Az elmúlt években a történészek egyre nagyobb figyelmet fordítottak a magyar par-lamentarizmus történetének vizsgálatára. Ennek köszönhetően újra előtérbe kerül-tek olyan, az utóbbi évtizedekben kevéssé kutatott terülekerül-tek, mint például a várme-gyei és a városi követek vagy éppen a Királyi Tábla tagjainak társadalomtörténeti elemzése. A bírói fórumként működő, a Királyi Kúria alsó tábláját alkotó Királyi Tábla személyzete – köztük a két érseki ülnök (assessores archi-episcopales) és a négy királyi ülnök (assessores regii) – szinte teljesen megegyezett az országgyűlések idején fennálló Királyi Tábla tagjaival, akik a diéta alsótáblájának „tisztikaraként”
funkcionáltak.1
Tatjana Guszarova a 17. századi országgyűléseken megjelenő vármegyei követek társadalomtörténeti elemezése során megfogalmazott néhány állítást a Királyi Tábla tagjairól is, mert nem egy esetben vármegyei követi megbízást is vállaltak a táblai fel-adataik mellett. Guszarova úgy gondolja, hogy a Királyi Tábla ülnökei jól elkülönít-hetőek például az ítélőmesterektől, mert míg előbbiek a rendi társadalmat, utóbbiak az államot képviselték jogi szakhivatalnokként. Ezt a kettősséget azzal szemlélteti, hogy a királyi táblai ülnökök – az ítélőmesterekkel ellentétben – még állami alkalma-zásuk ellenére is könnyebben a heves viták részeseivé válhattak vagy éppen a protes-táns ellenzék vezetőivé, védve a nemesség érdekeit az országgyűlés idején.2
Wellmann Imre az 1724-ben felállított vagy megreformált kormányszékek tagja-inak praecedentia-vitáit kutatva úgy látta, hogy a bécsi kormányzat tudatosan töre-kedett a nagyuraiktól függő familiárisok3 arányának visszaszorítására az
államigaz-* A tanulmány elkészítését az NKFI K 116166 sz. pályázata támogatta.
1 A diétai Királyi Tábla tagjairól bővebben Szijártó 2005: 50 és 158–163. A Királyi Kúria felépí-téséről bővebben Kulcsár 2014: 20.
2 Guszarova 2013: 137–138.
3 A korábbi szakirodalomhoz igazodva a familiáris és familiaritás szót használom az esztergomi érsek és érseki ülnökei között fennálló kapcsolat megnevezésére. A familiáris és a kliens-pat-rónus viszony újabb szakirodalmához lásd: Dominkovits 2005 és Pál 2010.
158
Sebők Richárd gatásban, az állami (királyi) hivatalnoki kar kialakítása volt a cél, melynek tagjait az uralkodó nevezi ki és függetlenek a rendi főméltóságok kliens-patrónus viszonyától.4 Példának hozza Paluska Antal esetét, aki a Királyi Tábla érseki ülnökeként pályázott a megüresedett királyi ülnöki állásra, azonban a Kancellária nem támogatta előlépte-tését. „Paluska ugyanis az érseki jószágok praefectusa egyszersmind, vagyis az esz-tergomi érsek lekötelezett híve; kinevezése esetén a prímás egy másik familiárisával töltené be az érseki ülnökséget, tehát összesen három embere lenne a táblán, holott a törvény szerint csak kettő jár neki. Majd ha Paluska lemond a jószágkormány-zóságról, s az érsektől nem függ többé […], akkor, más alkalommal, majd ki lehet nevezni.”5
Varga Endre írta meg a Királyi Kúria 1780–1850 közötti hivataltörténetének monográfiáját. Könyvében részletesen ismertette az érseki és a királyi ülnökök po-zícióját intézménytörténeti szempontból, emellett pedig társadalomtörténeti állítá-sokat is tett. Az érseki ülnökökről megtudjuk, hogy familiárisi kapcsolatban voltak a hercegprímással, de az ő állásuk is – az ítélőmesterekhez vagy a vices gerensekhez hasonlóan – ebben az időszakban kezdett átalakulni állami (királyi) alkalmazássá.
Azonban a két érseki ülnököt az esztergomi érsek nevezte ki, ő állította ki a kine-vezési okmányt is, majd értesítette a személynököt (a Királyi Tábla elnökét) az állás betöltéséről, aki feleskette az új bírát a tábla plénuma előtt, és megkereste a Kamarát fizetése kiutalása miatt. A prímás halála esetén az ő alkalmazásuk is megszűnt elvileg, de a nagybírák familiárisaihoz hasonlóan az uralkodó legtöbbször megerősítette őket pozíciójukban. A prímási méltóság betöltetlensége esetén a király nevezte ki az érseki ülnököket, hogy a jogszolgáltatás ne szenvedjen hátrányt a bírák számának csökke-nése végett.6 Erre példa Mérey Zsigmond uralkodó általi érseki ülnöki kinevezése
„Sede Archi-Episcopatus Strigoniensis pro nunc vacante” az elhunyt galánthai Ba-logh János helyére 1758. május 1-jén.7 Varga úgy látta, hogy nem számított példa nélkülinek az sem, hogy a személynök ajánlott a prímás figyelmébe személyeket vagy a prímás előzetesen informálódott az udvarnál választottjának leendő fogadtatásáról, vagy akár az uralkodó előzetes engedélyét kérte a kinevezéshez.8
Varga a királyi ülnökökről leírja, hogy 1724 és 1790 között négy királyi ülnök fog-lalt helyet a Királyi Táblán. 1790-ben a korábbi négy tényleges (actualis) ülnök mellé létszámfeletti (supernumerarius) ülnököket neveztek ki, míg 1792-ben az ítélőmesterek
4 Wellmann 1940–1941: 260–261.
5 Wellmann 1940–1941: 261. 26. lábjegyzet.
6 Varga 1974: 166.
7 MNL OL A 57 1756–1758: 529.
8 Varga 1974: 166.
Az 1722–1792 közötti országgyűléseken részt vevő és részt nem vevő érseki ülnökök...
perelőadói terheinek csökkentésére négy referens-assessori állást engedélyezett az ural-kodó. A királyi ülnöki pozíció betöltésének módja megegyezett a többi királyi kineve-zésű tisztségével: Pesten vagy Bécsben benyújtották a pályázati kérelmeket, amelyek a személynöknél gyűltek össze, majd a Királyi Tábla elkészítette a kandidációt az ajánlási sorrendet is meghatározva. A kinevezés tényéről a király leiratban értesítette a Királyi Táblát, ahol az új bírót feleskették és tagjaik közé fogadták.9 Varga a Királyi Tábla ülnökeinek rekrutálódásával kapcsolatban azt állapította meg, hogy „előzetes szolgála-tuk szempontjából korszakunk folyamán lényeges eltolódás figyelhető meg. A XVIII.
században a kir. táblához kinevezett assessorok nagy többsége – ha volt is régebben, pályája kezdetén, valamilyen megyei tisztségben – a táblához egy másik állami hivatal-ból lépett elő, s csak egy kisebb részt emeltek ki közvetlenül a megyei szolgálathivatal-ból. A XIX. század folyamán azonban ez az arány megfordul, s a tábla bíráinak fő utánpótlási anyagát a kormány a megyei főtisztviselőkben találja meg. Ahogy a reformkor előreha-lad, egyre több alispán és vármegyei főjegyző kap táblai kinevezést, különösen olyan személyek, akik megyéjük követeként az országgyűlésen is részt vettek.”10
Jelenlegi, az országgyűléseken részt vevő és részt nem vevő érseki és királyi ül-nökökkel foglalkozó tanulmányommal szorosan kapcsolódni kívánok egy korábban már megjelent publikációmhoz, melyben az 1722–1792 közötti diétákon megjelenő és meg nem jelenő ítélőmesterek prozopográfiai elemzését végeztem el.11 A két vizs-gálat eredményeinek összehasonlíthatósága érdekében ugyanazokat a módszertani el-veket követem és ugyanazt a kérdésfelvetést fogalmazom meg ebben az írásomban is, csak egy másik hivatalnokcsoportot illetően. Szijártó M. István úgy gondolja, hogy egy bírói állás a Királyi Táblán kiváló ugródeszka lehetett azoknak a köznemeseknek, akik az átlagosnál magasabb jogi szaktudásukkal vagyont és főnemesi rangot akartak szerezni maguknak. Képességeiket és az uralkodó iránti elkötelezettségüket a korszak országgyűléseinek résztvevőiként bizonyíthatták.12 Tehát az 1722 és 1792 közötti idő-szak diétáit olyan eseményeknek tekinthetjük, amelyek az érseki ülnökök és a királyi ülnökök karrierjének felívelését a későbbiekben nagy mértékben elősegíthették. Ezért tanulmányban azt a kérdést vizsgálom, helytálló-e az az állítás, miszerint az adott 18.
századi országgyűléseken részt vevő érseki ülnökök és királyi ülnökök magasabb hiva-tali pozíciókba jutottak és látványosabb karriert mondhattak magukénak, mint azok az érseki és királyi ülnökök, akiknek nem volt alkalmuk rátermettségüket megmutatni egy diétán sem.
9 Varga 1974: 163–164.
10 Varga 1974: 164–165.
11 Sebők 2017.
12 Szijártó 2005: 163.
160
Sebők Richárd Egy korábbi vizsgálatból már kiderült, hogy az érseki és a királyi ülnökök Királyi Kúrián belüli hivatalviselési jellemzői között olyan komoly eltérések mutatkoznak, hogy a két különböző ülnöki állástípust betöltő személyeket egymástól elkülönítve kell vizsgálni.13 Az 1722 és 1792 közötti időszakban működő érseki és királyi ülnökök egy-egy csoportját aszerint osztottam két-két alcsoportra, hogy közülük kik vettek részt országgyűlésen az adott periódusban, és kik nem. Elemzésem módszere alap-vetően prozopográfiai jellegű.14 Az adatgyűjtés középpontjában az egyes személyek hivatali pályafutására vonatkozó információk álltak. A tanulmányhoz kapcsolódó mellékletben a kúriai pozíciókhoz viszonyítva különböztettem meg a Királyi Kúrián végzett bírói tevékenység előtti és utáni tisztségeket. Alapvetően kettős cél vezérelt:
egyrészt a két ülnöki csoport kollektív életrajzát szerettem volna elkészíteni, hogy társadalomtörténeti következtetéseket tudjak levonni az adatokból, másrészt pedig magának a diétának az „ugródeszka” szerepét akartam megragadni. Az elemzés kez-dő évének azért az 1722-es esztenkez-dőt és az akkor összehívott diétát választottam, mert így a már megreformált bírósági szervezet keretein belül és azonos struktúrá-ban működő személyeket tudtam bevonni a vizsgálatba, akikre a korábbi háborús vi-szonyok és kényszermegoldások talán már nem voltak olyan nagy hatással. Az egyes személyek hivatali pályáját adattárszerűen bemutató melléklet elkészítéséhez levéltári és könyvészeti forrásokat egyaránt felhasználtam. Az országgyűléseken részt vevő érseki és királyi ülnökök alcsoportjainak összeállításában a saját gyűjtés mellett15 a Diéta Munkacsoport Adatbázisában16 megtalálható, az egyes diétákon készített, úgy-nevezett „megjelentek névsora” volt segítségemre, míg a diétákon részt nem vevő érseki és királyi ülnökök esetében a korszak tiszti címtárral bővített kalendáriumai jelentették az alapforrást.