A kutatás jelenlegi fázisában 12 olyan érseki ülnököt sikerült azonosítanom, akik részt vettek a vizsgált korszak országgyűlésein, és 11 olyant, akik nem. Így két, szinte azonos nagyságú alcsoportot tudok összehasonlítani a későbbiekben. Elemzésemet a diétai résztvevő érseki ülnökökkel kezdem: először azt vizsgálom, milyen állásból érkeztek a Királyi Táblára, majd az ott betöltött pozícióikat, végül pedig azt, hogy onnan továbbléptek-e egyéb hivatalokba. A 12 érseki ülnök királyi táblai
tevékenysé-13 Sebők 2016: 962.
14 Pálmány 2013, Kövér 2014 és Kövér 2017.
15 MNL OL N 51 Fasc. O Nr. 1. Lad. M. 2., Napló 1790–1791 XII-XIII., Napló 1792 XII.
16 Diaeta Munkacsoport Adatbázisa.
Az 1722–1792 közötti országgyűléseken részt vevő és részt nem vevő érseki ülnökök...
gét megelőző időszakról elmondható, hogy a 18. század első felének érseki ülnökei kimutathatóan szoros szálakkal kötődtek az esztergomi érsekséghez. Sigray János, Baranyay Imre, Paluska György és fia, Paluska Antal az esztergomi érsek bizalmas beosztottjainak számítottak, előbbi az érsek titkára volt, míg utóbbiak az érsekség jogügyigazgatói. Orczy István viszont az egri püspök javainak felügyelőjeként mű-ködött mintegy másfél évtizeden keresztül. Azonban a 18. század második felében változás állt be a fenti rendszerben, ugyanis akkor olyan személyek kerültek az érseki ülnöki pozíciókba, akiknek egyértelmű világi és vármegyei kötődése rajzolódik ki az eddig feltárt adatokból. Rudnyánszky József Pest vármegye ügyésze, galánthai Ba-logh I. János Pozsony, míg Zoltán István Szabolcs vármegye alispánjaként szerzett jogi jártasságot. Az említett folyamat egyértelműen összefügghetett az esztergomi érseki stallum időszakos betöltetlenségével és azzal, hogy az uralkodó igyekezett a saját maga által megbízhatónak és hozzá lojálisnak tekintett személyekkel feltölteni a hagyományosan az érsek érdekkörébe tartozó pozíciókat is. Azonban a változás to-vább folytatódott akkor is, amikor már nem volt üres az esztergomi érseki szék, és a korszak utolsó két diétájának mindkét érseki ülnöke a kerületi táblai ülnöki állásából lépett előre a Királyi Tábla bíráinak sorába. Fáy Barnabás a Tiszán Inneni Kerületi Táblánál, míg Mikos László a Dunántúli Kerületi Táblánál töltött el néhány évet érseki ülnöki kinevezése előtt. Mikos a pályáját Batthyány József bíboros és herceg-prímás expeditoraként kezdte, majd 1773-ban Vas vármegye aljegyzője lett, 1782-ben ugyanott elnyerte a főjegyzői állást. 1785-1782-ben nevezték ki a Dunántúli Kerületi Tábla ülnökének, ahonnan három év szolgálat után a Királyi Táblára került érseki ülnöknek.17 Ebből az állásából 1794-ben személynöki, 1796-ban pedig országbírói ítélőmesternek lépett előre. 1802-ben elhagyta a Királyi Kúriát és 1814-ig a Kamara előadó tanácsosa volt, utána megtették államtanácsosnak. 1825-ben bárói rangeme-lésben részesült. Majd 1834-ben saját kérésére nyugdíjazták 60 évnyi szolgálat után.
1838 áprilisában hunyt el életének 91. évében.
Áttérve az országgyűlési résztvevő érseki ülnökök Királyi Kúrián belüli tevékeny-ségére, megállapítható, hogy a 12 főből öten végleg megmaradtak érseki ülnöki ál-lásukban. Közülük kettőről, galánthai Balogh I. Jánosról és Ordódy Imréről tudom jelenleg bizonyítani, hogy hivatalukat halálukig töltötték be, míg Baranyay Imréről és Zoltán Istvánról nem rendelkezem elegendő adattal ahhoz, hogy egyéb részletbe tudjak bocsátkozni. Azonban érdekes, hogy ezen érseki ülnökök közel kétharmada újabb pozíciót is betöltött a Kúrián belül. Rudnyánszky József a Királyi Tábla királyi ülnökének, Mikos László személynöki ítélőmesternek, majd országbírói
ítélőmester-17 II. József bírósági reformja miatt Fellebbviteli Táblának is nevezték akkoriban a Királyi Táb-lát, bíráit pedig tanácsosoknak.
162
Sebők Richárd nek, Sigray János alnádornak, míg Paluska Antal a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnökének lépett előre. Három érseki ülnökből lett alországbíró (Orczy István, Do-bay Károly és Fáy Barnabás), Fáy Barnabás pedig ugyancsak a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnökeként érte el legmagasabb pozícióját a Kúrián. Fáy karrierjének kez-detéről a kutatás jelenlegi fázisában csak azt tudható, hogy 1781-ben Abaúj várme-gye főjegyzője volt. 1786-ban került a Tiszán Inneni Kerületi Tábla ülnöki állásába, néhány évvel később már a Fellebbviteli Tábla tanácsosai között látható a neve, majd 1792-től ig érseki ülnökként a Királyi Tábla bírájának feladatait látta el. 1803-ban elnyerte az alországbírói hivatalt, ezután három évvel pedig a Hétszemélyes Táb-la köznemes tanácsosának tették meg. A 19. század első éveinek gyors hivatali emel-kedését Fáy folyatta 1808-ban, amikor a Kancellária előadó tanácsosa lett. Pályájának csúcsán Szabolcs vármegye adminisztrátoraként tevékenykedett, majd rövid ideig ugyanannak a megyének a köznemes főispánja volt. Utóbbi hivatalával párhuzamo-san Ung vármegye adminisztrátori feladatait is ellátta.
Ha végül a diétai érseki ülnökök által elért legmagasabb állásokat is bevonjuk az elemzésbe, akkor az látszik, hogy Paluska György az érseki ülnöki állásából a Hely-tartótanács titkára lett egy nagyon rövid időre, majd közel egy évtizeden át, 1732-ben bekövetkezett haláláig, a Helytartótanács köznemes tanácsosaként tevékenykedett.
Sigray János az alnádori állását adta fel, hogy a Pozsonyi Kamara köznemes taná-csosa lehessen. Sigray Keresztély Ágost esztergomi érsek titkára és tanátaná-csosa volt pályája kezdetén, majd 1708-ban a Királyi Tábla érseki ülnökének, 1726-ban pedig alnádornak nevezték ki. 1727-ben a Magyar Kamara tanácsosa lett. Érdekes, hogy 1722 és 1733 között az altárnokmesteri állást is betöltötte, tehát a két kúriai, utána a kamarai hivatalával, valamint az 1728-ban szerzett bárói rangjával is összeegyeztet-hetőnek vélte maga Sigray és még kortársai is az altárnokmesteri feladatok ellátását.
Sigray mellett további három korábbi érseki ülnök nyert bárói címet a karrierje folya-mán (Orczy István, Rudnyánszky József és Mikos László). Orczy István birodalmi és magyar báróként, Rudnyánszky a Hétszemélyes Tábla főnemesi ülnökeként fejez-te be karrierjét. Ahogy fenfejez-tebb már emlífejez-tetfejez-tem, a korszak két utolsó érseki ülnöke, Mikos László a kamarai tanácsosi állása után államtanácsos és báró lett, addig Fáy Barnabás a kancelláriai tanácsosi évei után Szabolcs és Ung vármegye adminisztráto-raként, valamint Szabolcs vármegye főispánjaként ért pályájának csúcsára.
A továbbiakban az országgyűléseken részt nem vevő érseki ülnökök csoportját veszem górcső alá – ismét három szakaszban. A 11 érseki ülnök királyi kúriai hiva-talviselését megelőző pozícióiról az állapítható meg, hogy két személy az esztergomi érsek jogügyigazgatója volt, hárman a bíróság szervezet egyéb állásaiból érkeztek, míg négyen vármegyei hivatalt töltöttek be korábban. Erre a csoportra is igaz, hogy
Az 1722–1792 közötti országgyűléseken részt vevő és részt nem vevő érseki ülnökök...
a 18. század első felében mutatható csak ki az, hogy az esztergomi érsek saját bizal-masait tudta az érseki ülnöki állásba helyezni, Jankovich I. Miklós és Ordódy József személyében. Vajay László személynöki ítélőmesteri, Tahy Imre a Tiszán Innen Ke-rületi Tábla ülnöki, míg Kapuváry József királyi ügyészi hivatalát cserélte le, hogy érseki ülnök lehessen. A vármegyéktől érkező négy személyből három alispán volt (Mérey Zsigmond, Farkas Gáspár és Tallián János), egyedül Gányi János működött aljegyzőjeként Pest vármegyében. Beöthy Imre a Helytartótanács titkári feladatait látta el, Jankovich II. Miklós pedig a hadseregből való leszerelése után gazdálkodott és ügyvédkedett.
A diétákon részt nem vett érseki ülnökök Királyi Kúrián betöltött további tiszt-ségeit vizsgálva az derül ki, hogy négyen halálukig töltötték be az érseki ülnöki po-zíciót (Ordódy József, Mérey Zsigmond, Kapuváry József és Tallián János), Gányi János és Tahy Imre a Királyi Tábla királyi ülnöki állásába lépett tovább, ketten pedig személynöki ítélőmesterek lettek (Beöthy Imre és Jankovich I. Miklós). Beöthy a személynöki protonotáriusi hivatala után az országbírói és a helytartói ítélőmesterit is betöltötte (végigjárva az ítélőmesteri hierarchia minden egyes lépcsőfokát), majd pályája végén a Hétszemélyes Tábla köznemes ülnökévé nevezték ki, Jankovich I.
Miklós a helytartói ítélőmesteri állás közbeiktatása nélkül jutott a Hétszemélyes Táb-la köznemes ülnökeinek sorába. Gányi Jánost kell megemlítenem újból, akit a királyi ülnöki előléptetése után Beöthy Imréhez és Jankovich I. Miklóshoz hasonlóan a Hét-személyes Tábla köznemes ülnökei között találhatjuk pályája végén.
A diétákon részt nem vevő érseki ülnökök csoportjában Vajay László tudhatta magáénak a legsikeresebb és leglátványosabb karriert, ugyanis 1740-ben bárói rangra emelték, majd Pozsega vármegye adminisztrátora, Torontál vármegye főispánja és a kamara főnemes tanácsosa lett. Véleményem szerint pályafutása azonban egyértel-műen „atipikus”, és inkább a szabályt erősítő kivételként értelmezendő, mert ő volt az egyetlen ebből az alcsoportból, aki ilyen impozáns karriert tudott befutni érseki ülnöki állása után.18