A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. tv. 70/E. § értelmében:
(1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öreg-ség, betegöreg-ség, rokkantság, özvegyöreg-ség, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett mun-kanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.
Az új Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006. (II. 16.) OGY hatá
rozat melléklete II. fejezetének 4. pontja értelmében:
„A fogyatékos személyek részére a szociális ellátórendszer három speciális pénz
beli és négy speciális személyes gondoskodást nyújtó ellátási formát biztosít. A pénzbeli ellátásban, illetve a személyes gondoskodásban részesülô fogyatékos sze
mélyek száma megközelítôleg összesen 410 ezer, bár többen részesülnek kettô vagy többszörös ellátásban.
Legnagyobb mértékû a pénzbeli támogatásban részesülôk száma.
Vakok személyi járadékában a 2005. szeptember havi adatok alapján – amelyet a 18 éven felüli vak személyek kapnak, akikrôl intézményben nem gondoskodnak – 8 ezer fô részesül. A magasabb összegû családi pótlékot – amelyet a fogyatékos, illetve a tartós, krónikus betegségben szenvedô gyermekek és súlyosan fogyatékos fiatal felnôttek kapnak – 122 ezer fô veszi igénybe. Mozgáskorlátozottak közleke
dési támogatásában – amelyet a súlyos mozgáskorlátozott személyek kapnak, akik a tömegközlekedést nem képesek igénybe venni – hozzávetôlegesen 270 ezer fô
28 . CIKK
1. A részes államok elismerik a fogyatékossággal élô személyek jogát a megfelelô életminôséghez saját maguk és családjuk számára, beleértve a megfelelô élelmet, ruházatot és lakhatást, továbbá az életkörülmények folyamatos javításához, és megteszik a megfelelô lépéseket annak érdekében, hogy e jog érvényesülését bármiféle fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetéstôl mentesen védjék és támogassák.
2. A részes államok elismerik a fogyatékossággal élô személyek jogát a szociális védelemhez, valamint e jognak a fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetéstôl mentes gyakorlásához, és megteszik a megfelelô lépéseket e jog érvényesülésének védelmére és elômozdítására, beleértve azon intézkedéseket, amelyek:
a) biztosítják a fogyatékossággal élô személyek másokkal egyenlô hozzáférését a tiszta vízhez és biztosítják a fogyaté-kosságból fakadó szükségletekhez kapcsolódó megfelelô és megfizethetô szolgáltatásokhoz, eszközökhöz és más segítség-nyújtáshoz való hozzáférést;
b) biztosítják a fogyatékossággal élô személyek, különösen a fogyatékossággal élô nôk és lányok, valamint a fogyaté-kossággal élô idôsek számára a szociális védelmi programokhoz és a szegénység csökkentését célzó programokhoz való hozzáférést;
c) biztosítják a szegénységben és fogyatékossággal élô személyek és családjuk hozzáférését a fogyatékosság okán fellépô kiadásokhoz kapcsolódó állami támogatáshoz, ideértve a megfelelô képzést, tanácsadást, pénzügyi segítségnyújtást és a hosszabb ideig tartó gondoskodást;
d) biztosítják a fogyatékossággal élô személyek állami lakhatási programokhoz való hozzáférését;
e) biztosítják a fogyatékossággal élô személyek számára a nyugellátáshoz és a nyugdíjprogramokhoz való hozzáférést.
részesül. A 2001ben bevezetett új pénzbeli támogatási formát, a fogyatékossági támogatást a 2005. szeptember havi adatok szerint 100 ezer fô veszi igénybe.
A személyes szociális gondoskodási szakellátások közül nappali ellátás keretében 95 intézetben 2299 fô részére biztosítanak ellátást döntôen az önkormányzat
ok. Az átmeneti elhelyezésben részesülôk, gondozóházban elhelyezettek száma igen kevés. Tartós ellátásban, ápológondozó otthonokban 16 ezer fô, reha
bilitációs intézményekben 5 ezer fô került elhelyezésre. A bentlakásos intéz mé nyek több sége súlyos értelmi fogyatékosok ellátását, míg a rehabilitációs intézmények fôként a mozgássérült, értelmi fogyatékosok és vak személyek gondozását végzik.”1
Fontos megjegyezni, hogy a fogyatékossággal élô gyermekek jelentôs hányadát nem szüleik nevelik, hanem Gyermekvédelmi szakellátásban részesülnek, azaz kisrészben nevelôszülôknél, döntôen bentlakásos állami intézményekben nevelkednek. Pozitív ten
denciát mutat, hogy már itt is megjelenetek családiasabb méretû, un. lakásottho
nok, 8–12 fôs együttlakó közösségek.
A magyar fogyatékossággal élô emberek szociális biztonságát számos törvény, jogszabály, pénzbeli és természetbeni ellátás szolgálja. A pénzbeli szolgáltatások egyrészt a fogyatékossággal való életvitel külön nehézségeit, másrészt a foglalkoz
tatás, illetôleg munkavállalás nehézségeit és hiányát hivatottak „ellensúlyozni”.
2010ben, az elmúlt 15 év jogi és intézményes változásai után, már igaz, hogy a szociális szolgáltatások jogszabályai döntôen EU konformok, a fent részletezett bent lakásos intézményrendszer mellett már vannak az otthoni, családi, önálló életvitelt szolgálóak.
1. Az új országos Fogyatékosügyi Program letölthetô:
http://www.szmm.gov.hu/main.
php?folderID=1295
A Szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény írja le a bármilyen okból hátrányos helyzetû embereket, gyermekeket és családokat segítô pénzbeli és természetbeni ellátásokat. Ezek mindegyike elérhetô – elvben – a fogyatékossággal élô emberek számára is.
A törvény pszichiátriai és szenvedélybetegek számára is nevesít többféle nappali ellátást és a bentlakásos intézményi formát.
A 19. cikkben leírtak alapján aggodalomra ad okot, hogy az ellátások finanszí
rozása és a megszervezésükre kötelezettek köre jelentôsen módosult. A jelenlegi szabályozási rendszer a közösségi alapú ellátások helyett a nagyobb létszámú bentlakásos intézményi elhelyezést támogatja. Ezt támasztják alá a cikkben található részletes adatok az ellátásokat igénybe vevôk számáról is.
A szociális ellátórendszer mûködésének zavarai kapcsolódnak a 26. cikkhez is, az ott leírtak alapján megállapítható, hogy a szociális rehabilitációhoz való hozzáférés jelentôs egyenlôtlenségeket mutat, ezek felszámolását akadályozza az intézményrend-szer fejlôdésének stagnálása.
A fenti, szociális ellátásokról szóló törvény tartalmazza az ellátottak szociális intézményen belüli foglalkoztatásának a szabályait is. A szociális foglalkoztatás két formája a munkarehabilitáció és a fejlesztôfelkészítô foglalkoztatás.3 Az 5. cikk-ben leírtak alapján megállapítható a jelenlegi szabályozás diszkriminatív volta.
A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) rendelkezik a fogyatékossági támogatásról.
2. lásd: Egyezmény 20. cikkéhez fûzött észrevételeket
3. ld. az Egyezmény 27. cikkéhez fûzött észrevételeket
”
Ezek a konkrét az önkormányzatok vagy más szervezetek által kötelezôen nyújtandó ellátások a következôk:
A) pénzbeli ellátások
• rendszeres szociális segély (37/A. §),
• ápolási díj (41. §–44. §), a tartósan gondozásra szoruló személy otthoni ápolását ellátó nagykorú hozzátartozó részére biztosított anyagi hozzájárulás.
B) szociális szolgáltatások
• étkeztetés (62. §),
• családsegítés (64. §),
• jelzôrendszeres ház segítségnyújtás (65. §),
• támogató szolgáltatás (65/C. §),2
• nappali ellátás (65/F. §),
• fogyatékos személyek otthona (69. §),
• fogyatékosok rehabilitációs intézménye (74. §),
• fogyatékos személyek gondozóháza (átmeneti intézmény) (83. §),
• fogyatékos személyek lakóotthona (85/A. §).
„22. § A fogyatékossági támogatás a súlyosan fogyatékos személy részére az esélyegyen-lôséget elôsegítô, havi rendszerességgel járó pénzbeli juttatás. A támogatás célja, hogy – a súlyosan fogyatékos személy jövedelmétôl függetlenül – anyagi segítséggel járuljon hozzá a súlyosan fogyatékos állapotból eredô társadalmi hátrányok mér
sékléséhez.”
A súlyos fogyatékossággal élôk csoportjába tartozók meghatározását, valamint a fogyatékossági támogatás utalásának módját a súlyos fogyatékosság minôsítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet tartalmazza.
A fenti fogyatékossági támogatáson kívül szintén a fogyatékossággal való élet kü-lönleges költségeit hivatott “ellensúlyozni”, támogatni a pénzbeli támogatások közül a vakok személyi járadéka, valamint a fogyatékossággal élô gyermekeket nevelô családoknak járó magasabb összegû családi pótlék4 is. Ez utóbbi abban az esetben, ha a fogyatékossággal élô személy nagykorú, a saját jogán járhat.
A fogyatékossági támogatás, a vakok személyi járadéka, valamint a saját jogon járó magasabb összegû családi pótlék közül csak az egyikre lehet jogosult a fogyatékos
sággal élô személy.
A nyugdíjbiztosítással kapcsolatosan a fogyatékossággal élô személyek számára elsôsorban a rokkantsági nyugdíj és a rokkantsági járadék jelentôs.
A társadalombiztosítási nyugdíjellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény értelmében:
23. § (1) Rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki
a) egészségromlás, illetôleg testi vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképes-ségét hatvanhét százalékban elvesztette és ebben az állapotában javulás egy évig nem várható (a továbbiakban: rokkant),
b) a szükséges szolgálati idôt megszerezte, és 4. ld. 1998. évi lXXXIV.
”
A szociális biztonságot, a fogyatékossággal élô emberek könnyebb életvitelét segítik a következô jogszabályok:• A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekrôl szóló 85/2007. (IV. 25.) korm. rendelet a fogyatékos-sággal élô személyek – kivéve a pszicho-szociális fogyatékosfogyatékos-sággal élô – és kísérôik számára jelentôs kedvezmé-nyeket biztosít;
• A lakosság energiafelhasználásának szociális támogatásáról szóló 231/2006. (XI. 22.) korm. rendelet kedvezmé-nyeket biztosít a fogyatékossággal élô embereknek és családjuknak;
• A súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeirôl szóló 164/1995. (XII. 27.) korm. rendelet mozgáskorlátozott emberek számára pénztámogatást nyújt gépjármû szerzéséhez és átalakításához;
• A lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) korm. rendelet 9–10. §-ai a mozgáskorlátozott szemé-lyek számára nyújt segítséget az akadálymentes környezet otthonukban történô kialakításához. Fontos kiemelni, hogy ennek összege évtizedek óta nem változott;
• A fogyatékossággal élô emberek munkához jutását és munkájuk megtartását segítô intézkedések.5
c) rendszeresen nem dolgozik, vagy keresete lényegesen kevesebb a megrokkanás elôtti keresetnél.
A rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény a rokkantsági nyugdíjba helyezés helyett – meghatározott feltételek megléte esetén – az egész
ségkárosodást szenvedett személyek megmaradt, fejleszthetô képességeire épülô rehabilitációját, társadalmi reintegrációját segíti elô, továbbá a rehabilitáció idôtartamára a jövedelemarányos keresetpótlást biztosít.
A rokkantsági járadékról szóló 83/1987. (XII. 27.) MT rendelet értelmében:
1. § (1) Aki a 25. életéve betöltése elôtt teljesen munkaképtelenné vált, illetve 80%-os vagy azt meghaladó mértékû egészségkárosodást szenvedett és nyugellátást, baleseti nyugellátást részére nem állapítottak meg, rokkantsági járadékra jogosult.
A megfelelô életszínvonal és szociális védelem szempontjából további fontos sza
bályozások találhatóak a társadalombiztosítási támogatással rendelhetô gyógy
szerekrôl és a támogatás összegérôl szóló 1/2003. (I.21.) ESzCsM rendeletben, valamint a gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatásba történô befogadásáról, támogatással történô rendelésérôl, forgalmazásáról, javításáról és kölcsönzésérôl szóló 14/2007. (III. 14.) EüM rendeletben.7
Ezt egészíti ki a közgyógyellátás keretében ingyen kapható gyógyszer, segédeszköz és kötszerek lehetôsége.
A hazai szociális ellátórendszer számos ellátási formát biztosít a fogyatékossággal élô személyek részére, ugyanakkor az ellátások összege, feltételrendszere az igénybevevôk számára nem biztosít megfelelô szociális védelmet. Bár nincsenek erre vonatkozó ada-tok, ugyanakkor tapasztalható, hogy a fogyatékossággal élô személyek illetve családjaik a társadalom marginalizált rétegeit alkotják.
AJánlások
• Javasoljuk olyan kutatások indítását, amelyek felmérik a fogyatékossággal élô emberek és családjaik valódi szociális helyzetét, feltárják, hogy hány százalék él szegénységben/mélyszegénységben, és rávilágítanak a szociális juttatások és az életszínvonal összefüggéseire;
6. Összehasonlítás végett:
A 168/1997. (X. 6.) korm. rend.
11. § alapján az öregségi nyugdíj legkisebb összege 28500 Ft. biztonsághoz való jog a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltó-sághoz való jog megvalósításához.”
7. V.ö. az Egyezmény 20. cikkéhez fûzött észrevételekkel.
”
A 2009. december 31-ét követôen megállapított rokkantsági nyugdíjak és rokkantsági járadékok összege:
A 168/1997. (X. 6.) korm. rend. 23. § alapján a rokkantsági nyugdíj legkisebb összege III. rokkantsági csoportban 28500 Ft
II. rokkantsági csoportban 29800 Ft I. rokkantsági csoportban 30850 Ft
A 242/2008 (X. 1.) korm. rend. 5.§ (3) a) pont alapján a rokkantsági járadék összege 33300 Ft.6
• A fogyatékossági támogatás csak a súlyos fogyatékossággal élô személyeknek jár, ezért azok a fogyatékossággal élô emberek, akik erre nem jogosultak és a mun
kaerôpiacról is kiszorultak, szinte semmilyen jövedelemmel nem rendelkeznek.
A helyzet megoldása érdekében olyan megoldásokra van szükség, melynek eredményeként az érintett fogyatékossággal élô emberek a társadalom látható állampolgáraiként élhetnek megfelelô életszínvonalon és szociális védelemben;
• Fejleszteni kell a fogyatékossággal élô emberek közlekedésének támogatását, valamint növelni kell a lakóhelyen igénybe vehetô ellátásokat annak érdekében, hogy az Egyezmény 28. cikke maradéktalanul megvalósulhasson;8
• A fogyatékossággal élô emberek lakhatásának segítése csak szûk körben támo
gatott. Szükséges a lakhatást, az önálló életvitelt segítô, az intézményi ellátást helyettesítô megoldásokat – ide értve a támogatott lakhatást – figyelembe vevô jogszabályi környezet kialakítása;
• A rokkantsági nyugdíj, valamint a rokkantsági járadék összege felveti az Egyez
mény 28. cikkének – valamint ezzel összefüggésben egyéb cikkek – sérelmét, ezért csakúgy, mint a nyugdíjminimum összegének, a rokkantsági nyugdíj, va
lamint a rokkantsági járadék összegének komolyabb emelése szükséges, hogy valódi, a lehetô legönállóbb életvitelt, megélhetést biztosítson;
• Szükséges továbbá a fogyatékossággal élô emberek számára megfizethetô fenn
tartású szociális bérlakások „indítása” (vétele vagy építése) és hozzáférhetôsége;
• Az önálló, családi méretû lakhatásra felkészítés: ismeretek, fizikai akadályok és szolgáltatások, mentális és pénzügyi (megtakarítás és hitelképesség) felkészítés;
• A fogyatékossággal élô emberek számára lakás, vagy lakrészvásárlás megvásárlá
sát lehetôvé tévô banki hitel konstrukciók, körülmények megteremtése;
• Személyi segítôvel támogatott lakások állami támogatású mûködtetése;
• Annak biztosítása, hogy bentlakásos otthonokba senki ne kerülhessen anyagi okokból;
• Szükséges olyan, az önálló életvitelt segítô támogató, közösségi, nappali és átmeneti ellátások indítása, kiterjesztése, hogy a jelenlegi 10% helyett az érin
tettek nagy része férjen hozzá ezen ellátásokhoz;
• Szükséges, hogy a szolgáltatásról, választásukról szóló döntések az ügyfél kezé
ben legyenek, még a jelenlegi gondnokolt emberek esetében is;
• Szükséges a jelenlegi gyermekvédelemhez hasonló, speciális életkezdô támoga
tás a súlyos fogyatékossággal élô emberek számára.
8. Az új országos Fogyatékosügyi Programról szóló 10/2006.
(II. 16.) ogy határozat melléklete II. fejezetének 5. pontja értelmében: „A fogyatékos személyek alacsony iskolai végzettségének, illetve az alacsony foglalkoztatottsági szintnek következménye a társadalmi kirekesztettség. A beilleszkedést nehezíti, hogy a rehabilitációs szolgáltatások csak a nagyobb településeken hozzáférhetôk, az önálló életvitelt segítô eszközök beszerzése önerôbôl nem oldható meg.”