A követek országgyűlési tevékenységének bemutatására leginkább a korszakból fennmaradt feljegyzéseik, naplóik alkalmasak – amennyiben rendelkezésre állnak.
Brassó esetében szerencsés módon több magánnapló is fennmaradt a 17. század vé-géről és a 18. század első feléből. Ezek egy részét Julius Gross tette közzé kivonatos formában a 20. század elején, és jellemzőjük, hogy nem csupán az országgyűlések, hanem a szász nemzeti gyűlések, valamint a szászok országgyűlésektől független rendi gyűlései alatt készült feljegyzéseket is tartalmaznak – bár a forrásközlés címé-ből ez nem derül ki.49 E naplórészletek szerzői az országgyűlés és a szász nemzeti gyűlés eseményei, a város és a körzet érdekében tett lépések mellett az utazás viszon-tagságairól, a különféle kulturális élményekről, a hétköznapi és az aktuális hadi ese-ményekről egyaránt beszámolnak. Sajnos a közzétett bejegyzések esetenként csupán néhány sorosak, használható terjedelmű beszámoló 1704/1705 és 1705/1706 for-dulójáról maradt fenn.50 Ezt egészíti ki két kéziratban maradt hivatalos feljegyzés: az
45 1694. júl. 11., júl. 27. (VR V/33. 854, 859)
46 1694. jan. 10., febr. 21. (VR V/33. 760, 782.)
47 Ahogy arra a 16. század utolsó harmadában sor került: Derzsi 2018b, 365.
48 Pl. 1695. febr. 5., febr. 19., 1696. máj. 4., máj. 26. (VR V/33. 969, 974, 1269, 1280.)
49 Aus den Landtagsdiarien Simon Scheipners und anderer 1692 bis 1717. Quellen VII. 589–614.
50 Az 1703. évi napló elsősorban Johann Sachs von Harteneck szász ispán híres perének esemé-nyeit ismerteti a brassói követ szemszögéből.
Brassói követek országgyűlési részvétele az erdélyi Habsburg-uralom kezdetén, 1690–1711 1705 decemberében kezdődő segesvári országgyűlés alatt készült szebeni diárium,51 valamint egy 1709-ben a brassói magisztrátus számára papírra vetett napló, amely a Martin Seewald jegyző által vezetett, Diarium Civitatis Coronensis… című városi jegy-zőkönyvbe másolva maradt fenn.52
Mielőtt e néhány terjedelmesebb forrás alapján bepillantást nyernénk a brassói kö-vetek tevékenységébe, előre kell bocsátani, hogy azok közül csupán a két 1705/1706.
évi készült az országgyűlés idején, míg az 1704/1705., valamint az 1709. évi az I.
Lipót hűségén maradt erdélyi rendek gyűléséről számol be.53 Véleményem szerint azonban az érdekérvényesítés módszerein nem változtatott a gyűlések jellege, így e részgyűlések alatti beszámolók is felhasználhatók a követek ilyen irányú tevékenysé-gének nyomon követésére.
Az erdélyi főnemesség jelentős része számára több éves tisztes fogsággal fémjel-zett időszak kezdődött 1703 októberében, amikor a velük szemben bizalmatlan Jean Louis Rabutin54 főparancsnok Szebenbe rendelte őket. A Wesselényi István naplójá-ból jól ismert, 1708-ig elhúzódó időszakban a város az erdélyi Habsburg-kormány-zat katonai, gazdasági, közigazgatási és információs központjává vált.55 1703 novem-bere és 1704 szeptemnovem-bere között több szakaszban került sor a Habsburg-hű rendek szebeni gyűlésére (lásd táblázat), miközben Brassónak 1704 elejétől 1705 júliusáig a Rákóczi-párti felkelők ostromát kellett kiállnia.56 Feltehetően ez az összetett politi-kai és hadi helyzet kívánta meg a brassói követek folyamatos szebeni tartózkodását, amely a számadáskönyvek adatai alapján közel másfél évig (1703. november - 1705.
március) tartott. Ha nem is azonos időtartamban, de általában két fő képviselte a várost és a Barcaságot a szász fővárosban (lásd táblázat).57
A szebeni tartózkodás jelentőségét példázza az 1704 novemberétől ott működő követek naplója. Simon Scheipner szenátor és Georg Blasius több mint egy hónappal az 1704. december 9-én kezdődő részgyűlés előtt, október 29-én indult útnak Brassó-ból, és a hadi helyzet miatt Havasalföldén keresztül, tíz napos utazás után érkezett
51 Diarium actorum comitialium Schaesburg, 1705. dec. 19. – 1706. márc. 3. SJAN Sibiu, Mag.
Acte admin. 1706/1. fol. 1–12.
52 SJAN Brasov, Primaria Brasov, IV.C.2. 41–61.
53 Az alábbiakban ezeket részgyűléseknek nevezem.
54 Jean Louis Rabutin de Bussy gróf (1642–1717), 1696–1708 között Erdély császári katonai főpa-rancsnoka.
55 Magyari 1983: 32, 44–45.
56 Brassó és a Barcaság hadi helyzetére a Rákóczi-szabadságharc alatt: Herrmann 1883: 66–69, 89–109; Zieglauer 1868: 202–204; R. Várkonyi 1984: 222–223.
57 A számadáskönyvek a korábbi országgyűlésektől eltérően ebben az időszakban nem említik meg a követek Szebenbe utazásának indokát.
106
Szirtes Zsófia meg Szebenbe. Első állomásukig hatvan muskétás kísérte őket az ellenséges támadás veszélye miatt. Útközben látogatást tettek Tergovistyében a havasalföldi vajdánál,58 és megtekintették az argyasudvarhelyi kolostort is.59
Szebenben első útjuk a főparancsnokhoz vezetett, akinek leveleket (feltehető-en megbízóleveleiket) nyújtottak át, majd egy hét múlva audi(feltehető-encián vehettek részt nála. Ennek során ismertették a város nehéz helyzetét. Rabutin méltatta Brassót az uralkodónak tett hű szolgálataiért, ígéretet tett a város megsegítésére,60 és tájé-koztatta őket arról, hogy két különítményt küldött a Barcaságba a felkelő székelyek elűzésére. A követek a Barcaságért is közbenjártak nála, felhívva a figyelmet arra, hogy a körzet egy része kényszerből pártolt el. Néhány nap múlva a gubernátort is felkeresték városuk ügyében, elsősorban az ottani császári helyőrség ellátásának ne-hézségei kapcsán, majd magyar nyelvű beadványt nyújtottak be e tárgyban. Másnap a főparancsnok főhadsegédjének, Carl Ludwig Actonnak61 panaszkodtak, javasolva, hogy más körzetek könnyítsenek szükséghelyzetükön. Néhány nap múlva kiderült, hogy nem jártak sikerrel, mivel a főparancsnok a Barcaságot egyelőre az adóképes területek közé sorolta. A követek november végén levelet küldtek a városbírónak és a városgazdának, amelyre egy hónap múlva érkezett a válasz: a városbíró Rabutinhez intézett panasza, amelyben felhozza a pénzhiányt, a polgárság szorult helyzetét, az őket terhelő előlegeket. A főparancsnok a város hűségének méltatása mellett végül engedményt tett, és csupán a brassói helyőrség ellátását kérte. Retorikai fordulatok-ban gazdag válasza tükrözi törekvését a jó kapcsolat fenntartására a stratégiai szem-pontból kiemelkedő jelentőségű várossal: „ich will lieber meinen letzten Kreuzer hergeben, ja ich will lieber vor Hunger sterben, als die Cronstädter molestieren”.62 A város hűségen tar-tása másnap újabb gesztussal folytatódott, amikor a főparancsnok ebédre hívta az egyik követet, melynek során a magisztrátus egészségére ittak. 1705. január elsején a brassóiak újévi jókívánságokkal keresték fel Rabutint.63
A brassói követek már egy hónapja Szebenben tartózkodtak, amikor megkez-dődött a részgyűlés. Az 1704. december 9–20. között a szebeni úgynevezett „Land-haus”-ban három alkalommal összeülő gyűlésen elsősorban hadellátással kapcso-latos kérdéseket tárgyaltak a kis számban megjelent követek és regalisták. A gyűlés
58 Constantin Brâncoveanu (uralk. 1688–1714).
59 Quellen VII.: 596.
60 „alles, was nur tuenlich, tuen wolle, er wolle ihr Bruder, Freund und Diener sein” Quellen VII. 597.
61 Carl Ludwig Acton von Dreyenfeldt báró (†1722).
62 Quellen VII.: 601.
63 Quellen VII.: 596–601.
Brassói követek országgyűlési részvétele az erdélyi Habsburg-uralom kezdetén, 1690–1711 után egy hónappal, 1705. január 19-től a Szász Universitas gyűlésén vettek részt a városházán. A hosszadalmas, több mint három hónapig húzódó szebeni tartózko-dást közel egy hónapos hazaút zárta (lásd táblázat).64 A követek összességében igen nehéz feladatot láttak el: városuktól összesen négy és fél hónapig voltak távol, hábo-rús helyzetben keltek útra, szebeni tartózkodásuk idején élelemhiányban szenvedtek, és a karácsonyt sem tölthették otthon.65
A császári sereg 1705. november 11-én bekövetkezett zsibói győzelme újabb for-dulatot jelentett az erdélyi hatalmi viszonyok tekintetében, amely a Habsburg-hű erdélyi rendek 1705. december 30-án kezdődő segesvári országgyűlésében is meg-nyilvánult. Az országgyűlésről és a Szász Universitas azzal egy időben tartott gyűlé-séről egy szebeni és egy brassói követ naplója alapján lehet rekonstruálni az esemé-nyeket,66 amelyet a számadáskönyvek adatai egészítenek ki. Az alábbiakban a brassói követek tevékenységét mutatom be.
1706. január elején az erdélyi főparancsnoki kinevezést ismét elnyerő Rabutin köszöntésére a szászok – a három fős erdélyi küldöttséget megelőzve – külön de-legációt küldtek, amely tisztelgő ajándékként az eredetileg Rákóczinak készített hét ezüstserleget vitte. Ez az eljárás azonban konfliktust idézett elő a szászságon belül:
a Hét Széken kívül eső Brassó, Medgyes és Beszterce követei elégedetlenségüket fejezték ki, amiért nem képviselhették körzetüket a szász küldöttségben. A brassóiak végül önálló útra tértek. Feltehetően értesítették a városvezetést a helyzetről, ugyanis néhány nappal később Andreas Rether városbíró, Georg Czakó és Petrus Sigerus Brassóból Szebenbe indult,67 hogy a Segesvárról ugyancsak útra kelő Martin Se-ewaldt brassói titkárral együtt személyesen tárgyaljanak a főparancsnokkal. Rabu-tin és tisztjei később, 1706. február 9-én az országgyűlés helyszínén is megjelentek.
Bevonulásukkor a Gubernium és a rendek ünnepélyes kísérete fogadta őket. A fő-parancsnok segesvári jelenlétét a brassói követek ismét igyekeztek kihasználni. A Barcaságra kirótt beszolgáltatások enyhítése érdekében – miután a szebeni főtisz-teknél és Actonnál sem jártak sikerrel – végül hozzá fordultak, aki kérésüket illetően ambivalens választ adott. Dicsérte a brassói magisztrátus hűségét, ígérve, hogy tőle
64 Quellen VII.: 599–604.
65 A naplóíró, aki távolléte alatt fiát is elveszítette, hazatértekor fohásszal zárta sorait: „Die 11.
Martii in deme Namen Gottes des allgewaltigen von der aufgebrochen und durch die Aue mit der Hülfe des Höchsten der Gefahr entgangen und ohne Schaden und Unglück die beschwer-liche und auch zugleich gefährbeschwer-liche Reise habe können bei Seite setzen. Der Name des Herrn sei gelobet und geprieset darfür!” Quellen VII.: 605.
66 Diarium actorum comitialium Schaesburg; Quellen VII. 605–608. Az országgyűlés és a Szász Universitas gyűlésének ismertetését e források alapján lásd Szirtes 2015: 209–212, 227–230.
67 VR V/36. 140, 153. (1706. jan. 14., febr. 5.)
108
Szirtes Zsófia telhetően mindent megtesz a város érdekében, ugyanakkor emlékezetükbe idézte a Barcaság elpártolását, ami szigorú megtorlást érdemelt volna. Az adókönnyítést végül a szebeni főtisztek és Conrad szász guberniumi tanácsos közreműködésével a szászságon belüli adóterhek átcsoportosításával sikerült megoldani. Az országgyűlés és a szász nemzeti gyűlés üléseinek látogatása mellett a brassói követek teljesítették a rendek által rájuk rótt feladatot is: részt vettek az országszerte elrendelt hűségeskük behajtásában.68
Az 1709. évi szebeni concursusról69és az azzal egy időben ülésező szász nemzeti gyűlésről, valamint a brassói követek tevékenységéről alapos képet kaphatunk a vá-rosvezetés számára készített hivatalos diáriumból.70 Az instrukcióval ellátott három brassói követ, Georg Schnell, Samuel Wallusch és Michael Fronius titkár április 15-én indult útnak,71 és három nap múlva érkezett Szebenbe. Először a főparancsnok-hoz72 akartak menni, azonban nem jutottak be hozzá, így a szebeni királybírót és a polgármestert keresték fel. A királybíró tájékoztatta őket néhány aktuális ügyről, majd részt vettek a részgyűlés első ülésén. Ennek során a rendek elnöke, Haller István felszólította a három nemzetet, hogy külön gyűléseket tartsanak, majd pa-naszaikat nyújtsák be a Guberniumnak, azonban időnyerés végett csak fontosabb és gyorsan kidolgozható témákat hozzanak fel. A délutáni szász nemzeti gyűlésen a szebeni polgármester ismertette a gyűlés okát, tudniillik a tizenhat fős Deputáció jelölését elrendelő uralkodói leiratot.73 A gyűlésen felmerült, hogy mivel a leirat és a főparancsnok is gyors ügyintézésre szólított fel, ezért nem érdemes panaszaikat e részgyűlésen orvosolni, hanem felsőbb hatóságokhoz kell fordulni. Végül a követek arra a döntésre jutottak, hogy a szász nemzet kivárja, hogyan reagálnak az esemé-nyekre a székelyek és a vármegyék.
A következő napon, április 19-én a szebeni polgármester felszólítására Schnell, egy másik brassói követ és a kőhalmiak küldötte felkereste a főparancsnokot. A láto-gatás célja lényegében arra irányult, hogy előzetesen engedélyt kérjenek arra, hogy a szászok is előterjeszthessék panaszaikat a gyűlésen, mivel azok jelentősebbek, mint a másik két nemzeté. A betegsége miatt őket ágyban fekve fogadó Georg Friedrich von Kriechbaum elhárította kérésüket, arra hivatkozva, hogy ez a gyűlés nem
mi-68 Diarium actorum comitialium Schaesburg; Quellen VII. 605–608.
69 Trócsányi 1988: 307.
70 SJAN Brasov, Primaria Brasov, IV.C.2. 41–61.
71 SJAN Brasov, Primaria Brasov, IV.C.2. 37–38.
72 Georg Friedrich von Kriechbaum báró († 1710), 1708–1710 között Erdély katonai főparancs-noka.
73 I. József 1709. január 7-i dekrétumának másolata: Uo. 55–58. A concursus összehívásának előz-ményeiről és a Deputáció jelöléséről bővebben: Trócsányi 1988: 306–308.
Brassói követek országgyűlési részvétele az erdélyi Habsburg-uralom kezdetén, 1690–1711 nősül országgyűlésnek, és csupán a Deputáció jelölésére irányul. Azonban a brassói követek nem elégedtek meg ennyivel, ezért a közös látogatást követően külön is visszatértek hozzá. Ekkor átadták a brassói városbíró és magisztrátus üdvözletét, va-lamint a főparancsnok eddigi segítségét megköszönve egy hordó vermutot, Marcus Fronius lelkész esküvői meghívója kíséretében. Másnap a követek egy városi szolgá-val megüzenték a brassói magisztrátusnak a fejleményeket és a friss híreket. A köve-tek később írásbeli beadvánnyal fordultak Kriechbaumhoz, amelyben többek között a várost és a Barcaság falvait terhelő különféle terhekre (élelmezés, porció, várépítés, várőrség, beszállásolás) és a polgárságot sértő katonai joghatóságra panaszkodtak.
Kriechbaumot április 26-án ismét felkeresték, azonban az lényegében elutasította kéréseiket, és az illetékes hatóságokhoz vagy személyekhez irányította őket tovább („Ich kan euch aber nicht helffen, ich bin nicht ewere erste instance”).
Az 1709. áprilisi szebeni részgyűlés összesen nyolc ülésén és a szász nemzeti gyű-lés ezek előtt, után vagy köztes napokon tartott öt ügyű-lésén a vezérfonalat a Deputáció jelölésével kapcsolatos megbeszélések és teendők adták. A napló szerzője azokról a magánbeszélgetésekről is beszámolt, amelyek a Deputáción belüli felekezeti arányok kérdését taglalták, ezzel bepillantást nyújtva a négy bevett vallás közötti erőviszo-nyokba és feszültségbe.
Az ülésekkel párhuzamosan a brassói követek igyekeztek eleget tenni instrukció-juknak, és különféle barcasági és brassói vonatkozású ügyeket magánúton elintézni.
Felkeresték Zollenstein hadbiztost a város által a Neiperg ezrednek 1703-ban meg-előlegezett 3100 rajnai forint elszámolása végett. Április végén a szebeni királybírót és a polgármestert keresték fel, hogy megpróbálják visszaszerezni öt szekerüket. A következő nap Conrad szász guberniumi tanácsosnál jártak egy barcasági ügyben.
A brassói követek szebeni tartózkodása a szász nemzeti gyűlés 1709. április 29-i ülésével zárult, amelyen a legfontosabb közös panaszok és egyéb ügyek megvitatá-sa mellett 400 dukátot osztottak fel az egyes székek és vidékek között a generális discretiojára, azaz az ilyenkor kötelező ajándékokra és a szász nemzet egyéb közös költségeire.
A brassói követek eljárása lényegében nem változott akkor sem, amikor 1711 janu-árjában Medgyesre utaztak, hogy részt vegyenek a szász rendi gyűlésen (congregation), valamint a Deputáció ugyanott tartott ülésszakán. Mivel 1712-ig nem került sor hagyo-mányos értelemben vett országgyűlésre, ez a főparancsnok felügyelete alatt álló ideig-lenes hatóság74 döntött a legsürgetőbb kormányzati kérdésekben. A három követ útja a főparancsnoknál lerótt szokásos tiszteletkör után75 – kettévált: míg Georg Draudt
74 Trócsányi 1988: 310.
75 „offeriren ihro hochgräffliche excellenz den hirschen 2 gembse und 2 väßel meth, welcher
110
Szirtes Zsófia városbíró a Deputáció ülésein vett részt, ahol a téli adó kivetésével és felosztásával, va-lamint a szervízről döntöttek, addig Simon Scheipner és Martin Seewald követek Ignaz Haan császári főélelembiztost keresték fel, hogy panaszt tegyenek a brassói harminca-dos ellen. Közben a szász rendi gyűlésen a natión belüli adófelosztásról, valamint a sa-létrom szállításával kapcsolatos szerződésről tanácskoztak. A brassói követek medgye-si tartózkodásukat igyekeztek egyházpolitikai szempontból is kihasználni. Mivel az evangélikus zsinat ugyanekkor ülésezett a közeli Berethalmon, Samuel Baußner dékán közbenjárását kérték, hogy a püspökválasztás számukra kedvező fordulatot vegyen.76
Kitekintés
Az ismertetett források alapján úgy tűnik, hogy a vizsgált korszakban a brassói követek ország- és részgyűléseken történő részvételének legfontosabb hozadéka az volt, hogy a helyszínen tartózkodó befolyásos személyek, különösen a de facto politikai hatalommal bíró főparancsnok felkeresése útján kísérletet tettek a város és a Barcaság ügyeinek közvetlen előmozdítására. Ez az eljárás nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a szászság a korszak országgyűlésein általában háttérbe szorult a két másik renddel szemben.77 Másrészt, a Szász Universitast a felsőbb hatóságok felé képviselő szebeni főtisztek a szász rendi érdekek mellett gyakran saját városuknak igyekeztek kedvezni.78 E többszörös – a másik két rend és Szeben általi – elnyomást a brassóiak olykor önálló útra térve próbálták meg ellensúlyozni. Fellépésük sikere, a befolyásos személy segítő-készsége azonban e háborús években az aktuális hadi helyzettel is összefüggésben állt.
A brassóiak és a Szász Universitas eljárása illeszkedett a kora újkor érdekérvényesítési módszereihez. Ezt tanúsítja a felső-magyarországi városszövetség példája is. A városok közös rendi fellépése hasonló elemekből épült fel: az országgyűlésen történő részvételt városszövetségi gyűlések készítették elő, a diétával párhuzamosan pedig a befolyásos személyekkel történő egyeztetésre is sor került. Közben meghatározó jelentőségű volt a tőlük megszerzett információk továbbítása az otthon maradottak felé.79
sich erklährete: es seye unnöthig sich so viel mühe zu machen, er seye ein diener, und suche in allen billigen sachen angenemes zu erweisen, doch laße er die affection sich nicht abkauffen.
Zeigete sich sonsten sehr gnädig. Wir erwiederten es habe das kleine geschencke keine andere absicht alß nur unsere devotion gegen seine excellenz zu contestiren.” SJAN Brasov, Primaria Brasov, IV.C.2. 275.
76 SJAN Brasov, Primaria Brasov, IV.C.2. 274–303.
77 Szirtes 2015: 214–234.
78 Szirtes 2015: passim.
79 H. Németh 2004: 181–192.
Brassói követek országgyűlési részvétele az erdélyi Habsburg-uralom kezdetén, 1690–1711 Az erdélyi szászság országgyűlési szereplése a 18. század későbbi évtizedeire ki-bővítve, további kéziratos követi naplók feltárásával tovább vizsgálható. Ez az erdélyi rendi és felekezeti érdekek mellett a szászságon belüli erőviszonyok, az egyes körzetek élén álló városok politikai súlyának feltérképezését is elősegítheti, és remélhetően mé-lyebb összefüggések feltárására is alapot ad majd.