Piaci kudarcok: externália

Az externáliákat úgy definiáltuk az előbb, mint olyan problémát, amikor az adott jószág miatt haszna és költsége nem csak az eladónak és a vevőnek van, és ezért vagy a piaci keresleti vagy a piaci kínálati függvény nem jelzi pontosan a teljes társadalmi értéket. A definíció fontosabb része azonban a második tag-mondat: a keresleti és a kínálati függvény nem jelez pontosan. Ezt a problémát a különböző közgazdaságtani tankönyvek másképp próbálják bemutatni – ép-pen ezért különbözőképép-pen határozzák meg a külső gazdasági hatás, externália fogalmát. Álljon itt a magyarul elérhető legjobb közgazdaságtani, környezet-gazdaságtani, joggazdaságtani bevezető tankönyvek definíciója.

▪ „Ha a többiek haszna és költségei nem érdeklik a döntéshozót, akkor a többi ember számára megnyilvánuló haszon és költség nem befolyásolja a döntést.” (Heyne et al [2004], p. 295.)

▪ „Egy tevékenység hatása egy kívülálló jólétére, amelynek ellenértékét nem fizetik ki.” (Mankiw [2011], p. 219.)

▪ „Külső gazdasági hatás akkor lép fel, ha egy másik gazdasági szereplő döntése — erre irányuló szándék nélkül — befolyásolja egyének vagy vál-lalatok helyzetét. A külső gazdasági hatás lehet kedvező vagy kedvezőtlen, és az azt okozó döntéshozót nem büntetik meg a másoknak okozott kárért, illetve nem jutalmazzák a másoknál jelentkező haszonért.” (Hirshleifer et al. [2009], p. 669.)

▪ [Az externália jelenségének] „három fő eleme van: (1) Szolgáltatás nyújtá-sa nem szándékonyújtá-san; (2) Nincs olyan tranzakció, amely a szolgáltatást el-lentételezné; (3) Az egyéni döntések során e szolgáltatás nyújtásának ténye nem játszik szerepet.” (Lehoczki [1988], pp. 351-352.)

▪ „…olyan szolgáltatás, aminek társadalmi értéke nem nulla, azaz a gazda-ság valamely szereplőjének költség vagy hasznosgazda-sági függvényére hatással van, nincsen azonban egy piac, ahol a szolgáltatás a kereslet és a kínálat törvényei szerint értékelődne.” (Lehoczki [1990], p. 471.)

▪ „…fogyasztási külső gazdasági hatás érvényesül, ha a fogyasztót közvet-lenül érinti egy másik szereplő termelése vagy fogyasztása. […] termelés külső gazdasági hatás jelentkezik, ha egy vállalat termelési lehetőségeire befolyást gyakorolnak egy másik termelő vagy fogyasztó döntései. […] A külső gazdasági hatások döntő vonása, hogy vannak olyan javak, amelye-ket az emberek értékelnek ugyan, de nem piaci adásvétel tárgyai (Varian [2001], p. 595.)

▪ „…amikor egy személy vagy egy vállalat tevékenysége hatást gyakorol más személyek vagy vállalatok tevékenységére, s a hatás az érintettekre költséget ró, ám a hatás kibocsátója ezért nem nyújt kompenzációt. Az is elképzelhető, hogy a hatás az érintettek számára hasznot hajt, ám a hatás kibocsátója ennek fejében nem kap semmiféle ellenszolgáltatást.” (Stiglitz [2000], p. 93.)

▪ „Externáliák jelenlétéről akkor beszélünk, ha az egyén hasznossági szintje nemcsak az általa vásárolt és fogyasztott javaktól és szolgáltatásoktól függ, hanem más egyének tevékenységétől is. […] A tevékenység növelheti is (pozitív külső gazdasági hatás [external economy] vagy pozitív externália), csökkentheti is (káros külső gazdasági hatás [external diseconomy] vagy negatív externália) […] Az externália egyik megkülönböztető jegye tehát az, hogy a két egyén függ egymástól. A legfontosabb azonban az, hogy e függés az ármechanizmuson kívül jön létre, nincs érte kárpótolás, szakki-fejezéssel élve: „nem internalizálják”.” (Cullis–Jones [2003], pp. 48-49.)

▪ „Az externáliák olyan pozitív vagy negatív hatások, amelyeket az egyik gazdasági szereplő tevékenysége gyakorol egy másik szereplő jólétére, miközben ezt nem szabályozza az árrendszer.” (Milgrom–Roberts [2005], p. 115.)

▪ „…amikor egy pénzügyileg önálló egység, például egy vállalkozás befo-lyásolja egy másik, pénzügyileg önálló egység, egy vállalkozás vagy egy fogyasztó helyzetét anélkül, hogy a piacon kerülnének kapcsolatba” (Ke-rekes [2009], p. 117.)

▪ „…a csere hasznaiból olyanok is részesülnek, akik közvetlenül nem vesz-nek részt benne […], az is előfordulhat, hogy a csere költségeit másoknak is viselniük kell.” (Cooter–Ulen [2005], p. 56.)

Első ránézésre is látszik, hogy fontos eleme minden definíciónak, hogy az externália valaki mást érint. Ez a környezet-gazdaságtanban azért fontos, mert – mint az 1.2 és a 2.1 fejezetekben láttuk – a közgazdaságtan az emberi értékelésekből indul ki: nemcsak egy döntés mellékhatásaként megjelenő fi-zikai jelenségre van szükség, hanem arra is, hogy ez a jelenség hatására egy személy vagy egy szervezet (pl. vállalat) jóléte, társadalmi-gazdasági helyzete megváltozzon. Amíg a természettudományos kutatások, illetve az ökofilozófiák népszerűvé válása nyomán nem alakult ki az a társadalmi meggyőződés, hogy a biológiai sokféleség elveszítése, a fajok egyre rohamosabb kihalása veszteség, addig egy-egy növény- vagy állatfaj eltűnése senki jólétét, helyzetét nem befo-lyásolta.

Másrészt láttuk, hogy az eladóval és a vevővel kapcsolatban álló felek hasz-nai és kárai nem jelentenek externáliát – például nyilvánvalóan nem az, hogy amennyiben egy autót veszünk, akkor emiatt munkalehetőséghez jut az autó-gyár alkalmazottja. Az ő keresete már része az autóautó-gyár költségeinek, tehát amikor az eladó arról nyilatkozik, hogy mennyiért hajlandó eladni (legyártani) az autót, akkor ezzel már számol – ez tehát a kínálati függvény „része”. Bonyo-lultabb a helyzet, ha azt kell eldönteni, hogy externália-e az öröm, amit azok a családtagjaink éreznek, akiket ezzel az autóval szállítani fogunk. Valószínű-leg nem, mert az ő örömük szintén (majdnem teljes mértékben) megjelenik a mi fizetési hajlandóságunkban és ezzel a keresleti függvényben. Ezzel szemben, ha az autó környezetszennyezése miatti költségeit – kormányzati beavatkozás, például adóztatás nélkül – vélhetően nem venné figyelembe sem a vevő, sem az eladó, vagyis azt nem jelezné sem a kínálati, sem a keresleti görbe, akkor az már külső gazdasági hatás lenne.

Azt kellene megtalálni, hogy a két görbe mely hatásokat tartalmaz és me-lyeket nem. Jelen a fejezetben erre teszünk kísérletet három lépésben: meg-próbáljuk megnézni, hogy azon hatások közül, amelyek elszenvedője nem kap kompenzációt, vagy amelynek nyertese közvetlenül nem fizet a hatás keltőjé-nek, melyik nem externália. Látjuk majd, hogy a piaci folyamatok nem jelente-nek externáliát; hasonlóképp azon hatások sem, amelyekjelente-nek tudatában hozott az érintett döntéseket. Kicsit bonyolultabb a pénzügyi hatások kérdése: látjuk majd, hogy a társadalmi hatékonyságot kereső (és az elosztási kérdésekre nem figyelő) vizsgálatok ezeket miért nem tekintik annak. Végezetül azon hatások közül, amelyek fennmaradnak, vagyis amelyek beleférnek az externália fogal-mába, megvizsgáljuk, hogy melyeket és miért nem kell „internalizálni”, vagyis melyeknek a kibocsátóját nem kell (és miért nem kell) jutalmazni vagy büntetni.

3.2.1 Piaci és nem piaci hatások

Az első elem, amit ki kell zárni az externália köréből azok közül a hatások kö-zül, amikor az egyik döntéshozó befolyásolja a másik helyzetét, a piaci hatás.

Lássunk két példát erre! Tegyük fel, hogy valaki egy városban új autószerelő műhelyt nyit. Ez nyilvánvalóan hat a korábban már létező műhelyekre: keve-sebb lesz a vevőjük, munkatársaikat az új műhely megpróbálhatja elcsábítani, magasabb bért, több juttatást ígérve nekik. Emiatt a régieknek is emelni kell a bérüket. Amennyiben a vevők az új műhelybe mennek, akkor ezzel „kárt”

okoznak nekik. Kormányzati beavatkozás révén érzékeltetni (internalizálni) kellene az új műhellyel ezeket a költségeket? A válasz az, hogy nem. Az egyik – látszólag egyszerű válasz – a jogé, amely azt fogja mondani, hogy itt nincs kár, mert nincs jogilag védendő érdek. A régi műhelyeknek nincs „joguk”

a versenytársak hiányához. Látszik, amennyiben így tennénk, akkor valamifé-le monopolpozícióhoz való jogot teremtenénk. A közgazdaságtan válasza erre hasonló: a verseny a piac működésének része, egy versenytárs megjelenése, a piaci verseny nem externália. Pontosabban a közgazdaságtan azt keresi, hogy a verseny korlátozása mikor hatékony – és csak azokban az esetekben fogadja el externáliaként az új belépő által okozott „kárt”, ha a verseny korlátozása volt a hatékony megoldás. ⁹

9 Ismerünk olyan eseteket, amikor a verseny nem hatékony. Ilyenkor általában a jog is elismeri és védi a monopolpozíciókat. A legismertebb ezek közül a szabadalom: aki ugyanazt a termé-ket piacra akarja vinni, vagy ugyanazt a technológiát alkalmazni akarja, annak meg kell fizetnie a feltaláló (pontosabban a szabadalom tulajdonosának) kárát – sőt ezen felül még büntetésre is

Vegyünk egy másik piaci hatást! Tegyük fel, hogy a két műhely közül az egyik kevésbé szennyezi a környezetet! És ezért drágább is. Mi történik, ha megváltozik az autósok egy részének preferenciája és „környezettudatosabbak”

lesznek: épp azért váltanak műhelyt, mert a drágább autószerelő jobban figyel a környezetvédelmi kérdésekre, mondjuk a veszélyes hulladékok kezelésére?

A környezetbarátabb műhely iránti kereslet tehát nőni fog, a másik iránti pe-dig csökken – következésképpen a környzetbarátabb üzemben az árak nőnek, a másikban csökkennek. (Ha nem világos, hogy miért, nézzük meg újra a 3.2.

ábrát!) Azok számára, akik eddig is a környezetbarátabb üzembe jártak, az ár-emelkedés káros¹⁰, azok számára viszont, akik továbbra is a másik műhelynél maradnak, az árcsökkenés öröm. Externália-e ez, kellene-e internalizálni ezeket az árhatásokat? Nem. Ezeket a hatásokat ugyanis a piaci mechanizmus, az ár-rendszer okozta. A kereslet növekedésének és visszaesésének következményei.

Ezzel el is jutottunk egy fontos segédelvhez: az externália külső hatást jelent ugyan, de a külsőt nem úgy kell értelmezni, hogy a döntéshozóhoz (a cserében, az adásvételben résztvevő eladóhoz és vevőhöz) képest külső, hanem úgy, hogy a piachoz képest külső hatás. Az externália olyan hatás, amelyet a piaci me-chanizmus nem jelez. A kezdeti definíciónkban ez úgy jelent meg, hogy kap-e a döntéséért jutalmat vagy büntetést a döntéshozó. Piaci hatások esetén kap:

neki is meg kell fizetnie a magasabb árakat.

Eddig nem definiáltuk, hogy mit jelent a piac, csak azonosítottuk az árrend-szer egyensúlyt kereső működésével. Egyelőre most sem akarunk ennél tovább menni, de érdemes kiemelni azt, hogy most a büntetés és jutalom fogalmait használtuk. Ez az externáliák értelmezésekor kulcsfontosságú elem: szembe-sül-e a megfelelő következményekkel a károkozó, illetve megkapja-e a megfe-lelő jutalmát a mások hasznát növelő fél. Lássuk erre a forgalmi dugók példá-ját! Az autósokat, akik a forgalmi dugót okozzák, megbünteti a „rendszer”: ők maguk is ott fognak ücsörögni hosszú időn keresztül a forgalomban. Amikor autóba ülnek „dugóveszélyes időszakban”, akkor ugyanúgy vállalják ennek a kockázatát, ahogyan az előző példában a szervizt váltók vállalták a magasabb árakat. Ennyiben tehát nem okoznak externáliát. Más kérdés, hogy tevékenysé-gükkel az adott területen a károsanyag-kibocsátást növelik (vegyük észre, amíg ezt csak ők szívnák be, addig megint nem lenne externália), ha nem

megfele-számíthat. (A szabadalmak hatékonyságot javító, és azt akadályozó hatásairól lásd: Cooter–Ulen [2005], pp. 132–149., Menell [2000], R. Posner [2011], pp. 48–59., Shavell [2004], pp. 137–174.) 10 Most csak az áremelkedés hatásáról beszélünk, nem arról, hogy emellett a korábban is idejáró autósok örülhetnek is a környezeti problémák csökkenésének. Most csak az árváltozás extern jellege a kérdés.

lően szervezett a közlekedés, akkor a tömegközlekedést is akadályozzák, stb.

Ezek valóban nem tisztán az ő fejükre visszahulló hatások, mostani fogalmaink szerint: nem piaci hatások, tehát externáliát jelentenek. De a többi autós dugó miatti idővesztesége nem az. És az emiatt megnövekvő benzinfogyasztás sem.

3.2.2. Tőkésülés – come to nuisance

Egy cukrászüzem hangos gépeket működtetett. Egy orvos a szomszédba köl-töztette a rendelőjét, és őt a zaj zavarta. Keresetet adott be a bíróságon, hogy kö-telezzék a cukrászt a zajszint csökkentésére – gyakorlatilag az üzem bezására.

A bíróság a keresetet elutasította.¹¹ Egy másik híres esetben egy disznótelep melletti területet egy ingatlanfejlesztő vett meg, aki ott lakóparkot akart léte-síteni. El is kezdte annak építését a terület disznóteleptől távoli végén. Amikor azonban az építkezés elérkezett a hizlaldához, akkor bírósághoz fordult, hogy az zárassa be a telepet, akadályozza meg a levegőszennyezést. A bíróság elren-delte a disznótelep bezárását, de annak tulajdonosa részére kártérítést ítélt meg, amit az ingatlanfejlesztőnek kellett kifizetnie – vagyis gyakorlatilag a hizlalda máshová helyezésének költségét finanszíroztatta vele.¹²

A közgazdaságtan egyik jól ismert fogalma erre a tőkésülés. A jogban ez a come to nuisance doktrínájaként jelenik meg – ezt itt felvállalt zavarásnak fogjuk nevezni.. Kezdjük az utóbbival! A zavarás [nuisance] majd minden olyan esetet átfog, amikor valaki a tevékenységével zavar egy másik embert – és utób-bi a zavarás miatt jogilag fellép. A felvállalt zavarás [come to nuisance] doktrína lényege az, hogy a bíróság nem hajlandó megvédeni az ilyen módon zavart fél érdekeit akkor, ha ő maga a zavaró hatás tudatában kezdte el azt a tevé-kenységet, amelyet a másik zavar.¹³ Például, ha valaki egy vasútvonal közelébe költözik, akkor utána nem fogadják el azt, hogy a vasút miatti zaj vagy rezgés kárt okozna neki. Nyilvánvalóan mind a két előző esetben ez volt a helyzet. De a sort folytathatnánk: ha valaki beköltözik a belvárosba, ahol mindennaposak a forgalmi dugók, rossz a levegő, akkor szintén nem beszélhetünk őt ért nega-tív extern hatásról. (Látjuk a hasonlóságot a dugóban ülő autós idővesztesége és az oda költöző lakók környezetszennyezés miatti panasza között?)

11 Sturges v. Bridgman 1. Ch. D. 852 [1859].

12 Spur Industries Inc. v. Del E. Webb Development Company 494 p. 2d 701 Arizona [1972].

13 A zavarás [nuisance] doktrínájának közgazdaságtani elemzéséért lásd: Swanson–Kontoleon [2000].

A tőkésülés fogalma, amelynek alapjait az előző fejezetben már láttuk, ugyanezt a másik oldalról ragadja meg – ezért alkalmas lehet arra, hogy se-gítségével meghatározzuk, hogy mikor kell a felvállalt zavarás doktrinájához nyúlni. Ez abból indul ki, hogy amikor az orvos az adott helyre költözött, ami-kor a lakóparkot fejlesztő felvásárolta a területet, amiami-kor a vasút mellé költözők, vagy amikor a belvárosi lakosok megvették a lakásaikat, akkor annak árában már benne volt az adott hatás, a zaj, a bűz, a rezgés stb. Az ingatlan ára alacso-nyabb volt, mint ezen hatások nélkül lett volna. A modell megérthető az előző fejezetben látott költségfogalom alapján: az ingatlan költsége nemcsak az érte kifizetett ár, hanem mindaz a kellemetlenség is, amit ezen kívül el kell majd szenvednünk. Ha az ingatlan nincs felújítva, akkor kisebb a piaci értéke, mert az ingatlan teljes költsége az ár és a felújítási költség együtt lesz. Ha az ingatlan-ban lakva (vagy ott orvosi rendelőt működtetve) el kell viselni a zajt, a rezgést, a bűzt, akkor kisebb lesz az ára, mert ezen a használat során folyamatosan je-lentkező költségekkel együtt áll össze az ingatlan teljes költsége – ezen utóbbiak

„kiszorítják” a pénzbeli árat. Ha kitiltjuk a belvárosból az autókat, leállítjuk a vasutat, elköltöztetjük a disznótelepet, a cukrászt, akkor a károsult vagyoná-nak értéke hirtelen megnő – kiesnek ezek az egyéb költségek.

Ezzel eljutottunk a külső hatás egy olyan fogalmáig, amely a klasszikus jó-léti közgazdaságtanban megfogalmazotton túlmutat: az externália Coase féle fogalmához. Szemben az előzőkkel, Ronald Harry Coase (Nobel-díjas közgaz-dász, 1910–2013) azt hangsúlyozza, hogy az externália nem arról szól, hogy valaki kárt okoz (pozitív externália esetén: másnak örömet okoz) másnak. Az externáliához mindkét fél kell: ha nincs áldozat, károsult, akkor nincs szennye-ző sem, hiszen nincs, amiben kárt tegyen, nincs, akinek kárt okozzon. Ha kitilt-juk a belvárosból az autókat, leállítkitilt-juk a vasutat, elköltöztetjük a disznótelepet, a cukrászt, akkor a költségeket az autósokra, vasúton utazókra, a cukrászra, a disznótartóra hárítjuk – míg a károsultak hirtelen haszonhoz jutnak. Ezek a költségek csak azért merülnek fel, mert a szomszédban megjelent az orvos, a lakópark, megjelentek a lakók. A szomszédok megjelenése ugyanolyan extern hatás a cukrász, a disznótartó, a vasút, az autós számára, mint ahogyan eddig láttuk – nekik ezt a többletköltséget nem kellene állniuk, ha nincs szomszéd, a tevékenységük nem zavarna senkit. Az externália tehát mindig kétoldalú – mondja Coase. Amíg nem számoljuk fel a cukrászdát, addig az orvos viseli a költséget és a cukrász a hasznot, ha felszámoljuk, akkor a cukrásznál a költség és az orvosnál a haszon. Tegyük hozzá: éppen ezért félreértés a szennyező fizet elv alapján azt követelni, hogy mindig a környezetszennyező fizessen! Nincs

ab ovo szennyező és károsult – szennyező és károsult attól függően lesz valaki, hogy miképpen dönt a jog. Lehet, hogy furcsa, de közgazdaságtani értelemben szennyező lehet az áldozat szerepében fellépő orvos, a szomszéd is.

Ugyanakkor nem hallgathatjuk el, hogy a tőkésülés, a come to nusiance dokt-rína¹⁴ sem ad mindig egyértelmű választ. Tegyük fel, hogy egy kellemes terü-letről elképzelhető, hogy a szomszédban egy hulladéklerakó fog épülni. Elkép-zelhető, de nem biztos. A lakók ennek tudatában vásárolnak ott lakást, telket.

Tudják, van esélye annak, hogy a fejlesztés megvalósul. Mondhatjuk-e ezek után, amikor ők kártérítést kérnek a tényleg bekövetkező beruházás után, hogy ennek tudatában költöztek oda. Idézzük fel a 2.4 fejezetben látott fogalmat: egy kockázatos döntést hoztak. Az esély megvolt, számolniuk kellett volna vele – ha nem tették, akkor nem jártak el kellően körültekintően, ne akarják ezt most a másik féllel megfinanszíroztatni. Ez tiszta válasz lenne. De… Mi a helyzet akkor, ha ők tudták ugyan, hogy van ilyen esély, de annyiban tévedésben vol-tak, hogy a megvalósulás valószínűségét alábecsülték. Például úgy becsülték, hogy a megvalósulás esélye 10%, holott az 30% volt. Ekkor értelemszerűen nem tőkésült a kockázat az árban. Emlékezzünk ismét a 2.4 fejezetben látottak-ra, ha a hulladéklerakó miatti kárukat 200-ra és a megvalósulás esélyét 10%-ra becsülték, akkor (kockázatsemleges vevők esetén) 20-szal csökkent a fizetési hajlandóságuk a hulladéklerakó esélye miatt. Holott, ha az esély 30% volt, ak-kor 60-nal kellett volna (60 = 30% × 200). Ha az ár, amit fizettek ezt a 60-nal csökkentett összeget már meghaladta (de mivel megvették, ezért tudjuk, hogy a 20-szal csökkentettet nem), akkor nekik a hulladéklerakó létesítése olyan kárt okozott, ami nem tőkésült az árban. Nem a zavarásról tudva jöttek oda (come to nuisance), mert alábecsülték az amiatti kárukat. Persze, ha ez igaz is, akkor is kérdéses, hogy miképpen fogja ezt az eltérést a bíróság előtt bárki bizonyítani:

az, hogy ex ante (vagyis az ár megállapításakor, a „tőkésüléskor”) ki milyen valószínűséggel számolt, bizonyíthatatlan.¹⁵

14 Bemutatását lásd Faure [2001], pp. 17–28.

15 Ezt tetézi a bíróságok utólagos elfogultsága, az ún. hindsight bias: a bíróság gyakran ex post a már bekövetkezett esemény alapján következtet arra, hogy ex ante mi lett volna a helyes döntés.

Csakhogy ez tévedés. Amiatt, mert bekövetkezik egy olyan veszteség, amire eleve 1% esély volt, nem következik, hogy irracionális döntés volt belevágni az üzletbe, hiszen az 99%-os valószínű-séggel nyereséges lett volna. (Az amerikai gyakorlat hasonló kritikájáért lásd Craswell [2006].)

3.2.3 Pénzbeli és nem pénzbeli externáliák – tiszta gazdasági kár Egy kamionsofőr figyelmetlenül vezet, megrongál egy hidat, amit le kell zárni.

A hídhoz vezető úton levő panzió tulajdonosa perli a kamionos céget, mert az út lezárása miatt visszaesett a forgalma. Kell-e kártérítést megítélni a számára?¹⁶ A jog válasza erre: a kár ugyan valós, de tiszta gazdasági kár, amelyet a legtöbb jogrendszer nem téríttet meg a károkozóval. Miért?

Az előbb aszerint tettünk különbséget a különböző károk között, hogy valami piaci vagy nem piaci hatás-e. A piaci hatásokat – illetve azokat, amelyek közvet-lenül visszahatnak az externália okozójára is – nem tekintettük internalizálást követelő külső gazdasági hatásnak. Itt azonban nem erről van szó: a kamionso-főrrel egyedül a kártérítés révén lehetne érzékeltetni a kárt, amit okozott.

A tiszta gazdasági kár doktrínája azokat a károkat foglalja magában, ame-lyek nem személyi sérüléssel (nem személyiségi jog sérelmével) járó, illetve nem vagyoni érték elpusztulásával járó károk. Jelen esetben a moteltulajdonos bevétele csökkent. (Hasonló lenne a helyzet, ha az előző példában nem a másik autószerelőhöz forduló autósok kiadásait illetve megtakarításait, hanem a két műhelytulajdonos bevételeinek, profitjának alakulását tekintettük volna a kár alapjának.) A joggazdaságtan magyarázata a tiszta gazdasági kár meg nem té-rítésére éppen az, hogy itt az externália hiányzik.¹⁷ Pontosabban: a külső, pia-con kívüli hatás természetesen nem hiányzik, csak úgy vesszük, hogy a pozitív és a negatív hatások kiegyenlítik egymást. Lássuk, miért!

Tegyük fel a kérdést: mi történt azzal a pénzzel, aminek hiányáért a moteltu-lajdonos perel! Vélhetően valaki másnál van. Vagy elköltötték az autósok egy másik úton járva az ottani motelben, vagyis az ottani moteltulajdonoshoz ke-rült; vagy megtakarították és ezzel a vagyonuk nőtt; esetleg elköltötték valami másra, vagyis egy másik szolgáltatás nyújtójának a bevétele nőtt. Nem tudjuk

Tegyük fel a kérdést: mi történt azzal a pénzzel, aminek hiányáért a moteltu-lajdonos perel! Vélhetően valaki másnál van. Vagy elköltötték az autósok egy másik úton járva az ottani motelben, vagyis az ottani moteltulajdonoshoz ke-rült; vagy megtakarították és ezzel a vagyonuk nőtt; esetleg elköltötték valami másra, vagyis egy másik szolgáltatás nyújtójának a bevétele nőtt. Nem tudjuk