A földesúr, a jószágigazgató és a tiszttartó, valamint jogkörük a század első felében

Az uradalommal természetesen elsősorban annak birtokosa rendelkezett. Bár forrásaink a grófot birtokaival törődő embernek írják le, ideje nagy részét, akárcsak bátyja, ő is Bécsben töltötte, ezért „a Ns Uraság távollétében [annak – D. E.] személyes képviselője”,⁴¹ a jószágigazgató állt az uradalom kormányzatának élén – 1808-ban már biztosan, egészen 1848-ig.

Fülöp herceg tulajdonossá válásával megváltoztak a birtokigazgatás szintjei.

A hercegi uradalmak élén szintén jószágkormányzó, a Bécsben lakó Sényi Gábor állt.

A bólyi uradalomban, ahol 1848 előtt a földesúr a jószágigazgató személyében mind-végig jelen volt, e tisztviselő eltűnése az uradalomból az addigi második ember, a tiszttartó szerepének felértékelődéséhez vezetett.⁴²

A magyarpeterdi kerületben csősznek például 1853–1856 között bérest alkalmaztak, megspórolva ezzel a ren-des csőszi zsold felét. Az öreg- és faragóbéres egyébként különböző feladatainak ellátására szintén többször alkalmaztak egy embert. ZNN, 359.

40 Strázsay, 1999, 31–36.

41 Uo. 32.

42 Érdemes megvizsgálni e három személy jogosítványait, a kormányzatban elfoglalt helyüket, egymáshoz való viszonyukat. Az azonnal megállapítható, hogy az uraság a korszakban végig a kormányzat felett állt: őt illette meg az irányítás joga, amelyet utasítás formájában gyakorolt. A birtokot viszont mint a szervezet első embe-re, a jószágkormányzó vezette, akár helyben tartózkodott, mint Strázsay János, akár Bécsben, mint Sényi

Gá-Hatarteruleteken-beliv.indd 120

Hatarteruleteken-beliv.indd 120 2021. 02. 04. 12:36:072021. 02. 04. 12:36:07

121

A század elejétől ismerjük az uradalmi jószágigazgatók neveit, a dátumok azonban hiányosak: 1808-ban Hegedűs Ferenc, az 1810-es évek közepén már Kern József, majd Strázsay Nepomuk János⁴³ (1832–1848). Az ő nyugalomba vonulása után nem neveztek ki Bólyba új jószágigazgatót, mivel a hercegi uradalmakat egységesen Bécsből irányították.⁴⁴

bor. A klasszikus igazgatási ciklus, azaz az igazgatási tevékenység elemei – célkitűzés, információgyűjtés és -feldolgozás, tervezés, döntés, végrehajtás, koordináció, ellenőrzés – nagyrészt kettejük között oszlottak meg.

A célkitűzés (valamilyen feladat elvégzése) eredhetett akár a birtokostól, akár a jószágigazgatótól, sőt az alsóbb szintű vezetőktől (ispán, tiszttartó stb.) is. Az információgyűjtés és -feldolgozás elválhatott egymástól: az előbbi minden esetben a jószágigazgató feladata volt, amit természetesen leoszthatott, de az utóbbit, a megszerzett információ feldolgozását is nagyrészt ő végezte el, speciális esetben (pl. jogi kérdés) segítséget vett igénybe. Ese-tenként előfordulhatott azonban, hogy ezt a szakaszt már a földesúr kívánta megtenni: ilyenkor mentek Bécsbe a kimutatások, listák, dézsmajegyzékek, gyapjúfontszám-mutatók. A tervezés ennek függvényében alakult, de többségében a helyben lévő jószágigazgatóra hárult e feladat is, a döntés viszont minden esetben a földesúr joga volt. A döntés formailag lehetett: a jószágkormányzó döntéséhez való előzetes hozzájárulás, a vezető döntésének utólagos jóváhagyása, vezetői javaslattétel a földesúri döntést megelőzően; jószágkormányzói tervezet földesúr általi véleményezése. A végrehajtás teljesen a jószágigazgatóra maradt, de erre egy egész apparátus állt készen a mérnöktől a jobbágyon át a béresen keresztül a hajdúig. (Ez a végrehajtó-szervezet alakul át, és egyszerűsödik le 1848 után, a robotrendszer megszűnésével.) A koordináció biztosítása szintén a legfelső vezetőre maradt – ter-mészetesen a földesúr döntésének megfelelően. Az ellenőrzés összetett feladatát, melynek során a végrehajtás eredményét összevetik a célkitűzéssel, és az eredmény értékelését is elvégzik, eredetileg a birtokos végezte, majd a jószágigazgató vagy az alsóbb vezető, emellett e funkció ellátására korán megjelent és egyre jelentősebb szere-pet kapott egy önálló szervezet. A földesúr tehát irányított, s az igazgatási ciklus elemei közül tulajdonképpen csak a döntés jogát gyakorolta kizárólagosan, mellette pedig az ellenőrzési jogait lehet megemlíteni. A felügyelet – amelyet Strázsay a döntés mellett a földesúr kizárólagos jogaként megemlített (Strázsay, 1999, 31.) – az irá-nyítás részeként illette meg az uraságot. (Nem keverendő az ellenőrzéssel; a felügyeletnél ugyanis az informá-ciószerzés mellett a felügyeletet végző személynek lehetősége van a felügyelt akaratának befolyásolására, míg az ellenőrzésnél ez az elem hiányzik.) Minden egyéb funkció a vezetést ellátó jószágigazgatóra volt telepítve, amelyet szükség esetén leoszthatott. Strázsay említi még, hogy ő, a jószágigazgató, a „legfelső közigazgatási pa-rancsnok” (Strázsay, 1999, 32.), ami elsősorban az úriszéki jogosítványok gyakorlására vonatkozott, ahol szintén a földesurat képviselte. Ő kötött meg – földesúri jóváhagyással – különböző szerződéseket (bérleti, eladási stb.), összehívta és elnökölt a tisztiszéken, leosztotta a feladatokat az egyes emberekre. A birtokosváltás elvileg nem okozott hatásköri változást, a jószágigazgató megmaradt, csak nem Bólyban székelt. A távolság viszont, magától értetődően, nagyobb mozgásteret biztosított a tiszttartó számára, de ezt az önállóságot el is várták Bécsben.

Fontosabb esetben, így az uradalom bérletbe adásának vizsgálatakor, a bérletek kiadásakor vagy csupán a fel-ügyeleti jogok gyakorlása végett Sényi megjelent Bólyban. SGL 335. 1849. V. 11., 1851. VI. 4., 1853. VII. 19. Távollété-ben azonban a korábban csupán a gazdaság élén álló tiszttartó végezte el azokat a feladatokat, amelyek 1848 előtt még a jószágigazgatóra hárultak. Mindent összevetve tehát azt lehet mondani, hogy 1848 után a bólyi tiszttartó jogosítványai megegyeztek az 1848 előtti bólyi–sellyei jószágigazgatói jogosítványokkal.

43 SÜL 2. 1832. V. 4. A gróf az ügyészi hivatal további vitele mellett nevezte ki jószágigazgatóvá.

44 Funkcióját Kardhordó szerint az ügyviselő vette volna át, de ezt az állítását több okból is vitatjuk. Először is a jószágigazgatói tiszt nem szűnt meg, csupán a székhely került – uradalmunkból nézve – Bólyból Bécsbe.

Másrészt a források szerint az uradalom ügyeit a forradalom után végig a tiszttartó irányította, mellette az ügyviselő – vagy ügyvéd (a két elnevezés keveredik) – csak jogi tanácsokat adott, s mivel munkája a robot-rendszer felszámolása után kevesebb lett, beköltözhetett Pécsre, ahol itteni állása mellett állami szolgálatot vállalt. KÜL 3. 1848. VII. 11., VIII. 4., 1850. III. 8., BFU 333. 1850. X. 8. Harmadrészt hiányzik az ezt alátámasztó írásos anyag. Kerese halála után egyenesen egy rendes ügyvédet fogadtak, aki az uradalomba csak nagyon szükséges esetben (pl. úrbéri egyezség aláírására) ment ki, tehát az uradalom igazgatásában vezetőként való részvételét ki kell zárnunk. Vö. pl. ATT 337. 1856. III. 29.

Hatarteruleteken-beliv.indd 121

Hatarteruleteken-beliv.indd 121 2021. 02. 04. 12:36:072021. 02. 04. 12:36:07

122

A jogi ügyek vitelére az uradalmak – egy vagy több – ügyvédet foglalkoztattak.⁴⁵ Bólyban a század elejétől a herceg haláláig egy uradalmi ügyvédet foglalkoztattak.

Az ügyvéd volt „az uradalom békességének fő felelőse, az alattvalókat vagy az uradalmat ért sérelmek megtorlója”. Ő közvetített „az alattvalók és az Uradalom között…”,⁴⁶ de feladata volt az uradalom határainak védelme, általában a földesúr jo-gainak megóvása. Így a hátralékok behajtása, az elkülönözési perekben az uradalom képviselete. A jó ügyvéd kincsnek számított, és igen megbecsülték. A herceg például szinte csak az ügyviselő bérét emelte a bólyi uradalomban az 1860-as években, de azt jelentősen, elődjéét pedig pont az ellenkező okból – mert betegsége miatt feladatát egyre kevésbé tudta ellátni – nem volt hajlandó megemelni.⁴⁷ Az ügyvédnek a hie-rarchiában elfoglalt helyét jól mutatja, hogy belőle akár jószágkormányzó is lehetett.

Így például Strázsayból, aki már az 1810-es évek közepétől ügyvédként működött (pedig csak 1808-ban kezdett el szolgálni). Az uradalmi ügyvédek nevét szintén is-merjük: 1808-ban Strobl József, utána valószínűleg Strázsay (1815-től már biztosan), 1848–1850 között Kerese György, 1850-től Fesztl Rajmár.⁴⁸

Az alügyészi vagy actuariusi tisztséget 1832-ben hozta létre Iván gróf. Ezt meg-alakulásától kezdve Kerese György töltötte be. A tisztség időlegesnek bizonyult:

1848-ban, Strázsay nyugdíjazása után, mikor Kerese ügyviselővé lépett elő, a megü-resedett helyre a herceg senkit nem nevezett ki. Az alügyész feladatainak pontos le-írása fennmaradt: tulajdonképpen az ügyvéd munkáját segítendő, afféle bojtárként munkálkodott.⁴⁹ Vezette az úriszéki és a tisztiszéki jegyzőkönyveket, valamint a ha-szonbérletek árverésének jegyzőkönyveit.

A számvevő tisztségét 1808-ban hozták létre.⁵⁰ Mint pénzügyi főtisztviselő valószínűleg már kezdettől fogva mindkét uradalom pénzügyeit ellenőrizte (ösz-szesen volt belőle egy). Ő vezette a főszámadást, a bevételeket és a kiadásokat a tiszttartóval együttesen ellenjegyezte, elrendelte – nyugtatványok ellenében – a kifi zetéseket.

45 A tatai és gesztesi uradalomban például négy volt. Szabad, 1957, 51–52.

46 Strázsay, 1999, 32.

47 BFU 333. 1850. XI. 5., 1852. VII. 16., 1854. IV. 18., 1855. I. 19., 1857. X. 2., 1861. III. 26., 1864. III. 20. Vö. ZNN. 359.

zsoldmutatók. Fesztl Rajmár 1864-ben csak a bólyi és sellyei uradalmak után 815 ft-ot o.é. kapott pótlékokkal együtt, és természetesen jogosult volt a segélyek igénybevételére is. (Adataink szerint nevelési és temetési segélyt kapott: BFU. 333. 1856. XI. 4., 1868., I. 8., 1861. VIII. 13.

48 Kinevezéséhez lásd BFU 333. 1850. XI. 5.

49 Kállay említi, hogy speciális írnoki feladatokat látott el, főleg jegyzőkönyvvezetést. Kállay, 1980, 116. Vö. 38. lj.

50 Strázsay, 1999, 34. Más uradalmakban is ez idő tájt, vö. Wellmann, 1933, 119. Az Esterházy-hitbizományban már a 18. század közepén létezett. Kállay, 1980, 118. Kállaynak a 119. oldalon hozott táblázata a Batthyány család vonatkozásában téves.

Hatarteruleteken-beliv.indd 122

Hatarteruleteken-beliv.indd 122 2021. 02. 04. 12:36:072021. 02. 04. 12:36:07

123

Rangban utána következett a pénztáros vagy számtartó, aki az uradalmi száma-dásokat vezette (tehát uradalmanként volt belőle egy). A bevételeket és kiaszáma-dásokat havi rendszerességgel összesítette, és a főszámadásba vezette át, és vezette az egyes hivatalok pénzügyeit. Szükség esetén – ezt már Strázsay is kiemelte – besegített a kilenced és tized beszedésénél.⁵¹

Még az alügyészi státusz létrehozása előtt, a század elején, a tisztiszéki jegyző-könyvezés még a tiszttartó – akit munkaszervezete (korabeli kifejezéssel „hivatala”) után tisztségnek is neveztek – feladata volt, azonban ebből további következteté-seket levonni nem szabad, ugyanis a tiszttartó már akkor is az uradalmi szint első emberének számított. Ő volt „a gazdálkodás közvetlen vezetője”,⁵² ő osztotta le sze-mélyre szólóan az egyes feladatokat az ispánok és hajdúk között, ezek végrehajtását el lenőrizte. Elsősorban rajta múlott az uradalom gazdálkodásának sikere és ered-ményessége.⁵³ A bólyi uradalom tiszttartója 1804–1847 között Szilavetzky Péter volt.

Utódját nem ismerjük. A herceg első tiszttartója Stipanics Antal volt (1848–1850), halála után Bendekovics Ferenc (1850–1856), majd de Rivo József (1856–1871) álltak az uradalom élén.⁵⁴

A tisztviselők közül Strázsay említi még a kasznárt és a várnagyot, akik szintén egy-egy hivatal élén álltak. A kasznár a magtár és a pincészet számadásait vezette.

Két kádár, a bólyi és a magyarpeterdi volt beosztva alá.⁵⁵ A várnagy és hivatala gondoskodott „az uradalmi gazdálkodáshoz szükséges minden [...] anyagról és tárgyról [...] az uradalmi épületekről, istállókról, juhászatokról [...] gyapjúról [...]

minden természetbeni bevételezésről”.⁵⁶ A várnagyi hivatal alá tartozott az építő hivatal, amely tulajdonképpen a várnagy uradalmi épületekkel kapcsolatos fela-datát látta el.

51 Strázsay, 1999, 33.

52 Uo. 33., 35–36.

53 Megemlítendő, hogy a sellyei tiszttartót egészen 1848-ig kasznárnak hívták, mint ahogy – más okból termé-szetesen – a későbbi magyarpeterdi ispán mint juhászati felügyelő is kasznári címet viselt 1850-ig, ahogy a tapolcai és a jánosi kerület későbbi ispánja is. Kardhordó 1972, 241., Sándor, 1978, 323. Kasznár volt továbbá a bólyi pincészet és magtár vezetője, aki – Kardhordó szerint – a reformkorban mindkét uradalomra kiterjedő hatáskörrel bírt. A bólyi kasznárságot 1850-ben szüntették meg. BFU 333. 1849. III. 9.

54 Vö. BFU 333. 1850. XI. 30., 1855. XII. 21., SGL 335. 1855. VII. 8., EL 341. 1871. VIII. 2. De Rivo nevét tévesen adja meg: Sonkoly, 1989, 541.

55 Az uradalomnak 1808-ban Bólyban és Nyomján egy-egy, Kövesden kettő, Hidorban és Magyarpeterden 3-3 pincéje volt. Újvári, 1999. Peterden a leírás következő évben már négy pincét említett. Sándor, 1978, 311. „Életes házat” csak Bólyban, de ott kettőt említenek (Strázsay, 1999, 19., Sándor, 1978, 304.) a források. Az ún. nagy magtár a 18. század második felében, a kisebbik később épült. Az előbbit 1860–1862 között lebontották, az utóbbiban van ma a könyvtár. SGL 335. 1859. I. 21., SGL 336. 1861. VIII. 21., Strázsay, 1999, 19.

56 Strázsay, 1999, 34.

Hatarteruleteken-beliv.indd 123

Hatarteruleteken-beliv.indd 123 2021. 02. 04. 12:36:072021. 02. 04. 12:36:07

124

Meg kell említeni még a főerdészt, aki „az erdészetnél ugyanaz, mint a gazdálko-dásnál a tiszttartó”.⁵⁷ Munkaszervezetét erdészeti hivatalnak is nevezték.⁵⁸

Az írnokok a ranglétra végén álltak. Nem mindegyikük számított a tisztek közé, de szorgalom, szerencse és pártfogás révén idővel bármelyikük azzá válhatott, ezért is emlékezünk meg itt róluk.⁵⁹ A reformkorban a tized, kilenced és a robot nyilván-tartása több írnok alkalmazását követelte. Számuk a szükségleteknek megfelelően változott. A számvevő, a tiszttartó, a számtartó, a kasznár és az ispán mellett már a század első felében is dolgozott egy-egy írnok.⁶⁰ Ezt a gyakorlatot a herceg is fenn-tartotta, de a neoabszolutizmus idején az írnokok száma csökkent, állandó jelleggel a két tiszttartói és a számtartói írnokon kívül a bólyi, a tapolcai és a jánosi ispáni ír-nokot érdemes megemlíteni.⁶¹ A fennmaradó helyeket protekciósokkal, azaz az ura-dalmi tisztek gyerekeivel és külső pályázókkal⁶² tetszés szerint töltötte fel a herceg.

Az írnoki állás afféle „előzetes gazdatiszti tanfolyam”, gyakorlati iskola szerepét töl-tötte be az uradalomban.⁶³