A kerületrendszer kialakulása és az igazgatási ágak az uradalomban

A bólyi uradalom 18. századi történetéről keveset tudunk, s a reformkorról is elég hézagosak az ismereteink. Az uradalmi gazdálkodás kialakulására, az igazgatási szer-vezetre csupán a fennmaradt összeírásokból és birtokleírásokból következtethetünk.

Birtokba lépvén, Batthyány Ádám elrendelte az új birtok összeírását, amely 1701.

augusztus 12-én fejeződött be.⁸ Az összeírók sorba vették a falvakat, a pusztákat, fel-tüntették a lakosokat, életkorukat, családi állapotukat, származási helyüket és azt is, hogy mikor költöztek az adott helyre. Minden településnél megtalálható a pár soros összegzés, hogy „in loco” hány malom, mennyi szántó, erdő, szőlő, rét található. A

ké-1 Strázsay, ké-1823, 46.

2 Értéke: 48 260.-ft, több mint háromszorosa volt a kamarai tartozásnak. Nagy, 1978a, 57.

3 1848. szeptember 12-én a bólyi uradalmat terhelő adósság 49 700 pft 48 krajcár volt. ATT 336. 1849. II. 16.

4 Előbb Bólyt 1848. május 15-én, majd két napra rá Sellyét is, május 17-én. Kardhordó, 1973, 93.

5 Fülöp herceg (1781–1870) életéről lásd Domaniczky, 2006.

6 LIK 344. 1870. VII. 26., BFU 334. 1870. VII. 26., BHÜ 457.

7 1870 nyarán például öt napot töltött a kastélyban fi ával. BFU 334. 1870. VI. 7.

8 Vö. Nagy, 1978a, b.

Hatarteruleteken-beliv.indd 113

Hatarteruleteken-beliv.indd 113 2021. 02. 04. 12:36:072021. 02. 04. 12:36:07

114

sőbbi majorsági központok: Bóly, Magyarpeterd, Kövesd, Gyula, Iván, Trinitás ese-tében pár utalás található már azokra az adottságokra, amelyek e települések jövőjét megalapozták, s az uraság emberei már a birtokközpontok helyét is elkezdték keresni.⁹

A gróf és utódai a birtok szervezésekor valószínűleg fi gyelembe vették a javasla-tokat, mert bár a következő, 1792-es adat az első – és akkor még egyedüli – major-ságként még csak a trinitási majort említette,¹⁰ a 19. század elején készült birtokle-írások már több majorsági központról és kerületről szólnak. A Strázsay János által készített 1808-as leírás szerint az uradalom három kerületből állt, ezek: a bólyi, a trinitási és a gyulai kerület voltak. A „districtuális rendszer”¹¹ központja a kerület névadó településén lévő majorság volt. A negyedik kerület a következő évtizedekben különülhetett el.¹² A kerületek elnevezése, azaz az ispán székhelye a század folyamán több helyen megváltozott, ám ez nem járt területi átszervezéssel.¹³

A változások hátterében – az 1843-as adatok alapján – elsősorban a gyapjúkon-junktúra állt. A majorságok, és így a kerületek kialakításában ugyanis – mint ezt 1808-ban Strázsay is kiemelte – kezdetben a növénytermesztés szempontjai voltak a döntőek.¹⁴ A gyapjú iránti kereslet növekedésével azonban az allódiumok kialakí-tásánál egyre nagyobb súllyal esett latba a „birkás Ház” megléte is.¹⁵ A juhászatok a

9 Kövesdről a jelentés azt írja, hogy „A szőlő hegyet most kezdik jobban épiteni, Kinek jo Bora terem.” Nagy, 1978b, 72. A másik későbbi borászati központ, Hidor szép szőlőhegyét szintén említik. Uo. 82. Trinitásnál, Ma-gyarpeterdnél „lehetnek az Urasag(-nak) malmot épeteni…” Uo. 74–75. Bóly esetében, mely ekkor még puszta volt, javasolják, hogy „Itten lehetne Majort épiteni Juhokatis Lehetne tartani, a majornak valo fák, és Léczek, ugy a kertnek valo karokhis már meg vagottattanak…”. Uo. 83. Bóly kedvező fekvését jól mutatja, hogy a későb-bi település másik végében is egy másik major építését javasolták. Uo. 70.

10 Rúzsás, 1964, 105.

11 Szabad, 1957, 48.

12 A pontos dátumot nem tudjuk meghatározni, bár a következő évi, anonim „rövid le Irás” szerint Bólyban két ispán lakott, a gyulai és a trinitási (gyakran Vokánynál említik, mert Trinitás ekkoriban már határbeli puszta volt, erdővel körülvéve) mellett, de külön e negyedik ispán székhelyét a leírás nem tartalmazza. A második, 1843-as Strázsay-irat viszont már egyértelműen négy kerületről szól: bólyi, gyulai, magyarpeterdi és kövesdi kerületről.

13 A trinitási kerület központja került át az erdő közepéből a népes Magyarpeterdre, új kerület viszont a kövesdi.

14 Strázsay, 1999, 12.

15 A juhászati ágazat erősödését, a juhmajorok megjelenését a leírások alapján jól lehet dokumentálni. Az 1701-es javaslat ellenére Bólyban még 1808-ban sem volt birkamajor, ellenben Gyulán – pontosabban akkor még Belvárdon, mert ekkor még „egész Gyula a Belvárdi határhoz tartozik” – és Magyarpeterden már em-lítenek ilyet. Kövesden a híres villányi bor a reformkorban maga mögé tudta szorítani az iványi juhászatot, de csak időlegesen, s az ötvenes évek végén a kerület központja Kövesdről Iványba került (1860-ban már biztosan ott volt, 1858-ban pedig még Kövesden. 1859-ről nincs adat, tehát vagy ebben az évben vagy a kö-vetkezőben történt a váltás). 1808-ban tehát három juhászat volt a bólyi uradalomban: a borjádi, iványi és a magyarpeterdi (Lajos-major). A negyediket Belvárdon (később gyulai vagy Mária-major) említették. Ez 1808–1809-ben épült (Strázsay, 1999, 20–21., Sándor, 1978, 309.). 1830-tól a juhmajorok a következők voltak: a bólyi (az 1830-as években összevonják a borjádi majorral, 1838-tól békási, 1840-től Aglája-major), borjádi, ivá-nyi, Lajos és Mária majorok. Ekkortól már tudunk a jánosi majorról. A juhászati központok az önkényuralom idején is megmaradnak. Az 1850-es évek elején lassan visszakapják a településneveket is. Az egyetlen jelentős

Hatarteruleteken-beliv.indd 114

Hatarteruleteken-beliv.indd 114 2021. 02. 04. 12:36:072021. 02. 04. 12:36:07

115

szántók mellé települtek, a trágyázás könnyebb elvégzése és a robottal való takaré-koskodás végett. A pusztai majorok megkívánták az ispán kint tartózkodását – és az önkényuralom korában az uradalmi alkalmazottak ott-lakását is –, aki addig a falvakban vagy a városban lakott.¹⁶

A négy „anyauradalmi” kerület mellett még két másikról, korabeli megnevezéssel

„fi ókgazdaságról” kell megemlékezni: a jánosiról és a tapolcairól. Ezek igazgatá-sáról eddig sokan sokfélét írtak. Kardhordó több tanulmányában is azon a – indo-kolás és hivatkozás nélküli – véleményen van, hogy e két kerület a reformkorban a sellyei uradalomhoz tartozott. Ez az adott időszakban – hiszen a két uradalom közös igazgatás alatt állt – csupán annyit jelenthetett, hogy a kerület nem a bólyi, hanem a sellyei tiszttartó hatáskörébe tartozott. (Jánosi esetében a Bóllyal való kapcsolatot tűnik alátámasztani az is, hogy a legnagyobb uradalmi erdők itt terültek el, az ura-dalom faraktára volt.) Ezzel szemben Rúzsás a két kerület községeit már 1820-ban a bólyi uradalomhoz sorolja. Forrásaink közül a két korábbi hallgat, viszont Strázsay 1843-ban – bővebb utalás nélkül – mindkét kerületet a bólyi uradalom kerületeivel együtt ismerteti – akárcsak az ötvenes–hatvanas évek jelentései. A kérdés eldönté-séhez segítséget nyújt egy eldugott helyről előkerült irat, amely arról tudósít, hogy az 1850-es nagy átszervezéskor Jánosit és Tapolcát is a bólyi uradalomhoz csatolták.¹⁷ Hozzá kell tenni, hogy területi különállásánál fogva – a jánosi kerület három falva (Komló és környéke) nehezen megközelíthető helyen, a Mecsekben feküdt, Tapolcát (ma Kistapolca) pedig a siklósi uradalom települései vették körül – bizonyos fokig később is nagyobb önállósággal bírtak a többi kerületnél. Így például külön vezették számadásaikat, és beküldött jövedelmeiket a bólyi pénztári főjegyzőkönyvekben a korszak végéig külön rovatban tüntették fel. Az 1843-as irat szerint pedig élükön nem kasznár, hanem ispán állt – szintén különállásukat hangsúlyozandó. Az 1870-es években azonban a jánosi is az anyauradalmi majorságok sorsára jutott: kiadták bérletbe.¹⁸

E két fi ókgazdasággal kapcsolatban összefoglalásul elmondható, hogy megszer-vezésük ideje jelenleg nem ismert. A reformkorban – talán már a húszas évektől, de 1843-tól biztosan – a bólyi uradalomból kapták utasításaikat. 1850-től mindkét

ke-változás, hogy 1859-ben létrejön a tapolcai juhászat is, amely az elég hiányos források alapján 1862–1863-ban indul fejlődésnek.

16 Ez a kiköltözködés még a század második felében is tartott. SGL 335. 1852. VI. 6., SGL 335. 1853. IX. 30., ATT 337.

1864. I. 29. Elhúzódásához a tagosítás akadozása is nagyban hozzájárult. SGL 335. 1857. X. 6. E munkálatok az uradalomban 1866-ban fejeződtek csak be. SGL 336. 1866. VI. 8. Az ispánok lakására: Sándor, 1978, 304, 309, 313, 316, 318. Strázsay, 1999, 12, 14, 16. Hasonló történt a Hunyady-birtokon is: T. Mérey, 1970, 428.

17 URL 340. 1850. IV. 23.

18 EBS 356. 1875-ös bérleti mutató.

Hatarteruleteken-beliv.indd 115

Hatarteruleteken-beliv.indd 115 2021. 02. 04. 12:36:072021. 02. 04. 12:36:07

116

rületet az uradalomhoz csatolták, de viszonylagos különállásukat a korszak végéig megőrizték.

Az uradalom kerületrendszerének kialakulása, a központokkal és az ottani ura-dalmi majorokkal a 18. század első felében kezdődött, és az 1840-es évekre teljesedett ki, létrejöttükben – akárcsak országosan, itt, helyi szinten is – jelentős szerepet ját-szott a kettős konjunktúra. A majorságok birtokainak területi növekedését, a kon-junktúrának e folyamatra gyakorolt hatását a baranyai uradalmak közül egyedül Bólyban lehet adatokkal alátámasztani. Ruzsás számításai szerint míg 1809-ben az allodiális birtok 2411 holdat tett ki, addig 1839-ben 5475-öt, a gyarapodás e három évtized alatt 3046 hold volt, ami 126,33%-os gyarapodást jelent.¹⁹

A reformkor és az önkényuralom idején a kerületi rendszertől független erdészeti igazgatás létezett az uradalomban.²⁰ Kialakulása a 18. század végén, a 19. század első évtizedeiben a baranyai uradalmakban népszerűvé váló erdőművelésre vezethető vissza.²¹ Az erdészeti igazgatás központja mindvégig Trinitás-puszta volt, amely így pár évtizedig e két üzemág találkozási pontját képezte, mivel a kerületi ispánnak és a fővadásznak ugyanott volt a székhelye. Az erdőgazdálkodás igazgatási egysége a kör²² volt. Mind az 1808-as, mind az 1809-es leírás szerint az uradalomban négy er-dészeti kör létezett: a ráctöttösi, rácpetrei, vókányi és átai kör. A jánosi kerület – te-kintettel arra, hogy fő terméke a korban mindvégig a fa volt²³ – valószínűleg már a reformkorban is külön kört alkotott, erre azonban nincs adat. 1849-től 1860-ig vi-szont biztosan létezett, utána – forrás hiányában – ezt csak valószínűsíteni lehet. Az anyauradalmi körök közül a ráctöttösi 1849-től a korszak végéig létezett, a rácpetrei körről 1852-ben van utoljára említés.²⁴ Az 1809-es és 1843-as leírások alapján az is meghatározható, hogy egyes körökbe mely erdőrészek tartoztak, illetve ezek mely település határában feküdtek.²⁵

19 Rúzsás, 1964, 139–140. Az ötvenes években a nagyobb majorsági táblák a következők voltak: bólyi, iványi, gyu-lai, tapolcai majorság, Trinitás-puszta, bólyi gyökérkert, békási allódiatúra. SGL 335. 1856. III. 4.

20 Strázsay erről a következőket írta: „…az egész uradalom két főágazatra osztódik: […] növénytermelésre és […]

erdőgazdálkodásra. E két fő üzemág egymástól független, külön-külön felügyelettel és utasítással működik.

[…] A vadászat önálló a Magas Uradalomban.” Strázsay, 1999, 12, 30.

21 Vö. Rúzsás, 1964, 107–110.

22 Újvári németből pagonynak fordította. A kör elnevezést néha a mezőgazdasági kerületekre is alkalmazták.

23 Innét adták ki az alkalmazottaknak járó fát, és a visita szerinti mennyiséget a lelkészeknek és a tanítóknak, de innét történtek a korszak folyamán mindvégig a legnagyobb mennyiségű eladások is.

24 ZNN 359. 1852-es és 1869-es zsoldmutatók. 1896-ban két erdőkerület volt: a vókányi (trinitási) és a ráctöttösi.

BMJ 1896. 529–530.

25 A ráctöttösi körhöz tartozott a borjádi, töttösi és virágosi (alsó és felső) erdő, a rácpetreihez a palkonyai és grä-ci (grätzi, gräczi vagy grögrä-ci), a kövesdi, jakabfalui, az iványi (alsó, felső, középső) és a belvárdi erdő. A vókányi körbe tartoztak a trinitási, kistótfalusi, kruci (kruczi vagy kuruczi) erdők, az átaiba pedig a Szőkéd és Herend határában lévők. Egy nagyobb – az ún. vörösi – erdőrész a tapolcai kerületben terült el.

Hatarteruleteken-beliv.indd 116

Hatarteruleteken-beliv.indd 116 2021. 02. 04. 12:36:072021. 02. 04. 12:36:07

117