Az egyén integritásának védelme jogszabályaink között számos helyen fellelhetô.
Ezek közül a legmagasabb rendû és egyben a legáltalánosabb az Alkotmány. Ebben biztosítják a magyar állampolgárok élethez, méltósághoz, egészséghez, a jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védel-méhez való jogát.
Az Egészségügyi törvény1 számos rendelkezése vonatkozik az egyén integritásának biztosítására. Így a „tájékozott belegyezéssel” kapcsolatban a törvény kimondja, hogy „a beteg jogosult a számára egyéniesített formában megadott teljes körû tájékozta-tásra. A tájékoztatásra joga van nemcsak a cselekvôképes, hanem a cselekvôképtelen és korlátozottan cselekvôképes betegnek a korának és pszichés állapotának meg
felelôen.” A törvény továbbá megteremti annak kötelezettségét, hogy „szükség ese
tén a tájékoztatáshoz lehetôség szerint tolmácsot vagy jeltolmácsot biztosítsanak.”
Az akadálymentes tájékoztatás joga ugyanakkor a gyakorlatban sokszor sérül, mellyel kapcsolatban korlátot részben a pénzügyi fedezet és a hozzáértô szakemberek hiánya és a kórházak-betegjogi képviselôk-szakemberek közötti kapcsolatrendszer gyengesége okozza. A tájékoztatáshoz való jog érvényesülése ugyanakkor nem alapozódhat az egészségügyi személyzet szubjektív megítélésére, így a korlátozottan cselekvôképes nagykorú személy véleményét nem az egészségügyi személyzet szubjektív megíté
lésén alapuló „lehetséges mértékig” szükséges figyelembe venni, hanem jogilag relevánsként kell kezelni.
A tájékozott belegyezés szempontjából ezért az Egészségügyi törvényben az egyenlô esélyû hozzáférést lehetôvé tevô tájékoztatás megadásának mérlegelés nélküli törvényes követelményének rögzítése szükségeltetik.
Súlyosan sérül Magyarországon az integritás elve azzal, hogy az egészségügyi szabályok következtében a nem-önkéntes gyógykezelés alatt álló személyek személyi szabadságának korlátozása automatikusan az egészségügyi jogokkal kapcsolatos önrendelkezés korlátozását is eredményezi. Az Egészségügyi törvény értelmében ha a beteg cselekvôképtelen vagy korlátozottan cselekvôképes, akkor az ô képviseletét ellátó személynek csak invazív beavatkozások esetén kell beleegyezését adnia a beavat-kozáshoz.2
Mivel a pszichiátriai gyógyszeres kezelés nem invazív beavatkozás, ezért ilyen esetben egyedül a kezelôorvos dönt annak alkalmazásáról. Ennek a szabályozásnak a megváltoztatását alkotmánybírósági beadványban kísérelték meg, arra hivatkoz
va, hogy ez sérti a pszichiátriai betegek integritását. Az Alkotmánybíróság azonban a 36/2000. (X. 27.) AB határozatban nem tartotta alkotmányellenesnek ezt a sza
bályozást. Úgy találta, hogy nincs olyan elvi ok, amely miatt a pszichiátriai bete
gekre más szabályok kellene hogy vonatkozzanak, mint más betegekre.
Minden fogyatékossággal élô személynek másokkal azonos alapon joga van fizikai és mentális integritásának tiszte-letben tartására.
17 . CIKK
1. 1997. évi ClIV. törvény az egészségügyrôl (Eütv.)
2. Invazív beavatkozás a „beteg testébe bôrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szem-pontból elhanyagolható kockázatot jelentô beavatkozásokat” (Eütv.
3. § m)
A fentiek alapján azonban látható, hogy létezik ilyen elvi ok, mégpedig az, hogy a pszichotrop gyógyszerek, noha nem invazívak, erôsen intruzívak. A hazai szabályo
zás, úgy tûnik, csak az invazív beavatkozásokat tekinti eléggé „komolynak” ahhoz, hogy alkalmazásukhoz mindenképpen beleegyezést (a betegét vagy képviselôjét) követeljen meg. Abból indul ki, hogy nem invazív beavatkozás esetén a beteget nem fenyegeti komoly veszély, ezért ilyenkor – nem cselekvôképes beteg esetén – pusztán az orvos döntése elegendô a kezelés elrendeléséhez. A pszichotrop gyógy
szerelésnek a beteg akarata ellenére történô alkalmazását etikailag bonyolítja, hogy e gyógyszereknek jelentôs mellékhatásaik vannak. Ebbôl következôleg könnyen elôfordulhat, hogy a „felvilágosított beteg – ismerve és betegtársainál tapasztalva mindezen mellékhatásokat – sok esetben húzódozik a gyógyszerek szedésétôl, mert úgy érzi, hogy azok esetleg rosszabb állapotba juttatják, mint a kezeletlen alapbeteg
ség. A magyar szabályozás nem tesz különbséget abból a szempontból, hogy a beteg belátási képessége eltérô lehet a két kérdés megítélésében: abban, hogy pszichiátriai betegsége miatt pszichiátriai intézménybe utalják, s abban, hogy már az intézetben különbözô javasolt kezelésekbe beleegyezzen vagy azokat elutasítsa”.
Vagyis Magyar országon hiányzik annak jogi elismerése, hogy a betegnek a nem önkéntes alapon történô pszichiátriai intézménybe való felvétele nem jelenti automatikusan azt, hogy akarata ellenére kezelésben lehet részesíteni.
„El kellene ismerni a nem önkéntesen felvett, de kezelésükkel kapcsolatban megfelelô belátási képességgel rendelkezô betegek jogát is arra, hogy pszichiátriai kezelést vissza-utasítsanak.” – írja Prof. Kovács József bioetikus tanulmányában.4
VéDElEm A kényszErstErIlIzálás és kényszEr ABortusz EllEn
Magyarországon a családtervezés céljából történô mûvi meddôvé tételt rendezô szabályok a széleskörû garanciális feltételek lefektetése mellett, bírósági eljárás kikötéssel engedélyezik a cselekvôképtelen személyek számára a mûvi meddôtételt akár hozzájárulásuk, beleegyezésük nélkül (lásd bôvebben a 23. cikket). Álláspon
tunk szerint ugyanakkor az egészségügyi jognyilatkozatok körén belül külön kell szabályozni és különösen szigorú garanciális intézkedéseket kell kialakítani a mûvi meddôvé tétel vonatkozásában. A garanciális elemeknek nem csak a gondnokság alatt álló emberek vonatkozásában kell érvényesülnie, figyelemmel kell lenni a támogatást igénylô, de gondnokság alatt nem álló személyekre is.
A mûvi meddôvé tétel nem tartozhat az általános egészségügyi tárgyú jognyilatkozatok körébe.
Itt önmagában nem érvényesülhet a gondnokgondokolt együttes döntése (kor
”
Ezzel ellentétes gyakorlat valósul meg többek között kanadában, ahol a bíróságok a nem-önkéntes gyógykezeléssel kapcsolatban meghozott döntéseik kapcsán a személyi szabadság korlátozásáról illetve az egészségügyi jogokkal kapcsolatos rendelkezési jog korlátozásáról elkülönülten döntenek.)33. Starson v. Swayze.
http://csc.lexum.umontreal.ca/
en/2003/2003scc32/
2003scc32.html
4. Prof. Kovács József: A nem önkéntes pszichiátriai kezelés és a véleményszabadság.
www.antidepresszans.
tenyek-tevhitek.hu/a-nem-onkentes-pszichiatriai- kezeles.htm
látozottan cselekvôképes személyek) és még kevésbé a gondnok önálló eljárása (kizáró gondnokság alatt állók). Feltétlenül szükséges ezért, hogy minden esetben egyedi bírósági döntés szülessen, a körülmények komplex, alapos mérlegelését követôen.
Mûvi meddôvétételre – értelmi fogyatékos személyek esetében szinte soha – nem az érintett személy kezdeményezésére kerül sor. A kérelmet az esetek döntô több
ségében nem az érintett személy, hanem a törvényes képviselôje nyújtja be. Nem attól kell tehát félni, hogy az érintett személy hoz meggondolatlan és visszafordítha-tatlan következményekkel járó döntést, éppen ellenkezôleg: állapotával visszaélve mások teszik meg helyette.
A bíróságoknak a mûvi meddôvé tételhez való hozzájáruláskor az alábbi szem
pontokat (is) mérlegelve kell döntést hoznia:
a) Mekkora a valószínûsége annak, hogy az érintett személy szexuális tevékenysé
get folytat, ill. teherbe esik;
b) A személy képességeinek fejlesztésével, rendszeres orvosi tanácsadással elke
rülhetôe a nem kívánt terhesség;
c) Más kevésbé drasztikus eszközökkel megvalósíthatóe a fogamzásgátlás;
d) A mûvi meddôvé tételt kezdeményezô vagy az azt támogató személy jóhiszemûe és érdekellentét nem álle fenn;
e) Mely intézkedés jelenti a nagyobb lelki sérülés kockázatát az érintett személy számára: ha teherbe esik és szül, vagy ha meddôvé teszik.
Soha nem engedélyezhetô a mûvi meddôvé tétel és éppen ezért ebben az ügycsoportban a gondnoknak nem lehet önálló eljárási joga:
1. eugenikai okokból;
2. kizárólag fogamzásgátló céllal;
3. a nemi erôszak következményeinek elkerülése érdekében;
4. jövôbeli problémák megelôzése érdekében;
Fenti alapelvek egyértelmû törvényi deklarása, és a bíróságok számára ilyen tartalmú jogértelmezési útmutatás biztosítása jelentheti csak a mûvi meddôvé tétellel kapcsolatos garanciák teljes érvényesülését.
FüggEtlEn FElülVIzsgálAtI szErVEzEtEk
Egészségügyi vonatkozású ügyekben számos mechanizmus építettek ki, és komp
lex felülvizsgálati rendszer került felállításra az egészségügyi jogok érvényesülé
sének biztosítása céljából. Az egészségügyi dolgozó felelôsségre vonásának mu
lasztása esetén lehet etikai, polgári jogi, vagy büntetô jogi jellegû út áll nyitva. Bár a szabályozás széleskörû és komplex mechanizmust állít fel, a rendszert számos kritika éri a gyakorlatban.
Ahogy Prof. Kovács József bioetikus állítja: „Magyarországon rengeteg az ellátással kapcsolatos panasz, amelynek egyszerûen nincs fóruma. Bíróság elé a »nagy ügyek«
kerülnek, a legtöbb ügy azonban nem nagy ügy, és ezekre ma sincs igazán megoldás.”
A betegjogi képviselet felállításának célja az volt, hogy a betegjogi képviselô be
tegek számára segítséget nyújtson a betegek jogainak védelme, a betegek jogainak betegekkel való megismertetése, és a jogérvényesítés terén. Függetlenségük garan
ciája, hogy nem állhatnak munkavégzésre irányuló jogviszonyban azzal az egész
ségügyi szolgáltatóval, amely az általa képviselendô betegek részére szolgáltat.
Etikai szabályszegés esetén az egészségügyben mûködô szakmai kamarákról szóló, 2007. január 1jén hatályba lépett 2006. évi XCVII. törvény alapjaiban vál
toztatta meg az addigi etikai felelôsségre vonás rendjét. Ettôl az idôponttól ugyanis megszûnt a kötelezô kamarai tagság. Ezzel párhuzamosan annak érdekében, hogy az etikai felelôsség ne üresedjék ki szankciók hiányában a Magyar Orvosi/Gyógy
szerész/Egészségügyi Szakdolgozói Kamara etikai tanácsa mellé szükség volt egy további, a nem kamarai tagok etikai ügyeit elbíráló szervezetre. Ez lett az Orszá
gos Etikai Tanács, illetve a megyei etikai tanácsok. Így kamarai tagok esetében az eljárás úgy alakul, hogy az adott kamara etikai tanácsa hoz elsô fokon döntést, azonban, ha fellebbezésre kerül sor, a kamara országos etikai bizottsága már csak kivételesen járhat el. Ha ugyanis a fellebbezés nem a kamarai tagságot felfüggesztô büntetésre irányul, hanem esetleg magát a tényállást vitatja az orvos, akkor másodfokon az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) keretében mûködô Országos Etikai Tanács jár el.
Nem kamarai tagok esetében elsô fokon a megyei etikai tanácsok járnak el, és az Országos Etikai Tanácshoz lehet fellebbezni.
A kiszabható szankciók egy elemben különböznek: míg az ÁNTSZ keretében mûködô etikai testületek a figyelmeztetést, megrovást és a mindenkori minimál
bér tízszereséig terjedô pénzbírságot alkalmazhatnak büntetésként szabhatnak ki, addig a kamarai etikai bizottság ezen felül még a kamarai tagság felfüggesztésével is élhet.
Az etikai bizottságok kizárólag a rendtartásban (az egészségügyi dolgozókra kötelezô szakmaietikai szabályrendszer) foglaltak megsértése esetén járhatnak el, ami tehát nem szerepel a rendtartásban, annak a megsértése nem lehet etikai vét
ség. Polgári jogi, büntetô jogi jellegû felelôsség megállapítására kizárólag a Magyar Köztársaság független bíróságai jogosultak.
A Közvetítôi Tanács azt hivatott szolgálni, hogy az egészségügyi szolgáltatást végzô intézmény és a beteg közötti jogvita peren kívüli egyezséggel záruljon.
Tagjait a felek a Magyar Igazságügyi Szakértôi Kamara által vezetett közvetítôi
”
„A Betegjogi, ellátottjogi és gyermekjogi közalapítványnál bejelentett esetek száma évrôl-évre emelkedik. 2004-ben 6750, 2005-2004-ben 8300, 2006-ban 7900, 2007-2004-ben 11250, 2008-ban pedig már 16600 panaszügy2004-ben jártak el a betegjogi képviselôk. Az esetek legnagyobb részében az egészségügyi ellátáshoz való jog sérült. Ezt az emberi méltóság és a tájékoztatás megsértése követte, amely egyben a betegek önrendelkezési jogának sérelmével is járhat.Az egészségügyi ellátáson belül a leggyakoribb a panasz a belgyógyászatokra, a pszichiátriai, a szülészeti-nôgyászati ellátásra és a sebészetekre.”5
5. Aszklépiosz-fórum.
2010. június 30.
http://aszklepioszforum.shp.hu/
hpc/web.php?a=aszklepioszforum
&o=betegjogi_kepviselet_qnxc
névjegyzékbôl jelölik ki. Ha az elsô üléstôl számított négy hónapon belül nem sikerül egyezséget kötni, a tanács az eljárást megszünteti. Amennyiben egyezség születik, az köti a feleket.
Az ÁNTSZ a keretében létrehozott etikai testületeken túl olyan szakmai hivatal, amely irányító, koordináló és felügyeleti feladatokat lát el a közegészségügyi, a járványügyi és igazgatási tevékenységek felett, valamint felügyeli az egészségügyi ellátást. Szankciói közé tartozik a figyelmeztetés, a bírságolás (már egészségügyi bírság is), valamint a mûködési engedély felfüggesztése visszavonása is, ezen felül fegyelmi eljárás lefolytatását is kezdeményezheti.
Az Egészségbiztosítási Felügyelet védi a biztosítottak jogait, az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos minôségi adatokat tart nyilván, közigazgatási eljárás keretében vizsgálódik és szükség esetén pénzbírságot szabhat ki az elvárható ellá
tási színvonal biztosítása érdekében.
Számos ombudsmani jelentés tárgyát képezi a betegjogokkal, így a tájékoztatáshoz való jogokkal és az önrendelkezéshez való jogok sérelmével kapcsolatos panasz.
Általánosságban elmondható, hogy az utóbbi években megnôtt az etikaiszakmai fórumok illetve a bíróságok elôtti ügyek száma, amely többek között betudható az állampolgárok megerôsödött jogtudatának is. Az ügyek objektív elbírálását és megfelelô kimenetelét ugyanakkor megnehezíti az a gyakran hangoztatott kritika, hogy az orvos szakma képviselôi „összezárnak”.
AJánlások
• Magyarország csatlakozzon az ENSZ Közgyûlése által elfogadott A kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódról és büntetésrôl szóló 1984.
évi egyezmény fakultatív jegyzôkönyvhöz (Optional Protocol to the Convention Against Torture, OPCAT), mely nemzeti megelôzô mechanizmus létrehozását követelné meg Magyarország részérôl;
• A „tájékozott beleegyezés” szempontjából az Egészségügyi törvény módosítása, melynek eredményeként az egyenlô esélyû hozzáférést lehetôvé tevô tájékoz
tatás megadása kötelezô az egészségügyi személyzet részérôl, szemben a je
lenlegi szabályozással, melynek megfogalmazása nem teremt egyértelmû kötelezettséget;
• Nemönkéntes gyógykezelés esetén a bíróságok külön mérlegeljék a pszichi
átriai betegségben szenvedô személyi szabadság korlátozásának illetve az egész
ségügyi jogokkal kapcsolatos rendelkezési jog korlátozásának megen gedhe
tôségét, szemben a jelenlegi gyakorlattal, amely nem ismeri el a nem önkéntesen felvett, de kezelésükkel kapcsolatban megfelelô belátási képességgel rendelkezô betegek jogát arra, hogy pszichiátriai kezelést visszautasítsanak;
• Az egészségügyi jognyilatkozatok körén belül külön kell szabályozni és külö
nösen szigorú garanciális intézkedéseket kell kialakítani a mûvi meddôvé tétel vonatkozásában. A garanciális elemeknek nem csak a gondnokság alatt álló em
berek vonatkozásában kell érvényesülnie, figyelemmel kell lenni a támogatást igénylô, de gondnokság alatt nem álló személyekre is, valamint a támogatást nem igénylô fogyatékossággal élô személyekre is;
• A szabályozást ki kell egészíteni a fogyatékossággal élô személyek kommuniká
ciós szükségletéhez alkalmazkodó az egyenlô esélyû hozzáférést lehetôvé tevô tájékoztatás megadásának követelményével.