A KATOLIKUS EGYHÁZ BÜNTETŐJOG-ELMÉLETE A Péter *
12. Zárt-e a kánoni büntetőjogi rendszer?
Az Örök Törvény állandó, nincs benne változás. Azonban bizonyos korok mást és mást ismertek fel belőle és tartottak fontosnak, ennek megfelelően a megismerés és felismerés formája az, ami időről-időre változik. Ahogy Jacques Maritain megfogalmazta: a természettörvény állandó, de annak a kötelező tartalmának a felismerése és megtartása változik. Amikortól pedig az ember felismeri a törvényt, onnantól kezdve kötelező: ha felismertem, onnantól kezdve az kötelező számomra. Hasonló megközelítésben mondhatjuk, hogy az emberi
Az isteni jogtól a pozitív törvényig… 47
javak objektívek, vagyis nem azért jók, mert az ember annak tartja, hanem azért, mert azok Isten rendelése szerint jók.
A természettörvény az igazi törvény. Ennek nem mondhat ellen a pozitív törvény, mert akkor az megszűnik törvény lenni. A jog az erkölcs területén tudja kiteljesíteni önmagát, amihez az eredetét a természettörvényben kapta meg. A pozitív jog azonban képtelen minden bűnt és hibát tiltani, szankcionál-ni, hanem csak azokat, amik a társadalom adott helyzetben való fennmaradását veszélyeztetik, és amelyet az emberek többsége el képes kerülni. Nem tud a jog megfogalmazója tökéletes rendet létrehozni, hanem csak annak előírására törekszik, amit az emberek az adott civilizációban képesek elérni. A jog nem tud tökéletes erkölcsi rendet létrehozni. Míg a pozitív emberi törvények az igazság megismerésének formái szerint változóak, az Örök Törvény változat-lan. Mégsem elég indok egy pozitív törvény megváltoztatásához az, hogy az újabb törvényi megfogalmazás jobb lenne az előzőnél, hanem az kell, hogy a változtatás nyilvánvalóan szükséges legyen. Ennek hiányában az igazságosság oltárán feláldoznánk a jogbiztonságot, megszűnne a „kánon”, a mérce, amihez az embernek igazodnia kell. Ha pedig folyton változtatjuk a törvényt, az ember elveszti ezt a mércét.51
Itt kell szót ejtenünk a Gödel-féle zártság elméletről52 a kánonjog vonat-kozásában: Mivel az Örök Törvény pozitivizálásáról van szó, képtelenség olyan kánoni törvény hozni, amely – akárcsak a büntetőjog területén is – de minden területet lefed. Erre írja egyértelműen az 1399. kánon: „Az ebben a törvényben vagy más törvényekben megállapított eseteken kívül, az isteni vagy kánoni törvény külső megsértése csak akkor büntethető valamilyen megfelelő büntetéssel, ha a törvénysértés különös súlyossága büntetést kíván, és sürgős szükség van a botrányok megelőzésére vagy helyrehozására”. Vagyis bármilyen íratlan törvény megsértése is büntethető, ha az külsőleg megnyilvánult, súlyos, botrányos volt és szükség van a büntetés alkalmazására. Célja a joghézagok lehető legteljesebb kitöltése. Hasonló az 1399. kánon a Tíz Parancs utolsó két (más számolás szerint utolsó) parancsához, mely még a kívánást is tiltja: „Ne kívánd!”. A mindennapi értelemben ez is egyfajta joghézag kitöltő parancs: ne azon gondolkozzon az ember, hogy egy rossznak tűnő cselekedetet megtehet
51 F (2016) i. m. 112–117.
52 C Lóránt: Van e válasz minden kérdésünkre? Gondolatok az alkotmány zártságáról. De iurisprudentia et iure publico, vol. 4., 2010/3–4. Bár Csink Lóránt az alkotmányról értekezik a művében, gondolatait megfelelő módosításokkal az Örök Törvény teljes felfedezhetetlensé-gének kérdésére is átvezethetjük, hiszen ahogy az alkotmány a törvények alapja, úgy az Örök Törvény is minden törvények alapjaként létezik.
A Péter 48
vagy nem, van-e rá közvetlen tiltó parancs, vagy nincs, ne is kívánkozzon a rosszra, mert a rossz kívánása is bűn.
„Tekintettel a kánon céljára, vagy még inkább a jog egész szerepére az Egyházban, mely pozitívan a lelkek üdvösségének előmozdítását, negatívan a lelkeket fenyegető veszélyek elhárítását, illetve az üdvösség szolgálatát alap-vetően veszélyeztető tényezők kiküszöbölését kívánja, számos szerző az 1399.
kánont nem szűken magyarázandó, hanem kedvezményt tartalmazó szabálynak fogja fel, hiszen a legnagyobb érték védelméről van szó.”53
Azzal, hogy az egyetemes törvényhozó az 1399. kánon megfogalmazásával kiterjesztette a pozitív jogon túli területekre is a büntető szankció kilátásba helyezésének lehetőségét, egy olyan lehetőséget adott a jogalkalmazók kezébe, amelynek segítségével azokban az esetekben is alkalmazhatók büntető (és nem csupán fegyelmi) intézkedések, amikor valakinek a viselkedéséből botrány származik, de maga az elkövetett cselekedet kánonjogi értelemben amúgy nem lenne büntethető. Így látszólag kánonjogilag értelmét veszti a „Nullum crimen sine lege”, a „Nullum poena sine lege” és a „Nullum poena sine crimine” elv, ez azonban csak a látszat. A pozitív jog számára mindenképpen e klasszikus szabályok felrúgását vélhetjük felfedezni ebben a kánonban, azonban pont ezáltal a kánonnal tesszük teljessé e három szabályt, és teljesítjük be a gödeli zártságot: azáltal, hogy egy nyitott szabályt foglalunk bele a pozitív törvénybe, valójában úgy zárjuk le a keretet, hogy azokat a szabályokat is belevesszük a büntetőjog halmazába, amikre a pozitív törvény megfogalmazója nem tudott tekintettel lenni.
13. Befejezés
A kánoni büntetések alkalmazásának csak erkölccsel rendelkező személyek esetében van értelme: az ember képes megjavulni, ha megbűnhődik a tetteiért és vezeklésével elégtételt ad. A büntetés nem megtorlás, hanem javítás és a megromlott rend helyreállítása. A büntető közhatalom, legyen az állami vagy egyházi, elsősorban azt a mércét jelenti, ami alapján a megromlott igazságosságot helyre kell állítani, mert ezzel az emberi együttélés rendjét szavatolja, részben arról az oldalról is, hogy az elkövető, aki jogot szerzett a megfelelő büntetésre, megkapja azt, ami jár neki: azt, de nem többet és nem kevesebbet. A vezeklés és a bűntől való megszabadulás nem esik egybe a büntetés tényleges letöltésével.
53 E (1995) i. m. 204.
Az isteni jogtól a pozitív törvényig… 49
Ha a büntetés nem hozza meg az elkövető számára a megtisztulást, akkor a lelki békéje, és pont a reintegrációja nem fog megvalósulni. Törekedni kell, hogy a büntetéssel együtt a bűnös elkövető belső megváltozása is megtörténjen: a bűnért való megbűnhődés, az erkölcsi vezeklés és az ezt követő megigazulás.
A bűntől való megváltottság hosszú, belső folyamat, ami az erkölcsi megtérés feladata. A büntetésvégrehajtás célja, hogy ezt elősegítse és ebben a megtérőt támogassa.
Az egyházjogi normák a jelenlegi jog szerint nem kényszeríthetők ki külső, fi zikai kényszerrel. Erre nincs is feltétlenül szükség: sokkal fontosabb az, hogy a címzettek vallásilag meg legyenek győződve a szabályok erkölcsileg kötelező voltáról. Ezért lehetetlenség Hobbes gondolatait a kikényszeríthetőség szükségességéről, vagy Locke elvét szankció-szükségességéről a kánonjogra alkalmazni, hisz nem az egyházi intézményrendszer kényszeríti ki, hanem az egészséges emberi lelkiismeret várja el a parancsok betartását. Továbbá attól, hogy egy egyházi törvényhez vagy parancshoz nincs büntetés fűzve, – az esetleges szankcióktól függetlenül – azok lelkiismeretben köteleznek. Ahogy a Sacrae disciplinae leges kezdetű apostoli konstitúcióban olvashatjuk: „a kánoni törvények természetüknél fogva megkívánják, hogy megtartsák őket.” Ennek megfelelően a kánonjog ereje sem abból származik, hogy milyen büntetések vannak az egyes törvényekhez kapcsolva, hanem az Egyház természetfölötti céljából, a lelkek üdvösségéből.