fol. 1r–6r = „Invictissimo ac potentissimo principi” kezdettel a Quadripartitum előszava.
fol. 6r–10v = Index titulorum.
pag. 1–70. = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae Pars Prima pag. 71–213. = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae Liber Secundus pag. 214–351. = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae Liber Tertius pag. 352–417. Iuris consuetudinarii Regni Hungariae Liber Quartus62
III/1. A nádasdladányi Nádasdy-könyvtár Quadripartitum-példánya63
A 337 lapból folio alakú kötetet jelenleg az OSZK Kézirattárában őrzik Fol. Lat.
4102. jelzet alatt,64 a második világháborúig a Nádasdy család nádasdladányi kastélyá-ban volt megtalálható. Korábbi lelőhelye ismeretlen. Korabeli címe nincs; az elülső borítótábla belső oldalán 20. századi írással, ceruzával bejegyezve a következő olvas-ható: „Quadripartitum opus iuris consuetudinarii Regni Hungariae”. Kötése papír-kötés, zöldre festett pergamen gerinccel. Gerince jelenlegi állapotában restaurálásra szorul; egy korábbi restaurálás során az első huszonhét lap szakadásait kijavították. A lapoknak csak bélyegzett foliószámozása van, amelyet a kódex 1951-ben, az OSZK-ba kerülése után kapott. Másolását 1573-OSZK-ban fejezte be egy magát a mű utolsó
cikke-61 Természetesen az is lehet, hogy valamilyen 1573 és 1780 között készült másolatból, minden-esetre az egykori eredeti példányban meglévő, 1573-ra utaló bejegyzés öröklődött.
62 Ezt követően két számozatlan lapon Farlati leírása a Quadripartitumról, vö. 60. jegyz.
63 Első rövid említését lásd Fülep 1984: 247.
64 Száma a növedéki naplóban: 1951/57.
40
Mikó Gábor lye után J. C. I. monogrammal megnevező írnok. A szöveg teljes egészét ő másolta le, más kezek nyoma csupán a marginális jegyzetekben azonosítható. Kétségkívül egykorú példányról van szó, amelyet nem csupán az íráskép igazol, hanem a lapok vízjele is: a harántpólyás, két csillagos pajzs Kaufbeuren város címerét mutatja fel, és a korban az egyik legelterjedtebb vízjeltipusnak számít Magyarországon.65 Ugyanez a forma található meg a Batthyány-féle kódexben is. A kézirat külön címoldal nélkül az első lap rektóján az „Invictissimo ac potentissimo principi…” előszóval kezdődik, a kötet végén pedig a „Hoc opus decreti…” kezdetű, két részből álló „utószó” áll. Tar-talomjegyzék nincs a kéziratban. Szövege az Illés által kiemelt helyek mindegyikén az interpolált szöveget adja. A további, rövidebb terjedelmű közjogi interpolációk, vala-mint a perjogi rész a további, részletes vizsgálatok tárgya. E kódex alapján készült az a kézirat, amelyik 1733-ban került a nagyszombati jezsuita kollégium tulajdonába.66 Mivel az egyik legkorábbi, eredeti formájában fennmaradt Négyeskönyv-példányról van szó, kiemelt figyelmet érdemel.
A kézirat tartalma tételesen az alábbi:
fol. 1r–9v = „Invictissimo ac potentissimo principi” kezdettel a Négyeskönyv be-vezetője
fol. 10r–77v = Iuris consuetudinarii Regni Hungarie liber primus fol. 78–175v = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae liber secundus fol. 176r–289v = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae liber tertius fol. 290r–337r = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae liber quartus
fol. 337r–v = „Hoc opus decreti” kezdettel a Négyeskönyv utóéletéről szóló beszá-moló.67
III/2. Az Országos Széchényi Könyvtár Fol. Lat. 3647. jelzetű példánya
A kéziratról elsőként Holub József tett említést az Illés József Quadripartitum-tanulmá-nyáról írt recenziójában, bővebb ismertetést azonban nem közölt róla. Megtette ezt vi-szont Fülep Katalin a nevezetes feketehalmi oklevélről írott tanulmányában, amely
1982-65 Pelbárt 2010: 31.
66 Lásd alább, III/4. szám alatt.
67 A végén az alábbi megjegyzés: [Acti]tatorum premissorum conscius prescripte exhibite excu-sationis dominorum prefatorum descriptor. Manu propria. – Ugyanígy áll a mondat a buda-pesti Egyetemi Könyvtár B4 jelzetű Négyeskönyv-kéziratában, illetve a Béli–Bónis szerzőpá-ros által ismertetett Lázár-féle példányban, vö. Béli–Bónis 2015: 327.
A Quadripartitum kéziratairól ben jelent meg az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyvének hasábjain.68 Az ő precíz leírásához magam keveset tudok hozzátenni, így az alább következő ismertetés nagyobb részt az ő tanulmányán alapszik.
A kódexet 1895 előtt a Magyar Országos Levéltár őrizte, onnét került az említett esztendőben a Széchényi Könyvtár tulajdonába.69 Kötése eredeti, díszes, görgetős, 16.
századi kötés; az elülső borítótáblán egy évszám is olvasható: MDLXXXV. A kéziratban lévő Négyeskönyv-másolat azonban ennél két évvel korábban, 1583. február 13-án készült el.70 Magam ebből arra következtetek, hogy az elkészült munka csak később kapta meg máig fennmaradt díszes kötését.
A kézirat a Quadripartitum interpolált változatát őrizte meg. A másoláson több írnok dolgozott. A példányt láthatólag használták is, feltehetően valamilyen törvényszéken:
rengeteg marginális jegyzet és szövegkiemelés látható benne. Fülep Katalinnak köszön-hetően tudjuk, hogy ez a Négyeskönyv-kézirat Erdélyben készült: vízjele Kolozsvár címe-rét mutatja fel, a lapok pedig a kolozsvári Heltai-féle papírmalomból kerültek ki. Fülep meggyőző érveléssel Erdélybe lokalizálta a kötés eredetét is. Annak készíttetője – és fel-tehetően a kötet első tulajdonosa – Bongárdi Pistháky Lukács volt.71 A kéziratnak – a következőkben bemutatásra kerülő, szintén az OSzK-ban őrzött, Fol. Lat. 4512. jelzetű kódexszel egyetemben – abban áll a legnagyobb jelentősége, hogy segítségükkel igazol-ható a Quadripartitum ismerete és használata a 16. századi Erdélyi Fejedelemségben.
A kézirat tartalma az alábbi:
fol. 1r = possessor-bejegyzések72 fol. 1v–2r = üres
fol. 2v–9v = „Invictissimo ac potentissimo principi” kezdettel a mű előszava fol. 10. = üres
fol. 11r–52r = Prima pars fol. 52v–134v = Secunda pars fol. 134v–228v = Tertia pars fol. 228v–268r = Quarta pars fol. 268v–275v = Index titulorum
68 Fülep 1984: 248–250
69 Száma a Növedéki Naplóban 1895/30. – Az OSZK a Hunyady-levéltárért kiadott iratok fejé-ben vehette át a kötetet.
70 Lásd az erről tanúskodó bejegyzést a Négyeskönyv-másolat végén, a 268. lap rektóján.
71 Fülep 1984: 248–250.
72 Uo. 252–253.
42
Mikó Gábor
III/3. Az Országos Széchényi Könyvtár Fol. Lat. 4512. jelzetű kézirata.
Ez a 282 lapból álló, folio-alakú kézirat csupán néhány évtizeddel ezelőtt, 1978-ban került az OSzK tulajdonába.73 A 19–20. századi Négyeskönyv-irodalomban ennek megfelelően teljesen ismeretlen volt, amíg Fülep Katalin már többször idézett tanul-mányában fel nem hívta rá a figyelmet, és nem dolgozta fel történetét.
A kötet a legkorábbi, eredeti formájukban fennmaradt Quadripartitum-példányok közé tartozik. Kötéstáblái – amelyeket fehér pergamennel vontak be – eredeti, 16.
századiak. A kézirat az interpolált Négyeskönyv-szöveget tartalmazza. A tartalomjegy-zéket leszámítva egy kéz másolata. A textushoz sok marginális jegyzet és glossza készült; ezek egy része pusztán tartalmi kivonat, másik részük korábbi dekrétumokra tartalmaz utalásokat. Számos aláhúzott szakasz is megfigyelhető az egyes fejezetek-ben. A kéziratot tehát minden bizonnyal valamelyik ítélőszéken a gyakorlatban is használták. Ezenkívül számos utalást találtam arra is, hogy a Négyeskönyv szövegét egy másik példánnyal összeolvasták, mert sok korrekció és kiegészítés olvasható mind a margókon, mind a lapok alján. A manuscriptum több szempontból is kapcsolatban áll az előbb bemutatott, szintén a Széchényi Könyvtár Kézirattárában őrzött Fol.
Lat. 3647. jelzetű kódexszel. Egyfelől ezt is Erdélyben állították össze – az említett másik kötethez hasonlóan ez is a kolozsvári Heltai-nyomda papírlapjaira van írva.
Másfelől közel egy időben készültek: az előbbi kézirat 1583-ban, ez a példány pedig valamikor 1575 és 1588 között. Végezetül, egy időben mindkettő Bongárdi Pistháky Lukács birtokában volt.74
A kézirat tartalma tételesen a következő:
fol. 1r = „Quadripartitum opus juris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae”.75 fol. 1v = üres
fol. 2r–9v = „Invictissimo ac potentissimo principi et domino” kezdettel, külön cím nélkül a Quadripartitum „előszava”.
fol. 10r–49r = Prima pars fol. 49v–117r = Secunda pars fol. 117v–206v = Tertia pars fol. 207r–239v = Quarta pars
73 Száma a Növedéki Naplóban: 9/1/1978.
74 Minderről bővebben lásd Fülep 1984: 248–254. A kódex ezt követően egészen az OSZK-ba való bekerüléséig Erdélyben volt, lásd a Fülep által azonosított possessorokat.
75 Ezt a ceruzával írt címet a kötet valószínűleg az OSZK-ba való bekerülésekor kaphatta.
A Quadripartitum kéziratairól fol. 240. = üres
fol. 241r–250v = Index iuris consuetudinarii Regni Hungariae fol. 251 = üres
fol. 252r–255v = Anno Domini 1540. Articuli reformationis et rectificationis iurium et consuetudinum dominorum ac nobilium harum partium Regni Transsilvan-arum in dieta seu conventu eorum generali pro festo Alberti episcopi et martiris novissime transacto de Regio mandato Thordae celebratis confecti et per regiam maiestatem dominum nostrumm clementissimum approbati atque ratificati.76 fol. 256r = üres
fol. 256v–258v = Libertates Siculorum77 fol. 259–282. = üres
III/4. A nagyszombati jezsuita kollégium 1. Quadripartitum-példánya.78
A 407 lapból álló, folio-alakú kötet – a jezsuita kollégium egykori kéziratainak nagy részéhez hasonlóan – a budapesti Egyetemi Könyvtárban található; jelzete B4. A fe-hér bőrkötésben lévő kézirat gerincén aranyozott betűkkel a „QUADRIPARTITUM JURIS Consvetudinarii REGNI HUNGARIAE” felirat olvasható. Az első lap rek-tóján olvasható possessor-bejegyzésből tudjuk, hogy a kódex 1733-ban került nagy-szombati kollégium tulajdonába. Korábbi története ismeretlen. A Quadripartitum az első 331 lapot foglalja el, ezt követően két üresen hagyott lap után a 334. laptól kezd-ve egészen az utolsó, 406. lapig különböző országgyűlések törvénykönykezd-veit másol-ták a kötetbe.79 A Négyeskönyv elejéről hiányzik a Ferdinánd királyhoz címzett előszó, az első lap tetején álló „[IURIS] CONSVETUDINARII REGNI HUNGARIAE LIBER PRIMUS” címnek megfelelően a szöveg az első közjogi jellegű interpoláci-óval, a „De religione Christiana…” titulust viselő cikkellyel kezdődik.80 Az Illés által kiadott további interpolált passzusok mindegyike megtalálható a szövegben – tehát ez esetben is egy interpolált példányról van szó.
Mikor készülhetett ez a kézirat? A Négyeskönyv szövegét három írnok másolta, akik egymást többször felváltva írták a szöveget. A törvénymásolatokat e kettőtől teljesen
76 Kiadását lásd MOE II. 161.
77 Kiadását lásd Fülep 1984: 266–270.
78 Első említése: Szilágyi 1889: 87., utóbb Baranyai 1942: 84.
79 Az 1588-tól 1622-ig terjedő időszakból.
80 Lehetséges azonban, mivel a kézirat eleje sérült, hogy egykoron az előbeszéd is megvolt. A kollégiumba kerüléskor azonban már biztosan hiányzott, mert a possessor-bejegyzés a jelenle-gi első oldalon van.
44
Mikó Gábor elkülönülő kezek készítették. A Quadripartitum végén feltűnő 1573-as évszám és a J.
C. I. monogram bizonyossá teszi, hogy a kötet valamilyen kapcsolatban áll az előbb bemutatott nádasdladányi kézirattal. Míg azonban az előbbiben a monogram egye-dileg rajzolt formában – A J-betűbe írt C, majd annak „öblében” elhelyezett I – áll, addig a most bemutatott példányban a monogram betűi egymás mögött, „feloldott”
formában szerepelnek, amelyeket a kézirat korrektora illesztett a szövegbe. Mindez eleve arra utal, hogy a nádasdladányi kódex volt e másolat mintája, e feltevéshez pe-dig a kézirat vízjele további megerősítésül szolgál. A vízjel egy koronát tartó kétfejű sast ábrázol, amelynek közepében egy pajzs, abban pedig egy K-betű látható, a sas pedig egy címerpajzson áll, amelyben a HS betűk olvashatók. A mérvadó vízjelkata-lógusok szerint ez a vízjel legkorábban a 16. század legvégén, de nagyobb számban csak a 17. század első évtizedeitől kezdve mutatható ki.81 Ennek alapján ez a kézirat a 17. század elején készülhetett. Mivel a vízjelek a Quadripartitum és a törvényszövegek esetében azonosak, nem arról van szó, hogy a Négyeskönyvhöz utóbb dekrétum-má-solatokat kötöttek, hanem arról, hogy a Gregoriáncziék művének szövege nem töl-tötte ki a teljes kéziratot. Ez a felismerés még pontosabb datálást tesz lehetővé. Bár az országgyűlési határozatokat különböző írnokok másolták a kötetbe, az 1588 és 1596 közti szövegekben végig kimutatható egyazon scriptor keze. Magam az említett vízjel, továbbá a törvénykópiák alapján arra gondolok, hogy a Quadripartitumot nem a 17. század elején, hanem inkább a 16. század legutolsó szakaszában, ám biztosan 1596 előtt másolhatták le, vagy közvetlenül a nádasdladányi példány, vagy annak egy másolata alapján. Végezetül megemlítendő, hogy e kézirat alapján készítették el azt a 18. századi másolatot, amely a Hevenesi-kollekcióban maradt fenn.82
A kézirat tartalma az alábbi:
fol. 1r–67v = Bevezető és cím nélkül, „[OPUS] CONSUETUDINARII REGNI HUNGARIAE LIBER PRIMUS” címmel a Quadripartitum első könyve fol. 68r–166v = Juris Consuetudinarii Regni Hungariae Liber secundus fol. 167r–283v = Juris Consuetudinarii Regni Hungariae Liber tertius fol. 284r–330v = Juris Conseutudinarii Regni Hungariae Liber quartus
81 Briquet 1907: 285. sz.; Varga: 1995: 307. sz. A motívumon belül a Piccard-katalógusban (http://www.piccard-online.de) idézett, 1614-ből adatolt forma egyezik legjobban a kéziratban lévővel (Nr. 28591.). Pontosan ugyanez a vízjel található meg az OSZKK Fol. Lat. 512. jelzetű kéziratának számos lapján is lásd fentebb a Függelékben II/2. szám alatt.
82 Lásd alább, III/6. szám alatt.
A Quadripartitum kéziratairól fol. 330v–331v = a Quadripartitum-hoz illesztett záró megjegyzések83
fol. 332r = üres
fol. 332v–333r = három jogi feljegyzés fol. 334r–340v = Articuli Anni 1588
fol. 340v–343r = Anni 1593 constitutiones pro festo conversionis Pauli in conventu Posoniensi institutae
fol. 343r–344r = Pro anno 1594 articuli sub Strigoniensi obsidione conditi sequuntur fol. 344r–347v = Articuli anni 1595 Posonii sub eodem rege conclusi
fol. 347v–349v = Articulorum autem praefatorum tractatorum Transylvanicorum tenor sequitur et est talis
fol. 349v–359r = Constitutiones anni 1596 15 die Januarii Posonii in conventu reg-nicolarum facte
fol. 359r–363v = Articuli dominorum praelatorum anni 1598
fol. 364r–367r = Articuli dominorum praelatorum, baronum, magnatum et nobilium caeterorumque statuum et ordinum Regni Hungariae partiumque ei subiectarum in generali eorum conventu pro festo beati Michaelis archangeli hoc est XXIX die Mensis Septembris anno Domini 1608 indicto Posoniique celebrato conclusi fol. 367v–373r = Articuli post coronationem regiae suae maiestatis conclusi
fol. 373v–377v = Külön cím nélkül az 1622. évi soproni országgyűlés határozatainak egy része.
fol. 378r–395v = Articuli dominorum praelatorum ... in generali eorum congrega-tione ad festum omnium sanctorum ... anno 1609 ... Posonii celebrata conclusi fol. 396r–403r = Articuli dominorum praelatorum, baronum ... in generali eorum
congregatione ... anno 1613 ... Posonii celebrata conclusi
fol. 403r–407v = Ferdinandi articuli in anno Domini 1622 Sopronii conclusi84
III/5. A nagyszombati jezsuita kollégium 2. Quadripartitum-példánya
Az összesen 353 lapból álló, negyedrét alakú kéziratot jelenleg a budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirattára őrzi B1 jelzet alatt. A Quadripartitum 332 lapot tesz ki, az utolsó huszonegy lap üresen maradt.
A kézirat másolójának, megrendelőjének neve ismeretlen. Azt azonban pontosan tudjuk, hogy a kópia mikor készült. A Négyeskönyv szövegére következő, „Index” címet
vi-83 Ezek a több más kéziratban is meglévő részek: „Hoc opus decreti ... tanti operis publicato”;
„Sicut obiter praenotatum ... perpetuo esse suppressus”; „Actitatorum praemissorum conscius praescriptae exhibitae excusationis dominorum praefatorum descriptor. Manu propria.”
84 A szöveg töredék.
46
Mikó Gábor selő tartalomjegyzék végén ugyanis az alábbi bejegyzés olvasható: „Finis. Tyrnaviae 1733 20. Aug.”85 A kézirat azonban elkészülte után alig pár évtizeddel a nagyszombati jezsui-ta kollégium tulajdonába került: az első oldalon olvasható possessor-bejegyzés jezsui-tanúsága szerint 1762-ben vették nyilvántartásba a kollégium könyvtárában.86 Amikor a rendet II.
József feloszlatta, a kézirat jelenlegi lelőhelyére, az Egyetemi Könyvtárba került.
A Négyeskönyv a „Praefatio in Quadripartitum” címmel ellátott „Előbeszédel” kezdő-dik, ezt követi maga a négy könyv. A IV. könyv utolsó cikkelyéhez – hibásan – hozzátol-dották a mű sorsáról beszámoló „Hoc opus decreti” című, a régi kéziratok többségében is meglévő „utószót”. Ezt követi a már említett tartalomjegyzék. A kódexben több ír-nok keze különíthető el, ezek részben egymást váltva másolták a szöveget. A Quadripar-titum mintája egy olyan kézirat volt, amelyik a közjogilag interpolált szöveget tartalmazta.
Amint azonban a másolat elkészült, az egyik másoló a textust sok helyen összeolvasta egy másik példánnyal, és annak alapján – esetenként satírozással és új szövegrészek beillesz-tésével – javította a kópia szövegét.87
A kézirat tartalma tételesen a következő:
fol. 1r–12r = Praefatio in Quadripartitum
fol. 12r–12v = Partes operis Quadripartiti tractant
fol. 13r–53r = Quadripartiti operis iuris consuetudinarii Regni Hungariae liber pri-mus
fol. 53v–148r = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae liber secundus fol. 148v = üres
fol. 149r–273r = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae liber tertius fol. 273v = üres
fol. 274r–319r = Iuris consuetudinarii Regni Hungariae liber quartus fol. 319v–332v = „Index” címmel a Quadripartitum tartalomjegyzéke fol. 333–353. = üres
85 Fol. 332v.
86 „Collegii Tyrnaviensis S. J. 1762.”
87 A korrekciók már az „előszóban” megjelennek, ám ezt követően éppen az I. könyv első két fejezetében – amelyek közjogilag igen jelentős interpolációkat mutatnak fel – nincs nyomuk. A második fejezet végén a korrektor feltüntette, hogy „Tenor decreti Andreae secundi hic inse-rendus per extensum”, amellyel az 1222-es Aranybulla szövegére utalt: ez az eredeti Négyes-könyv-szövegben teljes terjedelmében megvan. A II. könyvben nincs javítás. A III. könyvben a nyolcadik fejezet esetében, amelyik az ún. „nádori cikkelyeket” tartalmazza, ismét számos javítás látható, nyilvánvalóan egy nem interpolált szöveget fenntartó kézirat alapján. A III.
könyv további fejezeteiben, illetve a IV. könyvben is számos további javítás látható.
A Quadripartitum kéziratairól III/6. A nagyszombati jezsuita kollégium 3. Quadripartitum-példánya
Az előbbi két kézirattól eltérően ennek a rövid leírását megtaláljuk Illés József már sokszor idézett munkájában. Ő a kötetről – történeti adatok alapján – azt állapította meg, hogy az Hevenesi Gábor forrásgyűjtő tevékenységének köszönhetően szüle-tett meg, hiszen nevezetes kollekciója XIX. kötetét alkotja.88 Elkészültének idejét az 1695. és 1712. évek közé helyezte. Valamivel bővebben ismertette azt a felismerését, hogy a kézirat mind közjogi, mind per- és magánjogi részeiben interpolált.
A korabeli paginálással89 ellátott manuscriptum esetében valójában nem kötet-ről van szó, hanem csak a különálló lapokat helyezték el egy nagy palliumban. Az első oldalon olvasható bejegyzés szerint a dokumentumot 1767-ben katalogizálták a nagyszombati kollégiumban,90 innét került a budapesti Egyetemi Könyvtárba. Szö-vegét egyetlen írnok másolta le, aki sajnos sem önmagát, sem kézirata forrását nem nevezte meg. A textus első pillantásra is szembeötlő jellegzetessége, hogy a mű ele-jéről hiányzik az előszó – ugyanezzel csak egyetlen példányban, a kollégium fentebb bemutatott, 16. század végéről való kódexében találkoztam. A kézirat alaposabb szemügyre vétele után egyértelművé vált, hogy a két kötet között biztosan van vala-milyen kapcsolat. A Hevenesi-féle példányon ugyanis munkálkodott egy korrektor, akinek a keze jól elkülöníthető a Négyeskönyv-szöveg másolójának a kezétől. Miután javításait befejezte, a művet záró utószó végére még odaírta az 1573-as évszámot. Ez a dátum szerepel a kollégium említett 16. századi kéziratának végén is, ugyanezen a helyen, továbbá a nádasdladányi kéziratban éppúgy, mint az egri líceum kódexének eredetijében. Utóbbi kötet azonban nem lehetett a Hevenesi-féle másolat mintája, hiszen az eredeti, nem interpolált szöveget őrizte meg, és nem lehetett a korrektor példánya sem, az ugyanis egy szintén interpolált szöveget használt. A nádasdladányi példányban megtalálható a Négyeskönyv előszava, ezt az akkurátusan dolgozó korrek-tor minden bizonnyal pótolta volna.91 Érdemes szemügyre venni, hogy a Hevene-si-féle másolatban hogyan hangzanak a négy könyv bevezetői: mindegyik a „Iuris consuetudinarii Regni Hungariae Liber” szavakból áll – ugyanilyen titulusok csak a nádasdladányi példányban és a kollégium 16. század végi kéziratában lelhetőek fel.
Mindezek megállapítása után hozzákezdtem a kollégiumi kézirat illetve a Heve-nesi-féle másolat alaposabb összevetéséhez, amelynek során kiderült, hogy ez a
pél-88 Illés 1931: 7–9.
89 Ez azonban figyelmetlenségből több helyütt foliálásba ment át, így a kézirat második részében olvasható oldalszámok már nem pontosak.
90 A bejegyzés szövege: „Adscriptus Collegio Tyrnaviensi S. Jesu 1767.”
91 Egy esetben egy egész oldalnyi hiányzó szöveget is kipótolt a korrektúra alapjául szolgáló pél-dányból. Lásd a 221. oldalon.
48
Mikó Gábor dány közvetlenül a kollégium kódexe alapján készült, majd ugyanazt a kötetet hasz-nálta a korrektor is. Mindezt azok a példák tették egyértelművé, ahol a régi kézirat margójegyzetei tévedésből a másolat főszövegének részei lettek, nem egy esetben értelmetlen textust előállítva.92
IV/1. Az Országos Széchényi Könyvtár Fol. Lat. 525. jelzetű kézirata
Ez a nagyméretű, 475 vörös metszésű lapból álló, folio-alakú kézirat összeállítása után Széchényi Ferenc könyvtárában volt, és lehetséges, hogy kifejezetten az ő meg-rendelésére készült.93 Ismeretlen írnoka 1783-ban másolta le egy olyan Quadripar-titum-kéziratról, amely régi kora miatt már nehezen volt olvasható.94 Ennek meg-felelően tisztázati példányról van szó, amely rövidített szóalakokat alig tartalmaz.
Jóllehet elkészültének dátuma nagyon távol esik a Négyeskönyv megszerkesztésétől, a manuscriptum jelentősége abból a szempontból igen nagy, hogy a benne foglalt textus sem az eredeti „bizottsági” változattal, sem a közjogilag interpolált variánssal nem egyezik meg teljesen, hanem mintegy a kettő között áll – nagyban hasonlítva ezzel a Lázár-féle példányra.95
92 Így például az I. könyv 21. cikkelyében: „similiter a rusticis quoque uxores de aliis villis ducentibus deinceps in transitu et redditu nullum prorsus tributum exigatur” – áll a kollé-gium kéziratában, mellette pedig egy margójegyzet: „in eodem articulo 83.”. Ez a Hevene-si-példányban így áll: „similiter a rusticis quoque uxores de aliis villis ducentibus deinceps in
92 Így például az I. könyv 21. cikkelyében: „similiter a rusticis quoque uxores de aliis villis ducentibus deinceps in transitu et redditu nullum prorsus tributum exigatur” – áll a kollé-gium kéziratában, mellette pedig egy margójegyzet: „in eodem articulo 83.”. Ez a Hevene-si-példányban így áll: „similiter a rusticis quoque uxores de aliis villis ducentibus deinceps in