SZEMPONTOK A HÁZASSÁGJOG OKTATÁSÁHOZ A PAPKÉPZÉS KERETÉBEN
3. A kánonjogi oktatás, különös tekintettel a házasságjogra
„Az alapelvek és a jogi normák kifejtése során meg kell mutatni, hogy a ká-nonjog teljes rendszere és az egyházi fegyelem Isten megváltó akaratának kell, hogy megfeleljenek, és a suprema lex a lelkek üdvözülése.”19 Az egyházjog oktatásának tehát ebből az ismert alapelvből kell kiindulnia. A növendékeknek világosan be kell mutatni, hogy a kánonjog eszköz, mely Isten üdvözítő aka-ratának szolgálatában áll. Ez az akarat minden ember üdvösségét munkálja és az Egyház olyan közösségként létezik ebben a világban, melynek célja, hogy az egyes tagok egymást is segítsék az örök élet útján. Talán ez a legszebb és legnehezebb feladat a kánonjog oktatása során, hogy minden egyes egyházi rendelkezés háttérében ezt a mély és összetett valóságot ténylegesen fel tudjuk mutatni. A Ratio Fundamentalis azt is hangsúlyozza, hogy az egyházjogi képzés alapja a világos és szilárd egyházkép, melyet a II. Vatikáni Zsinat egyházképe alapján kell kifejteni.20
A mai magyar papképzés keretei között – az osztatlan teológus mesterkép-zésben – a kánonjogi stúdiumok a tanulmányok IV. és V. évében kerülnek sorra, a tananyag leadása négy félévre elosztva zajlik. Ez a következő szemesz-tereket jelenti: általános normák, alkotmányjog, az egyház tanítói feladata és a megszentelői feladat (benne kiemelten a szentségek tárgyalása), valamint a házasságjog követik egymást. A szentségi pasztorációra készülő papnövendé-kek számára különösen is a hét szentség kánonjogi kérdéseit tárgyaló félévek a legjelentősebbek, hiszen a következő papi nemzedék alapvető feladata lesz Krisztus papi szolgálatának gyakorlása és jelenvalóvá tétele a liturgiában. Így különösen is indokolt, hogy a hetedik szentség tárgyalásának önálló szemesz-tert szenteljen az oktatási gyakorlat. Ez a megoldás fi gyelemmel van a tárgy gyakorlati jelentőségére, bemutatva az összetett, de harmonikusan rendezett normákat, végig annak teológiai hátterét is felmutatva.21
A házasságjog területét – mint sajátosan fontos tananyagot – az egyetemes papnevelési szabályzat szövege sajátos lelkipásztori látószögben mutatja be.
Kiemeli, hogy ennek a kurzusnak fontos célja, „hogy a papok tudatában le-gyenek, hogy különösen a családpasztoráció területén számos problémának és ʻsebnek’ a gyógyítása megoldható az egyházjog adta eszközökkel […]”22 Ez a
19 Ratio Fundamentalis 174.
20 Vö. II. Vatikáni Zsinat, Decr. Optatam totius. 16. p. Acta Apostolicae Sedis, vol. 58. (1966) 713–727.
21 Vö. E i. m. 1876.
22 Ratio Fundamentalis 174.
F Tamás 70
felszólítás kiemeli a jog művelésének egyik alapvető kiindulópontját, mely sze-rint a konfl iktusok rendezése, az életviszonyok helyes formálása a hozzájárul a társadalom és az egyházi közösség életének helyes irányba történő alakításához.
Merítve az egyetemes papnevelési szabályzatnak a teológiai oktatás és tanítás céljait összefoglaló rendelkezéseiből, a következőkben azt szeretném vázolni, hogy milyen alapelvek mentén alkalmas a házasságjog oktatását megszervezni:
Éppen a nagy normaanyagból fakadó alapvető feladat, hogy a tananyag egészé-nek bemutatása úgy történjen meg, hogy annak eredményeként a növendékek képesek legyenek megfogalmazni, melyek a diszciplína lényeges kérdései, témái és ez felébressze bennük ʻa szív egészséges nyugtalanságát.’23 Ez csak a képzés egységében és színtézisében valósulhat meg. Ezért törekszenek szerves összkép kialakítására az oktatók,24 az ekkleziológia, a dogmatikai szentségtan, a pasztorális és a liturgika tárgyak keretében megtanultakkal harmóniában.
Világos és szilárd oktatást25 kell nyújtaniuk a tanároknak, mely a Tanítóhivatal megnyilatkozásaival összhangban van és amely a házasságról a tiszta, katolikus tanítást vázolja, ennek az intézménynek isteni alapításából fakadó alapelvekből kiindulva. Ez nem valósulhat meg anélkül, hogy a növendékek egymás közötti és az oktatókkal való párbeszéde26 ne bontakozna ki. Jól tudjuk, hogy a tan-anyag összetett volta, a sokféle családpasztorációval kapcsolatos nehézség, a társadalom részéről tapasztalható pluralista, gyakran házasság- és családelle-nes közhangulat, mind nehezítik az elsajátítást. A katolikus házasságjog nem nélkülözheti a történelmi távlatok felvázolását, azaz az egyes jogintézmények történeti hátterének, fejlődésének tárgyalását.27 Ez a papképzésben leginkább úgy valósul meg, hogy a hatályos szabályozás kapcsán említjük meg a korábbi jogszabályok tartalmát, illetve az aktuális változásokat követjük le.28
Szintén az egyetemes szabályzat ír elő bizonyos didaktikai módszereket, melyek a tanítás eszköztárának megújításához szükségesek. Elsősorban az előadások szolgálnak a lényegi ismeretek átadására, de ezzel párhuzamosan ezek szolgáltatnak lehetőséget a személyes tanuláshoz és a szakirodalom megismeréséhez való segítségnyújtásra is.29 Minden témát a katolikus tanítás átadásával kell bemutatni, ebben segít a tanítóhivatal dokumentumainak
ismer-23 Vö. Ratio Fundamentalis 186. a.
24 Vö. uo. 186. b.
25 Vö. uo. 186. c.
26 Vö. uo. 186. d.
27 Vö. uo. 186. e.
28 Pl. a legújabb eljárásjogi változásokat a Mitis Iudex óta.
29 Vö. Ratio Fundamentalis 187. a.
Szempontok a házasságjog oktatásához a papképzés keretében 71
tetése, a mai problémákra fókuszálva.30 Ezeket az elveket egészíti ki a tutoriális, személyre szabott tanulmányok támogatása a tudományos munka alapjainak elsajátítására,31 valamint a lelkipásztori problémák tudományos módszerekkel való vizsgálatára.32 Ha sikerül a helyes szemlélettel bemutatni a növendékek előtt a házasságjog valóságát, akkor felkelthetjük a hallgatók személyes érdek-lődését is, a következő kánonjogász nemzedék kinevelésének feladatához is hozzájárulhatunk. Ugyanakkor azt is meg kell tanítanunk minden növendéknek, hogy a napi lelkipásztori feladatok elvégzése – és különösen is a házasságokkal kapcsolatos teendők – biztos kánonjogi tudás nélkül lehetetlen.
A házasságjogi kurzusok alapvető anyagát a szentségre vonatkozó anyagi jogi normák bemutatása adja. Kezdettől fogva fel kell a hallgatók fi gyelmét hívni arra, hogy éppen a jogterület összetettségéből fakad a házasság kánoni szabályozása elsajátításának a legfőbb nehézsége és kulcsa: a teljes anyagot ismerni kell ahhoz, hogy egy komplex jogesetet képesek legyünk megoldani, így a félév során fokozatosan fognak előttük feltárulni az összefüggések. Ezért arra szólíthatjuk őket fel, hogy egyfajta türelmes megértéssel haladjanak előre az elsajátításban és ne ijedjenek meg a kezdeti nehézségektől. Tekintettel arra, hogy a Kódex a bevezető kánonokban a házasság fogalmának, létrejöttének és a szabályozó jog tárgyalásával foglalkozik, így ezekből kell megalapozni az egész joganyagot. Ezért fontos, hogy a házassággal kapcsolatos alapelvek (pl.
két keresztény közötti házasság mindig szentség) már itt a kezdet kezdetén vi-lágosak és egyértelműek legyenek. Egyben a bevezető rész lehetőséget biztosít arra is a hallgatóknak, hogy a házasságjog egész szerkezetét végig tekintsék,33 és az érvényességi és megengedettségi elemeket megkülönböztessék.
A házasság lelkipásztori előkészítése kérdéskör kapcsán kiemelendő a paszto-rális előkészítés jelentősége, a jegyesvizsgálat fontossága és annak alanya. Ezután következnek az esketési tilalmak, ezt a témát már összekapcsoljuk a házassági akadályok bemutatásával. Mivel először az akadályok általános szabályai követ-keznek, lényeges, hogy azok alapvető típusaiban el tudjanak a növendékek igazod-ni. Az egyes akadályokat didaktikus szerkezetben, csoportosítva kell bemutatni (pl. rokonsággal összefüggő, hiányossággal kapcsolatos stb.), és fel kell tárni az
30 Vö. uo. 187. b.
31 Vö. uo. 187. d.
32 Vö. uo. 187. e.
33 „A házasság a jogképes felek törvényesen kinyilvánított beleegyezésével jön létre” elv átte-kintő jelleggel bemutatja a felek, forma, beleegyezés hármasságát, mely az összes, a házasság érvényességével kapcsolatos tényező bemutatására alkalmas (akadályok, forma problémája, beleegyezés hiányosságai stb.).
F Tamás 72
akadályok tárgyalásának kiinduló szerkezetét is (akadály jellege és a felmentés közötti összefüggés, a terjedelem rövid, világos, lényegre törő megfogalmazása).
A beleegyezés problémái és az egyes hiányosságok kapcsán döntő fontosságú azzal számolni, hogy ezt a témát azok eljárásjogi összefüggéseivel együtt mu-tassuk be a hallgatóknak.
A beleegyezés kinyilvánítása és a formával kapcsolatos kötelezettségek egy nagy egységet alkotnak, és az alapelvekre való visszautalás segítheti a jobb tájékozódást (pl. katolikusok kánoni formára kötelezett volta). Ezután a vegyesházasságokról szóló témát a valláskülönbség akadályával való összeha-sonlításban, az egyezések és a különbségek felmutatásával lehet eredményesen tárgyalni. Ez az egység a jogi hatások tárgyalásával zárul. A kötelék felbontása és a különválás, valamint a házasság érvénytelenítése zárja az anyagi jogi rész tárgya-lását, de bizonyos eljárási kérdéseket szintén tárgyalunk a tananyag keretei között.
Álláspontom szerint a papnövendékek házasságjogi oktatása azonban ezen a ponton még nem ér véget. Teret kell ugyanis adni annak is, hogy bevezessük őket a házasságok érvénytelenítésével kapcsolatos eljárások alapvető fogalmai-ba. Természetesen nincs arra idő és lehetőség, hogy a teljes egyházi eljárásjogot megtanulják, kizárólag arra kell koncentrálni, hogy a lelkipásztori gyakorlatban előkerülő problémákat értsék meg, és képesek legyen arra, hogy felelős lelki-pásztorként segíteni és kísérni tudják azokat a híveiket, akik megkeresik őket a házasság semmisségével kapcsolatban. Ez a téma akár a gyóntatószékben, akár más lelkipásztori helyzetben is releváns lehet.
Először is az anyagi jogi szabályok rövid, ismétlő jellegű áttekintésével bemutatjuk, hogy milyen elveken nyugszik az egyházi bíráskodás. Mint már megállapítottuk, a lelkek üdvösségének elvéből indulunk ki, és tudjuk, hogy itt lelki sebek, az életben bekövetkezett törések egy sajátos lelkipásztori gyógyí-tásáról van szó. Az e mögött húzódó helyes szemléletet akkor tudjuk átadni, ha egyszerre mutatjuk fel az eljárás jogilag szabályozott voltát, de ugyanakkor rávilágítunk arra is, hogy az új házasság megkötésével a felek számára életük rendezését, a szentségek vételét, addigi rendezetlen életállapotuk helyreho-zatalát tesszük lehetővé. Ez csak akkor történhet meg, ha valódi bizonyosság alakult ki az eljárás során a bírókban, hogy valóban bebizonyosodott a házasság érvénytelensége a tárgyalt percímeken.
A per előfeltételei kapcsán bemutatjuk a bíróságok illetékességére vonatkozó szabályokat és a házassági per megindítására jogosultak körét. Majd az eljárás fő vonalának tárgyalása következik, különös tekintettel a keresetlevélre és annak tartalmi és formai követelményeire. A cél itt az lehet, hogy a növendékben alakít-sunk ki biztos tudás arról, hogy a hozzájuk forduló hívőt meghallgatva, mik az ő
Szempontok a házasságjog oktatásához a papképzés keretében 73
feladatai, mint felelős lelkipásztornak.34 Ezután ismertetjük az eljárás mentével kapcsolatos témákat, a rendes eljárás alapszerkezetét a keresetlevéltől az ítéle-tig, a fellebbezéssel kapcsolatos megújult szabályokkal együtt. Ezután röviden következik a püspök előtti eljárás és az okirati eljárás lényegének bemutatása.
Véleményem és tapasztalataim szerint nagy segítség a hallgatók számára, ha egy rövid, gyakorlati jellegű részt is beiktatunk az oktatásba.35
A házassági perek mellett álláspontom szerint nagyon fontos, hogy legalább elemi szinten megismertessük a növendékeket a magyar állami házasságkötés szabályaival, hiszen pl. a házasságkötési tilalmak miatt a nem katolikusok házassága érvényessége kapcsán az alapfogalmakkal tisztában kell lenniük.
Ennek lényegi elemei a következők lehetnek: az állami házasságjog történe-tének fő állomásai, a házasságkötés alaki kellékei és anyagi jogi feltételei, a polgári házasságkötés érvénytelenségének esetei és a polgári kötés bíróság általi bontásának leglényegesebb szabályai. Az összes témát a kánonjogi szabályok-kal való összevetésben célszerű tárgyalni, így képesek lesznek a hallgatók az intézmények közötti párhuzamok és különbségek megértésére, illetve az állami és az egyházi szabályok világos szemléleti eltéréseinek feltárására.
4. Összegzés
Jelen dolgozattal szerettem volna mindenekelőtt a házasságjog oktatásának mai kérdéseire refl ektálni, illetve a kérdéskört az intellektuális képzés nagyobb összefüggésébe helyezni. Röviden érintettem azokat a gyakorlati megfontoláso-kat, melyeket oktatóként az elmúlt évtizedben tanúságként leszűrtem a képzés során. Végezetül újra csak hangsúlyozzuk, hogy a házasságjog oktatása is a valódi lelkipásztori tevékenység támogatását szolgálhatja, ahogyan a Ratio Fundamentalis összegzése kimondja: „A kánonjognak tehát a Szentléleknek az egyházban kifejtett tevékenységét kell szolgálnia, az egyházi helyzetek
34 Annak megítélése, hogy az adott per elindítható-e az egyházi bíróságon, milyen kérdésekkel tudja a hozzá fordulót segíteni és hogy számára az eljárás menetét, időbeliségét, a lehetséges kimenteket fel tudja vázolni.
35 Egy minta-akta bemutatása (fi ktív adatokkal, tipikus keresetlevél tényállásokkal), majd az esetek rövid megbeszélése, esetlegesen egy ‘próba per’ keretei között élményszerű betekintést nyerhetnek a hallgatók az eljárásba. Ennek lehetséges menete a következő: párban dolgozva a hallgatók az ügyvéd és a kötelékvédő szerepében azt a feladatot kapják, hogy közösen dolgozzák fel az esetet, és mindketten, a maguk szerepének megfelelően érveljenek az adott házasság érvényessége vagy semmissége mellett, azzal, hogy határozzák meg, milyen percím releváns az ügyben. A tanári magyarázat felhívhatja a fi gyelmet az eset tanulságos kérdéseire és rávilágíthat a bíróság döntéseinek lehetséges variációira.
F Tamás 74
igazságos megítélésével támogatván a hatékony lelkipásztori munkát.”36 Éppen abban a sajátos pasztorális helyzetben, amikor felismerjük az új evangelizáció szükségességét, az egész képzésnek missziós jellegűnek kell lennie. Ennek a küldetésnek része a házasságok lelkipásztori gondozása, kísérése és a jogi segítségnyújtás is. Ezt a szemléletet közvetíti a papnövendékek értelmi kép-zése is, mely „összekapcsolandó azzal a lelki úttal, melyen Isten személyes megtapasztalása történik: tudniillik hogy a növendékek ne csupán fogalmi ismeretekben gyarapodjanak, hanem jussanak el arra a szívbéli intuícióra, mely által Isten misztériumait először ők maguk képesek látni, azután közölni tudják a testvérekkel.”37
36 Ratio Fundamentalis 174.
37 II. J P (1992) i. m. 51.