A naplók a magyarországi országgyűlések egyik legérdekesebb és legfontosabb for-rásai közé tartoznak. Lényegesen különböznek azoktól a hivatalos dokumentumok-tól, amelyek közé a törvénycikkeket, királyi rendeleteket és előterjesztéseket (pro-positiók), valamint a rendek beadványait és azok hivatalos levelezését stb. soroljuk.
A naplók segítségével az országgyűlések működését belülről láthatjuk: a Felső- és Alsóház, a különböző politikai csoportok, és kiemelkedő személyek mindennapi munkáját. A naplók nagyon gazdag anyagot tartalmaznak például a király és az udvar országgyűlési jelenlétéről Pozsonyban vagy Sopronban, a királynak a rendekkel való találkozásáról és tárgyalásairól, a fogadó város és az udvar által rendezett ünnepsé-gekről. Csak a naplókból értesülhetünk mindazokról a nehézségekről, amelyekbe a királyi udvar és az országgyűlésre távolról érkező hazai résztvevők és külföldi vendé-gek ütköztek. A naplókból megtudhatjuk, milyen nehezen születtek meg a döntések a bécsi udvar és a magyar rendek, a Felső- és az Alsóház, a katolikusok és a protes-tánsok, a reformátusok és az evangélikusok, a nemesek és a városok közötti kemény harc eredményeként. Egyben elég részletes információt adnak arról is, hogy ki vett részt az országgyűléseken. Nem ritkán közlik a résztvevők listáját is.1 Megtudhatjuk, milyen álláspontot foglalt el egyik vagy másik követ, kinek az oldalán állt a vitákban, milyen volt a légkör az országgyűlések alatt, az üléseken és a magán tanácskozáso-kon.2
Az országgyűlés különböző szabályokat és eljárásrendet dolgozott ki, amelyek alapján működött. Elvileg ezeket szigorúan be kellett tartani. A rendi fórum részt-vevőinek minden lépése elő volt írva, mint pl. a Felső- és az Alsóház, a király és a rendek közötti érintkezés. Ezen a téren minden újdonság bevezetése komoly ellenál-lásba ütközött, és a javaslatokat sokáig vitatták a résztvevők. Mindezekről a követek feljegyzéseiből és naplóiból tudhatunk meg többet, mivel ekkor még az ügyvezetés és ügyintézés fejletlen volt, hivatalos naplókat, jegyzőkönyveket nem vezettek, a Ma-gyar Királyi Kancellária még a meghívóleveleket is nagy késéssel küldte szét. Ez nem egyszer okozta az országgyűlések elhalasztását, amely akár több héttel is eltérhetett a
1 A naplók adatait a 17. századi országgyűlések résztvevőinek összeállításánál használtam. (Gu-szarova 2005: 93–149).
2 Guszarova 1998: 309–319.
58
Guszarova Tatiana meghívólevelekben kijelölt a határidőtől. A kancellária nem foglalkozott rendszere-sen az országgyűlésre érkezett követekkel, pl. nem ritkán a nevüket sem írta össze, a legtöbb esetben mindössze a küldő intézményt rögzítették.
A 17. századi országgyűlések különös jelentősége azzal magyarázható, hogy ép-pen ebben a korszakban kezdett megváltozni a kapcsolat a Habsburg dinasztia és magyarországi alattvalói között. Ez a folyamat nagyon lassú volt és nagy nehézsé-gekkel járt: I. Ferdinánd 1526. évi magyar királlyá választásától kezdve egészen a 17.
század végéig tartott, mígnem a magyar rendek lemondtak a szabad királyválasztás jogáról.
A 16. századi országgyűlési naplókat alig ismerjük. A kiadott naplókból csak egy került a kezembe, az is töredékes. Igazán mondva ez nem is napló, bár Paulinyi Osz-kár így nevezte. A történész által publikált forrás a besztercebányai követnek Micha-el FMicha-ellernek Jakob Fuggerhez küldött jMicha-elentése az 1547.-iki pozsonyi országgyűlés eseményeiről.3 Nem hiszem, hogy ez a szerény eredmény a figyelmetlenségemből adódna. Nem véletlen, hogy a kora újkori országgyűlések egyik legkiválóbb kutatója, Zsilinszky Mihály, a 16. században és a 17. század elején lejátszódott országgyűlé-sekről szólva, főleg a követek jelentéseit és jegyzeteit használta.4 A követjelentéseket dolgozta fel Demkó Kálmán is a 1619–20-iki pozsonyi országgyűlésnek szentelt tanulmányában.5 Sajnos ezeket a jelentéseket még nem publikálták, sőt az említett szerzők sem pontosan hivatkoznak rájuk. Biztos, hogy a városi levéltárakban, így nem is elsősorban a mai Magyarországon, hanem a szlovákiai levéltárakban nagy számban találhatunk még ilyen jellegű forrásanyagot.6 Ezek a források ritka kivétellel a városok követeitől származtak. A követjelentések közel állnak a naplókhoz abban az értelemben, hogy a tartalmuk időrendben haladva ismerteti a rendi fórumok leg-főbb eseményeit és döntéseit. Ugyanakkor az említett jelentések és feljegyzések na-gyon szűkszavúak és az egyes témák szempontjából szegényesek: nem sokkal többet tudunk meg, mint a hivatalos iratokból. Természetesen akadnak más követjelentések is. Például Kassa város követei az 1572. évi pozsonyi országgyűlésről szóló jelen-tésükben viszonylag gazdag információt adtak magáról a követségről: az útjukról Kassától Pozsonyig és vissza, írtak az országgyűlésen való tartózkodásukról stb.
Stí-3 Paulinyi 1934: 204–230.
4 Zsilinszky 1881–1897; Zsilinszky 1882.
5 Demkó 1881. A szerző a tanulmányában Lőcse város követeinek jelentéseire támaszkodik.
6 A levéltárakba, ill. a könyvtárak kézirattáraiba ezek nem kerültek be. Csak egyet találtam az Országgyűlési Könyvtárban: követjelentés az 1597.-iki országgyűlésről, amelynek a szer-zői Szentbertalany Menyhért és Dobner Sebestyén Sopron város követei voltak. MOK GYgy 700.506. MO: 1580, 1595, 1596, 1597, 1600. Acta diaetalia 1596–1600. Nº14. 87–90.
A 17. századi országgyűlési naplók és a szerzőik lusában hasonlít a későbbi országgyűlési naplókra, noha nem olyan részletgazdag, mint a 17. században keletkezett naplók jelentős része.7
A 17. század ebben az értelemben már valamivel gazdagabb: 1608-tól 1687-ig 11 országgyűlésről több mint 20 naplót ismerünk, bár nem lehet kizárni, hogy több vala-melyik levéltárban még lappang. Noha a naplók is osztoztak több magyarországi levéltár sorsában, és nem kis részük elpusztult az átélt katasztrófákban a török háborúktól kezdve az 1956-os forradalomig. A források felfedezése és megőrzése a magyarországi jezsuiták nevéhez fűződik, akik már a 17. században nekiláttak a történeti anyag szisztematikus kutatásának. Mivel a vallási kérdések fontos szerepet játszottak a 17. századi országgyűlé-seken, a rendi fórumok dokumentumai – közte a naplók is – kiemelkedő helyet foglaltak el ezekben a gyűjteményekben. A magyarországi jezsuita forráskutató iskola alapítói kö-zül elsősorban Hevenesi Gábort8 és Kaprinai Istvánt9 kell megemlíteni, akik a 17. század végén és a 18. század első felében dolgoztak. Ők hatalmas mennyiségű anyagot tártak fel és másoltak le. Ezek a több kötetes kéziratos gyűjtemények máig sem veszítették el jelentőségüket, mert az eredeti dokumentumok különböző okok miatt nem maradtak fenn. Például ez a helyzet a 17. század híres politikusának, Szemere Pálnak országgyűlési naplóival. A Szemere család levéltára, amelyet Zemplén megyében, a lasztoméri birto-kukon őriztek, benne az országgyűlésekre Szemere Pál által gyűjtött iratokkal, ugyanis a második világháború alatt elpusztult.10
A 18. század végén ismét fellendült a források gyűjtése. Ezen a téren a legnagyobb munkát Kovachich Márton György, a kiemelkedő jogtörténész, könyvtáros és levéltáros végezte (1744–1821).11 Összegyűjtötte a magyar állam jogtörténetére vonatkozó forráso-kat és az általa kidolgozott tudományos forráskiadási elvekre támaszkodva egy részüket ki is adta. Igaz, hogy az országgyűlési naplók száma a korábbiakhoz képest alig
gyara-7 Németh 1994.
8 Hevenesi Gábor (1656–1715) jezsuita, teológus és történész, a németalföldi bollandisták köve-tője. A magyar történelem forrásainak az összegyűjtésével igyekezett bebizonyítani a magyar-országi jezsuiták vagyoni igényeit (Ld.: Hóman 1938: 337–351.). 1695-ben hozta nyilvánosság-ra a Magyarország történetére vonatkozó források összegyűjtésének tervét. Ő állította össze azt a hatalmas kéziratos gyűjteményt (140 kötet), amelynek nagyobb részét jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárában őrzik. Ennek a gyűjteménynek egy külön osztályá-ban található az országgyűlési naplók 27 kötete. (Kosáry 2003: 284–285).
9 Kaprinai István (1714–1785), jezsuita történész, Hevenesi Gábor követője. Az általa összeál-lított gyűjtemény 156 kötetből áll, és Hevenesi gyűjteményével együtt ugyancsak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárában őrzik.
10 A naplók másolatát 6 kötetben a Kaprinai gyűjteménybe sorolták be: ELTE Könyvtár Kéz-irattára, Kaprinai-gyűjtemény vol. XXVI–XXXI. Kosáry 2003: 285–286.
11 Ld.: V. Windisch 1998.
60
Guszarova Tatiana podott,. viszont a már felfedezett és lemásolt naplókat újra és újra lemásolták, ennek a másoló munkának célja pedig éppen a naplók kiadása volt. Nyomtatott formában a naplókat jobban lehetett volna kezelni, mert a Hevenesi és Kaprinai által lemásoltatott iratok olvasása nem volt problémáktól mentes. A szöveget szabálytalanul, hézag nélküli sorokban írták, a bekezdés első sorait kihagyták, gyakran olvashatatlanok. A Kovachich Márton György irányításával készített másolatok másképpen készültek. A korábbi gyűj-teményekhez hasonlóan ezeket is a kötetekbe kötötték, maga a szöveg pedig a tördelt könyvekhez hasonlítható: a margókhoz pontosan tartották magukat, külön sorral vol-tak kijelölve a hónapok, külön bekezdéssel az évek. Ilyen formában a forrásokat sokkal könnyebben lehetett olvasni, de ami annál is fontosabb – jobban megfeleltek a kiadás előkészítésének. Kovachich külön kötetekben helyezte el az országgyűlések okiratait és aktáit. Gyűjteményét a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi.12
A régebben összegyűjtött országgyűlési naplókat Gyurikovits György13 másoltatta le még egyszer az 1830-as években. A 17. századi naplókat Gyurikovits átvette a Kovachich Márton György-féle gyűjteményből, így a gyűjteménynek ez a része kevésbé értékes.
Nagyobb terjedelemben mutatta be a 18. századi országgyűlések naplóit és az aktákat, amelyeket maga Gyurikovits gyűjtött össze. Jelenleg Gyurikovits gyűjteménye Budapes-ten, az Országgyűlési Könyvtárban található.14
Az említett tudósok, Kaprinai Istvántól kezdve tudatában voltak a naplók, mint a magyar állam- és jogtörténet forrásai fontosságának, és ezt hangsúlyozták is műveikben.
Így Gyurikovits tudatában volt annak, hogy a magánszemélyek naplói a hibák és pon-tatlanságok ellenére történelmi forrásként pótolhatatlanok, mert a szerzők személyesen vettek részt az országgyűléseken, és így közvetlen tanúi voltak mindannak, ami ott tör-tént.15 Kovachich és Gyurikovits nagy fontosságot tulajdonítottak a tanulmányozott for-rások származásának. Majdnem minden általuk másoltatott irat végén ott áll, honnan és kitől kapták (ha ki lehetett azt deríteni). A legfontosabb iratőrző helyek világi és egyházi, magán és állami levéltárak, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum és különböző könyvtárak gyűjteményei voltak. Így a 17. századi országgyűlések naplóinak nagyobb részét alap-vetően Kaprinai, Kovachich, Gyurikovits gyűjteményeiből ismerjük. Sajnos, az összes, ezekben a gyűjteményekben található, irat kiadására abban az időben nem volt lehetőség.
12 MNL OL, N 114
13 Gyurikovits György (1780–1848) jogász, jogtörténész. Az 1830, 1832, 1839. évi országgyűlé-sek résztvevője. A magyar történelemre, földrajzra, néprajzra vonatkozó forrásokat gyűjtötte.
Szinnyei 1891–1914.
14 MOK, GYgy MO: I a b: 1608.
15 Forráskutatásának elveit Gyurikovits a gyűjtemény egyik kötetétében fejtette ki. MOK, GYgy 700. 510. MO: 1a: 1618/B et MO 1a: 1619.
A 17. századi országgyűlési naplók és a szerzőik A mai napig csak három szerény terjedelmű forrás látott napvilágot. Ezek az 1634/35 és az 1637/38. évi országgyűlések magyar nyelvű naplói Berényi Györgytől,16 ezenkívül az 1642. évi meghiúsult országgyűlésről Szemere Pál által készített napló.17
A szisztematikus munka a magyar országgyűlések anyagának feldolgozására csak az 1970-es években kezdődött, amikor a MTA Történettudományi Intézetében megkez-dődhetett a 17. századi országgyűlésekre vonatkozó forrásanyag kiadásának előkészítése.
Egy kutatócsoportot hoztak létre Benda Kálmán vezetésével, amelynek tagjai felkutatták a forrásokat, legépeltették, szakmai jegyzetekkel látták el, vagyis publikálásra készítették elő. Sikerült összegyűjteni nagyon jelentős anyagot, beleértve néhány országgyűlési nap-lót. Sajnos a kiadásra ekkor sem került sor.18
Hivatalos országgyűlési naplókat csak a 18. század végétől kezdtek vezetni, amikor az 1764/65. évi országgyűlést követő diétamentes időszakot követően, hosszú szünet után újra összehívták a magyar rendek fórumát. Korábban naplót az országgyűlések résztve-vői közül valaki mindig saját kezdeményezéséből vagy megbízói (a küldő vármegye vagy szabad királyi város) utasítása alapján, önként vezetett.19
A 17. század elejéről két naplót ismerek: Sopron város követeinek naplóját az 1608.
évi pozsonyi országgyűlésről,20 és egy bizonyos – nem azonosított – Zavodszkytól szár-mazó napló kis töredékét (2 lap) az 1618. évi országgyűlésről.21 Az elsőben az az érdekes, hogy nem németül, hanem magyarul írták, noha a magyarországi városok esetében jel-lemzőbb volt a német nyelv használata. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a hosszú török háború miatt a 17. század elején az országgyűléseket elég gyakran hívták össze, a központi levéltárakban összegyűjtött naplók kis száma csalódást okozhat. Az országgyűlési naplók vezetése az 1620-as évektől kezdve szervezettebbé vált. A változás nem valamilyen hivatalos intézkedés következményeként történt, hanem annak köszön-hetően, hogy a magyar politikában megjelent egy új szereplő: Szemere Pál. 1625-ben az akkor még fiatal, szerény vármegyei jegyzőt a Bars megyei közgyűlés választotta meg követként a soproni országgyűlésre. Rövid, néhány oldalnyi beszámolót írt az ország számára nagyon fontos politikai eseményről, hiszen a rendek ekkor választották meg II.
Ferdinánd fiát, III. Ferdinándot magyar királlyá. Az országgyűlés a fiatal főherceg
meg-16 Komáromy 1885.
17 Hajnal 1930: 417–428.
18 Ezeknek a forrásoknak a közzététele folytatta volna a 16. századi országgyűlési iratok több kötetes kiadását, amit Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád gondozott.
19 Gyurikovits megjegyezte, hogy 1714-tól kezdve alkalmanként hivatalból az ítélőmesterek ve-zették a naplót. (MOK, Acta Comitiorum annis 1618 et 1619. No. 1. Р. XXII).
20 Diarium Diaetae Posoniensis a. 1608. 2–13 (MNL OL N 114 Vol 1.).
21 Segmentum Diarii Závodszkiani a. 1618. res notatu dignas in Diaeta Posoniens gestas conti-nens. pag. 40–41 MOK, Acta Comitiorum annis 1618 et 1619. MO: I a: 1618/B MO: I a: 1619.
62
Guszarova Tatiana választását a nádorválasztáshoz kötötték, ami miatt heves viták kísérték az országgyűlési tárgyalásokat, de ezekre a fiatal Szemere naplója nem utal. Az évek múlásával azután Szemere Pál politikai tapasztalata nőtt és írói képessége is egyre jobban kibontakozott, így naplóinak tartalma egyre mélyebb és részletesebb lett. Összesen hét naplót írt (1625, 1630, 1634/35, 1637/38, 1642, 1646/47, 1649n22), amit akár sajátos rekordnak is tekint-hetünk, ám éppen e naplók alapján beszélhetünk az országgyűlési naplók rendszeres vezetésének kialakulásáról. Tudósított minden fórumról, amelyre a felső-magyarországi vármegyék követként küldték, így neve ekkorra már országosan ismertté vált. Szemere naplói kortársai számára egyfajta mintákká váltak, amit az mutat, hogy naplóinak má-solata fellelhető különböző magánlevéltárakban. Nem egy naplóban azt olvassuk, hogy társakkal dolgozott, pl. Czerinthy Istvánnal (1625), Segnyey Bálinttal (1630), Hamvay Péterrel (1634), Barna Györggyel (1637) stb. De a stílusa inkább arról tanúskodik, hogy egyedül írta a műveit. Ma ezek képezik a 17. századi országgyűlési naplók másolatgyűjte-ményének gerincét a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, az Országgyűlési Könyvtárban és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárának Kézirattárában, illetve naplótöredékek találhatók a Széchényi Könyvtár Kézirattárában is.
Több mint két tucat országgyűlési napló vonatkozik az 1608–1687 közötti évek or-szággyűléseire, közülük öt a magyar történelem leghosszabb, az 1646–1647. években lezajlott országgyűlésének eseményeiről számol be. Szemerén kívül további 11 szerző neve ismert, a többieké homályban maradt. Az öt napló szerzőiről tudjuk, hogy azok városi (bártfai) követek voltak,23 a többi azonosított naplót pedig a nemesi vármegyék küldöttjei írták.
A naplók írói között nem találunk egyetlen bárót és főpapot sem. Az egyház képviselői nem foglalkoztak a naplókkal az alsóházban sem. A naplószerzők az
alsó-22 A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi az 1622. évi országgyűles naplóját egy is-meretlen szerzőtől. Ennek a naplónak a jellemző vonásai nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy a napló szerzője Szemere Pál lehetett, noha nincsenek arra vonatkozó adatok. hogy 1622-ben jelen volt az országgyűlésen.
23 Az egyik napló Sopron város követeitől származik. Az 1637/38. évi országgyűlésről a bártfai követtől Mathei Dánieltől (MNL OL N 114 Diaria Diaetae. Vol. 1: Diarium Dietae Posoni-ensis 1637 Danielis Mathaei ablegati Civitatis BartphPosoni-ensis. pag. 106–256), az 1646/1647. évi napló feltehetőleg a pozsonyi polgármestertől (MNL OL N 114 Diaria Diaetae. Vol. 2: Diari-um Diaetae Posoniensis ad diem 24. Augusti 1646 indictae, et die Junii 1647. conclusae. pag.
16–39), az 1659. évi hat felső-magyarországi város: Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes, Kisszeben, és Késmark képviselőitől (MOK, GYgy MO: I a b: 1659 Diaria et Acta publica Diaetae Poso-niensis Anno 1659. celebratae 700.519 Acta Comitilia, quibus cursum expeditarum rerum me-dio Ablegatorum videlicet Superiorum Partium Sex Regiarum ac Liberarum civitatum, Casso-viensis, LeutscheCasso-viensis, Bartphensis, Eperjessiensis, Cibiniensis et Kesmarkiensis summarie et compendiose declaratur a 20. Julii usque 30. Septembris anno MDCLIX. Р. 79–112.
A 17. századi országgyűlési naplók és a szerzőik házban ülésező világi személyek közül kerültek ki, akik többségét a nemesi várme-gyék küldöttei tették ki, legyenek akár katolikusok, akár protestánsok. A 17. század felekezeti vitái a naplókban is visszatükröződnek, mivel a naplóírók többsége a 17.
század első felében (az országgyűléseken tapasztalható arányoknak megfelelően) in-kább a protestánsok közül került ki, míg a század közepétől a katolikus vármegyei küldöttek száma is egyre nőtt. A vármegyék követeinek felekezeti hovatartozása mi-att a vármegye-gyűléseken a követek választása során gyakran heves viták robbantak ki a katolikusok és a protestánsok között, amelyek az országgyűléseken újult erővel éledtek újra, amit a naplók bejegyzéseiből is jól érzékelhetünk, pl. Libercsey Ferenc 1659. évi naplójából.24 Egyértelmű persze, hogy a naplók szerzői a politikai és fe-lekezeti hovatartozásuknak megfelelően írták le és értékelték az eseményeket, noha igyekeztek a viták fölé emelkedni.
A naplók kevés adatot őriztek meg a szerzőkről. Nem ritka, hogy a szerző harma-dik személyben említi meg saját magát, miként ezt a pozsonyi polgármesternek tulaj-donított 1646/47. évi naplóban is tapasztalhatjuk. Néha problémát okoz annak kide-rítése, hogy tulajdonképpen ki is írta ezt vagy azt a naplót. Szemere Pál is hasonlóan járt el az első két naplójában. Idővel azonban változtatott ezen, és egyre gyakrabban beszélt magáról első személyben, ami nem is meglepő, mivel az országgyűléseken egyre inkább növekedett a személyes politikai súlya és tekintélye, ezzel együtt az önbizalma is. Az uralkodó audiencián fogadta, tanácsát kérte a nádor, az országbíró, a főkancellár és a személynök is, általános elismertségnek örvendett. A naplókban Szemere ekkor egyre több „személyi”, „lírai” kitérőket engedett meg magának a fő tárgytól: írt az otthonról való indulásról, az útközben történt eseményekről, a baráti találkozásokról, említette a gyógyvizek látogatását, a hazatérését, a szeretett feleségé-vel és a gyerekeifeleségé-vel való találkozását stb. Ezek a személyes adatok gazdagítják ismere-teinket arról a hangulatról, amely a követek tevékenységét meghatározta az országy-gyűlések idején, egyben a naplószerző politikusok életéről is sokat elárulnak. Nem mondhatjuk azonban, hogy Szemere előtt a szerzők nem adtak volna meg személyes adatokat magukról, hiszen például Sopron város követeinek ellátásáról értesülhetünk a naplójukból,25 de Szemere összehasonlíthatatlanul több ilyen információt közölt, amelyek harmonikusan épülnek be a szövegbe.
A naplók majd mindegyike latinul íródott. A városi követek ugyan jobban sze-rettek németül írni, hiszen a 17. században a magyarországi városok lakosságának többsége német volt. Akadnak magyar nyelvű naplók is például Berényi Györgytől
24 MNL OL N 114 Diaria Diaetae. Vol. 2. Francisci Libercsey Diarium Diaetae Posoniensis Anni 1659 a die 21. Juli usque diem 7. Novembr. deductum. (Guszarova 1999: 3–22.)
25 MNL OL N 114 Diaria Diaetae. Vol. 1: Diarium Diaetae Posoniensis a. 1608. pag. 2.
64
Guszarova Tatiana (1634/35., 1637/38.), Pálóczi Horváth Györgytől (1637), valamint ismeretlen szer-zőktől az 1634/35. és 1642. évi országgyűlésekről. Ezekből a naplókból csak Berényi 1634/35. évi naplója került be Kovachich Márton György gyűjteményébe, a többiek önállóan maradtak fenn26 abban az állapotban, ahogyan bekerültek a levéltárba, má-solatok nem készültek róluk. Nehéz magyarázatot találni arra, miért így történt; nem zárhatjuk ki, hogy a rossz állapotuk miatt, hiszen nagy részben töredékek voltak, a szöveg nagyon rontott, olykor olvashatatlan. Nem véletlenül mondott köszönetet Kovachich Márton György az adatközlőknek a türelmükért és szorgalmukért a leg-nehezebb kéziratok másolása alkalmával.27 Több esetben nem tudjuk összevetni a
Guszarova Tatiana (1634/35., 1637/38.), Pálóczi Horváth Györgytől (1637), valamint ismeretlen szer-zőktől az 1634/35. és 1642. évi országgyűlésekről. Ezekből a naplókból csak Berényi 1634/35. évi naplója került be Kovachich Márton György gyűjteményébe, a többiek önállóan maradtak fenn26 abban az állapotban, ahogyan bekerültek a levéltárba, má-solatok nem készültek róluk. Nehéz magyarázatot találni arra, miért így történt; nem zárhatjuk ki, hogy a rossz állapotuk miatt, hiszen nagy részben töredékek voltak, a szöveg nagyon rontott, olykor olvashatatlan. Nem véletlenül mondott köszönetet Kovachich Márton György az adatközlőknek a türelmükért és szorgalmukért a leg-nehezebb kéziratok másolása alkalmával.27 Több esetben nem tudjuk összevetni a