• Nem Talált Eredményt

PECSMÁNY PÉTER, HEGEDŰS ANDRÁS, VÁGÓ JÁNOS

Miskolci Egyetem, Természetföldrajz-Környezettan Intézeti Tanszék Abstract

Mass movements are common slope forming processes in the basins of Bükkalja. In our investigation 83 mass movements were mapped and categorised. We analysed their distribution on the basis of location, slope, aspect, bedrock and landuse.

Kulcsszavak: tömegmozgás, térképezés, GIS, Bükkalja

1. Bevezetés

Hegylábi, dombsági területeken gyakran alakulnak ki lejtős tömegmozgások, amelyek amellett, hogy látványosan formálják a felszínt, gyakran emberi létesítményeket, sőt emberi életeket is veszélyeztetnek. Jelentőségüket jól mutatja, hogy Magyarországon az 1970-80-as években kataszterbe foglalták a felszínmozgásokat. Terepi tapasztalataink alapján azonban a kataszter erősen hiányos és helyenként elavult. Ezért szükségesnek éreztük annak felújítását a Bükkalja –, illetve első lépésben a Bükkalja medencéinek – területére.

A Bükkalja a Bükk hegység déli, völgyekkel közepesen és enyhén tagolt kettős hegylábfelszíne (Martonné Erdős 2000), mely hazánk legkiterjedtebb hegységelőtéri dombsága (Hevesi – Papp 1979, Martonné Erdős 2002). A területen három nagyobb és három kisebb medence ismert. A nagyobbak a Tárkányi-, Bogács-Cserépfalui-, Kisgyőri-medence (Hajdú-Moharas – Hevesi 1997) a kisebbek a Kácsi-medence, Hidegkút laposa (Martonné Erdős 2000) és a Tardi-völgymedence (Pecsmány 2017).

Munkánk célja a Bükkalja medencéiben található szállítóközeg nélküli lejtős tömegmozgások feltérképezése, csoportosítása és eloszlásuk elemzése volt.

2. Anyag és módszer

Munkánk során nagy mértékben támaszkodtunk Hevesi (é. n.), Szabó (1995), Vágó (2008, 2009), Zelenka (1999) megfigyeléseire. Kutatásunk terepi felvételezésen alapul. A tömegmozgások helyét GPS készülék segítségével rögzítettük, a felszínformákról fényképes dokumentációt készítettünk, majd szakirodalom alapján kategóriába soroltuk. Előfordulási helyük lejtőviszonyait 1:10 000 méretarányú EOTR szelvények bedigitalizálásával készült, 25 m-es térbeli felbontású domborzatmodell alapján vizsgáltuk, míg a kőzettani adottságokról Gyalog és Síkhegyi (2005) 1: 100 000 méretarányú földtani térképéről nyertünk információt. Az elemzések megkönnyítése érdekében a formációleírásokra és terepi megfigyeléseinkre támaszkodva hat csoportba (lejtőüledék, deluvium; folyóvízi üledék; aleurolit, homok; riolittufa, dácittufa, ignimbrit; agyag, márga; mészkő, dolomit, radiolarit) soroltuk a terület kőzeteit. A talajadottságok megismeréséhez a ~460 m-es térbeli felbontású eSOTER adatbázist használtuk fel, míg a felszínborítást terepi megfigyelések és SENTINEL 2B műholdképek kiértékelésével határoztuk meg.

1.ábra: A Bükkalja medencéi és az általunk felvett tömegmozgások (A: Tárkányi-, B: Bogács-Cserépfalui-, D: Kácsi-, F: Kisgyőri-medence, C: Hidegkút-laposa, E: Tardi-völgymedence)

68

3. Eredmények

A Bükkalja medencéiben a szállítóközeg nélküli tömegmozgások felszínformáló hatását eddig 83 helyen sikerült azonosítanunk (1. ábra), melyből csak kettő volt föltüntetve a kataszteri térképen (internet1). Ezen felszínmozgásokat hat csoportba soroltuk: csuszamlás, suvadás, talajfolyás, omlás, kőfolyás és „zavart lejtő” – ez utóbbi kategóriába azok a lejtők kerültek, ahol valószínűleg bekövetkezett tömegmozgás, de annak típusát alakrajzi alapon meghatározni nem tudtuk (pl.:

a forma összetettsége, vagy lepusztultsága miatt). A Hidegkút-laposában szállítóközeg nélküli lejtős tömegmozgást nem figyeltünk meg, ezért ez a medence a további elemzésekből kimarad.

A térképezett szállítóközeg nélküli lejtős tömegmozgások jelentős része (41%) a Bogács-Cserépfalui-medencében található, míg legkevesebbel (6%) a Tárkány-medence részesedik. Részarányuk a többi három medencében közel azonos.

A különböző típusú felszínmozgások medencék közötti megoszlásában ennél is nagyobb egyenlőtlenségek tapasztalhatók:

kőfolyásokat csak a Kisgyőri medencében találhatunk, csuszamlások kétharmada a Bogács-Cserépfalui-medencében, suvadások 40%-a pedig a Tardi-völgymedencében van, míg omlások tekintetében a Kácsi- és a Kisgyőri medence tűnik ki.

A Tardi-, a Bogács-Cserépfalui- és a Kácsi-medencében a tömegmozgások sűrűsége meghaladja az 1 mozgás/km2-t, míg a Kisgyőri- és a Tárkányi-medencében kevesebb, mint fele ennyi (2. ábra).

A tömegmozgások lejtőmeredekség szerinti előfordulása is igen sajátos: átlagosan 9,6°-os lejtőkön alakulnak ki, azonban a leggyakrabban (az esetek majdnem ötödében) 7°-os lejtőn jönnek létre – gyakrabban, mint azt az ilyen meredekségű lejtők elterjedése alapján várnánk. Azonban az egyes felszínmozgás típusok tekintetében jelentős eltérések tapasztalhatók. Amíg a csuszamlásos térszínek meredekségének megoszlása jól követi az átlagosat, addig pl. a suvadások lankásabb és meredekebb lejtőkön is gyakoriak. A kitettség szerinti megoszlást elemezve megállapítható, hogy leggyakrabban a K-i (Vágó 2009 szerint is) és D-i, legritkábban a DK-i lejtőkön találhatók tömegmozgások. Sem a gyakori, sem a ritka előfordulás nem magyarázható e lejtők elterjedésével, mert abban nincsen számottevő különbség. Egy-egy tömegmozgás típus tekintetében még nagyobb aránytalanságok tapasztalhatók.

A lejtős tömegmozgások által kialakított formák majdnem fele a terület legnagyobb elterjedésű kőzetein (és azok málladékain): riolit- és dácittufán, valamint ignimbriten fordul elő. Az omlások mindegyikét, a „zavart lejtők”, talajfolyások és suvadások jelentős hányadát is ezeken térképeztük. Talajfolyások és suvadások esetében kiemelhető még a deluviális

2. ábra: A szállítóközeg nélküli lejtős tömegmozgások sűrűsége a Bükkalja medencéiben

3. ábra: Lejtős tömegmozgások megoszlása előfordulási helyük alapkőzete alapján, valamint a kőzettípusok megoszlása a Bükkalja medencéiben

és lejtőüledékek nagy szerepe is. Nem meglepő módon, területi elterjedésükhöz képest nagy arányban alakulnak ki felszínmozgások (különösen csuszamlások) agyagos, márgás kőzeteken (3. ábra) – ezt Vágó (2009) kutatásai is alátámasztják.

A lejtős tömegmozgások kétharmada a terület leggyakoribb talajain, vertisolon és luvisol / alisolon alakul ki, különösen igaz ez a csuszamlásokra. Az említett talajok hasonló jellegűek és magas agyagtartalommal rendelkeznek. A földtani résznél már említett piroklasztitokban található földpátok mállása következtében agyagásványok képződnek, így nem meglepő, hogy a piroklasztitok több mint felén e talajok alakultak ki. A talajtípusok elterjedéséhez és az összes tömegmozgás talajtípusokon való megoszlásához képest legnagyobb eltérést a kőfolyások, az omlások és a suvadások esetében tapasztalunk, melyek előfordulása erősen kötődik egy-két talajtípushoz. Kőfolyások luvisolon (80%-ban) és vertisolon (20%-ban), omlások vertisolon (73%-ban) és stagnosolon (27%-ban), suvadások jellemzően luvisol / alisolon (60%-ban) fordulnak elő, azonban feltűnő még, hogy a suvadások egyötöde az igen kis arányban jelen lévő phaeozemen alakult ki, mely inkább eredménye, mintsem sem oka a csuszamlásoknak, hiszen dombsági területen ezek lejtőhordalék jellegű talajok (4. ábra).

A medencék területének átlagosan kétharmada erdő és cserjés-bozótos. A tömegmozgások több mint fele is ezeken a felszíneken található. Meglepő azonban, hogy kőfolyást csak cserjés-bozótos területen, omlást pedig szinte csak erdős területen találtunk. Szintén feltűnő, hogy az antropogén területeken – arányukhoz képest – tömegmozgás (különösen talajfolyás, csuszamlás, omlás és „zavart” lejtő) gyakran alakul ki.

4. Következtetések

A Bükkalja medencéiben 83 helyen azonosítottunk valamilyen szállítóközeg nélküli lejtős tömegmozgást, melyeket hat kategóriába soroltunk. Elemezve a tömegmozgások és az egyes tömegmozgás típusok eloszlását a medencék között, valamint a lejtőmeredekség, lejtőkitettség, kőzettípus, felszínborítás függvényében, feltűnő aránytalanságokat tapasztaltunk. Ez arra ösztönöz minket, hogy kutatásunkat térben és elemzéseinket mélységében kiterjesztve tovább folytassuk.

Köszönetnyilvánítás

A cikkben/előadásban/tanulmányban ismertetett kutató munka az EFOP-3.6.1-16-2016-00011 jelű „Fiatalodó és Megújuló Egyetem – Innovatív Tudásváros – a Miskolci Egyetem intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztése” projekt részeként – a Széchenyi 2020 keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg

5. Irodalomjegyzék

Gyalog L., Síkhegyi F. sorozatszerk. 2005: Magyarország földtani térképe, M=1:100 000. CD. A Magyar Állami Földtani Intézet Kiadványa (nyomtatott és digitális változat), 88 szelvény.

Hajdú-Moharos J. − Hevesi A. (1997): A kárpát-pannon térség tájtagolódása. In: Pannon Enciklopédia. Magyarország földje. Szerk.: Karátson D.

Kertek 2000 könyvkiadó, Budapest, pp. 274-284.

Hevesi A. – Papp S. (1979): Evaulation of Natural Potentials of a Microregion Bükkalja (Basedon Sample Area, Scale: 1:10 000. Contemporary Geography and Integrated Landscape Research II. Slovak Academy of Sciences Institute Geographical Society, Bratislava. pp. 267-275 Hevesi A. (é. n.): Noszvaj és környékének 1: 10 000 méretarányú felszínalaktani térképe. Kézírat. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet.

Martonné E. K. (2000): A Bükkvidék. Kézirat, Debreceni Egyetem. Letöltve: http://geo.science.unideb.hu/taj/dokument/bukk.doc Letöltés ideje:

2016.10.15. 16:15

Pecsmány P. (2017): A Bükkalja medencéinek összehasonlító morfometriai vizsgálata. Debreceni Egyetem, XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia. 55. p.

Szabó J. (1995): Csuszamlásos folyamatok szerepe a magyarországi tájak geomorfológiai fejlődésében. Habilitációs értekezés, Kézirat. 2. p.

Vágó J. (2008): Szállítóközeg nélküli lejtős tömegmozgások a Bükkalja keleti részén. IV. Magyar Földrajzi Konferencia. Debrecen. ISBN 978-963-06-6004-4, pp. 99-104.

4. ábra: Lejtős tömegmozgások megoszlása talajtípusonként és a talajtípusok megoszlása a Bükkalja medencéiben és a területen legnagyobb részarányban lévő piroklasztitokon

70

Vágó J. (2009): Csuszamlásveszélyes domboldalak kijelölése domborzatmodell felhasználásával. HunDEM 2009 és GeoInfo 2009 konferencia, Miskolc. ISBN 978-963-661-897-1. 11.p.

Zelenka T. (1999): A magyarországi miocén tufatípusok és az azokból képződött partfalak állékonysága. Földtani Kutatás XXXVI. 3. pp. 22-23.

Internetes források

Internet 1 – MBFSZ weboldala, Káresemények térképen http://geonetwork.mfgi.hu:8080/wXmlDoc/wtsMapNRZ.html

Outline

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK