Pécsi Tudományegyetem, Földrajzi és Földtudományi Intézet, Politikai Földrajzi, Fejlődési és Regionális Tanulmányok Tanszéke
Abstract
The spatial analysis of refugee migration as part of researches on the geography of migration is about the gain importance worldwide as this kind of human mobility is characterized by more different origin and destination countries than regulated immigration. Moreover, the dynamics and routes of forced migration are significantly different than of economic migration and could change rapidly as well.
The paper aims to add to these researches by revealing the most important spatial characteristics of refugee migration to the European Union. In term of this, the article examines among others the available statistical data of the UNHCR and the International Organization for Migration on forced migration related events in connection with the visible tendencies. It focuses on how the main sending countries of refugees for Sweden, Spain, and Italy among nowadays main destination countries within the EU have changed over time, by also focusing on the spatial differences between these highly affected member states. The purpose of this study is to provide information for valuing the humanitarian crisis of 2015 refugee migration in the light of previous asylum events, especially from a geographical perspective.
Kulcsszavak: nemzetközi migráció, menekültek, kényszermigráció, Európai Unió, migrációföldrajz
1. Bevezetés
A modernkori európai bevándorlásról leginkább az 1960-as évek végétől beszélhetünk, amikor is a második világháború után helyreállt gazdaságoknak a további növekedéshez, fejlődéshez külföldi munkaerőre volt szükségük. Később a 1990-es évektől előbb a délszláv, majd a közel-keleti, afganisztáni és szomáliai válságok következményeképpen egyre inkább a menekültek tették ki a bevándorlók jelentős részét. Fontos azonban megemlíteni, hogy a modernkori gazdasági bevándorlás az európai migráció (történelmi távlatokban) újszerű, volumenét tekintve jelentős, de egyáltalán nem kizárólagos formáját jelenti. Korábban ugyanis szintén egyes államok hódításaihoz vagy bukásához, tehát alapvetően harci eseményekhez köthetőek a jelentősebb népvándorlások.
Az Európai Unióban 2017-ben mintegy 37 milliónyian éltek olyanok, akik a gazdasági és politikai térségen kívül születtek (third country nationals). A legtöbben Törökország, Marokkó, Kína, India és Ukrajna területéről érkeztek, de a földrajzi és kulturális közelség, a történelmi okok, gazdasági és diplomáciai kapcsolatok sokszínűsége miatt a származási országok tekintetében igen nagy eltérések mutatkoznak tagállamonként (Eurostat 2018). A menekültek száma ezzel szemben csupán 2,6 millió fő volt az azonos évben, ami a világszerte élő menekültek alig több, mint 10%-a. Ezzel az amerikai kontinens után Európa a legkevésbé érintett földrész ebben a tekintetben, és a súlyosbodó venezuelai válság inkább háttérbe szoríthatja a térségünket globális szerepét (UNHCR 2018).
A tanulmány a menekültek származási országait illető területi különbségeket és azok változásait kívánja feltárni az újabb célországok (Svédország, Spanyolország, Olaszország) vonatkozásában úgy, hogy az 1980-as évek óta eltelt időszakban a különböző migrációs hullámok szerepét elemzi az egyes tagállamokban kialakult diaszpórák tekintetében. Külön kitér az ezen tagállamokban élő, a legtöbb menekültet küldő országok állampolgárságával rendelkezők földrajzi jellemzőire. A tanulmány célja, hogy árnyalja és a statisztikák tükrében értékelje a 2015-ös menekültválságnak az európai migrációs hatását és szerepét ezen három ország tekintetében. A terjedelmi korlátokból és részint a közben előrehaladott európai integrációs folyamatokból adódóan az európai menekülthullámok nem kerülnek elemzésre, ahogy a hosszabb múltra visszatekintő és nagyszámú menekültet fogadó Németország hasonló szempontú vizsgálata is a további kutatásokban kerül sor.
2. Kutatási módszerek
A tanulmány alapját képező statisztikai adatok másodlagos elemzésének forrása az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által közzétett, 1980-2017 közötti időszakra vonatkozó szarmazási és küldő országonként (country of origin, country of asylum) rendelkezésre álló adatok a menekültstátusszal rendelkező személyekről. Az ezáltal azonosítható tendenciák okait (pl. háborús események, politkai események) és ezek migrációs hatásait a menekültüggyel kapcsolatos nemzetközi szakirodalom elemzésével tárja fel a tanulmány. Végül a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) és egyes kiemelten érintett EU-s tagországok (Svédország, Olaszország, Spanyolország) nemzeti statisztikai hivatalai, valamint az Eurostat által közzétett 2017-es becslések, illetve – ahol ez nem érhető el – ott a 2011-es népszámlálás adatainak felhasználásával a főbb menekülteket küldő országok diaszpóráinak földrajzi vizsgálatára került sor.
3. Eredmények
A következőkben rövid áttekintésre kerülnek a fentebb említett három tagállam Svédország, Olaszország és Spanyolország vonatkozásában a lényegesebb migrációs hullámok és az ezáltal kialakult közel-keleti és afrikai menekült diaszpórák.
Olaszország a későn indult gazdasági fellendülése miatt csupán az 1970-es évek közepétől kezdett először kisebb számban bevándorlókat fogadni, emiatt az évtized végéig csupán elenyésző számú vietnámi és chilei politikai menekült érkezett az országba. Ezt követően viszont a dekolonikáció, az olajválság és az északi országok szigorúbb bevándorláspolitkája miatt
196
spontán bevándorlási hullámok indultak el Olaszországba főként egyes afrikai (Tunézia, Szenegál, Marokkó) és ázsiai (Fülöp-szigetek), majd az 1990-es évektől a Szovjetunió felbomlását követően a kelet-európai országok felől (G. Bettin – E. Cela 2014;
A. Scotto 2017). A menekültek nagyszámú bevándorlása csak a 2000-es évek közepétől indult meg, azóta viszont a 2005-ben még csupán 21 ezer menekült száma 2017-2005-ben már meghaladta a 350 ezret. Mindez egyébként a mintegy 5 milliónyi olaszországi bevándorlónak mindössze 7%-a, ez pedig illeszkedik a globális átlaghoz (8%). Azóta leginkább a fekete-afrikai (Nigéria, Mali, Gambia, Eritrea, Szomália stb.), valamint kisebb részben ázsiai (Afganisztán, Pakisztán) bevándorlók jutottak menekültstátuszhoz Olaszországban (UNHCR 2018; IOM Migration Data Portal). Ahogy látható tehát, a menekültek és egyéb módon bevándoroltak etnikai összetétele is igen vegyes Olaszországban, ami a kevésbé szabályozott migrációra, a stratégia hiányára utal. A napjainkban szigorodó olasz bevándorláspolitika miatt előreláthatólag csökkenni fog a menedékkérők száma. A kérelemért folyamodók nagyobb arányban a főbb belépési pontoknak számító Lampedusa és Szicília szigetein kívül elsősorban Lombardiában (Milánó és környéke) élnek, itt találhatóak a legjelentősebb afrikai kolóniák. A nagyszámú illegális bevándorló miatt azonban nehezen meghatározható az egyes közösségekhez tartozók száma (UNHCR 2018).
Spanyolország az eleinte nem megfelelő gazdasági helyzetének és az intenzív kivándorlási hullámoknak köszönhetően csak igen későn, az 1990 évekre vált célországgá. A legálisan érkező latin-amerikai és marokkói bevándorlókat a 2000-es évek közepétől egyre több, később menekültstátuszért folyamodó fekete-afrikai illegális bevándorló követte. Ők először a Kanári-szigetekre vezető nyugat-afrikai, később döntő többségében az afrikai spanyol exklávékon, Ceután és Melillán keresztül vezető nyugat-meditterán útvonalon érkeztek az országba. Napjainkra már a spanyol szárazföldre vezető tengeri útvonal is népszerűvé vált az újonnan érkezők körében (Szilágyi I. 2017). Összességében a legtöbben (országonként kb.
35-55 ezren) Szenegálból, Nigériából és Maliból jöttek az utóbbi évtized során ilyen módon, sokan közülük (elsősorban a fegyveres konfliktusok által nem érintett nyugat-afrikai országok állampolgárai) azóta is menekültstátusz nélkül illegálisan tartózkodnak Spanyolország területén. Többségük Katalóniában (Barcelona és környékén) és Andalúziában (elsősorban Roquetas de Mar, El Ejido, Almería és Algeciras városaiban) él (UNHCR 2018; Portal de Inmigración). Érdekes aspektusa azonban a Spanyolországba való bevádorlásnak, hogy az utóbbi évben (2017) Venezuelából, az egyébként legálisan munkavállalási céllal érkező, de valójában az ország kilátástalan gazdasági helyzete elől menekülők száma nőtt arányaiban a leginkább a bevándorlók között. Egyre többen közülük egyenesen menekültstátuszhoz is folyamodnak (2017-ben már venezuelaiak adták be a legtöbb kérelmet), ami így a korábban érkezett szíriaiakkal együtt már valamelyest árnyalja az eddig főként afrikai menedékkérők migrációját jelentő célország globális migrációs szerepét (O. L. Sanmartín 2018; UNHCR 2018).
Svédország esetében először az 1980-as évek elejétől indult meg a politikai és háborús menekültek tömeges bevándorlása.
Köztük voltak elsőként jelentős számban a Chiléből, a Pinochet-féle rezsim elnyomása (1973-1990) elől menekülők, ahol egyébként Argentína és az Egyesült Államok ma is a világ harmadik legnépesebb chilei diaszpórája él. Őket követték az irak-iráni véres háború (1980-1988), valamint a libanoni polgárháború (1975-1990) elől menekülők, de a törökországi PKK konfliktus (1978-) és Szíriában a Hafez el-Aszad ellenes hamai felkelések (1976-1982) is tömegeket késztettek a skandináv országba való bevándorlásra. Az 1990-es évektől egyrészt a délszláv menekültek érkeztek nagyobb számban, másrészt pedig a Kelet-Afrikából, főként az 1991 után a napjainkig zajló polgárháborúba süllyedő Szomáliából és az 1993-ban függetlenné váló, diktatúrába és számos konfliktusba sodródó Eritreából is sokan keltek útra Svédország felé. A 2000-es évektől előbb az iraki, később az afganisztáni, legújabban pedig a 2010-es évektől a szíriai polgárháború miatt érkeztek 100 ezres nagyságrendben a befogadó menekültpolitikát képviselő skandináv államba. A 2006-os évet követően már megközelítőleg 100-160 ezer bevándorló érkezett évente a 2000 óta 8,9 millióról 10,2 millió fős népességűre növekedett Svédországba (Sweden.se 2018).
Az országban élő legnagyobb bevándorló közösségek többsége mára már nagyrészt a nemrég érkezett menekültek teszik ki, amivel Svédország az EU-n belül a menekültválság által leginkább érintett állammá vált. A szíriai és iraki 170, illetve 140 ezres közösségeken kívül az iráni, szomáliai és az afgán menekültek diaszpórája is 45-75 ezres lélekszámával igen jelentős.
Jelenleg a legtöbb menekült Stockholm és agglomerációja (különösen Södertalje és Botkyrka), Malmö és Göteborg lakosa.
Ezekben a városokban a külfüldön születettek aránya 25% (Göteborg) és 58% (Botkyrka) közötti, de a második generációs bevándorlókkal, illetve a már állampolgársággal rendelkezőkkel együtt ez az arány még magasabb (Statistics Sweden 2018).
Södertalje egyébként a többi hasonló karakterű várostól annyiban mindenképpen eltér, hogy itt él a világ egyik legnagyobb szíriai asszír keleti keresztény diaszpórája, míg a muzulmán lakosság aránya elenyésző (Euronews 2018).
Egyéb EU-s országban is előfordul, hogy a legnagyobb bevándorolt közösségek között találunk többségében menekültstátusszal rendelkező vagy olyan munkavállalási, tanulási vagy családegyesítési céllal érkezett, de közvetetten szintén valamely háborús cselekmény elől elmenekült diaszpórát. Ilyen az Egyesült Királyságban élő több százezer nigériai és szomáliai, valamint többek között a mintegy 50-60 ezer fősre tehető Hollandiában élő szír közösség is. Érdekesség, hogy bár abszolút számát tekintve nem jelentős, azonban mégis a 2015-ös menekültválság során érkezett szíriai menekültek alkotják az Bulgáriában az oroszok, míg Dániában a lengyelek után a második legnépesebb bevándorló diaszpórákat (Eurostat 2018). Azonban elmondható, hogy mára már a 2015-ös menekültválságot megelőzően érkezett menekültek jelentős része állampolgársághoz jutott, illetve manapság is az EU-s tagállamok többségében a legnagyobb bevándorló közösségeket a többnyire a volt gyarmatokról érkezett vendégmunkások és egyéb külföldi munkavállalók és családjaik alkotják (IOM Migration Data Portal).
4. Következtetések
Amint a fenti országok esetében látható, a migráció összvolumenét, tehát a valamennyi bevándorló számát tekintve nem, a menekülteket és az utóbbi évek bevándorlási statisztikáit vizsgálva viszont igen jelentősnek mondható a 2015-ös menekültválság. Mindhárom vizsgált országban, de különösen Olaszországban és Spanyolországban az utóbbi tíz évben érkezettek alkotják a menekült közösségek döntő többségét. Svédország esetében mind a befogadó bevándorláspolitika,
mind pedig a már korábban elmenekültek meglévő diaszpórái hozzájárultak ahhoz, hogy napjainkra lakosságarányosan globális szinten is magasnak tekinthető az országban élő menekültek száma. Mivel ők a világ bármely részén a munkavállalói vízummal érkezett bevándorlókhoz képest is hátrányból indulnak a társadalmi integráció terén, ezen nehézségek kezelésére a fejlett országokban is fel kell készülnie mind a szociális inftrastruktúrának mind pedig a szabályozásnak. Ezt elmúlasztva az ennek következtében elmélyülő társadalmi ellentétek csak még inkább hátráltatni fogják a menekültek beilleszkedését, miközben további tízezrek jutnak ilyen státuszhoz évente.
Köszönetnyilvánítás
A tanulmány alapjául is szolgáló doktori kutatás részét képező spanyolországi tanulmányút létrejöttéért a Pécsi Tudományegyetemet, illetve a Pallas Athéné Alapítványokat az ezekhez nyújtott támogatás miatt ezúton is köszönet illeti. A publikáció megjelenéséért a Nemzet Fiatal Tehetségeiért (NTP-NFTÖ-18-B) ösztöndíjon keresztül az Emberi Erőforrások Minisztériumát szintén köszönet illeti.
5. Irodalomjegyzék
A. Scotto (2017): From Emigration to Asylum Destination, Italy Navigates Shifting Migration Ties - https://www.migrationpolicy.org/article/
emigration-asylum-destination-italy-navigates-shifting-migration-tides Letöltés: 2018. augusztus 28.
Euronews - http://www.euronews.com/2014/10/10/sweden-s-sodertalje-shelters-christian-refugees-from-syria-and-iraq Letöltés: 2018.
szeptember 6.
Eurostat (2018): Migration and migrant population statistics - https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Migration_and_
migrant_population_statistics#Migrant_population:_almost_22_million_non-EU_citizens_living_in_the_EU Leöltés: 2018. szeptember 9.
G. Bettin – E. Cela (2014): The evolution of migration flows in Europe and Italy. Journal of Applied Economics 33(1) pp. 37-63.
IOM Migration Data Portal - https://migrationdataportal.org/data?t=2017&i=stock_abs_ Letöltés: 2018. szeptember 9.
O. L. Sanmartín (2018): La llegada de inmigrantes a España aumenta un 28% y hace crecer la población por segundo año consecutivo. - http://
www.elmundo.es/espana/2018/06/25/5b30be1dca4741905f8b465e.html Letöltés: 2018. szeptember 6.
Portal de Inmigráción - http://extranjeros.mitramiss.gob.es/es/Estadisticas/index.html Letöltés: 2018. szeptember 5.
Statistics Sweden - Population statistics - https://www.scb.se/en/finding-statistics/statistics-by-subject-area/population/population-composition/population-statistics/ Letöltés: 2018. szeptember 11.
Szilágyi I. (2017): Iszlám, migráció és társadalom az ibériai-félszigeten: a spanyol tapasztalatok. Mediterrán Világ 2017:(41-42) pp. 3-22.
UNHCR (2018): Global Trends Forced Displacement in 2017 - http://www.unhcr.org/statistics/unhcrstats/5b27be547/unhcr-global-trends-2017.
html Letöltés: 2018. szeptember 10.
Van Mol C., de Valk H. (2016): Migration and Immigrants in Europe: A Historical and Demographic Perspective. In: Garcés-Mascareñas B., Penninx R. (eds): Integration Processes and Policies in Europe. IMISCOE Research Series. Springer, Cham.