áltAlános HElyzEtkéP és A JogI szABályozás JEllEmzôI
A megváltozott munkaképességû, ezen belül a fogyatékossággal élô emberek fog-lalkoztatási aránya rendkívül alacsony. A munkaképes korú fogyatékos emberek foglalkoztatási aránya a becslések szerint nem éri el a 10%-ot, közülük is legtöbben védett körülmények közt, támogatott munkahelyeken dolgoznak. Az ENSZ Egyez
mény ratifikálása óta a foglalkoztatottság aránya nem nôtt, hanem a támogatások csökkentése miatt, kifejezetten romlott. Ezt a réteget különösen súlyosan érin
tette a gazdasági válság és a magyar gazdaság teljesítményének csökkenése, mert arányaiban több fogyatékossággal élô ember munkahelye szûnt meg, mint más munkavállalók esetében.
1. A részes államok elismerik a fogyatékossággal élô személyek munkavállaláshoz való jogát, másokkal azonos alapon;
ez magában foglalja egy, a fogyatékossággal élô személyek számára nyitott, befogadó és hozzáférhetô munkaerô-piacon szabadon választott és elfogadott munka révén nyerhetô megélhetés lehetôségének jogát. A részes államok védik és segítik a munkához való jog érvényesülését – ideértve azokat is, akik a munkavégzés ideje alatt váltak fogyatékossá –, azáltal, hogy megteszik a szükséges lépéseket, akár törvényalkotás útján is, annak érdekében, hogy többek között:
a) megtiltsanak mindennemû, a fogyatékosság alapján történô, a munkavállalás bár mely formájával kapcsolatos hátrányos megkülönböztetést, beleértve a munkaerô-toborzás, az alkalmazás és a foglalkoztatás feltételeit, a foglal-koztatás folytonosságát, a szakmai elômenetelt, valamint a biztonságos és egészséges munkakörülményeket;
b) a fogyatékossággal élô személyek méltányos és kedvezô munkafeltételekhez való jogát másokkal azonos alapon védjék, beleértve az esélyegyenlôséget és az azonos értékû munkáért járó azonos díjazást, a biztonságos és egészséges munkakörülményeket, beleértve a zaklatás elleni védelmet és a sérelmek orvoslását;
c) biztosítsák, hogy a fogyatékossággal élô személyek másokkal azonos alapon gyakorolhassák munkaügyi és szakszer-vezeti jogaikat;
d) biztosítsák a fogyatékossággal élô személyek számára, hogy hatékonyan hozzáférjenek az általános szakmai és pályaválasztási tanácsadói programokhoz, a közvetítôi szolgáltatásokhoz, valamint a szakképzéshez és továbbkép-zésekhez;
e) elômozdítsák a fogyatékossággal élô személyek elhelyezkedési és elôrelépési lehetôségeit a munkaerôpiacon, valamint segítséget nyújtsanak a munkahely felkutatása, megszerzése, megtartása és a munkához való visszatérés során;
f) támogassák az önfoglalkoztatás, a vállalkozás, a szövetkezetek fejlesztésének és az egyéni vállalkozás elindításának lehetôségeit;
g) fogyatékossággal élô személyeket foglalkoztassanak a közszférában;
b) megfelelô politika és intézkedések révén elôsegítsék a fogyatékossággal élô személyek magánszektorban történô alkalmazását, amelybe beletartozhatnak megerôsítô programok, ösztönzôk és egyéb intézkedések;
i) biztosítsák, hogy a munkahelyen ésszerû elhelyezés legyen biztosítva a fogyatékossággal élô személyek számára;
j) elôsegítsék a fogyatékossággal élô személyek munkatapasztalat-szerzését a nyílt mun kaerôpiacon;
k) támogassák a fogyatékossággal élô személyeknek szóló szakképzési és szakmai rehabilitációt, a munkában tartási és munkába való visszatérést segítô programokat.
2. A részes államok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élô személyeket ne tarthassák rabszolgasorban vagy szol-gaságban, valamint hogy – másokkal azonos alapon – részesüljenek a kényszer- vagy kötelezô munkával szembeni védelemben.
27 . CIKK
A megváltozott munkaképességû munkavállalók foglalkoztatásának elôsegítésére vonatkozóan több jogszabály tartalmaz rendelkezéseket. Valamennyi jogszabály az Egyezmény hatályba lépése elôtt keletkezett.
Az ENSZ Egyezmény hatály ba lépése sem a jogalkotásra, sem a jogalkalmazásra, sem a költségvetési források biztosítására nem gyakorolt érzékelhetô pozitív hatást.
A JogI kÖrnyEzEt és AnnAk érVényEsülésE
a) A Polgári Törvénykönyv1 alapján Magyarországon nagy számban helyeztek fogyatékossággal élô személyeket gondnokság alá. Az esetek nagy százalékában cselekvôképességet kizáró gondnokság alá helyezésrôl született határozat, amely a gondnokolt személyt megfosztja „cselekvôképességétôl, amely komoly következ
ményekkel jár az illetô életének minden területén, beleértve a munkavállalást is.”2 Tisztázatlan, és éles véleménykülönbségek vannak a magyarországi szakemberek részérôl azzal kapcsolatban, hogy a cselekvôképességétôl meg fosztott személyek alanyai lehetneke munkajogi viszonyoknak, még abban az esetben is, ha a mun
kaszerzôdésüket gondnokuk írja alá. Erre tekintettel számos munkáltató visz
szautasítja a cselekvôképességet kizáró gondnokság alá helyezett személyek munkaviszonyban történô alkalmazását, amely negatívan hat a fogyatékossággal élô személyek hazai foglalkoztatására.
A hatályba nem lépett új Polgári Törvénykönyvvel3 nem került eltörlésre a teljes cselekvôképtelenség jogintézménye, amelynek eredményeként Magyarországon továbbra sem minden személy számára válik elérhetôvé az Alkotmányban rögzí
tett munkához való jog.
b) Foglalkoztatási törvény4a 20 fô feletti munkavállalót foglalkoztatók szá mára 5%os foglalkoztatási kötelezettséget ír elô, amelynek nem teljesítése esetén a munkáltatónak rehabilitációs hozzájárulást kell fizetnie. A rehabilitációs hozzá
járulás viszonylag alacsony mértéke korábban egyáltalán nem ösztönözte a mun
káltatókat a foglalkoztatásra, inkább kifizették az adó jellegû hozzájárulást. 2010.
év januárjától kezdôdôen a rehabilitációs hozzájárulás mértéke radikálisan növekedett, nagyságrendje azonos az egy évi minimálbér összegével.5Ennek az intézkedésnek a hatásai még nem mérhetôk pontosan, de kereslet élénkülés kétségtelenül tapasztalható Felnôtt korú autizmussal élô
a megváltozott munkaképességû munkavállalók iránt. Ez a keresletnövekedés azon
ban lényegesen mérsékeltebb a fogyatékos munkavállalók iránt, inkább a kevésbé súlyos egészségkárosodással élô embereket keresi a munkaerôpiac.
A foglalkoztatási törvény tartalmaz a megváltozott munkaképességû emberek foglal
koztatását vállaló nyílt munkaerô-piaci foglalkoztatók számára preferenciákat is.
Támogatás kérhetô a munkahelyteremtéssel kapcsolatos többlet költségek fede
zetére (pl. munkahelyi akadálymentesítés), illetve legfeljebb egy évi idôtartamra bérköltség támogatásban is részesülhet a munkáltató, 3 éves továbbfoglalkoztatási kötelezettség vállalásával.
Ezt mutatja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) A Társadalmi ellátó rendszerek 2008 címmel megjelent kiadványa. A kiadvány megállapítja, hogy „összességében a megváltozott munkaképességû foglalkoztatottak 36%-a jelezte, hogy munkavégzésé-hez szüksége van segítségre. A felsorolt segítségfajták komplementer jellegûek voltak, az érintettek egyharmada mégis csak egy fajtát jelölt. További egyharmaduk kétfajta segítséget tartott szükségesnek, s csak a fennmaradó egyharmad rész vélte úgy, hogy a felsorolt segítségfajták mindegyikét meg kell kapnia ahhoz, hogy képzettségének, vég-zettségének, anyagi és egyéb elvárásainak megfelelô munkát tudjon végezni.”
A munkavállalás körülményeinek személyre szabott kialakítását a 938 010 megvál
tozott munkaképességû személy közül 606 892 személy nem igényelte.6
A törvénybôl eredô kötelezettség végrehajtásáért a Munkaügyi Központok hálóza-ta felelôs, ahol mûködnek helyi rehabilitációs megbízothálóza-tak, megyei rehabilitációs csoportok és Rehabilitációs Információs Centrumok. Ez a hálózat viszonylag fejlett, szakember ellátottsága kialakult, azonban nagyon sok bizonytalansággal küzd, a közigazgatási rendszer gyakori átszervezése, valamint a folyamatos forráshiány miatt.
c) Szakképzési törvény7 – amely alapján az elsô szakképzettség megszerzése válna lehetôvé, csak nagyon kevés konkrét pozitív rendelkezést tartalmaz a fogyatékos emberek számára rendelkezésre álló szakképzési feltételekrôl. A nyílt szakképzést biztosító szakképzô intézmények többsége sem fizikai, infokommunikációs
feltét6. társadalmi jellemzôk és ellátó -rendszerek, 2008. központi statisztikai Hivatal, Budapest, 2009.
70. o. 4. tábla. letölthetô:
http://mek.oszk.hu/08000/08041/
08041.pdf
7. A szakképzésrôl szóló 1993. évi LXXVI. törvény
”
Ezen túlmenôen a munkavállalók átképzésének költségeihez a törvény az általánosnál pozitívabb támogatási rend-szert szabályoz. A kedvezôbb átképzési támogatás igénybevételét akadályozza az átképzési rendszer fejletlensége, merevsége, mert rendkívül kevés olyan átképzési lehetôség és módszer áll rendelkezésre a fogyatékos emberek számára, amely a munkaerô-piaci részvételüket valóban segítené. A képzô, átképzô, szakképzést nyújtó intézmények többsége nem biztosítja a fizikai és infokommunikációs hozzáférés lehetôségét a fogyatékossággal élô emberek szá-mára, és hiányoznak a képzésükhöz szükséges speciális eszközök technológiák, valamint felkészült képzô személyzet is.
természetesen ebben közrejátszik az a tény is, hogy a fogyatékossággal élô emberek jelentôs része nem rendelkezik az eredményes továbbképzéshez szükséges alap képzettséggel és a szükséges tanulási motiváltsággal sem.
Az a tény, hogy a képzô, átképzô, szakképzést nyújtó intézményekben hiányoznak a munkavégzést elôsegítô támogató technológiák azt eredményezi, hogy sem a munkáltatók sem a fogyatékos személyek nem ismerik ezeket a technológiákat.
elei, sem technológiai feltételek, sem szakember ellátottság tekintetében nem alkalmas a fogyatékos emberek szakképzésének biztosítására. A szakképzési rendszer rendkívül merev és rugalmatlan, nem biztosít lehetôséget a részképességgel rendelkezô em
berek számára, önálló szakmai részismeretek elsajátítására, így a szakképzésbôl jelentôs számban szorulnak ki olyan fogyatékos emberek, akik a teljes szakmai vertikum elsajátítására és gyakorlására nem képesek, de részfeladatok elsajátítására és azok elvégzésére alkalmasak lennének. Létezik néhány szegregált szakképzô intézmény, ezeknek a fenntartása és mûködtetése azonban az elmúlt évek során folyamatosan bizonytalanná vált, emiatt a legjobb szakemberek elhagyták ezeket az intézményeket.
d) A rehabilitációs járadékról szóló törvény és a komplex rehabilitációról szóló kormányrendelet8 egy új pénzbeli támogatási formát vezetett be, amely hivatott kiváltani az automatikus rokkantsági nyugdíjba helyezést. Ehhez a törvényhez egy új szemléletû minôsítési rendszer is tartozik, amely szerint a szakértôi bizottsá
gok nem az elveszett munkaképességre koncentrálnak, hanem a megmaradt mun
kaképesség hasznosítására vonatkozó rehabilitációs eljárásra adnak javaslatot.
A rehabilitációs járadék legfeljebb 3 évre állapítható meg, amely idôtartam alatt, a megváltozott munkaképességû ember szerzôdéses együttmûködési kötele
zettséget vállal a saját rehabilitációja érdekében a munkaügyi szervezettel. A cél alapvetôen jó, azonban a rehabilitációs rendszer számos eleme még nem épült ki, ezért a rendelkezések pozitív hatása még alig érzékelhetô.
e) A munkahelyek akkreditációját szabályozó jogszabály,9 a foglalkoztatási tör
vény felhatalmazása alapján, minôsíti a munkahelyeket abból a szempontból, hogy milyen mértékben alkalmasak megváltozott munkaképességû emberek foglalkoz
tatására. A minôsítés szintjétôl függôen, a munkahelyek különbözô mértékû támo
gatásban részesülhetnek, az erre vonatkozó külön jogszabályok feltételei szerint.
A támogatások mértéke igazodik a hatályos EU rendelkezésekhez.
E jogszabály csoport szabályozza a védett körülmények közt, de piaci orientáltság
gal tevékenykedô foglalkoztató szervezetek mûködését is. Ez a terület foglalkoz
tatja ma még a legnagyobb számban a fogyatékossággal élô embereket, általában szegregált körülmények közt, viszonylag alacsony bérrel, alacsony képzettséget igénylô, kézmûves munkakörökben. Ezek a foglalkoztató szervezetek, alacsony technológiai fejlettségük, relatív alulfinanszírozottságuk – amely nem teszi lehe
tôvé modern technológiák bevezetését – és erre irányuló érdekeltségi rendsze
rük hiánya miatt, nem alkalmasak a nyílt munkaerô piacra történô felkészítésre, tranzit foglalkoztatás megvalósítására. A megváltozott munkaképességû embere
ket foglalkoztató szervezetek pozitív ösztönzésére fordított támogatások mértéke az utóbbi években folyamatosan csökkent, emiatt jelentôs számban szûntek meg munkahelyek. A megszûnô munkahelyeknek a töredékét sem volt képes pótolni a nyílt munkaerô piacon tevékenykedô szervezetek létszám felvétele, mert a nyílt munkaerô piacon is inkább általános létszám csökkenés következett be.
f) Az egyenlô bánásmódról szóló törvény10 (Ebktv.) védelmet nyújt a fogyatékos
sággal élô embereknek és más hátrányos helyzetben lévô csoportoknak a munka világában bekövetkezhetô diszkriminációs helyzetek ellen. A törvény alapvetôen 8. A rehabilitációs járadékról szóló
összhangban van az erre vonatkozó EU szabályokkal, egyetlen hiányossága az „ésszerû alkalmazkodás” szabályrendszerének megfogalmazása, mert az erre vonatkozó rendelkezés jelenleg még hiányzik a törvénybôl.
Az ENSZ Egyezmény rendelkezéseitôl eltérôen, a magyar szabályozás nem rendelkezik arról, hogy az ésszerû alkalmazkodás hiánya a foglalkoztatásban a fogyatékosság alapján történô hátrányos megkülönböztetésnek minôsül és nem határozza meg annak jelentését.
Ettôl eltekintve, a törvény átfogóan rendelkezik a közvetlen és a közvetett diszkrimi
náció tilalmáról már a munkaviszony létesítését megelôzôen, majd a munkaviszony tartama alatt, illetve a munkaviszony esetleges megszûntetésére vonatkozóan is.
Külön rendelkezik a fogyatékossággal összefüggô munkahelyi zaklatás tilalmáról, továbbá a bérezés során keletkezô megkülönböztetés tilalmáról is. Önállóan védendô csoportként jelöli meg a nôi munkavállalókat, azonban itt nem tesz megkülönböztetést a fogyatékossággal élô nôk külön védelmével kapcsolatban. A törvény közvetlen beavat
kozási és fellépési lehetôséget biztosít jogsértés esetén a szakszervezetek és az egyéb érdekvédelmi szervezetek számára is.
A szakszervezetek szerepe a megváltozott munkaképességû dolgozók érdekvédel
me területén sajnos nagyon kezdetleges, csupán egyetlen szakszervezeti tömörülés van, amely kifejezetten foglalkozik ezzel a területtel. Ezzel összefüggôen rendkí
vül alacsony a megváltozott munkaképességû szakszervezeti tagok száma.
g) Munka törvénykönyve11 is tartalmaz a fogyatékos emberek foglalkoztatásával kapcsolatos antidiszkriminációs, jogvédô szabályokat, így a bírósági jogérvénye
sítés lehetôsége adott akár az egyén, akár az ô érdekében fellépô érdekvédelmi szervezetek számára. A törvény korlátozott védelmet nyújt a munkahelyen bekö
vetkezett egészségkárosodás után a munkahelyen maradás biztosítása érdekében, azonban ezeket a rendelkezéseket a munkáltatók viszonylag könnyen megkerül
hetik, mivel a rokkantsági nyugdíjba helyezés után a felmondási védelem már nem illeti meg a dolgozót. A dolgozók jelentôs része, ha teheti, a relatíve alacsony, de biztonságosnak tûnô rokkantsági nyugdíjazást választja, az esetleg felajánlott más munkakör helyett. A munkáltatók és a munkavállalók számára csak a rehabilitációs járadékról szóló, 2007. évben hatályba lépett törvény tartalmaz a továbbfoglalkoz
tatást ösztönzô lehetôséget, ezzel azonban a foglalkoztatók többsége még nem él.
A fogyatékossággal összefüggôen kezdeményezett bíróság elôtti jogérvényesíté
sek száma relatíve alacsony, mivel rendkívül alacsony a foglalkoztatottak száma is, továbbá a munkavállalók közül csak nagyon kevesen vállalják fel a nyílt érdekérvé
nyesítést. Nyilván lényegesen magasabb a látens jogsértések száma, ezek többsége
11. A munka törvénykönyvérôl szóló 1992. évi XXII. törvény
”
Az eljárásban viszonylag kedvezô feltételekkel vehetnek részt a fogyatékossággal élô emberek, mert az egyenlô Bánásmód hatóság (EBH) a jogsértés helyszínén biztosítja az érdekvédelem lehetôségét. A Hatóság szankciókat is kiszabhat, amelyek visszatartó hatása jelentôs. mindezek ellenére a Hatóság viszonylag kevés fogyatékos emberekkel kapcsolatos antidiszkriminációs ügyben jár el, mivel általában is nagyon alacsony a potenciális foglalkoztatási szitu ációk száma.
172
fogyatékos személyek jogai vagy fogyatékos jogok?azonban nem került az érdekvédelem, érdekérvényesítés szakaszába, elsôsorban a jogtudatos magatartás fejletlensége miatt.
A munka törvénykönyve biztosítja a rugalmas foglalkoztatás, a részmunkaidôs foglal-koztatás, a távmunka lehetôségét, amely jó néhány fogyatékossággal élô ember számára lehetôséget teremthetne a munka világában való közvetlen részvételre.
Nem a törvényi szabályozás hiánya, hanem elsôsorban a munkáltatók idegenke
dése az oka annak, hogy a magyar gazdaságban nem csak a megváltozott mun
ka képességû emberek foglalkoztatásában, hanem a foglalkoztatásban általában, lénygesen alacsonyabb az atipikus foglalkoztatás aránya, mint a fejlettebb foglalkoz-tatási kultúrával rendelkezô országokban. Bár az elmúlt években indultak távmun
kát és részfoglalkoztatást népszerûsítô programok, azonban, mivel hiányzott a munkavégzés terheit szabályozó jogszabályokkal való összehangolás, ezért nem teremtôdött megfelelô munkáltatói érdekeltség és érdeklôdés e foglalkoztatási forma jobb kihasználására.
A távmunkában történô munkavégzés elterjedését akadályozza a viszonylag alacsony internet penetráció, valamint a fogyatékos emberek esetében a számítógéphez történô hozzáférés anyagi akadályozottsága. Nem álltak, nem állnak rendelkezésre olyan támogatási rendszerek, amelyek a fogyatékossággal élô emberek számára célzott segítséget nyújtanának a számítógéphez való hozzáférés segítésére, erre pedig ala
csony jövedelmük miatt, támogatás nélkül sokan képtelenek.
h) Szociális törvény12 szabályozza a legsúlyosabb fogyatékossággal élô emberek szociális intézményben történô foglalkoztatását. E területen 2006. évben elindult egy pozitív, foglalkoztatást bôvítô folyamat, majd 2009–2010. évben ezt a jó irá
nyú folyamatot a támogatások drasztikus csökkentése megállította és visszafor
dította, amelynek következtében jelentôsen csökkent az ebben a foglalkoztatási formában dolgozó súlyosan fogyatékos emberek száma.13
A szociális intézményekben történô kötelezô foglalkoztatás hiányáról az állampol gári jogok országgyûlési biztosa 2010ben egy integrált szociális intézménynél tárt Az autizmussal élô személy
dolgozik-e, ha igen, akkor milyen szférában sikerült elhelyezkednie?
személyes kérdezés, n=267
12. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993.
évi III. törvény
13. Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának közleménye „A megváltozott munkaképességû emberek szociális foglalkoztatásáról” AJB 6540/2009.
http://www.obh.hu/allam/aktualis/
htm/kozlemeny20100112.htm
NEM DOLGOZIK
SZOCIÁLIS FOGLALKOZTATOTTKÉNT DOLGOZIK ÁLLAMI VÁLLALATNÁL, ÁLLAMI INTÉZMÉNYNÉL, SZÖVETKEZETNÉL DOLGOZIK
MAGÁNVÁLLALKOZÁSBAN DOLGOZIK EGYÉB HELYEN DOLGOZIK
88%
7%
1% 2% 2%
fel alkotmányos visszásságot. A jelentés kimondta, hogy a telephelyen „a szociá-lis intézményen belüli foglalkoztatás, illetve annak hiányában a védett, illetve nyílt munkaerôpiaci foglalkoztatás elôsegítésének elmulasztása a munkához való joggal összefüggésben alkotmányos visszásságot okoz.”14
Támogatott foglalkoztatási programot több hazai szervezet indított. A programok támogatói – többek között – Országos Foglalkoztatási Közalapítvány és a Fogya
tékos Személyek Esélyegyenlôségéért Közalapítvány. E területen fontos szerepet játszik a Salva Vita Alapítvány, amely hazai, valamint nemzetközi forrásokból folytatja tevékenységét e területen. Az alapítvány Tiszta esély elnevezésû projekt
je egy Magyarországon egyedülálló, a fenntartható fejlôdés jegyében kidolgozott vállalkozás. A környezetbarát tisztítószereket felhasználva nyújt szolgáltatást szak
képzett mentor vezetésével foglalkoztatott fogyatékos emberekkel.15
i) A fogyatékos emberek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapelvként rögzíti a rehabilitáció követelményét és ez
zel összefüggôen a foglalkoztatás bôvítését. Ez a törvény kötelezô érvénnyel írja elô középtávú az Országos Fogyatékosügyi Program,16 illetve ez alapján rövid távú Kormány Intézkedési Terv készítését a mindenkori Országgyûlések és Kormá
nyok számára, melyeknek része a foglalkoztatás bôvítésére irányuló program is.
Sajnálatos módon a létezô programok ellenére, tényleges eredményt hozó intézkedések nem történtek. Ennek fô okai:
• legalább középtávra szóló foglalkoztatási koncepció kialakításának hiánya;
• egységes rehabilitációs rendszer hiánya – amelynek meghatározó része lenne a foglalkozási rehabilitáció;
• megfelelô, a helyzet javítására alkalmas költségvetési források hiánya.
ÖsszEgzés
a) A fogyatékos emberek foglalkoztatottságának rendkívül alacsony szintje a ma
gyar gazdaság egyik súlyos problémája.
b) A foglalkoztatottság magasabb szintjének eléréséhez rendelkezésre állnak a leg
fontosabb jogszabályok, ezek érvényesülése azonban messze elmarad a fogyaté
kossággal élô emberek által elfogadható és a gazdaság szempontjából is kívánatos mértéktôl.
c) A meglévô jogszabályi környezetben hiányosságként jelentkezik az ésszerû alkalmazkodásra vonatkozó szabályrendszer beemelése a jogi szabályozásba, akár az egyenlô bánásmódról szóló törvény módosításával.
d) A foglalkoztatottsági szint növelése érdekében teendô intézkedések:
• a rehabilitációs eljárást szabályozó, egységes rehabilitációs rendszert létre
hozó rehabilitációs törvény megalkotása,
• Országgyûlési szinten meghatározott foglalkoztatási koncepció létrehozása és ehhez, ütemezett, kötelezô érvényû költség tervek hozzárendelése,
• Kiszámítható, a gazdaság résztvevôi számára biztonságot nyújtó szabályozó és elegendô forrást biztosító, foglalkoztatást ösztönzô támogatási rendszer kialakítása és mûködtetése,
• A fogyatékos emberek munkaerô – piaci részvételét elôkészítô motivációs, munkakultúrára felkészítô, képzési, átképzési, tranzit foglalkoztatási rendsze
rek kiépítése és mûködtetése.
• Hiányzik a közszféra fokozott szerepvállalása a fogyatékos emberek foglal
koztatásában.
AJánlások
• A fogyatékos emberek és civil szervezeteik bevonásával kidolgozott, az emberi méltóságot és a személy autonómiáját tiszteletben tartó, új cselekvôképességi szabályokat tartalmazó Polgári Törvénykönyv azonnali hatálybaléptetése;
• Tekintettel arra, hogy a munkaképes korú fogyatékossággal élô emberek köré
ben a foglalkoztatás aránya nem éri el a 10%ot, a Kormány dolgozzon ki straté
giát annak érdekében, hogy nagyobb számban a munkaerôpiac aktív részeseivé válhassanak a fogyatékossággal élô személyek;
• Az egyenlô bánásmódról és az esélyegyenlôség biztosításáról szóló 2003.évi CXXV. törvény módosításával a Kormány teremtse meg a jogi szabályozását az
„ésszerû alkalmazkodásnak”;
• Az egyenlô bánásmódról és az esélyegyenlôség biztosításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény rendelkezzen a munkahelyi zaklatás tilalmáról, továbbá a bére
zés során keletkezô megkülönböztetés tilalmáról a fogyatékos nôk vonatkozá
sában is. A törvény jelölje meg önállóan védendô csoportként a fogyatékos nôi
sában is. A törvény jelölje meg önállóan védendô csoportként a fogyatékos nôi