Az anyag eddigi részei az esetek többségében kis, nyitott gazdaságra vonatkoztak. Ez definíció szerint olyan gazdaságot jelent, amelynek lépései nem gyakorolnak hatást a világpiac többi szereplőjére. A valóságban azonban akár kisebb országok esetében is megfigyelhető az, hogy az általa alkalmazott gazdaságpolitikai lépések válaszlépéseket váltanak ki az érintett partnerországokban. Az országok tehát kölcsönösen függenek egymástól (interdependencia érvényesül).
A nemzetközi koordináció alapvetően két ország döntéshozói, illetve hatóságai közötti együttműködés során valósul meg. Ez nem jelenti tehát azt, hogy az együttműködés a magánszektorra is kiterjed, sőt ezt a folyamatot sokszor alá is áshatja a magánszektor ellenkezése.
12.1. A gazdaságpolitikai koordináció típusai
A gazdaságpolitikai koordinációnak három szintjét különböztethetjük meg: az információk átadását, a közös politikák elfogadását, valamint a közös intézkedéseket.
A koordináció minimális szintje a különböző országok hatóságai közötti információcsere. Az átadott információ vonatkozhat a hatóságok által megfelelőnek tartott devizaárfolyamra, a jelenlegi, illetve jövőbeli gazdaságpolitikai irányvonalra, a devizapiaci intervenciós elvekre, gazdasági előrejelzésekre, a gazdaságpolitika fő célkitűzéseire, stb. Az információcsere önmagában még nem eredményez egyetértést az alkalmazandó politikákban. Így ez csak egy alapvető szint, ami nélkül a további fokozatok nem képzelhetőek el.
Az információcsere lehet a közös gazdaságpolitikai nézetek kialakításának alapja. Ilyenkor a szereplők figyelembe veszik a partnerországok céljait is, amikor saját politikájukról döntést hoznak. A koordináció ezen a szinten azt jelentheti, hogy a hatóságok egymással kompatibilis célértékeket igyekszenek meghatározni, úgy választják ki az alkalmazott eszközöket, továbbá úgy időzítik lépéseiket, hogy elkerüljék a konfliktusokat a partnerekkel.
Ha a hatóságok már információt cseréltek egymással és megegyeztek a kölcsönösen elfogadott, egymással konzisztens célértékekben, akkor az együttműködés egy további szintje a közös intézkedés. Ilyen lehet, ha egy adott, kívánatos reálárfolyam szükséges egy közös cél eléréséhez.
Ekkor az országok összehangolt intervenciót hajthatnak végre a megfelelő árfolyam kialakítására.
A gazdaságpolitikai koordináció nem lenne szükséges, ha egy adott ország lépése nem gyakorolna hatást egy másik országra. Azonban ez a hatás több csatornán keresztül is megvalósul a belföld és a külföld között. Az országokat összekötik a kereskedelmi folyamatok, hiszen az egyik ország importja egyben a másik ország exportja is. A kereskedelem volumenének változása változtatja az országok jövedelmét, ezen keresztül pedig a foglalkoztatás szintjét is. A másik fontos kapcsolatot a nemzetközi tőkemozgás jelenti, ez lehetővé teszi, hogy egy adott ország belső zavarait egy másik országra hárítsa (például nem szükséges egyensúlyban tartani a folyó fizetési mérleget, ha más hajlandó annak hiányát finanszírozni). Így azok a politikák, amelyek a folyó fizetési mérlegre hatnak, más országok folyó fizetési mérlegét is érintik. A tőkemérlegeket összekötik a kamatkülönbözetek, valamint az árfolyam‐várakozások is, amelyek a fedezetlen kamatparitáson keresztül érvényesülnek.
Az országok közötti kölcsönös függőség azt eredményezi, hogy az adott ország nem tudja elérni saját céljait, ha azok nem konzisztensek a többi ország által követett célokkal. Így a saját célokról,
politikákról való döntésnél figyelembe kell venni más országok döntéseit és politikáit. Ez különösen erősen jelentkezik például az Európai Unió tagországai esetében.
12.2. A gazdaságpolitikai koordináció előnyei
A gazdaságpolitikai koordináció előnyeinek szemléltetésére az ún. Hamada‐diagram használható.
52. ábra: A Hamada‐diagram
A diagramon az USA és Kína közötti interakciók láthatók. A vízszintes tengely értelmezhető úgy, hogy például azon jobbra haladva egyre inkább expanzív politikát folytat az adott entitás, míg az origóhoz közel pedig restriktív gazdaságpolitikát alkalmaznak. Mivel a két ország kölcsönösen függ egymástól, az USA optimális politikája függ attól, hogy milyen politikát folytat Kína, és fordítva.
Elméletileg léteznie kell egy olyan pontnak az ábrán, amely Amerika számára az ábra minden más pontjánál nagyobb hasznosságot jelent. Ezt jelöljük A*‐gal. Ugyanez Kína szempontjából a K* jelű pont. Az ábrán mind Amerika, mind Kína szempontjából láthatók a közömbösségi görbék. Egy adott görbén az összes pont azonos hasznosságot jelent az adott ország számára. Minél közelebb van egy közömbösségi görbe a K*‐hoz, annál nagyobb hasznosságot jelent Kína számára. Az USA szempontjából az A*‐hoz közelebb eső görbék lesznek hasznosabbak. Ha az országok egymástól teljesen függetlenek lennének, akkor a másik ország politikája egyáltalán nem érintené az adott országot. Ilyenkor a közömbösségi görbék az ábrán vízszintes, illetve függőleges egyenesek lennének.
A két ország szempontjából az lesz a feladat, hogy a másik ország adott politikájához meghatározza saját válaszlépését Kína politikai reakciófüggvénye úgy határozható meg, hogy vesszük Amerika valamely politikai állapotát, majd megkeressük azt az UK görbét, amelyet ez érint. Ez a K*‐hoz legközelebb fekvő közömbösségi görbe lesz. Ha például az USA az A1 politikát választja, akkor Kína reakciója az A1‐hez húzott vízszintes egyenest érintő UK1 által kijelölt K1 politika lesz. Ha az USA különböző döntési lehetőségeihez megkeressük a Kína számára optimális válaszlépéseket, akkor kapjuk az RK‐t, ami Kína reakciógörbéje. Ugyanezen logika alapján, ha Kína a K1 politika mellett dönt,
Kína politikája RA
K1 K*
RK
A2
A1
A*
Az USA politikája
UA1 UA2
UK2 UK1 ab
akkor az USA számára az K1‐hez húzott függőleges egyenest érintő UA2 által kijelölt A2 politika lesz az optimális, ami az A*‐hoz legközelebbi elérhető közömbösségi görbe Kína adott lépése mellett. A kínai lépésekre adott optimális amerikai válaszlépéseket az RA, vagyis Amerika reakciógörbéje tartalmazza.
A K* és A* között azon pontokat, ahol az UK és UA görbék érintik egymást, Pareto szerződési görbének hívjuk. Mivel ezekben a pontokban a közömbösségi görbék érintik egymást, az egyik ország csak a másik ország kárára tudja saját jólétét növelni.
A koordináció által elérhető előnyöket a következő, 53. ábra tartalmazza.
53. ábra: Koordináció és annak hiánya a Hamada‐diagramban
A koordináció előnyének bemutatásához tisztázni kell, hogy milyen koordinációs mechanizmust alkalmaznak az országok, illetve a koordináció hiányában milyen módon döntenek. Az ábrán a koordináció hiányát két lehetséges módszer, a Nash‐egyensúly és a Stackelberg‐egyensúly használatával szemléltetjük.
A Nash‐féle nem kooperatív forgatókönyvnél mindegyik ország adottnak veszi a másik ország általa nem befolyásolható valamely döntését, majd meghozza erre adott válaszát. Ha Kína K1 politikát folytat, az USA válaszlépése A1 lesz. Azonban az USA A1 lépésére Kína reakciója az A2 lesz és így tovább. A lépéssorozat addig tart, amíg olyan helyzetbe nem érünk az RK és RA reakciógörbék mentén, ahol már egyik országnak sem áll érdekében változtatnia magatartásán. Az ábrán ezt a Nash‐
féle egyensúlyi pontot az N pont mutatja, ahol az USA az UAN, míg Kína az UKN hasznossági szintet éri el (bizonyos távolságra az általa célként kitűzött K* és A* pontoktól).
A Stackelberg forgatókönyv esetén az egyik (okosabb) ország felismeri, hogy lépése befolyásolja a másik ország lépését. Így döntését már az ő lépésére adott válaszlépés figyelembe vételével hozza meg. A modellben (a mikroökonómiában tanult Stackelberg‐modell vezető vállalatához hasonlóan) megjelenik a vezető ország, aki figyelembe veszi a követő ország racionális reakcióját is. Ha feltesszük, hogy a modellben az USA a vezető ország, akkor ez az S‐sel jelölt Stackelberg‐
egyensúlyhoz vezet. S‐ben az USA UAS közömbösségi görbéje érinti Kína RK reakciógörbéjét. Ez az A*‐
Kína politikája
politikája UAS
UKS
hoz legközelebb eső közömbösségi görbe, ami az összes lehetséges amerikai lépést követő kínai válaszlépés figyelembe vételével elérhető. Ha az USA a Stackelberg logikát követi, akkor az általa alkalmazott AS lépésre adott legjobb kínai válasz E1 lesz.
A vezető ország szempontjából a Stackelberg megoldás biztosan jobb, mint a Nash‐megoldás, a követő ország szempontjából azonban mindkét megoldás lehet kedvezőbb. Ugyanakkor a nem kooperatív megoldások nem Pareto‐hatékonyak, mert nem a K*A* szerződési görbén találhatók.
Elméletileg lehetséges a nem kooperatív megoldásnál mindkét ország számára jobb eredményt produkáló kooperatív megoldást kialakítása. Az ábrán az S ponton keresztülhaladó UKS és UAS közömbösségi görbék által a K*A* szerződési görbékből kivágott ab szakasz bármelyik pontja mindkét ország számára nagyobb hasznosságot eredményez, mint a Stackelberg‐megoldásból származó UKS és UAS hasznosságok. Az, hogy az ab szakaszon hol lesz majd a megoldás, a két ország relatív alkuerejétől függ. Minél közelebb leszünk az A*‐hoz, annál jobb lesz az eredmény az USA számára (s annál rosszabb Kína szempontjából), minél közelebb kerülünk az K‐hoz, annál jobb lesz az adott helyzet Kínának (s annál kevésbé lesz jó az USA‐nak).
12.3. Önellenőrző kérdések
1. Keressen példát arra, amikor különböző országok hivatalosan információcserét folytatnak!
2. Keressen példát olyan esetre, amikor két, vagy több ország közös véleményt alakít ki bizonyos gazdasági kérdésekben!
3. Keressen példát két ország által közösen végrehajtott gazdasági intézkedésekre!
4. Keressen példát két, vagy több ország által közösen végrehajtott devizapiaci beavatkozásra!
5. Mit mutat a Hamada‐diagram? Értelmezze az anyagban szereplő ábrát! Mit jelent az ábrában a szerződési görbe? Miben különlegesek a szerződési görbén szereplő pontok?
6. Miben különbözik a Nash‐féle és a Stackelberg‐féle egyensúly logikája a Hamada‐diagramban?