Aktív Társadalom Alapítvány
Absztrakt
A dolgozat tárgya a humán cirkulációtól elválaszthatatlan multiplicitás egy szelete, a többszörös szelekció. Ezt a Magyarországra visszatérő nemzetközi vándorok körében vizsgáltuk meg és vetettük össze más nemzetközi eredményekkel. Megállapítottuk, hogy az egyén életútjában, az ismétlődő nemzetközi vándorrá válás esélye sokkal kisebb, mint a cirkuláció folytatódásának.
1. Bevezetés
A növekvő mértékű vándorlás és annak főleg nemzetközi formái a közérdeklődés homlokterébe kerültek Magyarországon is a rendszerváltozást követően. Történt ez a nemzetközi léptékben zajló térbeli mobilitási folyamatok nem várt kialakulása, gyors tömegessé válása, majd váratlan megszűnése, a mozgó sokaság szokatlan összetétele, a hatások és következmények szisztematikus feltárásának a hiánya miatt (Dövényi 2013). Miközben a nemzetközi vándorlás csak egy formája a nemzetközi méretekben zajló területi mobilitási folyamatoknak, a vándorlás szinonimája a migráció és még inkább annak aktora az országhatárokat átszelő migráns, az összes mozgó személy gyűjtő megnevezésévé vált. A pontosan definiált fogalom misztikus, zavaros, néha már szorongást kiváltó jelentéstartalmakkal lett felruházva a köznyelvben, a média közvetítette információkba és sajnos a tudomány világában is. Igaz a térbeli mobilitási folyamatok nem függetlenek egymástól, azonban a nemzetközi vándorlás csak egy szelet a tortának. Ha már ez az egy szelet is problémákat okozhat, akkor tovább bonyolítja a helyzetet, ha a nemzetközi vándorlás megismétlődik az egyén életútja során. A migrációs folyamatok összekapcsolódásáról, rendszerré szerveződéséről azonban kevés ismeretünk van (Kocsis et al. 2016).
2. Anyag és módszer
A dolgozatban azokat a Magyarországra visszatérő nemzetközi vándorokat vizsgáljuk meg, akik nem magyar állampolgárok vagy kettős állampolgárok, és akik minden egyes itt tartózkodásuk során legalább egy évet töltöttek el. Ők azok, akik az Egyesült Nemzetek Szervezetének ajánlása alapján huzamosan tartózkodó nemzetközi bevándorlóknak tekinthetők (long-term international immigrant).
Módszerünk a kritikai szakirodalom- és dokumentum elemzés. Az emberi cirkuláció egyik fő jellegzetességének a többszörös szelekciónak az értelmezési kísérleteit, majd a recens kutatási eredményeket tárgyaljuk ezzel a módszertannal.
3. Eredmények
A modern egyén életútjában az egyszeri áttelepedés helyett egyre inkább kettő vagy annál több áramlás kapcsolódik össze. A legegyszerűbb vándorlási rendszer minimum kételemű. Hétköznapi példaként a visszavándorlások hozhatók, amibe szükségszerűen beleértendő a visszavándorlást megelőző odavándorlás is. Ha a visszavándorlás nem csak egy alkalommal történik meg, hanem többször is, és az ismétlődő folyamat még időbeli renddel is bír, akkor, mint fentebb láthattuk, szezonális vándorlásokról beszélhetünk. Gazdasági motivációk esetén ebben a perspektívában a távolsági ingázások és az ideiglenes vándorlások fogalmaihoz jutunk el (Kovács et al. 2015). A kikapcsolódást célzó élményszerző mozgások esetén pedig a turizmushoz (Berényi et al. 2003). Ez idáig két helyre (indulás-érkezés) korlátoztuk a vizsgálódásunkat. Elméletileg feltehető és a valóságban már létezik az a térbeli mintázat is, hogy három vagy annál több földrajzi helyet kötnek össze az egyén összekapcsolódó, időben rendszeres vagy rendszertelen mozgásai, a településtől kezdődően, az országokon keresztül a szupranacionális integrációkig.
Demográfiai összetételük, származási országok szerinti megoszlásuk és magyarországi letelepedési helyük nagyfokú koncentráltsága utal arra, hogy többszörösen szelektált alnépességnek tekinthetők a cirkuláló migránsok. E helyen Magyarország, mint fogadó ország perspektívájából tekintve, első Magyarországra vándorlásukkal, legtágabb értelemben csak az immobilak táborából váltak ki. Hatalmas lépést tettek meg, mert nem országon belül ingáztak és szezonális vagy állandó jelleggel vándoroltak, hanem Magyarországra vándoroltak. Legszűkebb értelemben viszont azok táborából váltak ki, akik potenciálisan Magyarországra készülök voltak az eredetországban. Másodszori Magyarországra vándorlásuk már legtágabb értelemben a Magyarországot kivándorlóként elhagyó külföldi állampolgárok csoportjából szakította ki őket és emelte be a cirkulálók közé. Legszűkebb értelemben azonban csak a Magyarországot kivándorlóként elhagyó azon külföldi állampolgárok sokaságából szakította ki őket, akik első Magyarországra vándorlásuk után, potenciális vándorlóként újra oda készülnek és emelte be őket a cirkulálók közé. Belátható, hogy a bevándorlási sorszámok növekedésével egyre kisebb és kisebb, saját magukhoz egyre jobban hasonlító – egyre inkább önhasonlóvá váló – szubpopulációk tagjaivá váltak a sorozatosan vándorlók.
A vándorlások és a vándorlók vizsgálata során a kutatók és az elemzők akarva-akaratlanul belebotlanak, illetve elegánsabban fogalmazva szembesülnek a szelektivitás (szelekció) mechanizmusával. Például a vándorlók demográfiai összetételében az életkor és a családi állapot szerinti kiválogatódás meglehetősen erősen jelentkezik. Bárminemű tömeges áramlás esetén a fogadó területek koncentráltsága sokkal erősebb, mint a kibocsátóké. Ez utóbbi a területi szelektivitás példája. Egyéb dimenziókban is működik a szelekció mechanizmusa, gondoljunk csak a migráció és az egészség összefüggésére. Azonban
192
témánk tárgyalása és rögzített megfigyelésmódunk szerint, ezek taglalásába e helyütt nem kezdünk bele. Sokkal fontosabb annak belátása, hogy a szelekciós mechanizmusok nem csak az első vándorlás, hanem a rákövetkező vándorlások esetén is működnek. Működnek, de nagy valószínűséggel nem ugyanolyan módon, hiszen, ha a vándorló kevésbé, de a kontextus annál inkább változhat. Többszörös vándorlás esetén többszörös szelekció, a formális logika diktálja ezt.
A korábbi bevándorló státusuk miatt a cirkulálóknak megelőző személyes tapasztalataik vannak az országról, hiszen korábban hosszabb ideig (egy évnél tovább) éltek itt. A cirkulálók tehát azok, akiket már nem először regisztrált az idegenrendészeti hatóság bevándorlóként. Így, többszörösen szelektált alnépességnek tekinthetők a cirkuláló migránsok.
Első Magyarországra vándorlásukkal még lehet, hogy csak a potenciálisan Magyarországra készülő, ténylegesen immobilak táborából váltak ki az eredet országukban. Másodszori Magyarországra vándorlásuk már az eredet országból első alkalommal kivándorlók csoportjából szakította ki őket és emelte be, Magyarország nézőpontjából, a cirkulálók közé. A bevándorlási sorszámok növekedésével egyre kisebb és kisebb, saját magukhoz egyre jobban hasonlító – egyre inkább önhasonlóvá váló – szubpopulációk tagjaivá váltak. Ezen kiválogatódási-kiválasztási mechanizmusok okozhatták a fiatal aktív életkorúak, a nőtlenek és hajadonok kiemelkedő arányait, Románia, mint származási ország és Budapest, mint kiemelt fogadóterület, a bevándorlók egészét jóval meghaladó részesedésükkel (Kincses 2015).
Mivel sorszámok szerint tárgyalható a Magyarországot célba vevő többszörösen visszatérő nemzetközi vándorlás, ezért a szelekciós erők működését is kvantifikálni lehet a statisztikai mennyiségek, a demográfiai jellegű nemek, kor és a családi állapot esetében, valamint földrajzi dimenzióként a magyarországi lakóhely megyéje szerint.
A nyersadattermelés- és feldolgozás következtében előálló adatbázisunk vándorlási sorszámok szerint is tartalmazta a Magyarországot választó nemzetközi vándorokat. Kvantifikálni tudtuk azt az előzetesen feltételezett összefüggést, miszerint a sorszámok növekedésével egyre kisebb abszolút számokhoz jutunk. Nem egyszerűen csak igazolni tudtuk, hanem a linearitását is ki tudtuk mutatni ennek a logikus feltételezésnek. 2006-2012 között a 169.841 főből 144.573 először, 15.685 másodszor, 5.478 harmadszor 4.105 negyedszer vagy többedszer tartózkodott Magyarországon bevándorlóként. Az abszolút számok, a megoszlási arányszámok világában mért linearitás összeomolhat a valószínűségek birodalmában. Ha az átmenet-valószínűségekre vagyunk kíváncsiak, akkor messze a legkisebb valószínűsége a Magyarországra vándorlásnak van, hiszen a milliárdos nagyságrendű forráspopuláció maga a magyar állampolgárokkal csökkentett földi népesség. A Magyarországra bevándorló külföldi állampolgárok közül, mint eredetnépességnek tekintettek, 0,851 volt a valószínűsége az első sorszámú bevándorlóvá válásnak és 0,149 az általában vett cirkulálóvá válásnak. Itt még nincs különbség a megoszlási arányszám és a valószínűség között. Csak a cirkulálókra koncentrálva, a fenti adatsorból ki tudunk még számolni az első sorszámú cirkulálóvá (második sorszámú bevándorlás) válás valószínűségét és a második és magasabb sorszámú (harmadik és magasabb sorszámú bevándorlás) cirkulálóvá válás esélyét. Az első sorszámú cirkulálóvá válás esélye 0,108. A második és magasabb sorszámú cirkulálóvá válás valószínűsége több mint a háromszorosa a megelőző értéknek, pontosa 0,349. A két utóbbi értéket interpretálhatjuk úgy, hogy a cirkulálóvá válásnak alig harmadnyi esélye van, mint a cirkulációs karrier folytatódásának. Ugyanez fordítva, a cirkulációs karrier kezdet utáni folytatódásának több mint háromszoros esélye van a megvalósulásra, mint magának a vándorból cirkulálóvá válásnak. Ellentétben tehát a megoszlási arányszámokkal a cirkuláció valószínűsége a sorszámok növekedésével nőtt.
A fenti értékeket és összefüggéseket összehasonlíthatjuk más kutatásokból származó, illetve az ottani alapadatokból kiszámítható valószínűségekkel. A finn és svéd regiszterek 1988-2005 közötti évekre vonatkozó összekapcsolásából származnak az alábbi 25-55 éves finn állampolgárokra vonatkozó, a két ország között zajló nemzetközi vándorlási és cirkulációs adatok. A mindkét regiszterben azonosított finn alapnépesség 231 775 fő volt. Ebből 12 364 fő vándorolt ki első alkalommal Svédországba. Közülük 6 976 fő tért vissza Finnországba. Újra kivándorolt 1 057 finn másodszori kivándorlóként, akik a mi fogalmaink szerint cirkulálók lettek, igaz nem befelé, hanem a kifelé irányuló perspektívából. Zárásképpen 490 fő másodszor is visszatért Finnországba (ami a második sorszámú cirkuláció előfeltétele csupán ez esetben). 1954. év óta szabad a munkaerőáramlás az Északi (Nordic) országok munkaerőpiacai között, ami a korábbi fejlettségi különbségek miatt Finnország felől Svédország felé mutatott. Bizonyos vándorlási rendszerszerűség ki is alakulhatott az eltelt több, mint fél évszázad következtében. A fentebbi számsorból két valószínűséget számíthatunk ki és vethetünk óvatosan egybe a magyar adatokkal. Az első mutató a nemzetközi vándorrá válás valószínűsége, ami finn-svéd relációban 0,053 volt és azt jelentette, hogy első sorszámú kivándorlóvá válás esélyeit jellemezte. Ez a valószínűség sokkal nagyobb, mint ha mi például csak a magyar-román relációt számolnánk ki a bevándorlásainknál. Tiszta, majdnem közvetlenül összehasonlítható mutató a finn második kivándorlás valószínűsége 0,152, ami az első sorszámú cirkulációt is jelenti egyben. A komplementer magyar érték nagyon közel van. Mint fentebb bemutattuk a cirkulálóvá válás valószínűsége 0,108 volt a Magyarországra bevándorlók körében. Sajnos Rosa Weber és Jan Saarela (2017) nem számították (vagy nem tették közzé) az esetleges harmadik sorszámmal kivándorlókat, így az ő kutatásaik alapján rejtve maradt a Magyarországon mért jelentős esélynövekedés az egyes és kettes sorszámú cirkuláció között.
Az UNECE (2016) a nemzetközi migrációs statisztikai és nemzetközi cirkuláris migrációs statisztikai harmonizációra törekvése közepette olyan olasz adatösszeállítás keletkezett, mely kielégítette a mi minimális ’sorszámok szerinti tárgyalása a migrációnak’ kívánalmunkat. Hivatalos regiszterek alapján összekapcsolták azokat a természetes személyeket, akik 2005 és 2014 között Olaszországot nemzetközi vándorlási célzattal (nem az ENSZ egy éves, hanem az EU három hónapos tartózkodási kritériummal dolgoztak) vagy elhagyták vagy beérkeztek, tekintet nélkül állampolgárságukra. A magyar kutatási adatok perspektívája ’inward’ volt, a finn cirkulálóké ’outward’. Az olaszok jóindulatúan fogalmazva összevonták a két perspektívát vagy akár fogalmazhatnánk úgy is, hogy perspektívátlanítottak. Kritikai attitűddel azt is mondhatjuk, hogy összemosták a perspektívákat és a kezdeteket (az első és második sorszámú nemzetközi vándorlásokra nem közöltek adatokat, valamint immigrációval kezdődő és emigrációval kezdődő paritás szerinti sorokra kellett volna bontani a vegyes megközelítést), ami miatt további tisztításra váró elegy keletkezett (UNECE 2016 26). Az adatösszeállítás azonban még ebben a formában
is rendkívül hasznos számunkra hiszen összehasonlítási alapul szolgál. A nemzetközi cirkulálóvá válás valószínűsége Olaszországban 0,119 volt, ami igen közel van a Magyarországon számítotthoz (0,108). Az olasz adatösszeállításból ki tudtuk számolni a további cirkulációk összevont valószínűségét, ami 0,234 volt (az ekvivalens magyar érték 0,349).
4. Konklúzió
Magyarországon az első sorszámú cirkulálóvá válás esélye 0,108. A második és magasabb sorszámú cirkulálóvá válás valószínűsége több mint a háromszorosa a megelőző értéknek, pontosa 0,349. A két utóbbi értéket interpretálhatjuk úgy, hogy a cirkulálóvá válásnak alig harmadnyi esélye van, mint a cirkulációs karrier folytatódásának. Ugyanez fordítva, a cirkulációs karrier kezdet utáni folytatódásának több mint háromszoros esélye van a megvalósulásra, mint magának a vándorból cirkulálóvá válásnak. A többszörös szelekció a többszörös vándorlásokhoz tartozó elválaszthatatlan jellegzetesség.
Mind a cirkuláció folyamatának, mind a cirkulálók kiválogatódásának, kiválasztásának mechanizmusa, továbbá befolyással bír a cirkuláció következményeire. A nemzetközi összehasonlítás megerősítette a magyar adatok alapján levonható a következtetés. A nemzetközi cirkuláris vándorrá válás esélye sokkal kisebb, mint a további, magasabb sorszámú, cirkulációk bekövetkezése. Másképpen fogalmazva, cirkuláló státusúvá válva sokkal nagyobb a valószínűsége folytatni ezt a praxist, mint megelőzően egyszerű vándorból cirkulálóvá válni.
5. Irodalomjegyzék
Berényi, I. – Illés, S. – Michalkó, G. (2003): A turizmus és migráció kapcsolatrendszere. Tér és Társadalom, 17(4), pp. 51-65.
Dövényi, Z. (2013): Tűnődések a Magyarországot érintő nemzetközi vándorlásról. In: Kozma, G. (szerk.): Emberközpontú társadalomföldrajz:
tiszteletkötet Ekéné Dr. Zamárdi Ilona 70. születésnapjára. Didakt Kiadó, Debrecen, pp. 37-40.
Kincses, Á. (2015): A nemzetközi migráció Magyarországon és a Kárpát-medence magyar migrációs hálózatai a 21. század elején. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.
Kocsis, K. – Michalkó, G. – Szabó, B. – Balizs, D. – Varga, Gy. (2016): Az Európai Gazdasági Térségbe (EGT) irányuló nemzetközi migráció térbeli sajátosságai. In: Berhauer et al. (eds.): Társadalomföldrajzi kihívások és adekvát válaszlehetőségek a XXI. század Kelet-Közép-Európájában.
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Beregszász, pp. 21-33. Kovács, Z. – Egedy, T. – Szabó, B. (2015): Az ingázás területi jellemzőinek változása Magyarországon a rendszerváltozás után. Területi Statisztika, 53(3), pp. 233-253.
UNECE (2016): Defining and Measuring Circular Migration. United Nations, New York and Geneva.
Weber, R. – Saarela, J. (2017): Self-selection into circular migration. Evidence from linked Finnish and Swedish register data. Stockholm University, Stockholm.