Bár a fenti jogszabályok elvi szinten jelentôs védelmet nyújtanak a fogyatékos
sággal élô személyek egészségügyi ellátással kapcsolatos jogaikkal összefüggésben, az egyes szolgáltatásokat rögzítô, illetve a finanszírozást biztosító rendelkezések jelentôs diszkriminációt teremtenek a mindennapi élet számos területén. Így pél
dául a siket és nagyothalló emberek a gyógyászati segédeszköz ellátásban jelentôs hátrányt szenvednek. Az egészségügyi jogszabályalkotás minden fogyatékossági csoportot diszkriminál azzal, hogy a részükre biztosított gyógyászati segédeszközök árából igen magas önrészt követel meg.
A 2006 végén elindított egészségügyi reform keretében az Országos Egészség
biztosítási Pénztár (OEP) bejelentette a gyógyászati segédeszköz kassza drasz
tikus csökkentését. 2007. július 1-én megjelent és hatályba lépett az új, összevont társadalombiztosítási lista következményeként 482%-kal megnövekedett betegtérítési díj, beszûkült a közgyógyellátási lista, elavult készülékek még mindig a listán ma
radtak, ezzel szemben az új termékek (a rendkívül magas illeték miatt) nem kerül
tek fel a listára – mindez növelte az ellátatlan nagyothallók számát. A támogatási szint csökkenése a szakmai protokoll betartását lehetetlenné teszi, ami az ellátás színvonalának romlását eredményezheti.
2009. július 19én kelt levelében dr. Hegedûs Lajos, a MEOSZ elnöke, a FESZT ügyvezetô alelnöke módosító indítványokat fogalmazott meg a gyógyászati segédesz-köz ellátás tervezett átalakításával kapcsolatosan.11 A levél azután került kiküldésre, miután világossá vált, hogy a kormány – az egyeztetések ellenére – figyelmen kí
9. 10/2006. (II. 16.) OGY határozat az új Országos Fogyatékosügyi miniszter, dr. kiss Péter társadalmi kapcsolatok minisztere, és dr. oszkó Péter Pénzügyminiszter.
megjelent a mEosz weboldalán:
www.meoszinfo.hu/hir_0897.php
”
A nagyothallók hallókészülék ellátásában 70%-os a támogatási arány, ráadásul nem a legfejlettebb eszközöket támogatják, így sérül az esélyegyenlôség. mind a siket, mind a nagyothalló ellátotti kör nehezen fér hozzá azokhoz az eszközökhöz, amik az önálló életvitel megvalósulásához szükségesek. A hatályos jogszabályok szerint most ezeket az eszközöket az egészségügyi ellátás keretében lehet megkapni. A különbözô villogó és hangjelzô berendezések, hangosítók, kommu-nikációs szoftverek köre igen szûk és alacsony szinten támogatott.10
vül hagyta az érdekvédelmi szervezetek javaslatait, és az átalakítás a betegterhek jelentôs (10%os) növekedésével jár. Az elnök a segédeszköz ellátásban a rehabi
litációs elv érvényesítését szorgalmazza, az alábbiak szerint: jusson minden rászo
rult hozzá egy alapellátást biztosító eszközhöz; a tanuló, vagy munkaképes korú, az átlagnál jobb eszközzel, jó hatásfokkal rehabilitálható emberek jussanak hozzá az átlagosnál jobb, korszerûbb, a rehabilitációjukat átlag felett biztosító eszköz
höz. A kormány tervezete ehhez képest kor szerint diszkriminál, miszerint a nyug-díjkorhatár feletti (65 év) embereknél nem támogatja a segédeszköz ellátást. Ráadásul még egy akadályt gördít az igénylô elé: az ilyen eszközök felírhatóságának felté
tele az akadálymentes környezet. Miután nemzetközi és hazai törvények írják elô az állam számára az akadálymentes környezet biztosítását, meglepô, hogy mégis az állampolgárokon kéri számon annak teljesítését.
A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az Egyezmény által támasztott „ingye
nes vagy megengedhetô árú” követelményt sok érintett tekintetében nem elégíti ki a magyar egészségügyi finanszírozási rendszer.
A hozzáférhetôség az Egyezmény szerint kifejezetten magában foglalja a földrajzi hozzáférhetôséget is. A magyar ellátórendszer éppen ellenkezô elôjelû tendenciákat mutat: az ellátó szervezeti egységek ritkítása van folyamatban. Ezt a tenden ciát némileg kompenzálja a fentiekben említett utazási hozzájárulás, ám ezt a támo gatást a jogszabály nem személy, hanem ellátásspecifikusan adja, tehát egy fogya tékosság
gal élô felnôtt más ellátás igénybevétele során nem veheti igénybe azt. Továbbra is szabály, hogy az egészségügyi alapellátást mindenki a lakóhelyén vehesse igénybe (Eütv. 88. §), a szakellátások viszont nagyobb körzetek szerint pozícionáltak.
Az értelmi fogyatékossággal élôk esetében például a fogászati és nôgyógyászati ellátás okozza a legnagyobb problémát. A fogászati ellátást érintô gyakorlati tapasztala
tokat az ÉFOÉSZ az OBHhoz benyújtott indítványában összegezte:
A hátrányos megkülönböztetést az is megalapozza, hogy azonos tartalmú, színvona-lú, minôségû ellátások egészséges személyek esetében térítésmentesen, vagy ha az ellá-tás térítéshez is kötött – mivel nincsenek speciális szükségletek melyeket az ellátottnak meg kellene fizetnie –, lényegesen kevesebb térítési díjjal biztosítottak. Finanszírozási szerzôdések hiányában minden egyes fogászati beavatkozás esetén a speciális feltételeket és az ezzel járó költségeket a családoknak kell megfizetniük.12
A konkrét panaszt az ÉFOÉSZ a több száz hasonló panasz egyéb elemeivel is kiegészítette, amelyek a következôk: „a fogászati kezeléseknél gyakori az orvosok szempontjából egyszerûbb, altatással történô ellátás, akkor is, ha erre számos esetben nem lenne szükség, az altatás pedig jelentôs kockázattal jár; kevés a fogmegtartó kezelés értelmi fogyatékossággal élô személyek számára.
Az egyenlô bánásmód követelményét a magyar állam, a hatósági jogkört gya
korló szervezetek (Országos Egészségügyi Pénztár [OEP], Regionális Egészség
ügyi Pénztár [REP]), az egészségügyi ellátást nyújtó szolgáltatók (kórházak, szak rendelôk), jogviszonyaik létesítése során, jogviszonyaikban, eljárásaik és in
tézkedéseik során kötelesek lennének megtartani.13 12. Az Állampolgári Jogok
Biztosának vizsgálata az ÉFOÉSZ beadványával kapcsolatban folyamatban van.
13. 2003. évi CXXV. tv. 4. § a), c) és k) pont
Az Országgyûlési Biztosok Hivatala (OBH) a 2009. év folyamán vizsgálta a több
nyire fogyatékossággal élô betegek által használt gyógyszerek (Doxilek, Doxi
um) törlésének szükségességét az OEP támogatási listájáról.14 Az egészség
ügyi miniszter a támogatás megszüntetését azzal indokolta, hogy nem igazolt a Doxilek és a Doxium gyógyszerkészítmények használatának költséghatékonysá
ga, a fenti készítmények helyett azonban nem vettek fel azonos hatóanyagú gyógy
szert a listára. A biztos megállapította, hogy a készítmények társadalombiztosítási támogatásának megvonása sértheti a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról szóló (1998. évi XXVI.) törvény alapelveit, valamint az Egyezmény rendelkezéseit. A fenti intézkedés által csorbulhat az Alkotmány által garantált a lehetô legmagasabb szintû testi és lelki egészséghez való jog is.
A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlôségéért Közalapítvány (FSzK) 2010 már
ciusában új akkreditált képzési programokat indított az Egészségügyi Szakképzô és Továbbképzô Intézet támogatásával az egészségügyben dolgozó szakemberek számá-ra.15 A képzések célja, hogy az egészségügy legkülönfélébb területein dolgozó kol
légákat segítse mindennapi munkavégzésük során bemutatva számukra a fogyaté
kos emberekkel kapcsolatos bánásmód és kapcsolatteremtés legfrissebb gyakorlati ismereteit. A program olyan témákat ölelt fel, mint „sajátos ellátási igényû pácien
sek az egészségügyi ellátásban”, „esélyteremtô kapcsolati tréning”, és „kommuni
kációs hídépítés ép és fogyatékos emberek között”.
Az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) részérôl történtek erôfeszítések a szolgáltatásokhoz való egyenlô hozzáférés biztosítása érdekében: 2010ben olyan szolgáltatást indított internetes, illetve telefonos elérhetôséggel, ahol a látás-sérült személy tájékoztatást kap a gyógyszeres dobozokban található betegtájékozta
tókról. Az OGYI vakbarát internetes oldalán kívül a Béres Gyógyszergyár nyújt akadálymentes tájékoztatást, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségénél (MVGYOSZ) pedig Brailleformátumú tájékoztató igényelhetô. Emellett a Vakok és Gyengénlátók SzabolcsSzatmárBereg Megyei Egyesülete jelezte, hogy vál
10000 megfelelô korú lakosra
14,9 17,3 14,3 15,6 11,9 19,9 13,812,113,38,8 9,7 7,9 8,7
SZÁZALÉKPONT FÔ /10 000 LAKOS
lalja az Északalföldi régióban élô vak emberek részére a kért betegtájékoztatók pontírású változatának elkészítését.16
Nemcsak finanszírozási problémák, hanem egyes szolgáltatásokat rögzítô jogsza-bályok is jelentôs diszkriminatív hatással bírnak. Így a reprodukciós eljárások változatlanul csak teljes cselekvôképességgel bíró személyek számára állnak rendelkezésre (ld. bôvebben a 23. cikkben), és továbbra is jelentôs anomáliák tapasz
talhatók a pszichiátriai betegek gyógykezelése terén (ld. bôvebben 15. cikk)
Magyarországon európai viszonylatban fejlett terhesgondozási ellátás áll rendel
kezésre, amelynek komplex egészségügyi szolgáltatásként célja „az állapotos nô egészségének megôrzése, a magzat egészséges fejlôdésének és egészségesen születésének elôsegítése, a veszélyeztetettség és a szövôdmények megelôzése, illetve megfelelô idôben történô felismerése, valamint a szülésre, a szoptatásra és a csecsemôgondozásra való felkészítés.” A betegségek korai felismerését, illetve megelôzését célzó egészség
ügyi szolgáltatások és szûrôvizsgálatok a kötelezô egészségbiztosítás keretében vehetôk igénybe, a 51/1997. (XII. 18.) NM rendeletnek megfelelôen.
A szûrôvizsgálatokkal kapcsolatosan gyakorta fogalmazódik meg kritikaként, aho
gyan az UNICEF firenzei kutatóközpontjának jelentése is kiemeli, hogy „az újszü-löttek és a csecsemôk rendszeres orvosi vizsgálata ellenére, gyakran nem diagnosztizálják a fejlôdési vagy viselkedési rendellenességeket. Ha azonban egyszer megállapították a fogyatékosságot, ezt ritkán módosítják. Különösen igaz ez azokra a gyermekekre, akiket
»nevelhetetlennek« nyilvánítanak és bentlakásos intézményekben helyeznek el.”20
Az autizmus spektrumzavarban szenvedô gyermekek diagnosztizálásával kapcso
latban problémát jelent az, hogy „megfelelôen felszerelt, képzett személyzettel és stan-dard diagnosztikai eszköztárral rendelkezô diagnosztizáló helyek száma nagyon kevés.
Ezeken a helyeken gyakoriak a hosszú várólisták. Elôfordulhat, hogy a gyermekek különbözô diagnosztizáló helyeke, eltérô diagnózist kapnak, vagy hosszan húzódik a diagnózis megállapítása”21
Magyarországon a korai fejlesztés minôsége nem egységes, a központok száma nem elégséges. A hazai és külföldi fejlesztéssel foglalkozó szakemberek tapasztalatai alapján, a korai fejlesztés akkor a leghatékonyabb, ha a gyermeknek pontos és minél korábbi életkorban megállapított diagnózisa van, ha a korai fejlesztô prog
ram komplex és folyamatos, valamint, ha az ellátás család és a lakókörzet igényeihez alkalmazkodik. Ezek a programok az egészségügyi, pedagógiai és szociális ellá
16. MVGYOSZ:
19. Benkó Boglárka, Fiala János és Gombos Gábor: MDAC tanulmány
”
ugyancsak az Egyezmény 25. cikkével ellentétes a kényszergyógykezelés gyakor lata, mely szerint a tagállamok:„biztosítják a fogyatékossággal élô személyek számára kifejezetten fogyatékosságuk miatt szükséges egészségügyi szol-gáltatásokat”. A kényszergyógykezelés a Büntetô törvénykönyv szerint a kóros elmeállapotuk miatt nem büntethetô bûnelköve tôkkel szembeni intézkedés.17 A „kóros elmeállapotú” elkövetôk számára az Igazságügyi megfigyelô és Elmegyógyító Intézet (ImEI) az egyetlen fenntartott intézmény, így kizárólag az ImEI-ben végezhetô kényszergyógy-kezelés.18Ez esetben az egészségügyi szolgáltatás nem a fogyatékosság enyhítését/segítséget jelent, mivel semmilyen mértékben sem veszi figye lembe a betegségbôl eredô szükségleteket, hanem mint büntetés nehezedik a betegekre.19
tások egyénre szabott ötvözetével segítik a csecsemôk és kisgyermekek minél harmonikusabb fejlôdését, növelve társadalmi inklúziójuk esélyeit.22
Az 1990es évek elejétôl a Budapesti Korai Fejlesztô Központ munkatársai folya
matosan egyeztettek az Egészségügyi, a Szociális, és az Oktatási Minisztériummal a korai fejlesztés ügyének megoldása érdekében, de egyedül az Oktatási tárca tette magáévá a feladatot. 1996ban nevesítette a korai fejlesztést az oktatási törvény-ben,23 alapvetôen a gyógypedagógiai ellátásra koncetrálva, hiányzik azonban a korai fejlesztô szakemberképzés.