Az élethez való jog az Alkotmány és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata1 sze-rint az emberi méltósághoz való joggal együtt legfontosabb alapjog a magyar jogrendben.
Az élethez veleszületett joga van a Magyar Köztársaságban minden embernek, tehát a fogyatékkal élô személyeknek is. E joggal szorosan összefüggésben kell vizsgálni a terhesség megszakítás, az eutanázia és a halálbüntetés hazai sza bályait.
E rendelkezéssel kapcsolatban aggályokat vet föl azonban a magzati élet védelmérôl szóló 1992. évi LXXIX. törvény.
A magzatvédelmi törvény lehetôvé teszi a terhesség megszakítását a magzat orvo
silag valószínûsített károsodása esetén az alábbi feltételek szerint:
• „a 12. hétig, ha a magzat orvosilag valószínûsíthetôen súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved (a jelenlegi orvosi szakmai álláspontot tükrözô vélemény alapján);
A részes államok újólag megerôsítik, hogy minden embernek elidegeníthetetlen joga van az élethez, és meghoznak minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élô személyek számára e jog má-sokkal azonos alapon történô hatékony élvezetét.
10 . CIKK
1. Alk. 54. § (1);
23/1990. (X. 31.) AB határozat;
64/1991. (XII. 17.) AB határozat.
• a 20. hétig – a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén a 24. hétig –, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínûsége eléri az 50%-ot;
• bármikor megszakítható a terhesség a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztet-hetetlen rendellenesség fennállása esetén.”2, 3
Kiterjedt alkotmánybírósági gyakorlat vonatkozik a terhesség megszakítás, mag
zatvédelem kérdéskörére. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, melyet több alkotmánybírósági határozatban megerôsített4 „a magzat jogilag nem ember, nem jogalany”. A magzat jogalanyiságának el nem ismerése azonban nem jelenti azt, hogy a magzati élet nem élvez alkotmányos védelmet. Ebben az esetben is meg
illeti a magzatot az a – nem abszolút – védelem, amelyet az élethez való jogból következôen az állam a megfogant, keletkezôben lévô emberi életnek is nyújtani köteles.
Súlyosan diszkriminatívnak minôsíthetô a szabályozás a fogyatékossággal rendelkezô magzatok esetében.
Látható ugyanis, hogy rendre szélesebb körben engedélyezi a jogszabály az abor
tuszt az egészséges magzatokhoz képest, amennyiben a magzaton kevésbé súlyos vagy súlyosabb fogyatékosság mutatható ki. Ez a rendszer önkényesen különb
séget tesz az egészséges és a fogyatékos magzat között, ezzel pedig a születendô személyek élethez való joga között. Jóllehet a magyar alkotmányjog eleddig nem ismerte el a magzat jogalanyiságát, élethez való jogát, azonban a magzati élet al
kotmányos védelmének kifejezetten teret ad5 elismerve azt a biológiai evidenciát, miszerint a megszületett ember élete a magzati élet folytatása.
Ezt a logikát követve az élethez való jog diszkriminációmentes biztosítása megköveteli, hogy a magzatok között se tehessünk önkényesen különbséget fogyatékosságuk okán.
Ez a joglogikai érvelés alátámasztható a gyakorlat tapasztalataival is, mely szerint a méhen belüli orvosi vizsgálatok tökéletlensége gyakran pontatlan diagnózi
sokhoz vezet, így akár egészséges magzatok is áldozatul eshetnek a megengedô abortuszszabályoknak.
Mindenképpen hangsúlyt kell annak a megfontolásnak adni, miszerint a fogyatékos-sággal rendelkezô magzat ugyanolyan értékes, mint az egészséges. Ennek az elvnek a jogszabályi kifejezése a – már megszületett – fogyatékossággal élô személyeket érintô társadalmi értékítélet anomáliáinak kiküszöbölésében is segítene.
A fogyatékossággal élô magzatok szüleinek nehézségeit más módon kell kompen
zálni (pl. családsegítô anyagi, felvilágosító, intézményi stb. szolgáltatások útján), de semmiképpen sem az élethez való jog diszkriminatív korlátozása útján.
Az egészségügyrôl szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) passzív eutanáziával kapcsolatos rendelkezései az ellátás visszautasításának jogát két esetben teszi lehetôvé.
2. A magzati élet védelmérôl szóló 1992. évi LXXIX. törvény 6. §
3. Emberi jogok. Igen!
A fogyatékossággal élô személyek jogai. képzési kézikönyv.
sInosz, Budapest, 2009. 105. o.
4. 64/1991. AB határozat.
5. 48/1998. AB határozat.
”
Az Állampolgári jogok országgyûlési Biztosa 2001-ben vizsgálatot folytatott egy pszichiátriai betegek otthonában, ahol sorozatos és az egyik beteg halálát okozó tûzesetek történtek. A cselekvôképességet kizáró gondnokság alatt álló, 35 éves férfit éjszakára egy lelakatolt hálós ágyban helyezték el, ahonnan nem tudták kimenteni. A vizsgálat megállapította, hogy „a beteget nem lehetett volna hálós ágyban elhelyezni, továbbá a jelentôs zsúfoltság és a lét-számhiány közvetlenül veszélyezteti a gondozottak és a személyzet élethez való jogát.”8
Az egyiket a 20. § (2) bekezdése szabályozza. Eszerint: „A beteg minden olyan ellátást, amelynek elmaradása esetén egészségi állapotában várhatóan súlyos vagy maradandó károsodás következne be csak közokiratban vagy teljes bizonyító erejû magánokiratban utasíthat vissza.”
Az ellátás visszautasításának másik esete az életfenntartó vagy életmentô beavat
kozás, illetve ennek a visszautasítása (Eütv. 20. § [3] bekezdés). „Cselekvôképtelen vagy korlátozottan cselekvôképes beteg a törvény által fokozott védelemben részesül.
Esetükben azon egészségügyi ellátás, amelynek elmaradása esetén a beteg egészségi állapotában súlyos vagy maradandó károsodás következne be, nem utasítható vissza;
amennyiben a cselekvôképtelen és korlátozottan cselekvôképes beteg esetén az életfenn-tartó vagy életmentô beavatkozás visszautasítására kerül sor, az egészségügyi szolgál-tató keresetet indít a beleegyezés bíróság általi pótlása iránt. A bíróság jogerôs döntéséig az orvos köteles az ellátást folyamatosan biztosítani.”
„A halálbüntetés általános eltörlésérôl hazánkban az Alkotmánybíróság döntött 1990ben, úgy ítélve meg, hogy a halálbüntetés szabályozása alkotmányellenesen korlátozza az élethez és emberi méltósághoz való jog lényeges tartalmát.”6 Az Al
kotmánybíróság indoklásában kiemelte, hogy az emberi élethez és méltósághoz való jog mint abszolút értékhez való jog korlátot jelent az állam büntetôhatalmával szemben.
Az élethez való jog szorosan kapcsolódik más jogokhoz is, így az egészséges kör
nyezethez való joghoz, az egészségügyi jogokhoz.
Az élethez való jog megítélésével kapcsolatosan fontos továbbá kiemelni az ál
lam azon kötelezettségét, hogy megfelelô intézkedéseket tegyen annak érdekében, hogy a fogva tartottak és személyi szabadságukban egyéb módon korlátozott sze
mélyek élethez való joga ne sérüljön. További kiemelt követelmény ezen alkot
mányos jog érvényesülésének szempontjából azon állami kötelezettség, hogy sze
mélyi szabadságukban korlátozott személyek halála esetén hatékony, és nyilvános vizsgálat kerüljön lefolytatásra.7
Kiemelt fontossága van az élethez való jog ezen megközelítésének a fogyaté
kossággal élô személyek viszonylatában, számos esetben kerül sor halálesetekre a különbözô szociális, pszichiátriai intézményekben, azzal, hogy az ezekben az ügyekben lefolytatott vizsgálatok gyakran nélkülözik a nyilvánosságot, a felelôsök megnevezését és felelôsségre vonását.
6. Emberi Jogok Igen!
A fogyatékossággal élô személyek jogai. képzési kézikönyv.
sInosz, Budapest, 2009. 105. o.
7. Akkoc v. turkey /EctHr, 2294/7/98, 2000. október 10.;
Edwards (Paul and Audrey) v. The United Kingdom /EctHR, 4677/99, 2002. március 14.
8. Emberi Jogok Igen!
A fogyatékossággal élô személyek jogai. képzési kézikönyv.
sInosz, Budapest, 2009.
E jogok, jogosítványok érvényesülését ma még korlátozza a jogérvényesítés lehetôségeinek nehézkessége, esetenként lehetetlensége, sokéves idôigénye, az áldozat biztonságának garancia hiánya, a támogató szemlélet hiánya.
Az élethez való jogot segítô ellátásokról a 28. cikkben olvashatnak.
ÖsszEgzés
Magyarországon a fogyatékossággal élô emberek élethez való joga számos pon
ton jogilag biztosított, de számos ponton a jog nem nyújt kellô biztosítékot vagy a jogszabályok elégtelensége vagy amiatt, hogy az adott területen alapvetôen jogszabályok nem nyújthatnak biztosítékot.
A fent leírtak során e korlátok közül elsôsorban a jogszabályok miatti létbizonyta
lanságokat vettük sorra.
Súlyosan diszkriminatívnak minôsíthetô a szabályozás a fogyatékossággal rendel
kezô magzatok esetében (magzatvédelmi törvény).
Az egészségügyi ellátásnak, ezen ellátás visszautasításának és az eutanáziának a joga biztosítékot nyújt minden magyar állampolgárnak kivéve a jelenleg gondnokság alatt élô 80 000 embert.
Sérül a fogvatartott emberek joga.
Közvetve még számos tényezô, jogszabály, ellátási hiány miatt alapvetôen sérül az élethez és méltósághoz való jog, ezeket azonban, az elôítéletek miatti sérelem kivételével a Szociális biztonságról szóló 28. cikkben fejtjük ki részletesen.
AJánlások
• A magzatvédelmi törvény módosítása, amelyben a fogyatékossággal születendô magzatról csak az életre nem képes esetben dönthessen az édesanya. Fogyaté
kosság esetén kötelezôen meghallgatandó szakmai testület segítse a lehetôségek optimális számbavételét, döntését. Adott esetben a bizottság vállalhassa át a születendô magzatról való állami gondoskodást;
• Mindenképpen hangsúlyt kell annak a megfontolásnak adni, miszerint a fogya
tékossággal rendelkezô magzat ugyanolyan értékes, mint az egészséges. Ennek az elvnek a jogszabályi kifejezése a – már megszületett – fogyatékossággal élô személyeket érintô társadalmi értékítélet anomáliáinak kiküszöbölésében is se
gítene. A fogyatékossággal élô magzatok szüleinek nehézségeit más módon kell kompenzálni (pl. családsegítô anyagi, felvilágosító, intézményi stb. szolgáltatá
sok útján), de semmiképpen sem az élethez való jog diszkriminatív korlátozása útján;
• Az elôítéletek megváltoztatására hosszú távú programok, társadalmi be és elfogadást segítô lépések dolgozandók ki, elômozdítandó annak a közvéleke
désnek az átalakítását, miszerint a fogyatékos élet nem ugyanolyan értékes mint a fogyatékosság nélküli;
• Javasoljuk annak jogszabályban való rögzítését, hogy a személyi szabadságuktól megfosztott fogyatékossággal élô személyek halálának okát egy független és nyil-vános vizsgálat állapítsa meg.