VICZIÁN ISTVÁN, SZILAS GÁBOR, BALOGH JÁNOS, KIS ÉVA, SZABÓ MÁTÉ, SZALAI ZOLTÁN, SZEBERÉNYI JÓZSEF, TÓTH MÁRIA
Magyar Tudományos Akadémia, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földrajztudományi Intézet
Abstract
The study presents the results of the archaeological excavation and the related environmental historical, geomorphologica land XRD minerological investigations carried out at the site located at 225 Királyok Street in Budapest. The flat area found on the right bank of the Danube in Budapest’s 3rd district is designated by hydrological terminology as “flood bed”, as it is repeatedly inundated by peak floods. The site is located in the transition zone of high floodplain and low floodplain with several meters of recent fill up. Following the archaeological excavation, a large residential complex of 27 buildings was constructed in the area.
The site’s western 20 to 30 m narrow band belongs to the “high floodplain” fluvial terrace of the Danube, where the underlying ground made up of terrace gravel is covered by fine alluvial sediments and soils that demonstrates the area’s evolution process from low to high floodplain in the Holocene.
The larger, eastern part of the site belongs to the “low floodplain” of the Danube, where the above mentioned terrace gravel could not be found. The underlying ground in this part is a calcareous mud which has deposited in a shallow lake environment in the Early Holocene’s cool climate. Calcareous mud contains elevated contents of dolomite wich resembles the sediments of small shallow lakes in the Danube–
Tisza Interfluve area. Three distinct north-south bands of environment types can be identified according to the sediments overlying the calcareous mud. Progressing from west to east, first there is a zone characterised by marshy meadow sediments, covered by a thin layer of wind-blown sand. This is followed by a strip of calcareous meadow soil, covered by prehistoric finds from various periods starting from the Late Copper Age. Finally, the band along the Danube contains alluvial-meadow soil without any finds. Revealing the archaeological and geomorphological conditions of the study area and its environment, the role played by the various environment types, the site’s few meter level differences, and each period’s climatic and hydrologic context define the possibilities of human settlement in this flood threatened area.
Kulcsszavak: geomorfológia, környezettörténet, Duna, holocén
1. Bevezetés
A vizsgált terület a Duna jobb parti területét, a Dunamenti-síkság hordalékkúp azon részét foglalja magába, amin a Kossuth Lajos üdülőpart és a Római part városrészek találhatók. Ennek a folyóparti sávnak az emberi megtelepedésre való alkalmassága a történelem során mindig is kérdéses volt, mint ahogy ma is az. Napjaink aktuális problémája, hogy az itt épült ingatlanokat milyen műszaki megoldással lehet a legnagyobb árvizek pusztításaitól megóvni. A kutatás a terület geomorfológiai fejlődéstörténetét, az ember és táj történelem során változó kapcsolatát vizsgálta a Budapest III. ker. Királyok útja 225. alatt zajlott régészeti feltárás területén és annak tágabb környezetében.
A Duna a negyedidőszak során széles sávban járta be a középhegységek peremétől keletre fekvő területeket, ahol kiterjedt hordalékkúp-síkságot épített. A vizsgált terület környezeti adottságait elsősorban a Duna felszínformáló tevékenysége határozta meg. A Duna üledékeinek feküjét harmadidőszaki tengeri üledék, középső oligocén agyag (Kiscelli Agyag Formáció) képezi (Wein 1977). A vizsgált telek egy terasz-sziget keleti peremén helyezkedik el. A Pilis és Budai-hegység előterében a terasz-sziget nyugati oldalán lévő Mocsárosdűlő városrész és környéke a Duna egy óholocén medrének maradványain
1. ábra: A vizsgált terület környezetének geomorfológiai térképe
(szerk. Viczián I. az MTA CSFK FTI adatai és térképei alapján – Juhász Á., Leél-Őssy S., Papp S., Pécsi M., Schweitzer F., Szilárd J.)
88
található, ennek a Dunával való egykori hidrológiai kapcsolata kimutatható a Csillaghegyi-árok vonalában (1. ábra).
A mai Árpád út vonalában futó árkot is magába foglaló, erősen feltöltődött meder határolja északról a teraszszigetet. A teraszsziget legmagasabb fekvésű részeit nyugaton a Duna II/a. számú teraszának maradványai képezik (Pécsi 1991). A II/a terasz kialakulása, a Duna medrének mélyebb szintre vágódása pleisztocénben a Bølling és Allerød interstadiálisokra (14700–12700 BP) tehető (Gábris 2006; Gábris et al., 2012; Sümeghy – Kiss 2012; Starkel et al. 2015). A II/a terasz felszínétől keletre a Duna magasártere képezi a terasz-sziget döntő részét, melyet a II/a szigetterasz anyagából származó fluvio-eolikus eredetű homoktakaró fed, testét pedig a pleisztocén végi Duna kavicsos-homokos mederanyaga alkotja. Ide tartozik a vizsgált telek keskeny nyugati sávja is. A magasártér terasszá válása, meder intenzív bevágódása a pleisztocén és holocén átmenet idejére tehető (Gábris et al. 2012). A terasz-sziget keleti része és egyben a vizsgált telek döntő része is a folyó alacsonyártéri szintjéhez tartozik.
A feltárásokból gyűjtött talaj- és üledékminták vizsgálata és ezek földrajzi helyzete alapján a Duna pleisztocén végi és holocén ártérfejlődésének történetét ismerhetjük meg. A vizsgálatok a Duna meghatározó szerepe mellett egy óholocén tavi majd lápos környezet jelenlétét is igazolták. A környezeti változások egyes jellemző szakainak időbeliségét sok esetben a régészeti leletek segítségével lehetett meghatározni.
2. Anyag és módszer
A geomorfológia kutatások keretében terepbejárásokat végeztünk a vizsgált területen és annak környezetében. A területről részletes geomorfológiai térkép és elemzés készült 1:10000-es méretarányú topográfiai térképek, légi fotók, archív térképek és más források felhasználásával. A 210×125 m alapterületű építési telek különböző részein elhelyezkedő régészeti kutatóárkok, illetve az azok alján mélyített sekélyfúrások anyagából összesen öt helyről 16 db mintát gyűjtöttünk be. A mintákon az alábbi talajfizikai és kémiai vizsgálatotokat végeztük el az MTA CSFK laboratóriumaiban: lézeres szemcseeloszlás vizsgálat (Fritsch Analysette22 Microtech Plus), pH, oldott sótartalom, Arany-féle kötöttség, CaCO3 tartalom, teljes szerves szén (TOC, Shimadzu TOC-L SSM 5000), Al-K, AL-P, TN, röntgen diffrakció (XRD).
3. Eredmények
A vízügyi források alapján megállapítható, hogy a vizsgált telket csak a legnagyobb árvizek öntik el. Ilyen esemény az 1965-ös nagy árvíz óta már hat alkalommal következett be. A telket nem védik árvízvédelmi töltések. A folyó jobb partján kiépített békásmegyeri földgát a telek északi határától 25 méterre északra ér végett. Az 1981-ben megépült földgát jelentős geomorfológia változásokat okozott a vizsgált telek dunai előterében a mai és az építést megelőző időszakot ábrázoló légifelvételek és térképek összehasonlító vizsgálata alapján. A védmű részben a Duna medrének rovására épült meg. A töltés déli vége alatti szakaszon a part menti részeken a folyó áramlása lelassul, hordalékát itt halmozza fel, így idővel egy 50 m széles feltöltött és ma már ártéri erdővel fedett terület fejlődött ki a Királyok útja 225. keleti előterében. A töltés megépítését megelőző időszakban a Duna közel a telek keleti végénél kezdődött.
A vizsgált terület a Duna alacsonyárterének magasabb fekvésű részein és a magasártér keleti peremén helyezkedik el, de ezek nem különülnek el egymástól éles tereplépcsővel, köztük a lejtős átmenet fokozatos. Felszíne tereprendezéssel erősen bolygatott, helyenként a felszíni rétegeket letarolták, de a telek egészére jellemző, hogy akár 2 métert is meghaladó mesterséges feltöltéssel emelték meg a terepszintet (2. ábra).
A telek nyugati, keskeny, magasártéri sávjában a szelvények alján a Duna teraszkavicsát találtuk meg, a rátelepülő eleinte még kavicsos, majd iszapos majd egyre jobban talajosodott üledékekben a terület alacsony majd magasártérré válásának folyamata mutatkozik meg. Az ásványtani összetétel a dunai üledékekre általában jellemző, kevéssé mállott, törmelékes jellegű (kvarc, plagioklász, káliföldpát, klorit, 10 Å filloszilikát). Szokatlan jelenség viszont, hogy a dolomittartalom kissé meghaladja a kalcittartalmat. Egy vékony homokréteg pedig a bronzkor időszakát megelőző homokmozgás maradványa.
A telek nagyobb, keleti, alacsonyártéri részén hiányzik a teraszkavics, azt a pleisztocén–holocén átmenet idején bevágódó
2. ábra: A Királyok útja 225. telkének keresztszelvénye (Viczián I.)
folyó elhordta és a nagy vízhozamú folyó mélyebb szintre kerülve medrek fonatos rendszerét alakította ki. Később, a holocén elején a preboreális és boreális hűvös klímaperiódusaiban a vízhozam drasztikusan lecsökkent, így a medrek és árterek egyes részein sekély tavak alakultak ki. A tavakban mésziszap képződés zajlott le, ez az erősen meszes (50% körüli karbonát tartalmú), finom szemcseméretű anyag adja a vizsgált telek döntő részének feküjét az alacsonyártéri részek alatt. A mésziszap keletkezési körülményeire vonatkozóan az ásványtani vizsgálatok fontos eredménye, hogy a dolomit kb. a kétszerese a kalcit tartalomnak. Az egész rétegsorban megnövekedett dolomit tartalom összefüggésben lehet a Pilisvörösvár környéki porló dolomitok eolikus úton ideszállított anyagával.
A mésziszapra települő üledékek alapján, három eltérő környezettípus észak-déli sávja mutatkozik meg (2. ábra). Az elsőnél a teraszkavics és a mésziszapos rész határán lápi, réti üledékek vannak, melyek az atlanti és a szubboreális fázisban keletkeztek. A mésziszap nedves állapotban vízrekesztő, így a teraszkavics és a mésziszap határán a kavicsból érkező vizek felgyűltek a felszínen, vízzel fedett vagy magas talajvízállású, lápos területek alakultak ki. Az itt képződött sötét színű, vastag talajréteg régészeti leletektől mentes volt, jelezve a vizes környezet alkalmatlan volt a megtelepedésre. A lápi üledékek felszínét a bronzkort megelőzően keletkezett futóhomok fedi le.
A második, egyben legszélesebb sávban a mésziszapon kialakult, gyengén humuszos, erősen karbonátos talaj van. Ez a sáv volt a leggazdagabb régészeti leletekben. E terület a tőle észara fekvő magasabb fekvésű részek délre lealacsonyodó nyúlványa volt, ez megmutatkozik a régészeti leletek délre ritkuló számában is. A legkorábbi leletek a késő rézkorból és kora bronzkorból származnak (késő rézkor, baden kultúra: Kr.e. 3500-3000, kora bronzkor Harangedény-Csepel csoport: Kr.e.
2500-2200/2100). A feltárásokban megmutatkozó talajjal kitöltött gyökérjáratok helyzete alapján mondhatjuk, hogy a kora bronzkort megelőzően hosszabb ideje ártéri erdők nőttek ezen a területen. Az erdős területeket nyugatról, délről és keletről is vizesebb térszínek övezték. A területen feltárt későbbi korokban (késő bronzkor, urnamezős kultúra, Kr.e. 1200-800, késő vaskor, kelta időszak: Kr.e. 450-0 k., késő avarkor: 700-896) a megtelepedést az emberi, történelmi okok mellett, minden bizonnyal a terület árvízi veszélyeztetettségének mértéke is erősen befolyásolta. A különböző korú leletek kora megegyezik a más hasonló adottságú területeken is megfigyelt hosszabb ármentes időszakokkal jellemezhető koroknak (Viczián I. et al.
2016).
A harmadik, Duna-parti sávban réti és öntéstalajok alkotják a felszínközeli rétegeket a Duna parti alacsonyártéri környezetnek megfelelően. Az árvizektől veszélyeztetett, vizes, ártéri környezet régészeti szempontból jóformán leletmentes.
4. Konklúzió
A geomorfológiai vizsgálatok alapján értelmezhetővé vált a régészeti leletek térbeli elterjedése, hiánya vagy előfordulásának kisebb vagy nagyobb sűrűsége. Jól kirajzolódik a felszínben megfigyelhető alig pár méteres szintkülönbségek és az egyes korok klimatikus és vízrajzi viszonyainak szerepe az emberi megtelepedés lehetőségeiben ezen az árvizekkel veszélyeztetett területen. Az üledékek vizsgálata és geomorfológiai helyzete alapján rekonstruálni lehetett a terület környezetének késő pleisztocén és holocén fejlődéstörténetét. Érdekes elem volt ebben, a korai holocén karbonátos tavak és lápok létének bizonyítása, melyekhez hasonló csak a Duna délebbi szakaszainak közelében volt ismert korábban, a folyó alacsonyártéri részein kifejezetten ritkán fordul elő üledéke.
5. Irodalomjegyzék
Gábris Gy. 2006. A magyarországi folyóteraszok kialakulásának és korbeosztásának magyarázata az oxigénizotóp sztratigráfia tükrében. – Földrajzi Közlemények 130./3-4. pp. 123-133.
Gábris Gy. – Horváth E. – Novothny Á. – Ruszkiczay-Rüdiger Zs. 2012. Fluvial and aeolian landscape evolution in Hungary – results of the last 20 years research. – Netherlands J. Geosiences 99. pp. 111-128. Pécsi M. 1991. A magyarországi Duna-völgy teraszai és szintjei. – In: PÉCSI M.:
Geomorfológia és domborzatminősítés. MTA FKI, Budapest, pp. 36-57.
Starkel L. – Michczyńska D.J. – Gębica P., Kiss T. – Panin A. – Perşoiu I. 2015. Climatic fluctuations reflected in the evolution of fluvial systems of Central-Eastern Europe (60–8 ka cal BP). Quaternary International 388, pp. 97-118.
Viczián I. – Balogh J. – Kis É. – Szeberényi J. 2016. A Duna holocén hidromorfológiai változásai a Komárom és Paks közötti folyószakasz szigetein feltárt régészeti lelőhelyek alapján. – In: Magyar Földrajzi Napok 2016: konferenciakötet. Eszterházy Károly Egyetem; Magyar Földrajzi Társaság; Agria Geográfia Alapítvány, Eger, pp. 94-106.. 94-106.
Wein Gy. 1977. A Budai-hegység tektonikája. Földrajzi Közlemények, 22 (2). pp. 97-111.