóknak is ismeretlen a kiléte.52 Sajnos nem vezetett eredményre a vízjelek vizsgálata sem. A kéziratban kétféle filigrán szerepel a lapokon. Az első egy pajzsban álló kéttornyú várkaput mutat fel, amelynek kapurostélyai le vannak engedve. A pajzs tetején egy négyágú korona látható.53 A második vízjel egy hármas halmon álló, kétkontúrú kettős keresztet ábrázol.54 Sajnos egyik nagy vízjelgyűjte-ményben sem találtam meg figyelembe vehető párhuzamukat.
Többet tudunk ellenben a manuscriptum későbbi történetéről. Számos lapon megtalálható a pécsi püspöki könyvtár bélyegzője,55 a harmadik lap verzóján pedig Klimó György exlibrise. Azt is tudjuk, hogy Klimó Dobai Székely Sámueltől vá-sárolta – utóbbi exlibrise az elülső borítótábla belső oldalán látható.56 Egy további tulajdoni bejegyzésből pedig az is kiderül, hogy mielőtt Dobai Székely Sámuelhez került volna, a kódex 1714-ben egy bizonyos Jacobus Johannidis birtokában volt.57
A kézirat Négyeskönyv-szövegéről megállapítható, hogy ez is az eredeti bizottsági variánst őrizte meg. Tartalomjegyzék a korai példányok nagyobb részéhez hasonlóan ebben a kötetben sincs, és hiányzik a Négyeskönyv utólagos sorsát ismertető beszámo-ló is. A IV. könyvből ebben a kéziratban sincs benne 40–42. és a 44–45. fejezetek szövege. Ily módon a kötet kapcsolatban áll az esztergomi Batthyány-féle, illetve az OSzK Fol. Lat. 512. jelzetű kódexével is, bár véleményem szerint azoknál valamivel később, a 17. században készülhetett.