SZEMPONTOK A HÁZASSÁGJOG OKTATÁSÁHOZ A PAPKÉPZÉS KERETÉBEN
2. A képzés szellemi dimenziójáról általában
Mielőtt a házasságjog oktatásának gyakorlatát tárgyaljuk, szükséges, hogy a papnövendékek képzésének szellemi dimenzióját bemutassuk, hiszen a tárgya-landó témánk ennek keretei között valósul meg. A papképzés hagyományos szerkezete úgy épül fel, hogy egyszerre valósítja meg a nevelés különböző ele-meit, ún. dimenzióit. Ezek nem azonosak a képzés szakaszaival (propedeutikus, fi lozófi ai, teológiai, pasztorális)5, melyek időben egymást követik, de szerves egységben állnak egymással. A dimenziók (emberi, lelki, szellemi, lelkipász-tori) mindegyike az összes szakaszban jelen van és egymást átjárva kell őket megvalósítani, együtt alkotják a papnevelést, mint szerves folyamatot. „A papság képzésének integrálisnak, azaz mindent átfogónak kell lennie. Tehát
3 K K : Ratio fundamentalis institutionis sacerdotalis. Il dono della vocazione presbiterale. Città del Vaticano, Libreria Editrice Vaticana. 2016.
4 E Péter: Egyházjog. Budapest, Szent István Társulat, 2014. 38.
5 Ezen szakaszok az új Ratio Fundamentalis megfogalmazása szerint új neveket kapnak: előké-szítő szakasz, a tanítványság szakasza, Krisztussal való azonosulás (konfi guráció) szakasza, a hivatás színtézisének szakasza. F Tamás: A papnevelés a legfrissebb tanítóhivatali dokumentumok tükrében – Megfontolások az új Ratio Fundamentalisról (2016). Magyar Sion.
Újfolyam, vol. 11. 2017/2. 173–183.
Szempontok a házasságjog oktatásához a papképzés keretében 67
hozzátartozik a szellemi, teológiai, ugyanakkor az alapvető emberi, spirituális, hivatásbeli – keresztényi és papi hivatásbeli – képzés is.”6
A szellemi dimenzió tehát a „szükséges értelmi eszközöket kínálja a lelkipásztori pálya értékeinek megértéséhez, ezeknek megéléséhez és a hit megfelelő továbbadásához.”7 Ez a dimenzió a papnevelésben a másik hárommal együtt harmonikus - egységben és egymást kölcsönösen kiegészítve hatéko-nyan szolgálja a papi szolgálatra való felkészülést. Az új Ratio Fundamentalis a következő szempontok szerint foglalja össze a szellemi dimenzió természetét:
Célja a fi lozófi ai és teológiai tudásban való szilárd felkészültség és az általános kulturális tájékozottság megszerzése. Általa az evangéliumi üzenet átadását és a világgal való párbeszéd képességét sajátítják el a növendékek.8 Ez a di-menzió is része az egész embert átfogó képzésnek, a jelölt értelmi fejlődését és ismereteinek bővítését szolgálja. De nem csupán ismeretek felhalmozását és a tudományokban való elmélyülést ad, hanem a jövendő papot formálja.9 A fi lozófi a és teológia tanulmányozása a legalkalmasabb eszköz a papi élethez szükséges gondolkodásmód (forma mentis) interiorizálásához. Ez szükséges, de önmagában nem elégséges feltétele a pappá válás útján való előre jutásnak, a tanulásban mutatott teljesítmény a többi dimenzióban mutatott előre haladással együtt értékelendő.10
A papképzés II. Vatikáni Zsinat utáni megújításának fontos dokumentuma a Pastores dabo vobis kezdetű szinódus utáni apostoli buzdítás11, mely a szel-lemi dimenziót az előbbieknél nagyobb összefüggésben helyezi el. Az értelmi képzést ’a hit megértésének’ nevezi, és ennek alapján a következő alapvető megállapításokat teszi az értelmi (intellektuális, szellemi) dimenzióról:
Az új evangelizáció kihívása és a mai kor körülményei (vallási közömbösség, az értelem megismerő képességének tagadása, a technikai fejlődés alakulása,
6 E Péter: Papi identitás és papnevelés a mai kor kihívásainak fényében Magyar Sion.
Újfolyam, vol., 11. 2017/2. 165–172.
7 Ratio Fundamentalis 89. Magyar nyelven: (kéziratban): A papi hivatás ajándéka – Ratio fundamentalis Instutitonis Sacerdatolis.
8 Uo. 116.
9 Uo. 117.
10 Uo. 118.
11 II. J P : Adhort. ap. post-synod. Pastores dabo vobis, 1992. III. 25. Acta Apostolicae Sedis, vol., 84. 1992. 657–804. Magyarul: II. J P : Pastores dabo vobis apostoli buzdí-tása a püspökökhöz, a papokhoz és a katolikus egyház híveihez a papképzésről 1992. [Pápai Megnyilatkozások XXVIII.] Budapest, Szent István Társulat, 1992. (Továbbiakban II. J P (1992) i. m.)
F Tamás 68
pluralizmus) még inkább igénylik a mélyebb értelmi képzést.12 Ennek fő szem-pontja továbbra is ʻpásztori’, azaz a jövendő lelkipásztori szolgálatra készít fel.13 A fi lozófi ai tanulmányok az előbbi feladat fényében azért fontosak, mert ezen stúdiumok témái kapcsolatban állnak a teológiával, továbbá a mai szubjekti-vista szemlélettel szemben az igazság bizonyosságát védik, az igazság tiszte-letét mozdítják elő, amikor az emberi értelmet Isten ajándékaként mutatják be.
Ezeket mintegy kiegészítik az ’embertudományokban’ (pl. szociológia) szerzett ismeretek is, megértésük és használatuk a ma emberével való kapcsolatépítést segítik elő.14
A teológia tanulmányozásának fontos kiindulópontja maga a teológiát műve-lő ember, aki ʻa hitből él, és kérdez is a hitről’. A hit és annak érett magyarázata összekapcsolódik, egyben meghatározza a teológiai oktatás tartalmát, módsze-rét és természetét. Ez az Istenről szóló beszéd krisztológiai és ekkleziológiai vonásokkal rendelkezik és az imádsággal együtt kölcsönösen támogatják és átjárják egymást.15 Az egyes teológiai stúdiumok a Krisztusban levő igazság egységére vezetnek. A teológia tanulása egyszerre lesz Isten Igéjének kutatása és az Istennel párbeszédet kereső ember törekvése, aki éli és másoknak is átadja a hitet. Ebből a két irányból az összes teológiai tárgy levezethető.16 A képzésben a Tanítóhivatallal való összhangra kell törekedni, elkerülve a teológiai kutatás-sal kapcsolatos zsákutcákat; a teológia pásztori szemléletét szem előtt tartva.17 Végül megállapítja, hogy a kultúrák evangelizációjának szükségessége is hatást gyakorol a mai teológiai oktatásra.18
12 II. J P (1992) i. m. 51.
13 K K i. m. Hogy ez az értelmi képzés a lelkipásztorkodás igényeinek valóban megfeleljen, összekapcsolandó azzal a lelki úttal, melyen Isten személyes megtapasztalása tör-ténik: tudniillik, hogy a növendékek ne csupán fogalmi ismeretekben gyarapodjanak, hanem jussanak el arra a szívbéli intuícióra, mely által Isten misztériumait először ők maguk képesek látni, azután közölni tudják a testvérekkel.
14 II. J P (1992) i. m. 52.
15 Uo. 53.
16 Vö. uo. 54.
17 Amikor azt mondjuk, hogy a teológiának lelkipásztori jellegűnek kell lennie, ez nem azt jelenti, hogy kevésbé tudományos legyen, vagy hogy el kell vetni a tudományos módszereket, hanem azt, hogy a tanárok gondoskodjanak arról, hogy a papnövendékek az adott hely kulturális körülményei között jól fölkészüljenek az Evangélium hirdetésére, és apostoli tevékenységüket megfelelő teológiai szemlélettel végezzék. (Uo.)
18 II. J P (1992) i. m. 55.
Szempontok a házasságjog oktatásához a papképzés keretében 69