VICZIÁN ISTVÁN, TÓTH FARKAS MÁRTON, BALOGH JÁNOS, KIS ÉVA, KOCZÓ FANNI, SZABÓ MÁTÉ, SZALAI ZOLTÁN, SZEBERÉNYI JÓZSEF, TÓTH MÁRIA
Magyar Tudományos Akadémia, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földrajztudományi Intézet
Abstract
The Holocene geomorphological evolution of the Buda Castle Hill’s eastern footslope and the connected floodplain of the Danube was studied in relation to the archaeological excavation at 2 Fő Street in Budapest. The study involved sedimentological and XRD mineralogical analysis of 10 samples, GIS modelling and geomorphological mapping of the sites’ wider area. Archaeological finds were available for dating layers from the Late Copper Age until the Middle Bronze Age (MBA). The geomorphological evolution of the area revealed environments from a low-lying floodplain to an elevated river terrace surface. The evolution of the narrow band between the Danube and the Castle Hill was predominantly driven by fluvial processes before the early Bronze Age, while later the colluvial processes on the slopes of the Buda Castle Hill (which is predominantly built up by marl) played a gradually increasing role in sedimentation. A significant increase in colluvial sediment deposition and accumulation during the MBA was revealed, which can be attributed to the humid climatic conditions, deforestation and cultivation of the catchment slopes and resultant slope erosion. Mineralogical analyses revealed that the samples were composed partly of alluvial sediments of high floods throughout the entire sequence. The occurrence of a few-meter-deep river incision under the humid conditions of the Late Bronze Age and the Early Iron Age can be identified based on stratigraphic evidences. Since then the studied river terrace surface has practically become flood-free. Recently, even the largest floods did not inundate the area which was further built up by the remains of modern construction activity.
Kulcsszavak: geomorfológia, környezettörténet, Duna, Várhegy, bronzkor
1. Bevezetés
A tanulmány a Budapest I. ker. Fő utca 2. sz. alatt zajlott régészeti feltárás és az ahhoz kapcsolódó környezettörténeti, geomorfológiai kutatás eredményeit mutatja be.
A vizsgált telek a budai Vár-hegy meredek lejtőjének keleti előterében a Duna és a hegy közti alig 100 m széles félsíkon található, az alagút és a Lánchíd között. A feltárás közelében a Várhegy tömegét felső eocén, alsó oligocén Budai Márga alkotja, melyet néhány méter vastag édesvízi mészkő fed (Szabó 1879), a Dunára néző vároldalt pár méter vastag lejtőhordalék takaró fedi. Folyóvízi formák – alacsony és magasártér – csak a Dunát kísérő keskeny sávban maradtak meg (1. ábra). A feltárásnak is helyet adó lejtőlábi területen a folyó alluviális üledéke keveredik a lejtőről lehordott anyaggal.
2. Anyag és módszer
A geomorfológia kutatások keretében 1:10000-es méretarányú geomorfológiai térkép készült. A rakpartok kiépítését megelőző időszak felszínének rekonstruálásához domborzatmodellt készítettünk egy 1873-ban kiadott Duna vízszabályozási térkép (BFL 3342) alapján ArcMap programmal.
A régészeti feltárás nyugat–keleti metszetfalának keleti sarkában felvett rétegsorból, illetve annak alján sekélyfúrás mélyítésével tíz réteget különítettünk el. Az itt gyűjtött mintákon az alábbi talajfizikai és kémiai vizsgálatotokat végeztük el az MTA CSFK laboratóriumaiban: lézeres szemcseeloszlás vizsgálat (Fritsch Analysette22 Microtech Plus), pH, oldott sótartalom, Arany-féle kötöttség, CaCO3 tartalom, teljes szerves szén (TOC, Shimadzu TOC-L SSM 5000), Al-K, AL-P, TN, röntgen diffrakció (XRD).
3. Eredmények
Az összesen 285 m2 összfelületen, kb. 2,5 m vastag őskori rétegsor, valamint 8 régészeti korszak 77 rétegtani egységének és 27 önálló jelenségének feltárása történt meg. A gazdag leletanyagot tartalmazó rétegek és telepjelenségek a kora és középső bronzkor, késő vaskor (La Tène D), középkor és a török kor időszakára voltak keltezhetők. A szórványleletek közt a középső neolitikum és a római kor is képviseltette magát, valamint temetkezések kerültek elő a kora-középső bronzkor és a római kor (Kr. u. 2–3. század) időszakából.
A domborzatmodellből származtatott keresztszelvény (2. ábra) jól szemlélteti, hogy a feltárás a magasártérre húzódó vári lejtőtörmelék takaró elkeskenyedő szakaszán van, a régészeti leleteket tartalmazó rétegek pedig a Duna legnagyobb vízállás (LNV) szintje alatt helyezkednek el. A vizsgált folyószakaszon a Duna meredek parttal vágódik be a magasártér felszínébe, melynek szintje kb. 10 méterrel van magasabban a folyó középvízi medrénél.
A feltárásban felvett szelvény nem nevezhető klasszikus értelemben genetikai talajszintekkel tagolt talajszelvénynek. Az egykori környezeti változásoknak megfelelően megtaláljuk benne a Dunai öntésanyagát, az öntés- és réti talajokat, meszes váztalajokat és lejtőüledék rétegeket.
A mintegy 2,5 m vastag rétegsor alsó harmadában (F10-F8 minták) a Duna öntés-anyagai (iszapos vályog, iszapos agyagos vályog) találhatók. A röntgen-diffrakciós vizsgálatok alapján az üledékek ásványtani összetétele a dunai üledékekre jellemző, kevéssé mállott, törmelékes jellegű (kvarc, plagioklász, káliföldpát, klorit, 10 Å filloszilikát). A karbonátok közül a kalcit mennyisége kb. a dolomit háromszorosa. Szórványleletek a középső neolitikumtól kezdve előfordulnak benne, de ekkor még a megtelepedés szempontjából kedvezőtlen, gyakori elöntésekkel érintett, alacsonyártéri, mederközeli környezet
84
feltételezhető. A szelvényben felfelé haladva a növekvő szervesanyag- és foszfortartalom (3. ábra) az ártéri élővilág és az emberi tájhasználat növekvő lehetőségeit mutatják. Ez a szakasz egy kb. 2 cm átmérőjű kvarckavicsokat tartalmazó réteggel zárul, ami egy kora bronzkori nagy árvízi esemény mederperemi üledékeként került a partra.
A szelvényben felfelé haladva az F7-F5 mintákban az egyre ritkábban elöntött ártéren történő talajképződés eredményét látjuk. A minták növekvő szervesanyag, és nitrogén értékei a talajképződés feltételeinek javulását, a magas foszfor értékek az emberi és állati jelenlét (trágya, csont, stb.) erőssé válását jelzik a kora bronzkorban (3. ábra). A szelvény egészéből kitűnik az F6-os számú minta magas szervesanyag tartalma. Ez a vasfoltos, agyagos réteg, egy magas talajvízállású, nedvesebb környezetet, ill. éghajlatot jelez. A Közép-Európára vonatkozó klímatörténeti vizsgálatok szerint ilyen nedvesebb, hűvösebb időszak a kora bronzkorban, 4700 és 4300 BP évek között állt fenn (Starkel 1997).
A várhegyi eredetű apró kőzettörmelékek előszőr F7 mintában jelennek meg jól látható módon. Ezt követően a felette lévő rétegekben arányuk egyre nagyobb lesz, az F5 és F4 minták határa jelenti azt a fordulópontot, amikor az árvizek alluviális üledékeinél már jelentősebb a várhegyi eredetű márga- és mészkőtörmelékek szerepe. A szelvény felső feléhez tartozó rétegek karbonáttartalma már lényegesen meghaladhatja a dunai alluviális üledékekre jellemző értékeket (3. ábra).
A Budai Márga összetételének megfelelően csak a kalcit értéke növekszik, a dolomité nem. Az erős lejtőpusztulás a Nagyrév-kultúra megtelepedéséhez, vagyis a kora bronzkor második feléhez köthető (abszolút időrend szerint Kr. e. 2500/2400–
2000/1900, Fischl P. et al. 2013 és 2015 után), ill. a középső bronzkori Vatya-kultúra III. fázisára és esetleg részben már a Koszideri korszakra, vagyis megközelítőleg a Kr. e. 1700–1500 közti időszakra (abszolút időrendi beosztás Jaeger–Kulcsár 2013 után) tehető a feltárt régészeti leletek tipokronológiai besorolása alapján. Ez utóbbi időszak azért lehet különösen érdekes, mert egybe esik az éghajlat késő szubboreális klímafázistól bekövetkező hűvösebbé, csapadékosabbá válásával (Járai-Komlódi 1969; Kordos1987; Sümegi 2004, Demény et al. 2010) és feltehetőleg a legtöbb lejtőtörmeléket tartalmazó F2 réteg kialakulásával is. Ez utóbbi, leletmentes réteg egy gyors lejtőlepusztulással jellemezhető esemény vagy időszak eredménye lehet, amit a minta nagyon magas, lejtőtörmelék eredetű karbonáttartalma is jelez. A talajképződés folyamatának megszakadását a lecsökkent szervesanyag- és foszfortartalom is mutatja (3. ábra). A Kr. e. 1590 körül lejátszódott, néhány
1. ábra: A budai Várhegy környezetének geomorfológiai térképe (Viczián I.)
2. ábra: A Fő utca 2. környezetének keresztszelvénye az 1873-as Duna vízszabályozási térkép (BFL 3342) adatai alapján (Koczó F., Viczián I.)
évtizedet felölelő klímaromlás az újabb paleoklimatológiai adatok alapján feltehetően a Thera/Santorini vulkán kitöréséhez kapcsolható. Az ezt követő, számottevő társadalmi és kulturális változásokkal járó Koszideri korszakra esik a Kárpát-medencében a tell-telepek felhagyása és jelentős fémkincsek elrejtése is (P. Fischl et al. 2013; Demény et al. 2017). A Fő u. 2.
alatt feltárt középső bronzkor végi település felhagyása szintén erre az időszakra tehető.
A feltárás felső részének rétegeiben megfigyelhető intenzív lejtőpusztulás nem csak az éghajlat változásával hozható kapcsolatba, hanem a hegyoldal gyérebb növényzeti borítottságát okozó antropogén hatásokkal is (fák kivágása, legeltetés, mezőgazdaság, tűz, stb.).
A vizsgált rétegsor a középső bronzkorral zárult, a későbbi korok a feltárás más részein is csak a korábbi felszínbe mélyült objektumok és jelenségek formájában voltak jelen, önálló rétegként nem. Ez a körülmény azt jelzi, hogy a terület ekkor vált igazán védetté a Duna árvizeitől, jelentősebb mennyiségű folyóvízi üledékkel nem kell már számolnunk, de jelenti azt is, hogy a Várhegy lejtői is stabilizálódtak és nagyobb mennyiségű lejtőüledék sem érkezett a területre.
Az éghajlat csapadékosabbá és hűvösebbé vált a késő bronzkor és a kora vaskor közti időszakban, a Kr. e. 9. és 8. század során (Sümegi 2004; Bóka 2012). Ekkor érte el a Balaton történetének legmagasabb vízszintjét a tó környéki geoarchaeologiai kutatások alapján (Sümegi et al. 2007; Sümegi – Jakab 2007; Kiss – Kulcsár 2007) és a vaskori települések is magasabb térszínekre és a folyóktól távolabbra húzódtak (Horváth 2000; Bóka 2012; Szilas – Tóth 2017). E korszak emlékei a Fő u.
2. alatt, valamint a közeli, Duna-parti lelőhelyeken korábban végzett feltárásokon egyaránt hiányoznak. A csapadékosabb időszakban a meder bevágódása intenzívebbé vált, ekkor alakult ki a folyó alacsonyártéri szintje. mely a magasártér szintje alatt 1-2 méterrel található (Gábris et al. 2007, 2012). A bevágódás következtében a Fő utca 2. sz telek környezete is relatív magasabbra került a folyó középvízi szintjéhez képest. A továbbiakban az árvizek hatása minimálissá vált, csak a kivételesen nagy árvizek önthették el sekély vizükkel a területet. Ahogy azt vizsgálataink is igazolták, ma már a legnagyobb árvizek sem érnék el felszínét.
4. Irodalomjegyzék
Bóka G. 2012. Településtörténeti változások a Körös-vidéken a késő bronzkorban és a vaskorban, Vízrajz, térszínek és települések. – In: Kreiter A. – Pető Á. – Tugya B. (szerk.): Környezet – Ember – Kultúra, A természettudományok és a régészet párbeszéde. MNM NÖK, Budapest, pp. 57–66.
Demény A. – Kern Z. – Czuppon Gy. – Németh A. – Schöll-Barna G. – Siklósy Z. – Leél-Őssy Sz. – Cook, G. – Serlegi G. – Bajnóczi B. – Sümegi P. – Király Á. – Kiss V. – Kulcsár G. – Bondár M. 2017. Middle Bronze Age humidity and temperature variations, and societal changes in East-Central Europe. (In Press, Corrected Proof) Quaternary International – Available online 24 November 2017.
Demény A. – Schöll-Barna G. – Siklósy Z. – Bondár M. – Sümegi P. – Serlegi G. – Fábián Sz. – Fórizs I. 2010. Az elmúlt ötezer év éghajlat-változási eseményei a Kárpát-medencében és társadalmi hatásaik. „Klíma-21” Füzetek, Klímaváltozás – Hatások – Válaszok 59. pp. 82–94.
Gábris Gy. – Horváth E. – Novothny Á. – Ruszkiczay-Rüdiger Zs. 2012. Fluvial and aeolian landscape evolution in Hungary – results of the last 20 years research. – Netherlands J. Geosiences 99. pp. 111-128.
Gábris Gy., Nádor A. 2007. Long-term fluvial archives in Hungary: response of the Danube and Tisza rivers to tectonic movements and climatic changes during the Quaternary: a review and new synthesis. – Quat. Sci. Rev. 26. pp. 2758–2782.
Horváth A. 2000. Hazai újholocén klíma- és környezetváltozások vizsgálata régészeti adatok segítségével. – Földrajzi Közlemények 48. pp. 149-158.
Jaeger M. – Kulcsár G. 2013. Kakucs-Balla-domb. A case study in the absolute and relative chronology of the Vatya culture. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae Volume 64, Issue 2, pp. 289–320.
Járai-Komlódi M. 1969. Adatok az Alföld negyedkori klíma- és vegetációtörténetéhez II. Botanikai Közlemények 56/1. 43-55.
Kiss V. – Kulcsár G. 2007. Bronze Age settlement patterns in the Little Balaton region and the Balaton Uplands. – In: Zatykó Cs. – Juhász I. – Sümegi P. (szerk.): Environmental archaeology in Transdanubia. Varia Archaeologica Hungarica XX, Budapest, pp. 105–116.
Kordos L. 1987. Climatic and Ecological Changes in Hungary During the Last 15.000 Years. In: Pécsi M. – Kordos L. (eds.) Holocene Environment in Hungary, Budapest 1987, 11-24.
P. Fischl K. – Kiss V. – Kulcsár G. – Szeverényi V. 2013. Transformations in the Carpathian Basin around 1600 B. C. In: Meller, H. – Bertemes, F. – Bork, H.-R. – Risch, R. (Eds.): 1600 – Cultural change in the shadow of the Thera-Eruption? Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle Band 9. Landesamt für Denkmalpflege und Archäologie Sachsen-Anhalt - Landesmuseum für Vorgeschichte, Halle (Saale), pp. 355–372.
P. Fischl K. – Kiss V. – Kulcsár G. – Szeverényi V. 2015. Old and new narratives for the Carpathian Basin around 2200 BC. In: Meller, H. – Arz, W.
H. – Jung, R. – Risch, R. (Eds.): 2200 BC – A climatic breakdown as a cause for the collapse of the old world? 7th Archaeological Conference of Central Germany. October 23–26, 2014 in Halle (Saale). Tagungen des Landesmuseums für Vorgeschichte Halle Band 12/I. Halle (Saale), pp. 503–524.
3. ábra: A Fő utca 2. alatt felvett szelvény rétegsorának jellemzői (Viczián I., Szalai Z.)
86
Starkel, L.1997. Environmental changes in Central Europe 5000-3000 BP. – In: N. Dalfes – G. Kukla – H. Weiss (Eds.) Third Millenium BC climate change and Old World collapse. Berlin: Springer Verlag, pp. 531-550.
Sümegi P. – Jakab P. 2007. The macrobotanical remains from Velem – Szent Vid. In: Zatykó Cs. – Juhász I. – Sümegi P. (eds.): Environmental archaeology in Transdanubia. Varia Archaeologica Hungarica XX, MTA Régészeti Intézete, Budapest, pp. 277–280.
Sümegi P. – Molnár D. – Sávai Sz. – Náfrádi K. – Novák Zs. – Szelepcsényi Z. – Törőcsik T. 2015. First radiocarbon dated paleoecological data from the freshwater carbonates of the Danube-Tisza Interfluve. Open Geosciences 7(1), 40–52.
Sümegi P. 2004. The results of paleoenvironmental reconstruction and comparative geoarcheological analysis for the examined area. In: Sümegi P. – Gulyás S. (eds.) The geohistory of Bátorliget Marshland. Archaeolingua Press, Budapest. p. 301-348.
Szabó J. 1879. Budapest geológiai tekintetben. A m. orv. és természetvizsg. 1879-iki vándorgyűlésének évkönyve. Budapest, 116 p
Szilas G. – Tóth F. M. 2017. Újraolvasott fejezet Budapest múltjából: Csepel-Szabadkikötő őskori leleteinek újrafeldolgozása és a városi régészeti topográfia lehetőségei. In: Benkő E. – Bondár M. – Kolláth Á. (szerk.): Magyarország régészeti topográfiája. Múlt, jelen, jövő. Budapest, 2017, 487-511.