A kora újkori vármegyei követek kiválasztódását, társadalmi beágyazottságának jellem-zőit az alábbiakban négy, eltérő nagyságú nyugat-dunántúli vármegye példáján szeret-ném érzékeltetni. E négy vármegye helyi nemesi társadalmai mind annak összetételé-ben, mind vagyoni és függési viszonyaiban jelentős eltéréseket mutatnak. E vármegyék feldolgozottsága is erősen eltérő, ezért az egyes törvényhatóságok tekintetében az elemzések súlypontja és az elemzés mélysége is jelentős differenciákat mutat. Ez a négy szomszédos, a nyugat-dunántúli területsávban fekvő vármegye: Győr, Sopron, Vas és Zala. Közös sajátosságuk, hogy mind a négy törvényhatóság a Magyar Királyság területén feküdt. Ugyanakkor az oszmán hódítás eltérő mértékben, de közülük többet érintett. Így Győr vármegye esetében a 19. századi vármegyei levéltárnok, Ráth Károly óta ismert hogy a vármegye egy hódoltsági területtel rendelkezett. Vas vármegye ese-tében a történeti kutatás a Rába mentén választja el a hódolt és hódolatlan területeket, míg a legnagyobb kiterjedésű Zala vármegyének még a székhelyét is át kellett helyeznie az oszmán hódítás hatására. Ugyanakkor az adott törvényhatóságok tisztviselői kara a hivatalok, feladatmegosztások terén nagyon sok hasonló, sőt egyező vonást mutatott.
Az alábbi összefoglalásban a négy dunántúli vármegye országgyűlési követeit mutatjuk be röviden, az eddigi feldolgozásokra, forrásközlésekre építve.
A 16. század végi 17. századi Sopron vármegye az ország közepes nagyságú tör-vényhatóságai sorába tartozott, mely közigazgatásilag négy eltérő nagyságú és tele-pülés sűrűségű járásra tagolódott. A 16. század második, a 17. század első felében az egykori Kanizsai javakat házasság révén megszerző Nádasdy család volt a vármegye legnagyobb földesura. Míg a 16. század végi vármegyei közgyűléseket (congregatio, congregatio generalis) és törvényszékeket változó helyszíneken, de többnyire a me-gye legnagyobb birtokosának, a Nádasdy családnak a Sopronhoz közeli mezőváro-saiban, így többnyire Fertőszentmiklós, Csepreg oppidumokban ritkábban a Viczay
* A tanulmány elkészítését az NKFI K 116166 sz. pályázata támogatta.
52
Dominkovits Péter család mezővárosában (Lózs) rendezték meg. Miképpen a törvényszékek helyszínéül szolgáló birtokok (Újkéren vagy Lózs) a tárgyidőszakban a vármegye tisztikara is az e családdal kapcsolatban álló nemesség különböző csoportjaiból került ki. A várme-gyei rendek által megválasztott diétai követek (adott törvényhatóság esetében két fő) névsorát a 16. század utolsó harmadától tudjuk adatolni. Az 1580-as években már késő középkori előzményekig visszatekintve gyakorlatként rögzült, hogy a két követ egyike a mindenkori alispán volt. Ez a személy 1580-ban az eredetét a térségkora középkori eredetére Osl nemzetségre visszavezető, a vármegye és a tágabb régió (Győr, Vas, Veszprém vármegyék) birtokos nemességében is helyet foglaló asszony-falvi Ostffy család egyik képviselője, személy szerint a korábban Nádasdy szolgálatot is vállaló asszonyfalvi Ostffy Jakab volt. Őt e hivatalban a szerényebb birtokállo-mánnyal rendelkező, de hasonlóképpen familiáját nagy térségbeli múltra visszave-zető loosi Viczay György követte (1581), aki esetében érdemes megjegyezni, sem neki, sem családjának nem ismertek a familiárisi kapcsolatai. Viczayt követően, az 1580-as évtized diétáin jelent meg az új vármegyei elit első embere, a forrásfeltárások jelen szakaszában homo novusként jellemezhető Megyeri Imre. Családi hátteréről nagyon keveset lehet tudni, de egy Sopron városi tanúkihallgatásból kiderül, hogy ő is rokoni kapcsolatban állt azzal a Viczay Györggyel, aki 1583-ban a törvényható-ság egyik diétai követi tisztségét töltötte be. Ahogy a fentiekből is láthattuk, hogy e vármegye esetében az 1580-as évek első felében az egyik diétai követ a vármegye jómódú birtokos nemességéből került ki, aki gyakran az alispáni hivatalt is viselte. A követek jelentős része egyértelműen familiárisi kapcsolatba állt a megye legnagyobb arisztokrata birtokosával, a Nádasdy családdal.
Az 1580-as évtized második felében, a következő évszázadokra is kiható változás történt. Az 1587/1588-as diéta követei között megjelent a törvényhatóság jegyzője, adott esetben Szombathelyi Márton. Ez időtől, az 1847. évi utolsó rendi országy-gyűlésig, ha nem is törvényszerű, de nagyon gyakori lesz az, hogy a törvényhatóság két országgyűlési követének egyikét a jegyző adta. A 18. század második felétől, a megyei tisztikar hivatalviselői karának bővülésétől és differenciálódásától a főjegy-ző. Ez a követválasztás véleményünk szerint a szakszerűsödés térnyerését jelzi a diétai követek kiválasztása során. Ugyanakkor speciális esztendőkben kivételek is történhettek. Ilyen volt az 1619., 1620. évi országgyűlés időszaka, midőn a harminc éves háború, csehpfalzi szakaszába beavatkozó Bethlen Gábor erdélyi fejedelem du-nántúli hadjárata a helyi hatalmi viszonyokat is befolyásolta. E diétákra a Nádasdy familiárisi körhöz tartozó, egyértelműen politikai karriert befutott kisnemes, ügyvéd Szepsy János lett a vármegye egyik követe,1 míg e diéták követei között tűnik fel
1 Dominkovits 2017.
A nyugat-dunántúli vármegyék országgyűlési követei...
az ugyancsak e függőségi körbe (Nádasdy család) tartozó későbbi alispán, gálos-házi Récsey Bálint, akit a jelzett esztendőkben a másik követ posztjára választottak meg a vármegye rendjei.2 A vármegyét uraló arisztokrácia megváltozását, a hatalmi viszonyok átalakulását mutatják az elkövetkező évtized, másfél évtized történései.
Míg az 1634/1635-ös diétára az előbb említett Récsey Bálintot alispáni hivatalból választják országgyűlési követnek, követtársa a törzsökös megyei családból szárma-zó, de hivatalt nem viselő, ismeretlen függőségű rendszerbe tartozó Chernel Pál lett.
Két esztendővel később, az 1637. évi diétára a megye fölötti hatalmi átrendeződést kitűnően illusztrálva Esterházy Miklós nádor két emberét, hű helyi politikai vég-rehajtóját, Eörsy Zsigmondot és az Esterházy kapcsolatrendszerbe tartozó, alsóbb vármegyei hivatalra választott, Károlyi István szolgabírót választották meg a rendek diétai követeknek. A vármegye fölötti főúri hatalmi rivalizáció ezzel még nem ért vé-get. Ez a hatalmi konfliktus tetőpontját az 1650-es években, Nádasdy III. Ferenc és a fiatal Esterházy Pál időszakában érte el. Míg 1655-ben a Nádasdy familiáris Bezerédy György alispán mellé a számos főúrnak szolgálatot tevő,3 Vitnyédi István ügyvédet4 választották meg, az 1659-es diétára Bezerédy mellett a nem igazán Esterházy körbe tartozó későbbi alispánt, mankóbüki Horvát Györgyöt küldte ablegátusként Sopron vármegye a diétára.5
Az 1662-es követi névsor már teljességgel az Esterházy család hatalmának ki-épülését, e viszony stabilitását mutatta. Hisz a 16. század első harmadától Nádasdy familiárisi körbe6 tartozó petőházi Zeke család ekkor már az Esterházyak oltalma alá húzódott7 (Zeke I. István volt az egyik, a megye nyugati felében, döntően Ester-házy birtokokon birtokterületeken szolgabírói hivatalt viselő Palonyai István, pedig a törvényhatóság másik követ lett.)8
Joggal vetődik fel a kérdés: vajon Sopron vármegyét tekinthetjük e tipikus nyu-gat-dunántúli vármegyének? Hisz ahogy láttuk mind a 16. században, mind a rákö-vetkező évszázadban a vármegye legnagyobb birtokos családjához kötődő familiári-sokból lettek a diétai követek, a két követ közül pedig a 16. század utolsó harmadától az egyik a vármegye jegyzője lett, amit az írásbeliség jogismeret szemszögéből joggal tekinthetünk egyfajta szakszerűsödés megmutatkozásának is.
2 Dominkovits 2017.
3 Dominkovits 2017.
4 Payr, 1906.
5 A Sopron vármegyei követekre: Sümeghy–Dominkovits 2007.
6 Nádasdy III. Ferencre lásd: Toma 2005.
7 A petőházi Zeke családra: Dominkovits 1997; Dominkovits 2000.
8 Sopron vármegye 15261847 közötti országgyűlési követeire: SümeghyDominkovits 2002.
54
Dominkovits Péter Az egykorú szomszédos Győr vármegyében nagyon szerény eltéréssel hasonló tendenciákat tapasztalhatunk. Míg 1583-ban a vármegye egyik legnagyobb történel-mi múltjával rendelkező családjának, a mérgesi és téti Poky családból származó Mi-hály volt a vármegye egyik, míg Marczaltőy György a másik követe. Mindketten a győri püspök főispánsága alatt álló kis területnagyságú, jelentős település sűrűségű vármegye csekély számú jómódú birtokos nemesi családjaihoz tartoztak. Az 1608.
szeptemberében választották meg Máthéfalvay Mátyás jegyzőt diétai követnek. Az 1625. évi soproni koronázó országgyűlésen is a jegyző (Nagy Gergely és az alispán Siey János képviselte a vármegyét. Az október 17-i közgyűlés tárgyalásaiból tűnik ki, hogy Siey a diéta során elhalálozott és helyette a törvényhatóság egy tekintélyes birtokosát, Marczaltőy Miklóst választották követnek.9 Győr vármegye esetében a 17. század középső harmadában vált úgymond általános gyakorlattá az, hogy a két követ egyike az alispán, a másik a jegyző lett. (1634: Dallos János alispán, baári Nagy Ferenc jegyző, 1662: Tarczy János alispán, Szőnyi Márton jegyző.) Ugyanakkor Győr vármegye esetében érdemes azt is jelezni, hogy a vármegyei nemesség egy jelentős része, vagy személyében, vagy rokonsága révén szorosan kapcsolódott Győr erőd-város kereskedő polgárságához.10
Vas vármegye esetében a vizsgált törvényhatóságok közül a legkésőbbi időpont-tól, 1595-től maradtak fenn a közgyűlési és törvénykezési jegyzőkönyvek. Ugyanak-kor már az 1596. évi diétára történő követválasztásból a jól ismert vármegyei ablega-tusok választásáról kaphatunk képet. Ekkor a valószínűsíthetően Nádasdy Tamás, Vas és Sopron vármegyék főispánja szolgálatában álló Zichy György alispánt és Vá-sárhelyi István jegyzőt választották meg a megye diétai képviseletére.
Zala vármegye esetében az első jegyzőkönyvi bejegyzés 1555-ből maradt fenn, de a folyamatos jegyzőkönyvezés a 1617. század fordulójától datálható. Az 1613.
február 7-i közgyűlésben pölöskei Eördögh Simon alispánt és szentgyörgyvölgyi Bakács Sándor keszthelyi kapitányt választották meg a rendek követeknek. Az év-tized végén, a két követ egyike ugyancsak szentgyörgyvölgyi Bakács Sándor keszt-helyi kapitány lett, míg a másik berekszói Hagymássy Kristóf alispán. A várme-gye Bethlen Gábor besztercebányai diétájára is küldött képviselőket. Ekkor tothi Lengyel János és gersei Pethő Gáspár személyében a vármegye két befolyásos bene possessionatus nemesét választották diétai követségre. Az 1622. évi soproni országgyűlésre szintén két bene possessionatus nemes került megválasztásra, pö-löskei Eördögh Simon alispán és szarvaskendi Sibrik Osvát személyében. A. III.
Ferdinándot magyar királlyá koronázó 1625. évi soproni diétára berekszói
Hagy-9 Gecsényi, 1986.; Gecsényi 1995: Nr. 582.
10 Gecsényi 2008.
A nyugat-dunántúli vármegyék országgyűlési követei...
mássy Kristófot és Binnyei István alispánt választották Zala vármegye rendjei kö-veteknek.
A négy törvényhatóság diétai követeinek feltárásából kitűnik, hogy mind a négy törvényhatóság esetében a követek egyike többnyire az alispán (vagy nagyobb me-gyék esetében az egyik alispán lett). Míg a másik követként több törvényhatóságban az írásbeliségben jogi ismeretekben leginkább járatos jegyzőt választották meg. Zala esetében találkozunk azzal a vármegye földrajzi elhelyezkedésével, védelmi funkci-óival összefüggő jelenséggel, hogy az egyik követ valamelyike olyan tehetős nemes volt, aki egyben valamelyik megyében fekvő végvár kapitányi tisztségét (többnyire a keszthelyi véghelyét) is viselte.