TÖMÖRI MIHÁLY
Nyíregyházi Egyetem, Turizmus és Földrajztudományi Intézet Abstract
Today, the European Union represents a significant market in e-commerce, since in 2015 retail e-commerce sales in member states (app.
€ 400 billion) accounted for more than one-third of the global turnover. The present study aims to introduce the current state and major trends of (retail) e-commerce for the EU as a whole and to highlight the geographical disparities of this phenomenon among EU member states. To achieve this goal EU member states are analysed and compared to each other in terms of four statistical indicators: retail e-commerce sales per capita, percentage of enterprises selling online, percentage of enterprises selling online to other member states and percentage of online shoppers. Results show that spatial disparities in e-commerce reflect the geographical differences in the level of socio-economic development (core-periphery dichotomy) of member states.
Kulcsszavak: elektronikus kiskereskedelem, elektronikus kereskedelem, területi egyenlőtlenségek, Európai Unió
1. Bevezetés
Az elektronikus (kis)kereskedelem viszonylag rövid múltra visszatekintő, az elmúlt évtizedekben rendkívül gyorsan fejlődő ágazat (Currah 2002; Wrigley et al. 2002; Farag et al. 2006; Dicken 2011; Tömöri 2016). Az elektronikus kiskereskedelem globális forgalma napjainkra (2016-2017) mintegy 2000 milliárd dollárra tehető (eMarketer 2015; Internet1), ami nagyjából Brazília vagy Olaszország éves (folyó áron és amerikai dollárban számolt) bruttó hazai termékének felel meg és a világ teljes kiskereskedelmi forgalmának már több mint az egytizedét teszi ki. Az elmúlt években az ágazat globális forgalma rendre 20%-ot meghaladó ütemben bővült, ami jócskán felülmúlta a teljes kiskereskedelem növekedési rátáját, így szerepe folyamatosan emelkedett az eladásokban (eMarketer 2015).
Az Európai Unió az online kiskereskedelem értékesítési volumene szempontjából a világpiac egyik meghatározó tényezőjének számít, hiszen 2015-ben a közösség tagországaiban 400 milliárd eurót meghaladó forgalmat regisztráltak (Internet2), ami a 2015-ben mért globális elektronikus kiskereskedelmi forgalom több mint egyharmadát jelentette. Az Unió vezetése felismerte a digitalizációban – ideértve az elektronikus (kis)kereskedelmet is – rejlő lehetőségeket, hiszen az Európai Bizottság elnöki tisztségét 2014-ben átvevő Jean Claude Juncker az Európai Parlament plenáris ülésén megtartott nyitóbeszédében az összekapcsolt digitalizált egységes piac megteremtését az EU tíz legfontosabb szakpolitikai területei között említette (Juncker 2014). E célkitűzés elérése érdekében a Bizottság 2015-ben kidolgozta az Európai digitális egységes piaci stratégiát (Európai Bizottság 2015), amelyben többek között olyan új szabályok bevezetését szorgalmazzák, amelyek elősegíthetik a határon átnyúló elektronikus kereskedelem fejlődését. Az Unió úgy számol, hogy amennyiben sikerülne létrehozni a teljes körűen működő digitális egységes piacot, akkor az évente akár több száz milliárd euróval növelhetné a közösség gazdasági teljesítményét (Internet3).
A fentiekre tekintettel a tanulmány célja, hogy bemutassa az elektronikus (kis)kereskedelem aktuális helyzetét, legfontosabb tendenciáit az EU egészére vonatkozóan, és kiemelje ennek a tagországok között megnyilvánuló területi különbségeit.
2. Anyag és módszer
A kutatás alapvetően statisztikai adatgyűjtésre és elemzésre épült, melynek keretein belül az online (kis)kereskedelmi piac nagysága (eladási forgalom), valamint annak kínálati (online érékesítő vállalkozások, határon átnyúló online értékesítések) és keresleti (online vásárlók, külföldről vásárlók) oldala került a fókuszba. A forgalom vizsgálatakor az Ecommerce Foundation (egy hollandiai székhelyű szövetség, melynek célja az elektronikus kereskedelem fejlesztése) 2015-ös adatait vettem alapul és a tagállamok összehasonlítása érdekében a fajlagos (egy lakosra vetített) értékeket is kiszámítottam. Az online értékesítő vállalkozások és a vásárlók elemzése során az Eurostat legfrissebb adatait (2017), valamint statisztikai adatelemzéseit használtam fel (Internet4;5). Az adatokat Microsoft Excel programban rögzítettem és elemeztem, melynek során kiemelt figyelmet fordítottam a területi egyenlőtlenségekre.
3. Eredmények
Ahogy a bevezetőben már utaltunk rá az Európai Unió az online kiskereskedelmi forgalom alapján (2015-ben 409,25 mrd euró) a világpiac mintegy harmadát adja, az összesített adatok mögött azonban igen jelentős területi különbségek húzódnak meg a tagállamok szintjén. 2015-ben a teljes uniós e-kiskereskedelmi forgalom (Internet2) több mint egyharmada (147,7 mrd euró; 36%) az Egyesült Királyságban realizálódott, amivel a szigetország toronymagasan vezeti az európai ranglistát.
Kiemelkedő szerepét jól jelzi, hogy a sorrendben második helyen álló Németország e-kiskereskedelmi forgalma (69,7 mrd euró) a felét sem éri el az Egyesült Királyság értékének. Németországtól alig lemaradva Franciaország áll a harmadik helyen 64,9 milliárd eurós e-kiskereskedelmi forgalommal, amit már jelentősen leszakadva követ Spanyolország (20,75 mrd €) és Olaszország (16,6 mrd €). Az adatok igen erős területi koncentrációt mutatnak, hiszen a lista első öt helyét elfoglaló ország együttesen az Unió teljes e-kiskereskedelmi forgalmának csaknem négyötödét (78%) teszi ki. Ez az érték nem meglepő
138
abból a szempontból, hogy az említett országok az Unió legnépesebb és legnagyobb gazdasági teljesítményt produkáló tagállamai közé tartoznak. Ugyanakkor az is tény, hogy a koncentráció mértéke ebben a tekintetben nagyobb, mint azt a gazdasági kibocsátás, vagy a népesség esetében tapasztalhatjuk, hiszen az említett öt ország az EU GDP-jének 71%-át, míg népességének „csak” 63%-át teszi ki. Magyarország 1,12 milliárd eurós (mintegy 340 milliárd Ft) éves forgalmával a 18.
pozíciót foglalta el a tagországok rangsorában, amivel az Unió teljes online kiskereskedelmi forgalmának 0,3%-át adta. Ezzel hazánk elmaradt attól az aránytól, amit az unió gazdasági kibocsátásában (0,8%) és népességében (1,9%) képviselt.
Ahhoz, hogy az Unió tagországait az elektronikus kiskereskedelem forgalma alapján reálisan összehasonlíthassuk fajlagos, azaz egy főre vetített értékekkel kell számolnunk. 2015-ben körülbelül 800 eurós (kb. 240 ezer Ft) éves online kiskereskedelmi forgalom jutott az Unió minden egyes polgárára. Természetesen az átlagos érték mögött nagy területi különbségek húzódnak meg. A rangsort ebben a tekintetben is az Egyesült Királyság vezeti, ahol a 2200 eurót is meghaladta az egy főre (lakosra) jutó elektronikus kiskereskedelmi forgalom, a második helyen pedig nem sokkal lemaradva Dánia következik kevéssel 2000 euró feletti értékkel. 1000 eurót meghaladó értékek jellemezték még Finnországot, Írországot és Luxembourgot. Ezzel szemben a lista végén elhelyezkedő országokban (Szlovákia, Románia, Horvátország, Málta és Bulgária) az egy lakosra jutó elektronikus kiskereskedelmi forgalom nem érte el a 100, Bulgária esetében pedig az 50 eurót sem. Magyarországon 2015-ben mintegy 114 eurós forgalom realizálódott egy lakosra számolva, amivel hazánk a tagországok között a 22. pozíciót foglalta el.
Az EU digitális egységes piacának kialakítása szempontjából fontos, hogy minél több vállalkozás értékesítsen online. A számok (Internet4) azt mutatják, hogy bár még viszonylag kevés vállalkozás él ezzel a lehetőséggel, de a fejlődés folyamatos, hiszen 2012-ben az EU-ban működő cégek mintegy 14%-a, míg 2017-ben már csaknem 18%-a értékesített elektronikus formában is. A tagállamok adatait összehasonlítva megállapítható, hogy az ír vállalkozások voltak a legaktívabbak az online térben, hiszen csaknem harmaduk (30%) érintett volt az elektronikus kereskedelemben, de hasonlóan magas értékek jellemezték még Svédországot (29,2%) és Dániát (28,5%) is. A hazai vállalkozások 13%-os mutatójukkal elmaradtak az uniós átlagtól, amivel Magyarország a 20. helyet érte el az uniós tagállamok között. A sort a két legfejletlenebb tagország, Románia (8%) és Bulgária (7,3%) zárja, de érdekes, hogy hasonlóan alacsony értékek jellemezték az olasz (8,2%) és a luxembourgi (8,1%) vállalkozásokat is. Úgy tűnik tehát, hogy ez a mutató nincs feltétlenül összefüggésben az országok általános társadalmi-gazdasági fejlettségi színvonalával.
Az online értékesítés szükséges, de önmagában még nem elégséges feltétele a digitális egységes piac hatékony működésének. Ehhez arra is szükség van, hogy minél több vállalkozás lépjen ki a hazai piacról és más tagországokba(n) is értékesítsen online. Az adatok (Internet4) tükrében e terület még jelentős fejlesztésre szorul, hiszen az EU-ban működő vállalkozásoknak 2017-ben alig 9%-a értékesített egy székhelyétől eltérő uniós tagországba elektronikus formában. A más EU tagországba online értékesítő vállalkozások aránya Írországban volt a legmagasabb (17,3%), majd sorrendben Ausztria (14,3%) és Csehország (12,9%) következett. A magyar vállalkozások 5,6%-os értékükkel ebben a mutatóban is elmaradtak az uniós átlagtól, amivel hazánk a 24. helyre került a tagállamok között. A sort ezúttal is az EU két legfejletlenebb tagországa Bulgária (3,5%) és Románia (2%) zárja.
Természetesen a digitális egységes piacon a vállalkozások, a kínálati oldal mellett, ugyanolyan fontos a piac keresleti oldalának, azaz a fogyasztóknak a vizsgálata. Az Eurostat felmérése (Internet5) szerint 2017-ben az Unióban a 16 és 74 év közöttiek több mint fele (57%) vásárolt online valamilyen terméket, vagy szolgáltatást az elmúlt év folyamán. Az adatok ebben a tekintetben is folyamatos és jelentős növekedést mutatnak, hiszen 2012-ben ugyanez az érték még csak 44% volt.
Az online vásárlók aránya 2017-ben az Egyesült Királyságban volt a legmagasabb (82%), de hasonlóan magas arányok jellemezték még Svédországot (81%), Dániát (80%), Luxembourgot (80%) és Hollandiát (79%) is. A 2004-ben vagy azután csatlakozott országok között csak Szlovákia (59%) és Észtország (58%) értékei haladták meg az EU átlagot. Magyarország 39%-os mutatóval jelentősen elmaradt az uniós átlagtól és a tagországok rangsorában a 20. helyet foglalta el. A lista végén azt a három országot (Horvátország: 29%, Bulgária: 18% és Románia: 16%) találjuk, amelyek a legkésőbb csatlakoztak a közösséghez.
Az egységes piac működése szempontjából lényeges mutatónak tekinthető, hogy az online fogyasztók mekkora része vásárolt termékeket és/vagy szolgáltatásokat más EU tagországokból. Bár azt gondolhatnánk, hogy a virtuális térben nem jelenthet gondot az áruk vagy szolgáltatások szabad mozgása, az Eurostat felmérése (Internet5) éppen ennek ellenkezőjét tükrözi, hiszen az online kiskereskedelem földrajzi kötöttségeire, erős területi koncentrációjára világít rá. Ezt jól példázza, hogy a 2017-es adatok szerint az elmúlt tizenkét hónap folyamán interneten vásárlók 87%-a hazai cégektől vásárolt és csak egyharmaduk (33%) rendelt más uniós tagországokból (is). Az is tény azonban, hogy 2012-höz képest valamelyest csökkent (91-ről 87%-ra) a hazai cégektől rendelők aránya és növekedett (25-ről 33%-ra) azoké, akik más EU tagországból, illetve az EU-n kívülről (13-ról 23%-ra) rendeltek termékeket, illetve szolgáltatásokat interneten keresztül.
1. táblázat Az uniós tagországok fejlettségi sorrendje és csoportjai az online kiskereskedelem alapján (Forrás: saját szerkesztés és számítás)
4. Következtetések
A vizsgálat összegzéseként az Unió tagországait négy dimenzió (e-kiskereskedelmi forgalom/fő/év [Ecommerce Europe, 2015, €], online értékesítő vállalkozások aránya [Eurostat, 2017, %], más EU tagországba online értékesítő vállalkozások aránya [Eurostat, 2017, %], valamint az interneten vásárlók aránya [Eurostat, 2017, %]) alapján rangsoroltam, majd a rangsorszámokat átlagolva sorrendbe állítottam és négy csoportba soroltam (1. táblázat).
1. táblázat Az uniós tagországok fejlettségi sorrendje és csoportjai az online kiskereskedelem alapján Forrás: saját szerkesztés és számítás
Az eredmények alapján megállapítható, hogy az online (kis)kereskedelem fejlettnek tekinthető Észak-, Nyugat- és Nyugat-Közép-Európa országaiban, ugyanakkor kevésbé fejlett Dél-, Délkelet-, valamint kevés kivételtől eltekintve Kelet-Közép-Európa és a Baltikum országaiban. Ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy az elektronikus kiskereskedelemben tapasztalható területi különbségek gyakorlatilag az általános társadalmi-gazdasági fejlettségbeli különbségeket (centrum-periféria viszonyokat) tükrözik vissza. Ezt támasztja alá, hogy az uniós tagországok online kiskereskedelmének fejlettsége (1. táblázat), valamint egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számolt bruttó hazai terméke (Internet6; Világbank 2016-os adatai) alapján készített rangsorok között a Spearman-féle rangkorreláció R = +0,821-es értéket mutat, míg az emberi fejlettség indexével (HDI) még ennél is erősebb R = +0,857 kapcsolat mutatható ki.
5. Irodalomjegyzék
Currah, A. (2002): Behind the web store: the organisational and spatial evolution of multichannel retailing in Toronto. Environment and Planning A 34. 8. pp. 1411-1441.
Dicken, P. (2011): Global shift. Mapping the changing contours of the world economy. The Guilford Press, New York.
Ecommerce Foundation (2017): European E-commerce Report 2017. Light version.
eMarketer (2015): Worldwide retail ecommerce sales: eMarketer’s updated estimates and forecast through 2019. http://www.emarketer.com/
public_media/docs/eMarketer_eTailWest2016_Worldwide_ECommerce_Report.pdf Letöltés időpontja: 2016. július
Európai Bizottság (2015): A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Európai digitális egységes piaci stratégia /* COM/2015/0192 final */
Farag, S. – Weltevreden, J. – Van Rietbergen, T. – Dijst, M. – Van Oort, F. (2006): E-shopping in the Netherlands: does geography matter? Environment and Planning B: Planning and Design 33(1), pp. 59-74.
Juncker, J-C. (2014): Mozgásba hozzuk Európát. Jean-Claude JUNCKER megválasztott elnök Európai Parlament előtt elhangzott beszédének fő üzenetei. Strasbourg, 2014. október 22. https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/juncker-political-guidelines-speech_
hu.pdf Letöltés időpontja: 2018. július
Tömöri M. (2016): Az elektronikus kiskereskedelem társadalomföldrajzi vizsgálata. In: Pajtókné Tari I, Tóth A (szerk.) Magyar Földrajzi Napok 2016: konferenciakötet: VIII. Magyar Földrajzi Konferencia, XVI. Geográfus Doktoranduszok Országos Konferenciája, Oktatás-módszertani és Földrajztanári Konferencia. Eszterházy Károly Egyetem; Magyar Földrajzi Társaság; Agria Geográfia Alapítvány, Eger, pp. 170-179.
Wrigley, N. – Lowe, M. – Currah, A. (2002): Retailing and e-tailing. – Urban Geography 23(2), pp. 180-197.
Internetes források
Internet1: https://www.statista.com/statistics/379046/worldwide-retail-e-commerce-sales/, Letöltés ideje: 2018. július Internet2: https://www.ecommerce-europe.eu/research/infographics/, Letöltés ideje: 2018 július
Internet3: http://www.consilium.europa.eu/hu/policies/digital-single-market/, Letöltés ideje: 2018. július
Internet4: http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/E-commerce_statistics, Letöltés ideje: 2018. július
Internet5: http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/E-commerce_statistics_for_individuals, Letöltés ideje: 2018. július Internet6: https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.PP.CD?end=2016&start=1990, Letöltés ideje: 2018. július