19 királyi táblai ülnök vett részt valamely 1722–1792 között tartott országgyűlésen.
Velük szemben csak tizenegy fő alkotja azt az alcsoportot, amelynek tagjai nem vol-tak jelen a vizsgált diéták egyikén sem királyi ülnökként. Az eredmények pontos értelmezése és a bizonytalanságok elkerülése végett külön ki kell térnem
Rudnyánsz-18 Bővebben: Sebők 2017: 42–43.
164
Sebők Richárd ky József és Gányi János esetére. Mindketten érseki ülnökként kezdték pályájukat, azonban Rudnyánszky már érseki ülnöki állásában is diétai résztvevő volt 1741-ben, míg Gányi János érseki ülnökként nem jelent meg országgyűlésen. Azonban mind Rudnyánszky, mind pedig Gányi királyi ülnökké lépett elő. Ebben a pozíciójában előbbi az 1751. évi, míg utóbbi az 1790–1791. és 1792. évi országgyűlésen is részt vett. Tehát mindkét személy pályájára utaló adatokat beleszámoltam mindkét cso-port tagjaira vonatkozó eredményekbe. Ugyanígy jártam el Tahy Imre esetében is.
Tehát az országgyűléseken részt vevő 19 királyi ülnök kúriai hivatalviselését meg-előző állásairól elmondható, hogy – akik esetében rendelkezem adatokkal – kettő személy kivételével mindenki vármegyei pozícióból érkezett a királyi ülnöki hivatalá-ba. Heten alispánok (Palugyay Zsigmond, Sándor Albert (Béla), Vay Ádám, Nedecz-ky András, Batta Pál, Biró János és Pászthory László) voltak, egy személy vármegyei táblabírói (Mattyassovszky Imre), egy vármegyei jegyzői (Zeke István), illetve egy aljegyzői (Gányi János) és egy vármegyei ügyészi (Rudnyánszky József) feladatokat látott el. Az eddigi adatok szerint kettő fő érkezett a kerületi táblákról (Biró István és Niczky Ferenc), valamint egy (Bernáth József) ügyvédi praxist vitt.
A királyi ülnökök kúriai pályafutása meglehetősen kevés változatosságot mutat.
Az esetek mintegy egyharmadában a királyi ülnökök halálukig viselték hivatalukat (Palugyay Zsigmond, Orbán Ferenc, Vay Ádám, Niczky Ferenc, Gyurcsány Imre és Ürményi János). Ugyancsak közel egyharmaduk a Hétszemélyes Tábla közne-mes ülnöki pozíciójában folytatta bírói hivatását (Gányi János, Pászthory László, Bernáth József, Majláth József és Rudnyánszky József). A fennmaradó nagyjából egyharmadnyi esetből két fő, Sándor Albert (Béla) és Mattyassovszky Imre elhagyta a Királyi Kúriát. Előbbi a Helytartótanács köznemes tanácsosa, addig utóbbi a Kan-cellária köznemes tanácsosa lett, és Palásthy Ferenccel a Bél Mátyás vármegyeleírá-sait jóváhagyó kancelláriai cenzorként is tevékenykedett.19 Nedeczky András királyi ülnökből személynöki ítélőmesterré lépett tovább, de pályát 1774. március végén a Kancellária köznemes tanácsosaként fejezte be, amikor is kérte nyugdíjazását. A diétai királyi ülnökök csoportjában a legmagasabb állást a már korábban többször említett Rudnyánszky József érte el, aki az 1773. évi bárói rangemelésének köszön-hetően a Hétszemélyes Tábla főnemes ülnökeinek sorába léphetett. Másik két bíró, Zeke István és Biró István lemondott állásáról.
Zeke István 1675-ben Szentmiklós mezővárosban kezdte tanulmányait, majd 1679-ben Sopronban folytatta azokat és a soproni jezsuita gimnázium növendéke is volt.20 Hivatali pályáját Esterházy Pál nádor kancelláriáján kezdte jegyzőként
Be-19 Szelestei 1984: 274.
20 Dominkovits 2017: 7.
Az 1722–1792 közötti országgyűléseken részt vevő és részt nem vevő érseki ülnökök...
nyovszky Mátyás titkár vezetése alatt. 1695 és 1710 között Sopron vármegye Rábán túli járásának főszolgabírói tisztségét viselte, 1710 májusától 1730 novemberéig pedig Sopron vármegye főjegyzői feladatait bízták rá. Vármegyei karrierjének csúcsát ak-kor érte el, amiak-kor 1730 novemberében elnyerte a vármegye alispáni székét, amelyet 1738-ig töltött be. A Zeke családra és Zeke Istvánra vonatkozó, a fent említetteknél sokkal részletesebb eredményeket Dominkovits Péter kutatásaiból21 ismerjük, aki rendkívül alaposan feltárta a családi és megyei levéltári forrásokat, de – igen meglepő módon – nem talált adatot arra, hogy Zeke Istvánt 1717. április 27-én a Királyi Táb-la királyi ülnökének nevezték ki,22 amely állásáról 1726. május 6-a előtt lemondott, mert akkor váltotta őt a tisztségben Biró István.23 Zeke István példája ráirányítja a figyelmet arra, hogy a vizsgált időszakra vonatkozóan a családi levéltári, a vármegyei vagy épp a kormányhivatali forrásanyag nagyon esetlegesen tartalmazhat olyan ada-tokat, amelyek egy hosszú időtávú, országos méretű társadalomtörténeti elemzéshez szükségesek lehetnek.
Áttérve a királyi ülnökök azon tizenegy fős csoportjának vizsgálatára, amelynek tagjai nem vettek részt diétákon a vizsgált periódusban, megállapítható, hogy kö-zülük hatan alispáni hivatalt viseltek a vármegyéknél (Nedeczky Ferenc, galánthai Balogh II. János, Bezerédy Mihály, Dőry Ádám, Kvassay Károly és Beniczky István).
Beniczky István Fekete György, a későbbi személynök, majd országbíró,24 expedito-raként kezdte hivatali pályafutását. 1732 és 1742 között Komárom vármegye főjegy- zője volt, több concursuson (részországgyűlésen) és országgyűlésen is vármegyei követi feladatokat látott el. 1742-től viszont már Pest vármegye jegyzői állását töltöt-te be, és ebben a minőségében részt is vett az 1751. évi diétán Prónay Gábor mellett.
1757-ben elnyerte Pest vármegye első alispáni székét, így képviselve Pest vármegyét az 1764–1765. évi országgyűlésen Ráday Gedeonnal. Az első alispáni pozíciójáról az 1768-ban bekövetkezett királyi ülnöki kinevezésekor köszönt le.25 A nem diétai kirá-lyi ülnökök közül Batta Bálint Borsod vármegye jegyzői hivatalát viselte. Tahy Imre a Tiszán Inneni Kerületi Tábla és Boronkay Ádám Antal a Tiszántúli Kerületi Tábla, míg Jankovich János a Dalmát-Horvát-Szlavón Kerületi Tábla ülnöke volt korábban.
Beniczky Sámuel hivatalviseléséről jelenleg nem rendelkezem adattal.
A nem diétai résztvevő királyi ülnökök későbbi pályafutását tekintve elmondható, hogy a tizenegy bíró közel fele (galánthai Balogh II. János, Bezerédy Mihály, Batta
21 Dominkovits 1995, Dominkovits 2000 és Dominkovits 2017.
22 MNL OL A 1 1717:8 2.
23 MNL OL O 12 202.
24 Fekete György hivatali pályájára lásd: Tuza 2006 és Tuza 2014.
25 Kiss 2016a: 199 és Kiss 2016b: 25–28.
166
Sebők Richárd Bálint, Jankovich János és Beniczky Sámuel) a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnö-kei közé emelkedett. Boronkay Ádám Antal és Tahy Imre királyi ülnökként hunyt el, Beniczky Istvánt pedig nyugdíjazták.