9. Rögzített és lebegő árfolyamrendszerek
9.2. A vizsgálathoz használt makromodell és annak egyensúlya
A devizaárfolyammal foglalkozó modern irodalom megpróbált olyan keretrendszert alkotni, amely képes a rögzített és a lebegő rendszerek közötti választás alátámasztására. Ennek keretében azt vizsgálják, hogy melyik rendszer képes jobban stabilizálni a gazdaságot különböző típusú sokkok esetében. A módszer szerint azt a rendszert kell preferálni, amelyik nagyobb stabilitást eredményez az adott gazdaságban. Bár ez a módszer jóval kifinomultabb, mint a korábbiak, de még ez sem képes teljesen egyértelmű választ adni a kérdésekre. Az viszont látszik belőle, hogy a rögzített és a lebegő rezsimek közötti döntést számos tényező befolyásolja. Ezek közül hármat mutatunk be: a célfüggvény szerepét, a gazdaságot érő sokkok fajtáit, valamint a gazdaság strukturális paramétereit.
A hatóságoknak számos tényezőt kell figyelembe venniük, amikor kialakítják politikáikat. A legfontosabb lépés, hogy meg kell határozniuk, milyen célokat tartanak fontosnak és milyen súlyt adnak a különböző céloknak. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy a vizsgált gazdaságban a hatóságoknak csak két céljuk van: az árstabilitás és a kibocsátás stabilitása. A hatóságok célja ilyenkor az árszínvonal (P) és a kibocsátás (Y) értékének a célérték körüli minimális ingadozásának elérése lehet. Modellünkben a hatóságok a következő célfüggvény értékét akarják minimalizálni:
, 1 →
ahol w a két célhoz hozzárendelt relatív súly 0 1 , Yn a gazdaság természetes (egyben cél) kibocsátási szintje, míg Pn a természetes (megcélzott) belföldi árszint. A súlyozott célfüggvény logikája az, hogy a hatóságok szempontjából lehetséges egy trade‐off a két cél között. Egyes hatóságok nagyobb súlyt tulajdoníthatnak az árstabilitásnak, mások a kibocsátás stabilitását helyezhetik előtérbe. A w=1 paraméter azt jelenti, hogy az adott hatóság csak a kibocsátás stabilitását tartja fontosnak, míg a w=0 eset olyan gazdaságot ír le, ahol a hatóságok kizárólagos célja az árstabilitás elérése.
A modellben a gazdaságot érő átmeneti sokkok hatásait vizsgáljuk. Az átmeneti sokk feltételezése fontos feltevés, mert ez azt jelenti, hogy a változók ilyenkor maguktól is visszatérnek kiinduló értékeikhez, a természetes árszinthez (Pn) és kibocsátási szinthez (Yn). Ez a modellben a várakozásokra vonatkozóan egyszerű szabályok megfogalmazását fogja eredményezni. Ha az árfolyam ma leértékelődik, akkor azt feltételezzük, hogy a következő periódusban újra visszaerősödik a normál szintre. Ha az árak, vagy a kibocsátás a normál szint fölé emelkednek, akkor a következő periódusban ezek normál szintre csökkenésére számítunk. A vizsgált modellben a kamatlábakat kivéve a többi változó logaritmizálva szerepel.
A gazdaságban a pénzkeresleti függvény alakja:
ahol a t időszakra vonatkozó pénzkereslet nagysága, a belföldi és külföldi árakból súlyozással képzett aggregált árindex nagysága a t periódusban (ennek formuláját a következő egyenletben adjuk meg), a reálkibocsátás nagysága a t periódusban, a nominális kibocsátás nagysága a t periódusban, pedig egy átmeneti keresleti sokk, nulla átlaggal és normál eloszlással.
Az aggregált árindexnek a pénzkeresleti függvényben való szerepeltetése abból a monetarista feltételezésből fakad, hogy a pénztartásra vonatkozó igény reálmennyiségekre vonatkozik. Az aggregált árindex a belföldi árak és a külföldről importált termékek árainak súlyozott átlaga (ez utóbbi a külföldi áraknak és a devizaárfolyamnak a szorzata). Az aggregált árindex formulája:
1 ∗
ahol a belföldi termékek súlya a teljes fogyasztási kosárban 0 1 , a devizaárfolyam (hazai deviza / külföldi deviza formátumban) az adott periódusban, a belföldi termékek ára az adott periódusban, ∗ pedig a külföldi termékek ára az adott periódusban.
A belföldi termékekre vonatkozó kereslet a reálárfolyam pozitív függvénye, a reálkamatlábbal fordítottan arányos, pozitívan függ a belföldi természetes kibocsátás szintjétől. A függvény alakja:
Θ ∗ /
ahol / az adott időszakban rendelkezésre álló információk alapján a következő peridusra várt árszint, a kibocsátás természetes szintje, egy átmeneti aggregált keresleti sokk, nulla átlaggal és normál eloszlással. Az első zárójel a reálárfolyamot adja meg, a felértékelődés csökkenti a belföldi javak iránti keresletet. A második zárójel a reálkamatláb adja, értéke a nominális kamatláb csökkentve a várt árinflációval (ami pedig a jelenlegi és következő időszak árszintjei közötti különbségként jelenik meg a modellben).
A belföldi makrokínálat a termelők által elérhető árszinttől és az általuk fizetendő bér viszonyától függ:
ahol a belföldi javak kínálata, a munkafelhasználás, itt is egy átmeneti keresleti sokk, most is nulla átlaggal és normális eloszlással. A kibocsátási függvény szerint a reálbér csökkenése a makrokínálatot növeli, a reálbér növekedése pedig csökkenti a kibocsátás nagyságát. A makrokínálati függvény a munkafelhasználás pozitív függvénye, azonban érvényesül a csökkenő hozadék elve, vagyis ⁄ 0 és ⁄ 0.Feltételezzük, hogy a pénzügyi tőke teljesen mobil, vagyis a belföldi és a külföldi kötvények egymás tökéletes helyettesítői, így teljesül a fedezetlen kamatparitás. Ez a modellben a következő egyenletben jelenik meg:
∗ /
ahol ∗ a külföldi kamatláb az adott periódusban, / az adott periódusban rendelkezésre álló információk alapján a következő periódusra várt devizaárfolyam. A zárójeles kifejezés a deviza várt leértékelődését adja meg.
A modell egyik központi eleme a nominálbéreket meghatározó szerződéses megállapodás. A szerződés egy éves és szinten állapítja meg a nominálbért. Feltételezzük, hogy a bérszint úgy kerül megállapításra, hogy ez biztosítani képest a kibocsátás természetes szintjét , ami nem más, mint a kibocsátás szintjére a hatóságok által megállapított célérték.
A modell következő feltételezése szerint:
∗
ahol ∗ az a bér, ami sokkok hiányában a gazdaságban teljes foglalkoztatást, így vele együtt a természetes kibocsátási szintet eredményezné.
A modell lezárásához szükséges még, hogy egyszerre teljesüljön a pénzkereslet és pénzkínálat egyensúlya, valamint a makrokereslet és makrokínálat egyensúlya:
Fix árfolyamrendszerben a tökéletes tőkemobilitás azt jelenti, hogy a belföldi kamatláb megegyezik a külföldi kamatlábbal, a pénzmennyiség pedig endogén módon határozódik meg. Lebegő árfolyamrendszerben a pénzkínálat exogén módon határozódik meg, a belföldi kamatláb és a devizaárfolyam pedig endogén módon, de a fedezetlen kamatparitás érvényesül.
A makrokeresleti, makrokínálati függvények, valamint a pénzpiaci egyenes mindegyike ábrázolható Y(P) formában. Ezeket a következő ábra mutatja:
44. ábra: A modell egyensúlya
A makrokeresleti függvény negatív meredekségű, mert a belföldi árszint növekedése két okból is csökkenti a belföldi javak iránti keresletet: egyrészt a nettó export csökkenésén keresztül, másrészt pedig a várt negatív inflációs rátából következően. Mivel a következő periódusban az árszint a várakozások szerint visszatér a kiinduló értékére, ezért a negatív inflációs ráta negatív reálkamatlábat eredményez. A függvény meredekségét az 1 Θ⁄ β , vagyis az aggregált kereslet rugalmasságainak összegének reciproka adja meg.
Az szintén negatív meredekségű, mert a belföldi árszínvonal növekedése növeli a pénzkeresletet,
amit pedig csak a reáljövedelem csökkenése miatt bekövetkező pénzkereslet‐csökkenés tud Y
P
Ys1
Yn
Pn
Yd1 Md1
semlegesíteni, s így képes megmaradni a pénzpiac egyensúlya. A pénzpiaci egyenes meredekségét a pénzkereslet jövedelemre vonatkozó rugalmasságának és a belföldi termékek fogyasztáson belüli arányának hányadosa, vagyis / jelenti.
Az laposabb és meredekebb is lehet, mint az . Ez pedig nagyon fontos lesz a rögzített és a lebegő rezsimek összehasonlításakor, amikor az aggregált kínálati sokkok hatását vizsgáljuk. Annak feltétele, hogy az laposabb legyen: Θ . Ennek a feltételnek a teljesülése valószínűbb, minél nyitottabb a gazdaság (minél kisebb értéke), és minél nagyobb a belföldi termékeknek a reálárfolyamra és a reálkamatlábra vonatkozó keresleti rugalmassága Θ és . A rugalmassági mutatók fontosságának demonstrálására mindkét esetet bemutatjuk.
Az aggregált kínálati görbe meredeksége pozitív: rögzített nominálbérek mellett az árszint emelkedése csökkenti a reálbért, ami arra ösztönzi a termelőket, nagyobb létszámot alkalmazzanak, ez pedig növeli a kibocsátást. A görbe meredeksége 1⁄ .
A rendszer egyensúlyát a három egyenlet közös pontja adja meg. Ha a gazdaságban nincsenek előre nem látott zavarok a kibocsátás a természetes (vagyis a hatóságok által megcélzott) szintre áll be, az árszint pedig ugyancsak a célként kitűzött szintet veszi fel. Az elemzésnél feltételezzük, hogy a hatóságok céljai optimálisak, vagyis a gazdaság kezdetben a teljes foglalkoztatottság állapotában van.
Ha a rendszer kezdetben egyensúlyban van, csak előre nem látott zavarok tudják a függvények valamelyikét kimozdítani az egyensúlyi helyzetből, ami a kibocsátás és az árszínvonal változását is eredményezi. Rögzített árfolyamrendszerben a pénzkínálat passzívan igazodik az Yd és Ys függvények eltolódásához, mert a pénzkínálat endogén módon határozódik meg, míg lebegő árfolyamrendszer esetén az árfolyam és a kamatláb igazodik, hogy egyensúlyba hozza a rendszert, ami az Md és Yd függvények elmozdulását okozza.