Lukács György: a lélek és a formák
<Nézve> {Ha} az értékelő és összemérő kritika oldaláról {nézzük őket}
nem is kritikák a Lukács György írásai hanem tárgyalások az életről. Mert itt {őnála} nem az a kérdés hogy vajon <az> a darab élet ami az egészből kivált hogy művészetté legyen, egészen és szép egyenletesen azzá lett-e és nincs e többé semmiféle szüksége az anyaéletre; hanem <itt> épen az, hogy merre van a köldökpont ahol az {anya} élettel megint össze lehetne fűzni és milyen az az élet a maga <teljességében és a maga> többi, a véletlen műtől
<független> {elvált} lehetőségeiben. Van egy más<ik>odik f a j a a kritikusnak akinek ez nem <a> fontos, akinek az egész, élet csak holt anyaga a forma munkájának és {aki számára} az „élet" <az ő számára> csak a formán túl kezdődik. <Itt pedig> {Az elsőnek <azonban> pedig} a művészet csak <azért jó hogy> {<arra> azért kell mert} benne ütköz<zék>ött ki a legtöbb benső történés, mert itt, a formák sötét gyóntatószékében, mondták el legszíveseb-ben a maguk dolgát a szégyellős nagyszívűek. Csak az „emberi" <xxx> vég-céljához vivő szekér itt a <mtívészet> {forma} amely feleslegessé vált ha el-vitt a célhoz. <{Ewel} Persze csak a két pólust jelöltem meg evvel amelyek között az egyes esetek feküsznek. És a két pólus között azt a vonalat amelyen
meg lehet {meg} határoz<ni>ván a kritikus pontját sokat tettünk az ő meg-határozására. Még így is <meg> határozhatom <meg> a kritikus két faját: az egyik az élményt az élmény magvát mint célját {úgyszólván} kiveszi az egész gyümölcsből és a többi értéktelen a számára, a másik nem teleologikusan h a -nem okszerűen nézi és értelem nélkül élvezi az egész gyümölcsöt, magvat és hust és héjat egyaránt... {Hölderlin, Dilthey, Schleiermacher, Burckhardt}
célszerű erővel létrehozott a gyümölcs kiveszi az élményt mint <azt a> {va-lamit} magot melyet <vég cclképen> <a gyümölcsből» {belőle} és eldobja
<azt> {a gyümölcsöt} mert másra használ úgy sem veheti. A másik minden teleológia nélkül az egészet veszi és úgy eszi meg ahogy van.>
<{Neki}> Csak az érvényes {itt} ami a formán innen fekszik és a forma csak annyiban értékes amennyiben ezt kifejezni képes, ccsak annyi> a többi része, amelyet az élménnyel egyenes kapcsolatba hozni <többé> {már} nem lehet, <az> nem számít az értékelésben. És azok a különös és mély élmények amelyek épen <innen> {itt} szállanak fel <amelyek> {a képérzések} a „ f o r -mán túli" lélek <megnyilatkozásai> {a szó lelke {és a véletlen} mondat lelke}
nem <sz.ámítanak> {ezt a kritikust} érintik <ezt> <a kritikust> <ebben> ha-nem a másikat. <Nevezhctjük őket> <Azt aki a forma oldaláról néz minden jelenséget, akinek az élet> {Pedig} Ha a forma és az élmény egymásba {nő-nek} <fornak> <kelnek> {akkor} mindig marad {úgyszólván} egy darab mény ami nincs benn a formában és egy darab forma amiben nincsen él-m é n y ; <Csakhogy> {De} aél-míg a {kinnrekedt} <az> é l él-m é n y d a r a b { n a k }
<amely kinnrekedt> {végleg el kell száradnia} <végleg elvész és leszárad,>
addig a felesleges f o r m a d a r a b virágzásnak indul{hat} és megtel<ik>{het} a maga erejéből <számtalan><nagy és e r ő s x ú j x é l e t e r ő s > { n a g y és hallatlan}
élményekkel. <így a másik kritikusnak eleve több a tárgya, {xxx van} úgy-szólván nagyobb a kosmosa az egész az övé. Míg az elsőnek nem>
01yanok<kal xxx az élmények hogy bár a régi> amelyek a művészet külön idegen érzésvilágát alkotják, és amelyek mindig egyenlő biztos távolban m a -radnak <az> az emberélet megérzéseitől. Mert <a létrejöttük már nem csu-pán az. élettől függ hanem> {közöttük és az. élet között ott áll örök} falként ({és} örök vezetőként) a forma, és alkotja {és<módosítja> másítja} őket a cmaga képire>. <A forma ugyanaz> A forma amely <arra jött létre> {<azért lett> arra született} hogy az élethez <közel hasonlót> {testvért} alkosson, hogy újra és örökre megcsinálja ugyanazt amit a természet egy pillanatra m á r megcsinált: <és> a forma <ellene szegült és> {megveti ezt a pleo-nasjmust < - megveti mert a> {és maga alkot életet;} <ujat> {véletlen és más istenű életet} {olyan véletlent} és f u r c s á t , olyan alaptalant és rejtélyeset
<hogy alig> {hogy} nem is lehet megérteni {sohasem} mi<csoda honnan>
•ctetszhetik abban a> abban mi vonzhatja földbőllett emberek<nek>et. Mert olyan <nagyon> {<igen> nagyon} véletlen az <hogy> {ahogyan a rímben} <az egyik szó a másik>{egymás} mellé kerül{nek} a {szavak} <rím által> hogy
<majdnem> l e h e t e t l e n n e k látszik> {szinte megfoghatatlan} az össze<tarto-zásuk>; {valóságuk} és összevalók, összeforrtak mégis. <És hogy az alliteratio és olyan> {<pedig> és olyan} m i n d e n jó rím {<olyan>} hogy a s z a -vak<nak>lelke csakolyan erősen <összefügg> {egy} mint a testük <pedig xx>
<01yan minden jó mű hogy> és <hogy> {többé} senkisem tudja <többé>
hogy melyik volt előbb {és} <melyik a jövevény» melyik később. <01yan misztikusan érthetetlen hogy az alliteratio> {És} hogyan rejthet magában {az alliteratio} valamit a mi vérünk titkaiból; és {chogy xxx>} a <sorrend>
ritmusnak, az <szavak> a sorrendnek, az ismert és a ritka szavak váltó{ako-zó} léptének, a csendnek és a <furcsaságnak>, <a mondat> {egy gondolat} és
<könyv> {egy mondat} <{csont}> vázának hogyan lehet lelke és élőbb élete az egész <történetnél> valóságnál, <a> melyet kimond: {<xxx>} azt sem
<fejthetjük> {foghatjuk} meg egyszerű <jegyekkel> {ésszel} és mégis <el kell ismernünk> {át kell éreznünk} <hogy létezik ez a világ> és {meg kell} hódol-nunk előtte. {Mert <xxx>} Az<t> a kritikus<t> pedig aki <innen> {ebbe<n>}
a világba<n> <otthonos xxx> {való} aki é r t < i x n e m c s a k > a formák e m b e r e n -túli nyelvén, <az> mást fog látni, mást fog nézni minden írásban, mint a mi a n n a k <az> e r e d e t i , t ö r t é n e t e s t a r t a l m a : látni f o g j a {ugyan} < l i r a i >
hogy<an> mi van az írás „mögött" látni fogja a művész akarását: de a másik
<akarat> a forma <akarata> {szándeka} (amely vad és önálló < a k a r a t >
{szándék}) el fogja mosni meg fogja hamisítani az elsőt a <for> szülő<aka-ratot.>{szándékot} És így {ez a kritikus} kevesebb „igazságot" fog <fog>
mondhatni <azoknak akiknek az igazság annyit jelent mint akarat {szándék}> {és kevesebbet „a tárgyhoz"} De amit adni fog az ha más {is} lesz
-<talán több talán csak is más> - <mint a felfedett szándék, forma gazdagság lesz, exact lomtára a tulságoknak> {mint szándékok felfedése, ha m á s h o n -nan is jövend, de az igazságba fog belefolyni: egy nagyobb nem controllálha-tó absolut igaznak a <suggestioját> {suggestióját} fogja <kelteni> {adni} <„a nagy arcképfestők Ez körülbelül a Lukács György gondolata xxx> M i n t a -hogy a nagy arcképfestők {mondja Lukács} „minden más művészi szenzáti-ójuk mellett... láttatják" (21)*
A másik, akit a tartalmak kritikusának neveztünk el <xxx> az <élményt>
{életet} keresi ezer <form> alakjában. <De xxx> Emberek sorsát emberek vi-szonyát a sorshoz, {egymáshoz és} {ön}magukhoz <és> viszonyuk h a n g j á t {és} lyrikus <színeit> {lángját} egyedül[áljlást, {párosságot} és meghalást, helyzetek lelkét és jelképes erejét és <jelképek> gondolatok hatalmát és
tet-tek néma szentségét. Azt nézi ő is ami mély a dolgokban. De csak a dolgok-ban látja meg a mélyet: (amig a másik ott is érzi ahol csak hang van> {egy hangot fog meg egy dolog helyett}) misztikus lehet ő is de tárgyilagos az ő misztikája <{és a zenétől}> és egy világ választja <őt> el <a z e n é t ő b {a zene misztériumától}.
-<A kérdés> Melyik a k e t t ő közül fogja <nagyon> meg az életet. Az első azért nem mert a forma lázában túlfog rajta: (mert mindig csak a világot fog-ja meg de nem az egyes életet) <mert> {mert mindig két élet van az írásában}
benne<lehet> {van} {ugyan} az {egyes} élet is de lehetetlen kiragadni mert a határai belefolynak a másik életbe a formáéba. A második azért nem fogja meg mert nem bízik a formában és <tőle fiiggetlenü!> {annak hamisításaitól menten} a k a r j a látni és kivágni. De mert mégsem veheti máshonnan mint a f o r m á t ó l , <félelmében mindig kisebb d a r a b j á t vágja ki> mindig csak egy
<minimális> {legkisebb} d a r a b j á t fogja onnan kivágni - azt amelyet minden kétségen felül valódinak és módosulatlannak <fogxtart>{hisz} - és a legna-gyobb és talán a legvalódibb darab megint csakúgy rej<tetten>{tve ma-rad}<marad> mint az <egyik>{első}nél. Az első <félreérti> {túlért} az élete-ten [!] a második nem ért el addig. Az <eredeti> egyes concrét életdarabot amit a mű magába vett <a szándékot> <{xxx}> nem hozza ki egyik sem a ket-tő közül. De mindaketket-tő többet tesz. Mert <míg> <ahogy> {amig} az első fel-fedi a forma minden szándéktalan {és} titkos mélységeit, addig a második a<z> <egyik é l e t x é l e t > {kritikus} nézés nyugalmában megtalálhat ezer utat amit az egyirányú és kétszerkötött költészet szükségszerűen elmulasztott, megfoghatja, és a motívumok egységeiből <meg>{ki}építheti az összes meg-nemtörtént lehetőségeket, <{ki}> indulván egészen kénye-kedve szerint {el-őre v. hátrafele} emberekből {vagy} célból, <viszony> hangulatokból vagy társadalmi chatározókból (?)> {determinánsokból} és így létrehozhat vala-mit, ami az életet vakon meg<érti> {látja}; amiben benne lesz, mint egy mély tervben hogy akármikor életre válhat<xxx> <akármiben> <A kritikus így m e g j ö v e n d ö l h e t i <Mert a kritikus, aki {mélyen} ismerheti az embert, ha so-hasem {embert nem is látott}; mert hiszen> Ez a kritikus elmélet<i>{ének}
ereje: {hogy} konstruktiójának <{mintegy önműködő}> emberösmerete van;
<és hogy abban a mit a mély ember elgondol - akár> és mathematikájának véres <valósága> tapasztalata. Tudom, túlélésén választottam ketté a kétfajta kritikust. <Mert> {De} a Lukács {György} írásai colyanok hogy>
megkívánják ezt a <szét>{ketté}választást <amit eddig tettünk.> Mert ben-nük, <{majdnem elméleti}> ritka <élességben> {erős} {széjjel} vál<ik>nak a forma {kritikusa} és az élet<kritikusa>é. És az út amelyet az <író> ő fejlő-dése leír, az élet<ből> {kritikától} megy a f o r m a {kritika} felé. <Mert még
talán m a j d csak egyszer fog mikor fog megérkezni> Hogy már most is látja
<gyönyörű> {csodálatban és} tisztán a forma <lehető> {életvilágát} azt m u -tatja <számos> {nem egy} gondolata. Ahogyan például az <xxx> <írások>
{„írott} e m b e r t " látja, azt a titokzatos, <realis> {concrét} és ismeretlen e m -bert, akiről nem tudni hogy a költő-e vagy egy tényleges harmadik, vagy én magam vagyok-e az; <ha akarják a költő> ahogyan {megjlátja <hogy> azt a végtelenül komplikált folyamatot amelyben egymást változtatják költő és té-ma, és forma és amelyben végül a forma <transformálja> {úgy módosítja} az olvasót {hogy} az <az átformált olvasó> önmagát vetít<vén>i az írás mögé mint annak hősét, <aki meg sem ismeri önmagát>: mindez tisztán m u t a t j a hogy a forma mágiáját <ismeri> érzi Lukács György és hogy képes lesz n e m csak {azt} a forma <mögötti> {szülte} embert, hanem minden dolgot és h a n -gulatszínt a mit a forma adott elválasztani a<z> többitől. Mert csak ha elvá-lasztja őket, lesz képes {őket} össze is kötni és meg<alkotni>{csinálni min-den esetben} azt a synthesist amely<et>nek mély szükségét régen érzi: a bel-ső és külbel-ső, a lélek és a forma, „a tartalom és a kifejezés egyesüléseinek mystikus pillanata ez, mely épen olyan mystikus mint a tragédia sorspillana-ta, {mikor} a hős és a sors, vagy a novelláé, mikor a véletlen és a világtör-vényszerűség vagy a versé mikor a lélek és a tájék érnek össze és nőnek össze ú j egymástól múltban és jövőben többé elválaszthatatlan egységgé."
A Lukács György <egyik legkedvesebb fájdalmasan dédelgetett gondo-lattá] az> {írásai, melyek ma <még> élettárgyalások és a<z> <életről> a lélek dolgairól mondanak hírt <xxx> szomorú mély} tudással, cmondanak hírt>
<maholnap> <{nem nagy idő múlva}> <már felveszik a forma szentségét: és mindazok a gondolatok, amelyek profundus> formakritikák lesznek egyko-ron és akkor a forma, amelyben nincsen szomorúság <és akkor mélyebben fog<ják>{nak}> <az élet dolgait> az alkotások titkaiba nyúlni mint akármi-lyen írások: <Mert az ő gondolatai<nak> öblös {széles} <menete> amelyek ma az> <xxx> és akkor, ha majd a formák síkjáról fogják leolvasni ami a tartalmak terében történik <mélyebben> <szélesebben>
Mert amit most az élettartalmak
mert ha {sikerül neki} az a <végteleniil> {ő csodásan gazdag és} d i f f e r e n -ciált <látás> {gondolkodását} ami bennük megvan, de cmert ilyen nagy tartalmak syntesisétől elvárhatjuk, hogy beléjük férjen {az élettől bolygó} a t a r -talmak <megváltó> {megerősödnek a formák ellenállásán <és a legerősebb tartalom>} megváltódnak <a {legmélyebb} formában> <és nincsen többé egyedüllétüké az ő végső nyugalmában; <és az a végső> {és megszületik egy}
legnagyobb, mindentölelő forma amely megérti az egész életet <és az egész zenét> {és minden túlsó hangot}
<Mert a formában nincsen> egyedüllét...
A cím A megismerés és a megváltás
LAK PLH IX/4 1 /6/n
A Magyar Hírlapban megjelent könyvrecenzió fogalmazványának tekinthető. A szöveg több eleme felhasználásra került a hírlapban megjelent változat kiegészítésére, sajtóhibáinak korri-gálására. amikor az írás először kötetben megjelent. (P.K 6 1 - 6 6 . )
* Popper itt és a továbbiakban is A lélek és a formák 1 9 1 0 - e s kiadásának oldalszámaira utal.
*
Lukács György: A lélek és a formák
<Nézve az értékelő és extrém <kritika> <stílusbírálat> {kritika} pontjá-ból, nem is kritikák ezek az írások hanem> {úgyszólván} élettárgyalások.
Mert itt nem azt kérdezi valaki hogy <az xxx mi keletkezett abból a pillan-tásból amit a művészek az> {vájjon a darab} amely az életből kivált és mű-vészetté lett egészen és minden pontjában azzá lett-e és nincs-e többé szük-sége az anyaéletre; hanem ép{en} <ellenkezőleg> azt {kérdi} hogy hol van az a {köldök} pont ahol az anyaélettel megint össze lehetne fűzni és mi ez az élet a maga teljességében. <Itt annyira az élet a fontos hogy a művészet, {hogy} vele szemben véletlenné {<xxx>} lesz a művészet> A másiknak azért fontos az élet mert nélküle < - utóvégre - > {hát mégsem} <nem volna> {len-ne} művészet. Ennek {pedig} a művészet <épen elég> {csak azért} jó <hogy>
mert {véletlenül} benne ütközött ki a legtöbb belső történés, mert cbenne ott> {épen itt - a formák <fekete> {sötét} gyóntatószékében} mondták el a szégyellős emberek ami velük történt és a m i t különben {talán} magukba
<fojtottak> {temettek} volna. <Ez a kritika - mondjuk meg m i n d j á r t - a Lu-kács György tárgyilagos Vagy mondjuk és simán a régi skemában: a másik-nak az élet eszköz, a mű[vé]szet cél, ennek pedig az <élet> {élet azaz a meg-ismerés} cél és a művészet eszköz.> És mert ennek {csak <tárgyxalkalom>
fuvar} a művészet hogy vele bekerüljön ember<ség>ihez, világos hogy ha már ottbenn van nem fog{ja} c t ö b b e x s o k a t törődni avval a furvarral a mi>
{bánni többé a fuvart mely} bevitte. <Nem fogja kérdezni mije hiányzott és mért döcögött az egész úton: el fogja felejteni azt is hogy velejött <széjjel fog nézni és dolgozni fog> {és csak azt látja <majd> {fogja látni} hogy hol van} így l á t j a <kettőnek az> {ketté} a k r i t i k u s <xxx> szekér<nek>ré és cél<nak>lá ez a {mi} kritikusunk a maga anyagának <irodalmat> {írásnak}
f o r m á j á t és tartalmát és így cmondja hagyja> {teszi második sorba.}>
<Ez a kritika nagyjából az amit „tárgyilagos" alatt értünk. De csak <ab-ban> {egy ilyen} a mély é r t e l e m b e n az <hogy> amely s z e r i n t <ab<ab-ban>
<hogy>{úgy} hogy a lelki dolgokat, az állapotokat a lélek viszonyát a lelkek-hez és a világhoz, hogy mindig a>
LAK PLH IX/6/41/6/b.
•
Lukács György: A lélek és a formák Ez tehát nem megy
A kritikus útja {lehet} kétféle. Indulhat az. élmény pontjából és indulhat a formáéból. <Indulván pedig az élményből úgy megy> <A kettő közül> Az első a complikáltabb <(a rosszabb a haszontalanabb)>
Ez sem megy
Nous sommes faits pour le dire et non pour l'avoir* Flaubert
Van egy ember aki érti az életet, mint senki más és mégis {olyan} messzi van tőle és idegen benne mint senki más. Akiben valami megtervezte és rög-tön abba is hagyta az egész élet nagyszerű <munkáját> {dolgát} Mint egy
<nagysz>
költő kritikus bölcs, amit a költő írt azt látja ítéli a kritikus, de az a kri-tikus aki az ítéletben a correcturában elfelejti hogy milyen hibákról beszél mert a <xxx> jót látja amit a helyükre kéne tenni és a jónak és jóknak egész
<építményét> szö<véxx>nyegét úgy hogy az ú j a régi hibákat egészen elta-karja: ez már nem a kritikus többé hanem a bölcs aki {<csak annyira> csak azért} kritikus <amennyire lelt> { - igaz hogy nem véletlenül az és hogy nem lehetne meg a} kritikus nélkül - mert az {örök} tökéletlenre van szüksége a szisztémájához
a költő amit a mélyből hoz mind kirakja a sikon egymás mellé úgy hogy csodálatos mellérendeltségben áll a mindennapi dolgok mellett: ez. a költő irónia amely nem is ironikus (mint {az aki} a halászó kisfiú horgára tűz egy halacskát és úgy tesz mintha a fiú fogta volna) hanem egyszerű naiv síkon látása a lélek legmélyebb rétegeinek.
LAK PLH I X / 4 1 / 6 / c
Nous sommes... - szólásra születtOnk. nem birtokolásra
*
Vázlat
positiv kritika - nem hibakereső - problémát nézi és elfelejti hogy meg van-e oldva; élet fontos neki forma csak annyira amennyire az adott
positiv kritika - nem hibakereső - problémát nézi és elfelejti hogy meg van-e oldva; élet fontos neki forma csak annyira amennyire az adott