A magyar jogszabályi környezetben a fogyatékosság, illetve a fogyatékossággal élô ember egységes meghatározása hiányzik. Különbözô jogszabályok eltérô definíciókkal dolgoznak.
A fogyatékossággal élô személyek jogainak tekintetében azonban három jogsza-bálynak van kiemelkedô jelentôsége:
Ezek közül egyedül a Fot. tartalmaz definíciót a fogyatékosságra:
„4. § E törvény alkalmazásában
a) fogyatékos személy: az, aki érzékszervi – így különösen látás –, hallásszervi, moz-gásszervi, értelmi képességeit jelentôs mértékben vagy egyáltalán nem birtokol-ja, illetôleg a kommunikációjában számottevôen korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során.”
Ez a meghatározás több szempontból nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek:
i) Taxatív felsorolást ad, ellentétben az Egyezménnyel, amelyik példálózó felsoro-lással él, megfelelve a fogyatékosság fejlôdésben levô értelmezésének;
ii) A magyar jogszabály alapján nem minôsülnek fogyatékossággal élô személyek-nek a (tartós) mentális károsodással élô pszichiátriai betegek;
iii) A Fot. a fogyatékosság medikális modelljét veszi alapul, amennyiben a fogya-tékosság és a társadalmi részvétel hátrányosságát a személy hiányzó képességeiben gyökerezteti.
iv) Küszöbfeltételt ír elô, amennyiben a képességhiánynak jelentôs mértékûnek, vagy teljesnek kell lennie, ahhoz, hogy a törvény hatálya alá essen. Az Egyezmény ilyen küszöböt nem ismer, a non-diszkrimináció tekintetében nem tesz különbsé-get az „enyhe” és „súlyos” fogyatékosságok között.
A jelen Egyezmény célja valamennyi emberi jog és alapvetô szabadság teljes és egyenlô gyakorlásának elômozdítása, védelme és biztosítása valamennyi fogyatékossággal élô személy számára, és a velük született méltóság tiszteletben tartásának elômozdítása.
Fogyatékossággal élô személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy1 teljes, hatékony és másokkal egyenlô társadalmi szerepvállalását.
1 . CIKK
1. az autentikus szövegváltozatok példálózó jelleggel definiálják a fogyatékossággal élô személy fogalmát: pl. az angol változat a „persons with disabilities include használja. azon túl, hogy elavult és stigmatizáló, az egyezmény zavarral élôket is, amit a magyar fordítás nem ad vissza.
”
• 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlôségük biztosításáról (Fot.)
• 2003. évi CXXV. törvény az egyenlô bánásmódról és az esélyegyenlôség elômozdításáról (ebktv.)
• 10/2006. (II. 16.) ogy határozat az új országos Fogyatékosügyi Programról (oFP)
Természetesen a Fot-beli értelmezés kirekesztô volta közvetlenül kihat a többi érintett jogszabályra, valamint a fogyatékosügyi szakpolitikákra és cselekvési programokra. Így például a nagy létszámú bentlakásos intézetek kiváltása, az el-látórendszer modernizálása csak a fogyatékosok otthonaira vonatkoztatva jelenik meg jogszabályi és szakpolitikai célkitûzésként, a pszichiátriai betegek otthonaira hasonló követelmények nem állnak fenn.
A fogyatékosság medikális modelljének alapul vétele magyarázza a Fot. alapelvei-nek szisztematikus eltérését az Egyezményétôl.3
Célok
A hazai fogyatékosügy (jogalkotás, szakpolitikai munka és cselekvési programok) célját a Fot. szabja meg:
1. § E törvény célja a fogyatékos személyek jogainak, a jogok érvényesítési eszközeinek meghatározása, továbbá a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex rehabilitá
ció szabályozása, és mindezek eredményeként a fogyatékos személyek esélyegyenlôségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása.
A fogyatékossággal élô személyek jogait az alábbiak szerint tárgyalja:
• Környezet;
• Kommunikáció;
• Közszolgáltatásokhoz való egyenlô esélyû hozzáférés;
• Közlekedés;
• Támogató szolgálat, segédeszköz.
3. lásd a 3. cikk tárgyalásánál.
Az esélyegyenlôsítés célterületeit pedig az alábbiakban rögzíti:
• Egészségügy;
• Oktatás, képzés;
• Foglalkoztatás;
• Lakóhely, közösségbe befogadás, önálló életvitel;
• Kultúra, sport.
Kiemelt jelentôséggel szerepel a rehabilitációhoz való jog és a fogyatékossági támogatás.
Mindezt összehasonlítva az Egyezmény célkitûzéseivel, szembeszökô, hogy a ha
zai jogszabály teljes mértékben megfeledkezik a jogok polgári és politikai csoportjairól, kizárólag szociális és gazdasági jellegû, igen speciális jogokat ismer.
A rehabilitáció kiemelet szerepe és a fogyatékossági támogatásról szóló szabályo-zás terjedelme megfelel a medikális-jótékonysági modellnek, de idegen az emberi jogi és társadalmi megközelítéstôl. Ráadásul mivel csak gazdasági-szociális jogok-kal foglalkozik, a célkitûzést a progresszív realizáció doktrínájában helyezi el:
2. § (5) Az állam köteles gondoskodni a fogyatékos személyeket megilletô jogok érvé
nyesítésérôl, a fogyatékos személyek hátrányait kompenzáló intézményrendszer mûköd
tetésérôl a nemzetgazdaság mindenkori lehetôségeivel összhangban.
A célok egyoldalúsága tükrözôdik az OFP-ban is, bár egyes elemeiben érzôdik – az OFP Országgyûlés általi elfogadásakor még tárgyalás alatt álló – Egyezmény hatása.
A 2007-tôl 2013 érvényes program cékitûzései az alábbiak:
• Rehabilitációval kapcsolatos célok;
• A társadalmi szemlélet megváltoztatásához szükséges tennivalók;
• A fogyatékos személyek és családjuk életminôségének javítása;
• A fogyatékos személyeknek a társadalmi életben való aktív részvétele;
összegzés
A Fot. és az OFP egészének elemezése világossá teszi, hogy célként egy olyan társadal
mat képzel el, amely integrálja a fogyatékossággal élô személyeket – a nemzetgazdaság mindenkori teherbíróképességének függvényében. Ezen integrációt a fogyatékosság-gal élô személyek hátrányainak complex rehabilitációval, segédeszközökkel, támo-gató szolgálatokkal és fogyatékossági támogatásokkal történô kompenzálásával, az érintett személy normalizálásával kívánja elérni.
Ez a szemlélet eltér az Egyezmény célkitûzésétôl, amely egy olyan társadalmat céloz, amely befogadja a fogyatékossággal élô személyeket, azok egyéni szükségleteihez ésszerû alkalmazkodást követel meg.
Miközben tiltja a diszkriminációt és elônyben részesít, elismeri és tiszteli a fo-gyatékossággal való lét másságát. Az egyenlô méltóságot e másság elismserésével együtt biztosítja. Ennek megvalósítása elsôsorban a társadalom átalakítását, „reha-bilitálását” igényli és nem a személyét.
ajánlások
• A Fot. fogyatékossággal élô személyrôl szóló definíciójának összhangba hozása az Egyezmény 1. cikkével. A meghatározásnak legalább annyira inkluzívnak kell lennie, mint az Egyezmény definíciójának. A fogyatékosság társadalmi modell-jének megjelenítése a definícióban;
• A jogok kiterjesztése az összes alapvetô szabadságokra és emberi jogokra. A progresszív realizáció csak a gazdasági-szociális jogok esetén indokolt; a polgári és politikai jogok, valamint a non-diszkrimináció azonnali megvalósítás kötele-zettsége alá esnek;
• Az integráció helyett a társadalmi inklúzió középpontba helyezése.