A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) 3. §a értelmében „a fogyatékos személyek az ôket mindenki mással egyenlôen megilletô jogaikkal állapotukból fakadóan kevés
sé tudnak élni, ezért indokolt, hogy minden lehetséges módon elônyben része
süljenek.” A Fot. idézet – annak ellenére, hogy maga a törvény nem foglalkozik a kizsákmányolástól, erôszaktól és visszaélésektôl való mentességgel – azt érzékel
teti, hogy a fogyatékossággal élô embereknek az Egyezmény 16. cikkében foglalt jogukhoz is biztosítani kell a szükséges és arányos segítséget.
Az egyenlô bánásmódról és az esélyegyenlôség elômozdításáról szóló 2003.
évi CXXV. törvény (Ebktv.) által tilalmazott diszkriminatív magatartások közül a zaklatás és a megtorlás érinti az Egyezmény 16. cikkét.
10. § (1) „Zaklatásnak minôsül az az emberi méltóságot sértô, szexuális vagy egyéb természetû magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulaj-donságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítô, ellenséges, megalázó, megszégyenítô vagy támadó környezet kialakítása.”
10. § (3) „Megtorlásnak minôsül az a magatartás, amely az egyenlô bánásmód köve telményének megsértése miatt kifogást emelô, eljárást indító vagy az eljárásban közremûködô személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget.”
Az Ebktv. 12. §ban meghatározza, hogy az egyenlô bánásmód követelményének megsértése miatti igények nemcsak az Egyenlô Bánásmód Hatóság (EBH) elôtt érvényesíthetôek, erre lehetôség van a külön jogszabályokban meghatározott eljá
1. A részes államok megtesznek minden szükséges jogalkotási, közigazgatási, társadalmi, oktatási és más intézkedést a fogyatékossággal élô személyek otthoni és nem otthoni védelmére mindenfajta kizsákmányolás, erôszak és visszaélés ellen, beleértve ezek nemi alapú vonatkozásait is.
2. A részes államok megtesznek továbbá minden szükséges intézkedést a kizsák mányolás, erôszak és vissza élés minden formájának megelôzése céljából, többek között a nemnek és életkornak megfelelô segítségnyújtásnak és támogatásnak a fogyatékossággal élô személyek, családtagjaik és gondozóik számára történô biztosításával, beleértve a tájékoztatás és képzés nyújtását a kizsákmányolás, erôszak és visszaélés eseteinek megelôzésérôl, felismerésérôl és bejelentésérôl.
A részes államok életkornak, nemnek és fogyatékosságnak megfelelô védelmi szolgáltatásokat biztosítanak.
3. A kizsákmányolás, erôszak és visszaélés valamennyi formája elôfordulásának meg elôzése érdekében a részes álla-mok biztosítják, hogy a fogyatékossággal élô személyek számára kialakított lehetôségeket és prograálla-mokat független hatóságok hatékonyan nyomon követik.
4. A részes államok megtesznek minden megfelelô intézkedést a kizsákmányolás, erô szak vagy visszaélés áldoza-tává vált, fogyatékossággal élô személyek fizikai, kognitív és pszichológiai felépülésének, rehabilitációjának és társadalmi újrabeilleszkedésének elômozdítására, beleértve védelmi szolgáltatások nyújtását is. Az ilyen felépülés és újrabeilleszkedés olyan környezetben történik, amely elôsegíti a személy egészségének, jólétének, önbecsülésének, méltóságának és autonómiájának helyreállását, és figyelembe veszi a nem és életkor szerinti igényeket.
5. A részes államok hatékony jogszabályokat és politikákat – a nô- és gyermekközpontú jogszabályokat és politiká-kat is beleértve – léptetnek életbe a fogyatékossággal élô személyekkel szemben elkövetett kizsákmányolás, erôszak és visszaélés eseteinek azonosítá sára, vizsgálatára és – adott esetben – bíróság elé vitelére.
16 . CIKK
rások során így különösen személyiségi jogi per, munkaügyi per, fogyasztóvédel
mi, munkaügyi vagy szabálysértési hatóságok eljárása során – is.
Az Ebktv. 21. §a alapján:
„Az egyenlô bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkálta-tó a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a következô rendelkezések meghatározásakor, valamint azok alkalmazásakor:
e) a munkafeltételek megállapításában és biztosításában; (…)
f) a foglalkoztatási jogviszony vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján járó juttatások, így különösen a Munka Törvénykönyvérôl szóló 1992. évi XXII. törvény 142/A. § (3) bekezdésében meghatározott munkabér megállapítá
sában és biztosításában;”
A Munka Törvénykönyvérôl szóló 1992. évi XXII. törvény 5. §a meghatározza az egyenlô bánásmód követelményét, a 142/A. § (1) bekezdése pedig elôírja, hogy
„az egyenlô, illetve egyenlô értékûként elismert munka díjazásának meghatározása során az egyenlô bánásmód követelményét meg kell tartani.” Amennyiben egy mun
kavállaló a 142/A (1) bekezdés sérelmével, a fogyatékosság miatt kap kevesebb fizetést, akkor az az Egyezmény 16. cikkének sérelmét jelentheti.
Az Országgyûlés annak érdekében, hogy a bûncselekményt elszenvedett és emiatt életminôségükben veszélybe került személyek társadalmi, erkölcsi és anyagi sérel
mei enyhüljenek – a társadalmi szolidaritás és méltányosság elvei alapján megal
kotta a bûncselekmények áldozatainak segítésérôl és az állami kárenyhítésrôl szóló 2005. évi CXXXV. törvényt. A törvény 4. § (1) bekezdése alapján „az
állam áldozatsegítô szolgáltatásként elôsegíti az áldozat érdekeinek érvényesítését, azonnali pénzügyi segélyt ad, illetve jogi segítségnyújtást biztosít”. Az érdekérvénye
sítés elôsegítése keretében az áldozatsegítô szolgálat az áldozatot a szükségletének megfelelô módon és mértékben hozzásegíti alapvetô jogai érvényesítéséhez, az egészségügyi, egészségbiztosítási ellátások és a szociális ellátások igénybevételéhez.
Azonnali pénzügyi segélyként az áldozatsegítô szolgálat fedezi az áldozat lakha
tással, ruházkodással, élelmezéssel és utazással kapcsolatos, valamint a gyógyászati és kegyeleti jellegû rendkívüli kiadásait akkor, ha a bûncselekmény következtében az áldozat ezen kiadások megfizetésére nem képes. (4. § [2]–[3]).
A törvény kárenyhítésre jogosult rászorulóként határozza meg – jövedelmi hely
zetére tekintet nélkül – azt az áldozatot, aki ápolási díjban, közgyógyellátásban, rokkantsági járadékban részesül, vagy fogyatékossági támogatásra, vakok személyi járadékára vagy magasabb összegû családi pótlékra jogosult. (6. § [3] e–f).
A Büntetô Törvénykönyvrôl szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) az egyes bûn
cselekmények súlyosabb megítélését eredményezô minôsített esetek között nem említi a fogyatékossággal élô személy sérelmére való elkövetést. A Btk. ismeri viszont a védekezésre képtelen személy, valamint az akaratnyilvánításra képtelen személy kategóriáját, melyekbe adott esetben a fogyatékossággal élô emberek is beletar
tozhatnak. Ilyen rendelkezései a Btk.nak pl. az emberölés minôsített esete (166.
§ [2] j), a testi sértés minôsített esete (170. § [3]), az erôszakos közösülés egyik alapesete (197. § [1]), a szemérem elleni erôszak egyik alapesete (198. § [1]).
Ezzel kapcsolatosan meg kell említeni a kiskunhalasi Pszichiátriai és Fogyatékos Betegek Otthonában történteket: A 2009 februárjában napvilágot látott hírek sze
rint az Otthon egyes ápolói erôszakoskodtak az ellátottakkal.1 (Az esetrôl bôvebben a 15. cikkben írunk.)
AJánlások
• Biztosítani kell a fogyatékossággal élô emberek számára az Egyezmény 16. cik
kének 4. pontjában foglalt intézkedéseket, „a fogyatékossággal élô személyek fizikai, kognitív és pszichológiai felépülésének, rehabilitációjának és társadalmi újrabeilleszkedésének elômozdítására, beleértve védelmi szolgáltatások nyúj
tását”, azon kizsákmányolást eredményezô, az egyenlô bánásmód követelmé
nyének megsértésével járó magatartások esetében, ahol az igényét bíróság elôtt kívánja érvényesíteni a fogyatékossággal élô személy;
1. http://www.origo.hu/
itthon/20100413-kiskunhalasi- pszichiatria-eroszakoskodassal-gyanusitanak-ket-apolot.html
• Amennyiben a fogyatékossággal élô személy bûncselekményt szenvedett el, akkor jogosult a 2005. évi CXXXV. törvényben foglalt szolgáltatások igény
bevételére. Szükséges a fenti törvény módosítása oly módon, hogy a 16. cikk 4. pontja maradéktalanul érvényesüljön;
• Az Egyezmény 16. cikkével összefüggésben szükséges a Btk. szabályozásának áttekintése annak érdekében, hogy más bûncselekmények esetében is minôsített esetként kerüljenek megjelölésre a védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen személyek elleni elkövetések (ilyen bûncselekmények lehetnek pl. a Btk. XIV.
fejezetét képezô, a házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bûn
cselekmények);
• Szükséges az Egyezmény szemléletmódjának megfelelô új megnevezést találni a védett csoport megnevezésére, a „védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen személyek” helyett.