és A kÖzÖsségI Ellátásokról
A nagy létszámú intézmények dominanciája
A rendelkezés elôírásai Magyarországon túlnyomó részben nem érvényesülnek.
A szociális ellátórendszer a fogyatékos személyek számára minimális mértékben nyújt olyan szociális szolgáltatásokat, amelyek közösségi életben való részvételü
ket támogatnák, ezzel szemben Magyarország a nagy létszámú bentlakásos ellátáso-kat helyezi elôtérbe.
A rendelkezésre álló adatok szerint 2008ban mindösszesen 24 658 fogyatékos és mentális zavarokkal élô személy élt bentlakást nyújtó szociális ellátásban, ebbôl 22970 fô lakott nagy létszámú bentlakásos otthonban, s mindösszesen 1688 olyan személyrôl tudunk, akik kiscsoportos lakóotthonban éltek.2 A fogyatékos szemé
lyek bentlakásos otthonai telephelyein átlagosan 95 fô, a pszichiátriai betegek otthonaiban telephelyenként átlagosan 132 fô él együtt, de található olyan pszichi
átriai intézmény is, amelyben 720 személy él együtt.
Az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékossággal élô személyek egyenlô jogát a közösségben való élethez és másokkal egyenlô szabad döntéshez való jogát; minden szükséges és hatékony intézkedést megtesznek annak érde-kében, hogy a fogyatékossággal élô személyek teljes mértékben élvezhessék e jogaikat és a teljes közösségi befogadást és részvételt, beleértve a következôk biztosítását:
a) a fogyatékossággal élô személyeknek másokkal azonos alapon lehetôségük van lakóhelyüknek és annak megválasz-tására, hogy hol és kivel élnek együtt, és nem kötelezhetôek bizonyos megszabott körülmények között élni;
b) a fogyatékossággal élô személyek számára hozzáférési lehetôséget biztosítanak többféle otthoni, intézményi és egyéb közösségi támogató szolgálathoz, beleértve azt a személyes segítséget, mely a közösségben éléshez és a közösségbe történô beilleszkedéshez, valamint a közösségtôl való elszigetelôdés és kirekesztôdés megelôzése céljából szükséges;
c) a mindenki számára nyújtott közösségi szolgáltatások és létesítmények azonos alapon hozzáférhetôek a fogyatékos-sággal élô személyek számára is, és igényeikhez igazítottak.
19 . CIKK
1. A fogyatékosság fogalmának meghatározásához
lásd az Egyezmény 1. cikkét.
2. KSH: Szociális statisztikai évkönyv, 2008. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal, 2009.
Az elmúlt évtized adatai jelzik: a nagy létszámú intézmények dominanciája állandó és folyamatos trendnek tûnik.
A hazai tudósítások, beszámolók és kutatások szerint a bentlakásos otthonok jelen
tôs része totális intézménynek tekinthetô,3 amelyekben rendszeresen és tömege
sen sérülnek a bentlakók emberi jogai.
Bass László (szerk.): Amit tudunk és amit nem… Az értelmi fogyatékos emberek helyzetérôl magyarországon. Budapest, kézenfogva Alapítvány, 2008.
Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány: Beszámoló az ellátottjogi képviselôk 2006. évi munkájáról. Budapest, BEgyk, 2007.
Freyhoff, Geert – Parker, Camilla – Coué, Magali – Greig, Nancy: Included in society.
Eredmények és ajánlások az európai kutatás a fogyatékossággal élô emberek
alternatív, közösség alapú, lakóotthoni elhelyezésével kapcsolatosan. Hn., ECCl, 2004.
Gombos Gábor – Kismôdi Eszter – Pethô Katalin: Az ellátottak emberi jogai
a pszichiátriai betegek otthonában. Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum. Budapest, 2001.
Kozma Ágnes: Az intézetben élô értelmi fogyatékos emberek helyzete. In: Bass lászló (szerk.): „Amit tudunk és amit nem…” Az értelmi fogyatékos emberek helyzetérôl magyarországon. Budapest, kézenfogva Alapítvány, 2008. 157–177. o.
Beszámoló az állampolgári jogok országgyûlési biztosának és általános helyettesének 2005–2008. évi tevékenységérôl. Budapest, országgyûlési Biztos Hivatala, 2006–2009.
Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum: utánkövetô vizsgálat Az ellátottak emberi jogai a pszichiátriai betegotthonokban címû 2001-es tanulmány alapján. Elemzés. Budapest, Pszichiátriai érdekvédelmi Fórum, 2008.
A kiscsoportos lakóotthonok vonatkozásában fontos hangsúlyozni, hogy azok az esetek túlnyomó részében az intézmények kerítésrácsain belül vagy az intézmé
nyek irányítása alatt mûködnek. Mindez azt jelenti, hogy a fogyatékos személyek lakóotthonai tekintetében regisztrálható – nem jelentéktelen – számszerû növe
kedés nem értékelhetô egyértelmû elôrelépésként: nagyon sok esetben a nagy létszámú intézményekhez kapcsolódó privilégiumokról és kiváltságokról van szó, amelyek valójában nem tekinthetôk közösségi ellátási formáknak.4
lAkók BesorolÁsA
lAkhAtÁs típusA
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008
pszichiátriai betegek
Intézet 8124 7939 7877 7752 7843 7888 7902 7899 7943
lakóotthon 9 23 83 137 122 186 230 254 310
Összesen 8133 7962 7960 7889 7965 8074 8132 8153 8253
Fogyatékosok Intézet 15223 15122 15304 15264 15157 15225 15084 15150 15027
lakóotthon 123 317 524 772 969 1062 1183 1307 1378
összesen
e
15346 15439 15828 16036 16126 16287 16267 16457 164051. táblázat: Bentlakásos
4. Bugarszki zsolt – Eszik orsolya – soltész ágnes – sziklai István:
„Egy lépés elôre, kettô hátra”.
Verdes Tamás: „A ház az intézet tulajdona”. A nagy létszámú intézmények lebontásáról, modernizálásáról és humanizá-lásáról. Esély, 21, 3, 92–114., 2009.
Hiányzó közösségi ellátások
A nagy létszámú intézmények dominanciája mellett a hazai fogyatékosságügy másik fontos jellemzôje a közösségi alapú szolgáltatások szinte teljes hiánya. A nem intézményekben lakó értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élô személyek számára alig található olyan szolgáltatás, amely a helyi közösségben való életvezetésben segítené ôket.
Fogyatékos személyek számára mindösszesen 4490 férôhely áll rendelkezésre fogyatékosok nappali intézményében, a családokat segítô szolgáltatások palettája szin-te szin-teljes egészében hiányzik, vagy az érintettek azokat nem tudják igénybe venni.
2006/2007ben egy kérdôíves adatfelvétel során az értelmi fogyatékos személyek
kel egy háztartásban élô családok 80%a válaszolta azt, hogy nem vett igénybe semmilyen önkormányzati szolgáltatást. A mentális zavarokkal élô emberek közül 2008ban az ország 30 pontján mindösszesen 1312 fô vehetett igénybe nappali el
látást, a közösségi ellátásban 5455 fô jelent meg, pszichiátriai betegek átmeneti ott
honában 65 fô számára biztosítottak lakhatást.5 A fogyatékos és mentális zavarokkal élô személyek támogatásának feladata ezért teljes egészében a családokra hárul.
Aggodalomra ad okot az, hogy 2009. január 1tôl a fogyatékos személyeknek nap
pali szolgáltatást nyújtó intézményeket csak a 10 ezer fônél magasabb lélekszámú településeken kell fenntartani, ellentétben a korábbi 3 ezer fôs létszámhatárral;
továbbá az is, hogy a pszichiátriai betegeknek nyújtott közösségi ellátások kikerül
nek a kötelezôen nyújtandó önkormányzati szolgáltatások körébôl.
2. táblázat: közösségi ellátások szolgáltatóinak és felhasználóinak száma Magyarországon 2008-ban (ksh 2009)
5. Bass lászló (szerk.): „Amit tudunk és amit nem…” Az értelmi fogyatékos emberek helyzetérôl
6. Indoklás a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 2008. január 1-tôl életbe lépô módosításához.
szolgÁltAtÁs típusA FelhAsznÁlók szolgÁltAtók
Fogyatékosok nappali ellátása 4490 179
pszichiátriai betegek nappali ellátása 1312 30
közösségi ellátás pszichiátriai betegek részére 5455 –
támogató szolgáltatás 19350 –
Fogyatékos személyek átmeneti otthona 65 21
pszichiátriai betegek átmeneti otthona 231 4
”
Az önkormányzati kötelezô feladatok rendszere jelentôs átalakításon megy keresztül. Jelenleg az önkormányzatok kötelezô feladataiknak eltérô mennyiségi és minôségi mutatók alapján tesznek eleget. A forrásokkal való hatéko-nyabb gazdálkodás, illetve a mozgástér növelése érdekében szükséges egyrészt egyes szolgáltatások esetében a lakosságszám-határok módosítása, másrészt egyes kötelezô feladatok fakultatívvá tétele. Ez a változás érinti a nap-pali ellátást, amely csak 10 000 lakostól lesz kötelezô feladat a jelenlegi 3000 helyett, azzal a kivétellel, hogy az idôsek nappali ellátása továbbra is kötelezô feladat marad a 3000 fô feletti önkormányzatok számára. módosul a kötelezô feladatot meghatározó létszámhatár az átmeneti elhelyezést nyújtó ellátások esetében is, 10 000 fôrôl 30 000 fôre emelkedik. A támogató szolgáltatás, valamint a közösségi ellátások nyújtásának kötelezett sége. 2009.
január 1-jétôl megszûnik, de mint törvényben meghatározott tartalmú szociális szolgáltatások továbbra is megma-radnak, finanszírozásuk valamennyi fenntartó számára egységes módon, a tényleges szükségletek figyelembevételével, pályázat útján valósul meg.6
Mivel a családoknak maguknak kell ellátniuk a sokszor huszonnégy órás teendôket, elveszítik munkájukat, s ez elszegényedéshez és elszigetelôdéshez vezet, miközben mind jobban állami juttatásokra szorulnak. Mivel azonban közülük sokan félnek bentlakásos intézménybe utalni családtagjaikat, inkább úgy döntenek, hogy vállal
ják az elszegényedést és a társadalomból való kirekesztôdést.
rElEVáns PolItIkák, strAtégIák
Törvényes szabályozás Magyarországon, költségvetési pénzek felhasználása
A magyar országgyûlés 1998ban fogadta el a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt. A jogszabály 29. § (5) bekezdése értelmében
…a fogyatékos személyek számára tartós bentlakást nyújtó intézményeket fokozatosan, de legkésôbb 2010. január 1-jéig át kell alakítani oly módon, hogy az önálló életvitel-re személyi segítséggel képes fogyatékos személyek ellátása kisközösséget befogadó lakó-otthonban történjen, továbbá az arra rászoruló súlyos fogyatékos személyek számára humanizált, modernizált intézményi ellátást kell biztosítani.
Egy évvel késôbb fogadta el az országgyûlés az Európai Szociális Karta Kihirde
tésérôl szóló 1999. évi C. törvényt. Az egyezmény 15. cikke a következôképpen fogalmaz:
A fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek szakmai képzéshez, rehabilitációhoz és újrabeilleszkedéshez való joguk tényleges megvalósulásának biztosítása érdekében a Szerzôdô Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy 1. megfelelô intézkedéseket tesz-nek a képzési lehetôségek biztosítására, ahol szükséges, ott a köz- vagy magánjellegû speciális intézmények bevonásával is; 2. megfelelô intézkedéseket tesznek a fizikailag fogyatékos személyek munkába állására, mint speciális munkakeresô szolgáltatások lét-rehozása, lehetôségek teremtése a védett foglalkoztatásra és a munkaadók ösztönzése fizikailag fogyatékos személyek alkalmazására.
1999 és 2010 között a magyar állam a fogyatékosságügyi törvény és az Európai Szociális Karta által elôírt kötelezettségeivel ellentétes politikát folytatott.
Magyarország 1998 és 2006 között a központi költségvetés terhére 23 milliárd forintot fordított a nagy létszámú bentlakásos otthonok felújítására és új nagy létszámú intézmények építésére.7 Ezzel szemben 1998 és 2010 között a kiscso
portos lakóotthonok fejlesztésére, lakóotthoni szolgáltatások kialakítására költött központi források nem érték el az egymilliárd forintot sem.
Hiányzó kormányzati stratégia
Akadályozta a reform megindulását az is, hogy a kormányok nem készítették el az intézménytelenítéshez és a közösségi alapú szolgáltatások kialakításához szük
séges stratégiai dokumentumokat és ütemterveket. 2007ben és 2008ban két, 7. kézenfogva Alapítvány (szerk.):
szakértôi anyag a fogyatékos emberek számára tartós bentlakást nyújtó intézmény-rendszer átalakításához. Budapest,
kézenfogva Alapítvány, 2008.
a szociális ügyekért felelôs minisztérium megbízásából készített tanulmány látott napvilágot: a tanulmányok elemezték ugyan a reform lehetséges megoldási módo
zatait és annak költségigényét, azonban nem tettek konkrét javaslatokat a szüksé
ges teendôk tekintetében.8
Számos hazai civil szervezet és szakmai mûhely tiltakozása nyomán a Szociális és Munkaügyi Minisztérium 2009. novemberében egy a civilekkel kötött megállapo
dásban vállalta, hogy 2010. január 1ig elkészíti a szükséges stratégiai dokumentu
mot, azonban ezt a vállalását 2010. március 31ig nem teljesítette.
Új törvényi elôírások az intézménytelenítésrôl
2010. január 1én lejárt a fogyatékosságügyi törvényben rögzített, az intézmény
telenítés kapcsán megszabott határidô. Mivel az intézményrendszerben eddig lát
ható és érzékelhetô változás nem történt, a jogalkotó arra kényszerült, hogy új határidôt állapítson meg, és módosítsa a fogyatékosságügyi törvényt. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI.
törvény 2010. 17. §a március 16án az alábbiak szerint módosult:
(1) A fogyatékos személynek joga van a fogyatékosságának, személyes körülményeinek megfelelô – családi, lakóotthoni, intézményi – lakhatási forma megválasztásához. (2) A fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó, 50 fônél nagyobb férôhely-számú szociális intézmények kiváltására a (3)–(5) bekezdésben foglaltak szerint kerül sor. (3) 2013. december 31-éig legalább 1500 fô fogyatékos és pszichiátriai beteg sze-mélynek ellátást nyújtó intézményi férôhely kiváltásához az európai uniós társfinan-szírozással megvalósuló fejlesztési programok nyújtanak támogatást. (4) A (3) bekezdés szerint kiváltásra nem kerülô intézményi férôhelyek kiváltására az Országgyûlés 2010.
december 31-éig ütemtervet fogad el a kötelezettek és a végrehajtás határidejének rögzí-tésével. (5) A kiváltást a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, a Fogyatékossággal élô személyek jogairól szóló egyezmény 19. cikkében meghatározottak figyelembevételével kell végrehajtani.”
A jelenleg érvényben lévô szabályozás értelmében tehát az országgyûlésnek 2010.
december 31-ig kell meghatároznia a bentlakásos intézmények kiváltásához rendelt határidôt, valamint elkészíteni a reform részletes ütemtervét és stratégiáját.
Az országgyûlés kötelezettséget vállalt arra, hogy 2013ig az európai fejlesztési források terhére 1500 bentlakásos otthoni férôhelyet tagol ki, valamint a jogsza
bályban hivatkozott az Egyezmény 19. cikkére, és rögzítette, hogy az intézmény
rendszer reformját annak figyelembe vételével kell elvégezni. A jogszabály mó
dosítását beterjesztô javaslat indoklása egyértelmûvé teszi, hogy a nagy létszámú intézmények kiváltását nem csak a fogyatékos, hanem a pszichiátriai beteg szemé
lyek vonatkozásában is értelmezni kell.
Az országgyûlés ugyanekkor módosította a szociális igazgatásról és a szociális el
látásokról szóló 1993. évi III. törvényt, ennek 57. §a (3) bekezdésében rögzítette, hogy „2011. január 1-jét követôen fogyatékos személyek ápolást-gondozást nyújtó intézményi ellátása céljából új férôhelyet csak lakóotthoni formában lehet létrehozni.”
8. skultéty lászló (szerk.):
A kastélyotthonokban mûködô felnôtt fogyatékos bentlakásos intézményei kiváltása lakó-otthonokkal – gazdaságossági számítások. Budapest, gkI, 2007.
A 129. §ba új elemként került be, hogy „fogyatékos személyek ápolást-gondozást nyújtó intézményeinek címzett támogatással történô beruházása esetén kizárólag az ötven fônél nagyobb férôhelyszámú intézmény kiváltása támogatható.”
A rendelkezés pozitív eleme, hogy a fogyatékos személyek ápológondozó ott
honai tekintetében a jogalkotó meg kívánja állítani az intézmények további nö
vekedését, s ezt költségvetési források elzárásával is nyomatékossá kívánja tenni.
Mindazonáltal aggályosnak tekinthetô az, hogy a rendelkezés nem tesz említést a pszichiátriai beteg személyek intézményeirôl, valamint a fogyatékos személyek rehabilitációs otthonairól sem.