A MUNKA AZ ÓKORI RÓMÁBAN: ERKÖLCSI MEGÍTÉLÉSE ÉS JOGI SZERKEZETE
3. A locatio conductio komplexitása
3.2. Locatio conductio operarum és locatio conductio operis
A locatio conductio operarumot azonban nem csak a locatio conductio rei tükrében lehet szemlélni. A jogintézmény elemzése során sok szerző a locatio conductio operarum és a locatio conductio operis közelálló jellegéből indult
17 Francesco De R : Lavoro e lavoratori nel mondo romano. Bari, Adriatica editrice, 1963.
18 N i. m. 100–102.
19 Nadja El B : Sklaverei und Freiheit bei Theodor Mommsen. Pázmány Law Review, vol.
3., 2015. 109.
E B Nadja 58
ki. Ezzel kapcsolatban fontos szerepet játszik egy, a Digesta 50. könyvében elhelyezett fragmentum. A szöveg a késői klasszikus jogásznak, Paulusnak az edictumhoz fűzött kommentárjából származik.
Paul. D. 50.16.51 (2 ad ed):
Opere locato conducto”: his verbis Labeo signifi cari ait id opus, quod Graeci ἀποτέλεσμα vocant, non ἔργον , id est ex opere facto corpus aliquod perfectum.
Monográfi ájában Roberto Fiori felhívja a fi gyelmet arra, hogy e fragmentum
„ha avuto una vicenda interpretativa piuttosto singolare” – (a hely) interpretá-ciós története igen különösnek mondható.20 Az értelmezés egyrészt az opus ki-fejezés, tehát az előállított termék, másrészt két görög fogalom, az ἀποτέλεσμα és ἔργον körül forog. Különféle kombinatorikai eljárásokkal a szakirodalom összefüggéseket igyekezett teremteni a Paulus által referált és Labeónak tu-lajdonított terminusok között. Nyilvánvaló, hogy a fogalmak jelentéstartalma lényegesen meghatározza a szöveghely értelmét. Így tehát fordítási javaslatot csak az elemzés végén teszünk. Vizsgálatunk során követjük a Fiori által felvá-zolt szöveg történetét, ezt helyenként kiegészítve, ill. más, az olasz szerzőjétől eltérő következtetésre jutva.
A glosszátorok által használt littera Bononiensis szövegében még opere legato conducto állt, amely azt eredményezte, hogy a középkori szerzők a szö-veget az öröklési jog keretében értelmezték és egy, az örökös által teljesítendő terhet láttak benne. Az örökös feladatát csak akkor tekintették teljesítettnek, ha az opus perfectumnak volt mondható.
A littera Florentina elterjedésével a fragmentumot már egyértelműen a locatio conductio keretén belül helyezték el. A szöveg interpretációs törté-nete a humanistákkal vette kezdetét. A francia Hugo Donellus (1527-1591) a locatio conductio operis körébe sorolta a szöveghelyet. A humanista szerző a fragmentum alapján úgy tartja, hogy a vállalkozó feladatát akkor tekinthette befejezettnek, ha egy, a szerződő felek akarata szempontjából opus perfectumot nyújtott, így az ἀποτέλεσμα kifejezést vonatkoztatta az opus perfectumra. Ezt az opus perfectumot szembeállítja a megkezdett művel, amelyet megfeleltet az opus factumnak.
20 Roberto F : La defi nizione della ‚locatio conductio’: giurisprudenza romana e tradizione romanistica. Napoli, Jovene Editore, 1999. 155.
A munka az ókori Rómában… 59
Összehasonlításképpen emlékeztet az operis novi nuntiatióra. A szomszéd építkezése elleni tiltakozáshoz elegendő volt az, hogy a munkálatok elindultak.
Indoklásképpen Donellus kifejti, hogy a kár már a munka megkezdésével beáll-hat. Érdekes, hogy a humanista szerző azt írja, hogy a kereseti jog (non potest prius agi quam opus fuerit perfectum, […]) csak a mű befejezésével keletkezik (ami a szerződés konszenzuális jellegébe ütközik). Jelen összefüggésben ele-gendő rögzíteni, hogy mindkét esetben (opus perfectum és opus factum) csak magára a műre koncentrál, és nem tér ki a munkavégzés folyamatára. Jacques Cujas (1522–1591) is a befejezett művet helyezi előtérbe, és szembeállítja vele a még folyamatban lévő munkát (το τύχον ἔργον). A humanizmus idején tehát a fragmentumot egyértelműen a locatio conductio operis fényében értelmezték.
Az ellentétpár a befejezett és befejezetlen munka volt. Egy ilyen értelmezés mellett az objektív, valamint a szubjektív szempontok érvényesítésének nincs helye. Fiori rögzíti, hogy ez a megközelítés még a holland elegáns jogtudo-mány és Pothier munkásságában is jelen volt. Ezen látásmódban a német pandektisztika fordulatot hozott.
A német szerzők a locatio conductio operist és a locatio conductio ope-rarumot közelebb hozzák egymáshoz. Karl Georg Wächter (1797–1880) azt az álláspontot képviseli, hogy a locatio conductio operis a locatio conductio operarum alfajának kell tekinteni. A kettő közötti különbség abból áll, hogy a locatio conductio operaris esetében a fi zetség nem a nyújtott munkavégzés alapján, hanem az előállított eredmény alapján történik (die Bezahlung nicht […] unmittelbar auf die zu leistenden Dienste, sondern auf die durch sie hervorzubringende Wirkung sich bezieht). Az eredmény egy mű előállítása, egy összefüggő feladat elvégzése: pl. egy ház vagy egy út építése, egy ruhadarab megvarrása a megrendelő által hozott anyagból, vagy dolgok szállítása. Wächter véleménye szerint abban, aki egy dolgot más megbízásából készít, a locator és conductor szerepe egyaránt megjelenik. Locatorként bérbe adja munkaerejét (locat operas), és conductorként elvállalja a dolog előállítását (conducit opus faciendum) és szinallagmatikus jellegének megfelelően, a megrendelő bérbe veszi az elkészítő munkaerejét (conducit operas) és követeli a mű elkészítését (locat opus faciendum).21
Az álláspont érdekessége a locatio conductio operarum hangsúlyozott tár-gyalásában áll. Ezzel együtt az ember tevékenysége is erősebb szerepet kap.
Ezt a nézőpontot vitatta Heinrich Dernburg (1829–1904). A német jogtudós a
21 Carl Georg von W : Pandekten: 2. Besonderer Teil. Leipzig, Breitkopf und Härtel, 1880–1881. 479.
E B Nadja 60
locatio conductio operis tekintetében csak a gazdasági eredményre helyezi a hangsúlyt. A gazdasági eredmény az opus kifejezésben jelenik meg. Dernburg a forráshelyet szintén a locatio conductio operis keretében említi. A pandektista szerző elutasítja azt az álláspontot, miszerint a locatio conductio operis a locatio conductio operarum egy alfajtája lenne. A 19. századi jogász a különbséget abban látja, hogy a locatio conductio operarum esetében a szerződés közép-pontjában a munkavégzés áll, miközben a locatio conductio operis a gazdasági eredményt célozza meg (ökonomischer Eff ekt). Véleménye megerősítésére egy másik, szintén Paulustól származó szöveghelyet idéz. 22
A pandektiszta szerzővel szemben meglátásom szerint ez a forráshely jó példát képez arra nézve, hogy Paulus a locare és conducere kifejezéseket nem mindig csak egy szerződéstípushoz kötötten használja. A forráshely így a fent idézett fragmentum értelmezéséhez értékes támpontot nyújthat.
Paulus D. 19.2.22.2 (32 ad. ed):
„Cum insulam aedifi candam loco, ut sua impensa conductor omnia faciat, proprietatem quidem eorum ad me transfert et tamen locatio est: locatio enim artifex operam suam, id est faciendi necessitatem.”
A fragmentum értelmezésével kapcsolatban nincs konszenzus a szakiroda-lomban. A szöveg nehézsége abból fakad, hogy sok szerző úgy gondolja, hogy az első mondatban álló „insulam aedifi candam loco” úgy értelmezhető, hogy valaki megrendeli egy bérház építését. A német, ill. angol fordításban („Vergebe ich den Bau eines Mietblocks”, […] ill. az angol változatban: ”(If) I engage to have a block of chambers built”, […]) a mesterember költségére (ut sua impensa conductor omnia faciat) történik a mű elkészítése. Tehát a mondatot a locatio conductio operis keretében helyezi el. Majd a második mondatban a szöveg a mesterembert a locatorral azonosítja, aki „bérbe adja munkaerejét”. A szöveg úgy is olvasható, hogy az első locare kifejezést általánosabb jelentéstartalom-mal olvassuk. Egy telek kerül átadásra, ill. elhelyezésre abból a célból, hogy az építtető saját anyaggal építkezzen, majd mindent átruházzon a „megrendelő-re”). Ezzel az olvasattal az utolsó mondat jól illeszthető az előzőhöz. Az artifex bérbe adja munkaerejét (operam suam). Ez a szövegértelmezés a munkaerőnek önálló helyet ad a megállapodás során. Ez az interpretációs kísérlet alátámasztja
22 Heinrich D : Pandekten, 2. verb. Aufl age, Band 2: Obligationenrecht. Berlin, H.W.
Müller, 1889. 302.
A munka az ókori Rómában… 61
Wächter álláspontját Dernburggal szemben is. A locatio conductio operis is az emberi munkavégzést tartja a contractus lényeges elemének. E típusnál ma-gához a munkavégzéshez társul még egy másfajta hozzájárulás is; az említett példában a saját költségre eszközölt építkezés.
Fiori megállapítja, hogy Dernburg óta a szakirodalom majdnem egyöntetűen elfogadta a locatio operis függetlenségét a locatio operarumtól, és az alpont elején említett szöveget majdnem kizárólagosan a locatio conductio operisre vonatkoztatták. „Da questo momento in poi, con l’aff ermazione dell’autonomia della cd. locatio operis dalla cd. loactio operarum, il testo era quasi sempre interpretato nella prospettiva dell’opposiziona tra opus e opera.”