WWF Magyarország Absztrakt
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 2017 tavaszán új statisztikai módszertant vezetett be a háztartások biomassza-felhasználásának megbecsülésére. Ennek következtében Magyarország mindenféle erőfeszítés nélkül elérte az Európai Unió által 2020-ra előírt megújuló energia célértéket, hiszen annak részaránya 10%-ról 14,5%-ra növekedett. A jelenség magyarázata az, hogy az új KSH adatokra támaszkodó módszertan alapján számolt lakossági tűzifa-felhasználás két és félszerese a korábbi módszertan alapját képező erdészeti kitermelési adatokból számítottnak. Jelen kutatás célja az országos átlagnál több tűzifát felhasználó Borsod-Abaúj-Zemplén megyei háztartások kérdőíves vizsgálata, a felmérés alapján a tűzifa-felhasználás kiszámítása, illetve a kapott eredmények összevetése a MEKH adatokból számított országos átlaggal. Célunk továbbá a kalkulált háztartási tűzifa-felhasználás fenntarthatósági vizsgálata a biomassza utánpótlása szempontjából, vagyis a felhasználás összevetése az erdészeti folyónövedékkel és az erdészeti tűzifa mennyiségével.
1. Bevezetés
A biomassza az egyik legjelentősebb, ugyanakkor legellentmondásosabb megújuló energiaforrás is egyben. A világ primer energiafelhasználásának 14%-át ez adja, habár ennek kb. kétharmadát a harmadik világban jelenlévő tradicionális biomassza-felhasználás teszi ki. Így, a hagyományos és a modern alkalmazások által termelt energia az összes megújuló energia 73%-át adja (REN 21 2017). Dominanciája az Európai Unióban is megfigyelhető, hiszen a megújuló energiaforrások által biztosított energia 60%-át teszi ki (Internet 1). Magyarországon még meghatározóbb a biomassza szerepe, hiszen a megújuló alapú primer energiafelhasználás 90%-át adja (Internet 2). Ennek jelentős részét a szilárd biomassza adja ki, amely hazánk esetében 100 PJ a 121 PJ-nyi bioenergiából.
A tűzifa jelentősége Magyarországon
Hazánkban a szilárd biomassza felhasználásának gerincét a tűzifa adja, azonban mennyisége nehezen mérhető, hiszen a háztartásoknak nincsen adatszolgáltatási kötelezettsége. Korábban a mennyiségi becslésnek az alapját az erdészeti statisztikán alapuló adatok jelentették, azonban 2017 márciusában a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) új módszertant vezetett be, amely már a háztartási felhasználás alapján számol. Ennek hátterében egy 2014-ben elfogadott EU-s elvárás (EC 431/2014) áll, amely pontosabb adatfelvételezést és -nyilvántartást vár el a tagállamoktól a háztartások energiafelhasználásának vonatkozásában. Ennek az elvárásnak megfelelve a Központi Statisztikai Hivatal tízezer háztartás lekérdezésére irányuló “Háztartási költségvetési és életkörülmény” adatfelvétele kiegészült energiafelhasználásra
1. táblázat: A megújuló energiaforrások aránya a végső energiafelhasználásból a statisztikai változás előtt és után Forrás: Mezősi et al. 2017
1. ábra: Primer megújuló energiaforrások megoszlása Magyarországon, 2016 (%)
158
vonatkozó kérdésekkel is (ez a több mint 4 millió magánháztartás 0,25%-a). Az eredmények validálása céljából a MEKH bevonta a Magyar Mérnöki Kamarát, amely a lakásállomány épületenergetikai jellemzőire készített tipológiát, ami alá is támasztotta az újraszámolt tűzifa mennyiséget (Mezősi et al. 2017).
Az új statisztikával 2010-től felülvizsgálatra került a megújuló energiaforrások részaránya a bruttó energiafelhasználásban.
Az érintett időszakban az új statisztika szerint a háztartási tűzifa felhasználás két és félszer akkora, mint korábban, a fűtési időszaktól függően mennyisége kb. 75 PJ – vagyis az összes megújulónak kb. a 60%-át adja (1. ábra).
A biomassza fenntarthatósági kérdései
Lényeges szempont, hogy a biomassza csak feltételesen tekinthető megújuló energiaforrásnak, hiszen felhasználása során egyrészt üvegházhatású gázok kerülnek a légkörbe, amelynek újbóli megkötése csak akkor lehetséges, ha gondoskodunk a biomassza újratermeléséről. Másrészt a biomassza ellátási lánca (kitermelés – szállítás – felhasználás - újra termelés - gondozás) fosszilis üzemanyagok jelentős mértékű felhasználásával jár. Mindemellett a termőföld igénye miatt konfliktusokat gerjeszthet az egyes földhasználati módok között, közvetett-, illetve közvetlen földterülethasználat-változást idézve elő.
Az Európai Unió csak az idei évvel határozott meg fenntarthatósági kritériumokat a szilárd biomasszával szemben. A 2030-as energia- és klímacélokat tartalmazó intézkedéscsomag, a “Tiszta energia minden európainak” (népszerűbben “Téli csomag”) az “Átdolgozott Megújuló Energia irányelven” (RED II) keresztül állított fel fenntarthatósági korlátot a szilárd biomassza felhasználására vonatkozóan. Ennek alapján csak az a biomassza számítható be a megújuló energiaforrás teljesítésébe, amelyik megfelel az irányelvnek. Ez többek között kimondja, hogy energetikai célú fakitermelés csak olyan erdőben lehetséges, ahol:
• a kitermelés legális rendszerben történik;
• nem magas biodiverzitású az erdőállomány – vagy a kitermelés bizonyítottan nem veszélyezteti a természetvédelmi célokat;
• az erdő hosszú távú biomassza-produkciója biztosított.
A felhasználási oldalon 2021-től a 20 MW-nál nagyobb erőművek esetében az ÜHG-kibocsátás 70%-os csökkentését kell elérni a fosszilis energiahordozókhoz képest, 2026-tól pedig 80%-ost. A csak villamos energiát termelő erőművek esetében pedig szintén csak az az erőmű termelése számítható be a megújuló energiaforrás teljesítésébe, és csak az kaphat támogatást, amelyik fő energiahordozója a biomassza (tehát az együttégetés csak akkor lehetséges, ha több biomasszát használ fel, mint fosszilis tüzelőanyagot), 50 MW felett pedig megfelel az elérhető legjobb technikai előírásoknak, vagy rendelkezik szén-dioxid-leválasztási és -tárolási technológiával (Európai Tanács 2018).
Ugyanakkor a fenntarthatósági kritériumrendszer nem számol a szilárd biomassza felhasználásának egy fontos aspektusával, az ún. szénadóssággal (carbon-debt). Ennek a fogalomnak a háttere az, hogy a szilárd biomassza döntő része erdei biomassza, amelynek megújulási ideje több évtized, vagyis az égetéskor felszabadult összes szén-dioxidot a megújuló erdőállomány csak évtizedek alatt képes újra megkötni. A fentieket figyelembe véve egyes számítások szerint a teljes életciklusra vetítve bizonyos esetekben – ha egész fákat égetnek el – a fatüzeléssel nagyobb ÜHG-kibocsátás keletkezik egységnyi megtermelt energiára, mint a széntüzelés esetében (Matthews et al. 2018). Ez súlyos aggályokat vet fel a Párizsi Egyezmény céljait nézve, hiszen elemzések szerint a 1,5 fokos felmelegedési korlát megtartására is már csak kevesebb, mint 66% az esély (IPCC 2014).
2. Célkitűzés és módszertan
A magyar erdőtörvény (2009. évi XXXVII. törvény, illetve a módosításáról szóló 2017. évi LVI. törvény) összhangban van a fent bemutatott Európai Uniós fenntarthatósági kritériumokkal, azonban a nagyerőművek fogyasztóként való belépésével és a földgáz árváltozása miatt kialakult túlzott kereslet a tűzifa iránt nagy nyomást helyez az erdőgazdálkodókra, és kérdésként merülhet fel, hogy meddig fokozható még, illetve fokozható-e egyáltalán a tűzifa felhasználásának mértéke. Az országos adatokat vizsgálva a folyónövedék éves szinten kb. 13 millió bruttó m3. A hivatalos adatok szerint a fakitermelés az utóbbi években 7-7,3 millió bruttó m3 között változott, amelyből a tűzifa mennyisége kb. nettó 3 millió m3 (ez az utóbbi 20 évben 2,5 és 3,8 millió m3 között változott) (Nemzeti Élelmiszerlánc-bizonsági Hivatal Erdészet Igazgatóság 2018). Ha ezt az értéket összevetjük a korábban említett 75 PJ-lal, amely a MEKH szerinti éves tűzifa mennyiséggel egyenértékű, akkor a frissen kivágott nyers keményfa energiatartalmával (keményfa esetében 7,4 GJ/m3 (Internet 4)) számolva ez 10 millió m3-t jelent, de 20%-os nedvességtartalom esetében (ekkor az energiatartalom 9,6 GJ/m3) is 7,8 millió m3. Ez az érték tehát csaknem háromszor annyi tűzifa-felhasználást feltételez, mint az országban az erdészetek által hivatalosan kitermelt mennyiség.
Ehhez természetesen hozzáadódhat az import, a nem erdészeti eredetű biomassza, az illegális fakitermelés és a hulladékkal való égetés, azonban a nagy különbség miatt jobbal valószínűsíthető, hogy jelenleg túl van becsülve a tűzifa mennyisége – amely így az ipari választékot is számba véve meghaladja az éves folyónövedéket.
Jelen kutatás célja az, hogy az országos átlagnál jóval erdősültebb és a tűzifára az átlagnál jobban támaszkodó Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén hasonlítsa össze az éves folyónövedék mennyiségét a különböző források alapján számított felhasználás mennyiségével. Célunk az, hogy megállapítsuk azt, hogy a megye milyen szinten aknázta ki energetikai szempontból az erdészeti erőforrásait. Így a kutatás módszertani szempontból statisztikai alapú összehasonlításra támaszkodik, amelynek előnye annak egyszerű alkalmazása, hátránya viszont a statisztikai adatok megbízhatóságának kérdése. Éppen ezért törekedtünk az erdészeti biomassza felhasználásának több forrás szerinti meghatározására.
A rendelkezésre álló biomassza és annak energetikai felhasználásának meghatározása Borsod-Abaúj-Zemplén megyében A megyében felhasznált erdészeti biomassza mennyiségére vonatkozóan többféle módszertan segítségével következtethetünk.
Az első módszer esetében a folyónövedék meghatározásához az Országos Erdőállomány Adattár adataival számoltunk, amelyből Microsoft Access adatbázis-kezelő segítségével határoztuk meg az országos szinten közel 1,2 millió darab fafajsoros adatból a megye erdőterületeinek folyónövedékét, ami első lépésben 1258 ezer m3-nek adódik. Azonban nem történik fakitermelés az összes erdőrészletben, hanem csak az üzemmód szerint arra kijelölt területeken, ezért a további számításokból kizártuk az üzemmód alapján faanyagtermelést nem szolgáló erdőket, így a rendelkezésre álló folyónövedék 37 ezer m3-rel, 1 221 ezer m3-re csökkent. Sajnos a megyében gazdálkodó Északerdő Zrt. honlapján nincs információ arról, hogy ehhez a számított adathoz képest ténylegesen mennyi az éves kitermelés. Ami ezen belül a tűzifa mennyiségét illeti – ha az országos átlagnak megfelelő arányokkal számolunk – akkor a megyében kitermelt tűzifa mennyisége mindössze 281 ezer m3. Természetesen a folyónövedékre vonatkozóan jelentős területi különbségek figyelhetőek meg, és általában az üzemterv szerinti kitermelés is eltér a folyónövekmény nagyságától (2. ábra).
A második módszer a MEKH országos adataira támaszkodik. Ez esetben az országos adatból a háztartások számának arányát felhasználva következtettünk a megyei felhasználásra. Mivel elsősorban a kisebb településeken jellemző a tűzifa háztartási használata, ezért csak a 20 000 főnél kisebb településeket vettük figyelembe. A háztartások által felhasznált tűzifa energiamennyisége így 6 214 TJ, ami nedvességtartalomtól függően 620-730 ezer m3.
A 2018-ban elkészült Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Klímastratégia ÜHG-leltára 461 997 tonnára becsüli a lakosság tűzifa felhasználását (Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat 2018). Ez energiamennyiségben – nedvességtartalomtól függően – 3 800-7 300 TJ, köbméterre vetítve pedig 450-730 ezer m3.
A harmadik módszer saját adatfelvételezésre támaszkodik. Az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszéke a Bükk-térségi Leader Egyesület területén immár három éve végez kérdőíves felmérést a háztartások energiafelhasználási szokásaira vonatkozóan. Mindeddig 18 település lakossági energiafogyasztásának felmérése történt meg, minden település esetében legalább a lakosság 10%-ának megkérdezése révén. A kérdőívezés alapján a háztartások 65%-a használ tűzifát, átlagosan 8 erdei köbmétert (4,5 m3-t). Ha ezt kivetítjük a megyére – szintén csak a 20 ezer főnél kisebb településeket figyelembe véve – akkor ez 528 ezer m3-t jelent.
3. Következtetések
A közelmúltban megváltoztatott számítási módszertan okán a hivatalosan számon tartott tűzifa mennyisége számottevően, több mint két és félszeresére nőtt hazánkban, amit egyes források túlbecslésre, illetve az illegális tüzelőanyagok (lopott fa, kommunális hulladék) számításba vételére vezettek vissza (Internet 5). Jelen kutatásunk alapján megállapítható, hogy
3. ábra: Folyónövedék Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a három módszertan szerint
160
a lakosság által fűtési célra felhasznált tűzifa mennyisége – ha csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyét nézzük – valóban meghaladta a korábban használt statisztikai módszertan szerinti felhasználást (2. ábra).
Mindhárom rendelkezésre álló módszertan alapján kijelenthetjük, hogy a felhasznált tűzifa mennyisége meghaladja a megyére számolt kitermelt tűzifa mennyiségét, amelyhez ha hozzászámítjuk az ipari választékot is, akkor egy, a folyó éves növedék mennyiségénél nagyobb összeget kapunk, vagyis a fakitermelés jelenlegi mértéke már veszélyezteti erdeink megújuló képességét. A tavalyi évvel bevezetett Faanyagterméklánc-felügyelet (EUTR) alkalmazásával (pl. szigorúbb adminisztráció, intenzívebb ellenőrzés) várhatóan csökkeni fog az illegális faanyag mennyisége a piacon. Ráadásul az “Átdolgozott Megújuló Energia irányelv” (RED II) szerint várhatóan csak azt az erdei biomasszát lehet számításba venni a statisztikákban, amely igazoltan fenntartható forrásból származott – vagyis vissza kell térni az erdészeti statisztikai alapon való számításra.
A fentiek következtében a hivatalosan számítható megújuló részarány visszaeshet hazánkban. Amint láthattuk, a tűzifa megemelkedett mennyisége már így is veszélyezteti az erdők megújuló képességét, ezért ellensúlyozásként célszerű volna a többi megújuló energiaforrás propagálása, illetve az energiahatékonyság jelentős mértékű fokozása. Annál is inkább, mert amint láthattuk, a tűzifa karbon- és klímasemlegessége sok esetben megkérdőjelezhető, így célszerű lenne annak visszaszorítása.
Köszönetnyilvánítás
A kutatást az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram támogatta (OTKA 112477). A kutatási program címe: “A megújuló energiaforrások alkalmazásának tájvédelmi szempontú vizsgálata hazai mintaterületeken”.
4. Irodalomjegyzék
Európai Tanács (2018): Directive of the European Parliament and of the Council of on the promotion of the use of energy from renewable sources, pp. 129-150
Intergovernmental Panel on Climate Change (2014): Climate change 2014 - Synthesis Report., 151 p.
Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat, Nemzeti Alkalmazkodási Központ Főosztály (2018): Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Klímastratégia 2018-2030, pp. 27
Matthews, R. - Hogan, G. - Mackie E. (2018): Carbon impacts of biomass consumed in the EU - Supplementary analysis and interpretation for the European Climate Foundation pp. 15-18
Mezősi A. - Pató Zs. - Szabó L. (2017): Meg-megújuló statisztikák - REKK Policy Brief 2017/1, 4 p.
Nemzeti Élelmiszerlánc-bizonsági Hivatal Erdészet Igazgatóság (NÉBIH) (2018): Erdővagyon és erdőgazdálkodás Magyarországon 2016-ban REN 21 - Renewable Energy Policy Network for the 21st Century (2017): Renewables 2017 - Global Status Report, pp. 45-51.
Internetes források:
Internet 1: https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Renewable_energy_statistics#Renewable_energy_produced_in_the_
EU_increased_by_two_thirds_in_2006-2016 Letöltés ideje: 2018.augusztus Internet 2: http://www.mekh.hu/eves-adatok Letöltés ideje: 2018.augusztus
Internet 3: https://ec.europa.eu/energy/en/topics/renewable-energy/biofuels/sustainability-criteria Letöltés ideje: 2018.augusztus
Internet 4: https://www.forestresearch.gov.uk/tools-and-resources/biomass-energy-resources/reference-biomass/facts-figures/moisture-content/ Letöltés ideje: 2018.augusztus
Internet 5: http://greenfo.hu/hirek/2017/04/18/lopott-faval-teljesitjuk-a-megujulos-energia-vallalasunkat Letöltés ideje: 2018.augusztus