Igazgatás és számvitel

3.1. Az ügymenet

Bár a végső döntés joga a földesúr kezében volt, a mindennapi igazgatási teen-dőket a század első felében az uradalmi tisztek kollektív igazgatási szervezete, a tisz-tiszék látta el. A tisztisz-tiszéket a század elején még kéthetente, vasárnap tartották.¹¹⁹ 1833-tól kezdve már csak havonta egy alkalommal, hónap elején ültek össze.¹²⁰

A tisztiszéken a jószágigazgató, távollétében a tiszttartó elnökölt.¹²¹ Részt vettek rajta az uradalmi tisztek mellett 1808-ban még a négy körerdész és az ispánok is.

A reformkorban – bár ez utóbbiak részvételére nincs adat – valószínűleg ez a gyakorlat folytatódott. Az ispán és a körerdészek részvétele a tisztiszéken mindenesetre jól mutatja státuszuk kettősségét: nem tisztek, de nem is alkalmazottak.

A témakörök között az uradalom pénzügyeinek, az árszabásoknak a megvitatása mellett a robotfelhasználás, a mezei munkák állása, a várható termés, a különböző szerződések megvitatása szerepelt.¹²²

A tisztiszéken a század elején háromfajta irat készült: utasítások, rendelkezések és tudósítások. Az utasításokat két példányban – a földesúr és a jószágigazgató

116 Alvadásszá az egykori sellyei körvadász fi át, akkori hatvani vadászt, Hauck Mártont nevezték ki. SGL 335.

1852. I. 16., BFU 333. 1852. II. 6. Az alvadászság 1871-ben még létezett. BHÜ 457. 1871. VII. 10.

117 Az erdőelkülönözések következtében azonban előfordulhatott, hogy még az erdőpásztor is felesleges volt a megmaradt területre. Például az iványi erdők nagy része a polgárok kezére került, így ott a herceg birtokának őrzésére elegendő volt egy csősz is. SGL 336. 1863. XII. 30.

118 Kardhordó, 1972, 247.

119 Strázsay szerint ez volt a „hivatalos nap”. Strázsay, 1999, 35.

120 Kardhordó, 1972, 245.

121 Strázsay, 1999, 35., Kardhordó, 1972, 243.

122 Vö. Kardhordó, 1972, 244–245.

Hatarteruleteken-beliv.indd 134

Hatarteruleteken-beliv.indd 134 2021. 02. 04. 12:36:082021. 02. 04. 12:36:08

135

számára – készítették, feltüntetve benne feladatot és a végrehajtásért felelős nevét.

Ezeket és a rendelkezéseket a tiszttartó írta alá. A rendelkezések a tisztviselők gaz-dálkodással összefüggő feladatait tartalmazták, ezek másolatát is megküldték a föl-desúrnak. A tudósításokat, amelyek „mindenkor rendkívüli eseteket tartalmaznak [...], s így közhíresztelést követelnek”, a tiszttartó mellett a kasznár és a pénztáros írta alá, és két tisztiszék között is kiadhatók voltak.¹²³

Az úrbéri szolgáltatások eltörlése és a birtokok tulajdonosváltást követő be-tagozódása a tisztiszék megszűnéséhez vezetett. 1848–49-ből van még adat arra, hogy a tiszttartó más tisztekkel hivatalos formában konzultálva megvitat dol-gokat,¹²⁴ de 1850-től már mindenben egyedül rendelkezik. Az előfordul, hogy berendeli a tisztet megbeszélésre, de nagyobbrészt ő utazik már a helyszínre, méghozzá heti rendszerességgel. Így személyesen ellenőrzi a mezőgazdasági mun-kákat,¹²⁵ különösen a betakarítást, de felbukkan többször Jánosiban is, amikor a szénbánya újraindításával kapcsolatos kísérletek folynak, és személyesen utazik mindannyiszor Pécsre, ha jogi kérdést kell az ügyviselővel megbeszélnie.

Szükség szerinti gyakorisággal készített, Bécsbe küldött jelentéseit (a posta kb.

4 nap) – az „alázatos tiszti tudositásokat” – maga írta vagy diktálta. Ezeknek meg-szabott formája nem volt, igényessége a tisztség hangulatától és tintájától füg-gött.¹²⁶ Tartalma szintén változó volt: a mezőgazdasági munkák mellett – mint vetés, aratás, nyomtatás, cséplés, várandóságok – szó esik a gépesítésről (de Rivo tiszttartó erről különösen sokat írt), és a számításokat és annyi gondoskodást romba döntő váratlan időjárási katasztrófákról. A szőlészetnél adatok, váran-dóságok, dézsmálás, szüret a fő témák. Az állattartás kapcsán juhászattal kap-csolatos adatokat szinte csak e jelentések tartalmaznak. Társadalmi élet, misék, katonabeszállásolás, nagyobb események, mint Albrecht főherceg látogatása, han-gulatjelentések, nyugdíj- és segélyfolyósítási javaslatok szintén jelentős csoportot képeznek.

A tiszttartó aláírási jogköre széles: a kézjegye minden szerződésen megtalálható, úgyszintén a zsold-, nyugdíj- és segélymutatókon és a haszonbértükrökön. Igaz,

123 Vö. Strázsay, 1999, 35–36. A reformkorban ez a rendszer élt tovább. Kardhordó, 1972, 245.

124 Strázsay például 1848. március 20-án hívatta magához a tiszttartót és Keresét. Valószínűleg ekkor ért Pécsre a forradalom híre. KÜL 3.

125 A tisztiszék megszüntetését, a tiszttartók heti körútjait és a munkák ellenőrzését a herceg rendelte el. BFU 333.

1849. IV. 2.

126 Bendekovics írása például az idő múlásával egyre olvashatatlanabb lett, jelentései maszatosak és igénytele-nek. De Rivo betűi pedig az 1860-as évek végére önálló életre keltek, egymástól elszakadva és eredeti formá-juktól jócskán eltávolodva nehezítik meg az olvasást.

Hatarteruleteken-beliv.indd 135

Hatarteruleteken-beliv.indd 135 2021. 02. 04. 12:36:082021. 02. 04. 12:36:08

136

többnyire mellette Sényi direktor vagy a herceg aláírása¹²⁷ is ott van. Egyedüli kivé-telként ez alól a személyi kérdések említhetők: e téren a tisztség csak javaslattételi joggal rendelkezett, de a döntés a herceget illette.

3.2. A számvitel

A század elején a pénztáros (számtartó) két pénztárkönyvet vezetett: az uradalmi pénztári jegyzőkönyvben feltüntetett összegeket havonta átvezették a bólyi pénztári főjegyzőkönyvbe. A pénztáros vezette a járandóságmutatókat is, és ő vezette be az egyes hivatalok számadásait is a főjegyzőkönyvbe. A számadások kivonatát, az összesítéseket bizonyos időközökben fel kellett küldeni a földesúrnak. A járandó-ságokról havi, a főjegyzőkönyvről negyedéves kivonat készült. A hivatalok gazdál-kodásáról, bevételekről, kiadásokról – a tiszttartónak pedig az uradalom egészét illetően – szintén negyedévente kellett számadást készíteni. A felküldött összesíté-seket 1808-ban még az uraság vizsgáltatta át, de ezután a feladat az az évben létre-hozott számvevőre várt.¹²⁸

A reformkorban az ispánoknak kellett minden évnegyedben a számadásokat

„kijelölés” céljából a jószágigazgatónak megküldeni a már az előző negyedben be-terjesztett vásárlások lebonyolításáról. A szükségleteket csak előzetesen jóváha-gyott vásárlás esetén jelölte ki a jószágigazgató. A bevételeket és kiadásokat azonnal – pénzbüntetés terhe mellett – meg kellett küldeni könyvelés végett a számtartónak.

A késések – némely esetben többévesek – azonban ennek ellenére előfordultak.¹²⁹ 1848 után a könyvelési rendszer is jelentős változáson ment át. Ennek személyi oldalát már érintettük. A zsold, nyugdíj- és nevelési pótlék-kiadásokról az ötvenes években éves összesítés készült, a hatvanas években pedig negyedéves

rendszeres-127 Minden esetben valamelyik formával együtt: „jóváhagyom, helyben hagyom. Szabad tetszésemig jóvá ha-gyom”. Vö. ZNN 359. 1849-es zsold- és juhászati zsoldmutatókat, illetve az úrbéri egyezségeket. ESZ 358.

128 Strázsay, 1999, 34–36.

129 Kardhordó kutatásai szerint előfordult nyolcéves késedelem is. Ennek oka, hogy a büntetéseket nem hajtották be. 1848 után is megtörtént azonban, hogy tisztségviselők elmaradtak a számadásaikkal. Gaál Antal volt bólyi kasznár, Poszlavszky József, Freyler Károly volt ispánok és Ruvald József ispán még évekkel később sem adták le utolsó évi számadásaikat. Az uradalom hibázott, akkor nem lépett fel erélyesen az elszámolások ügyében, 1853-ban pedig már hiába fenyegetőzött bírósággal, sem Gaál, sem a többiek nem jöttek el még a számvizsgá-ló-székre sem. SZL 339. 1853. IV. 6. Sényi is többször írt, főleg a pénztári rendelkezések betartását sürgetve, az elmaradások miatt. SGL 335. 1849. I. 20., VII. 3., XI. 6., 1852. III. 1. A hátralékokat egy idő után – a herceg engedélyével – nullázták. BFU 333. 1852. V. 18., 1861. III. 10. Azonban még 1858-ban is nyilvántartottak 607 Vczf tartozást 1848 előttről, és az 1870-es készpénzhátralék mutatóban még ötvenes évekbeli tételek is szerepeltek;

a legkorábbi a jánosi ispán, Ruvald József 1856-os elmaradása: a hordók eladásából befolyt 152 pft 15 kr-ral nem tudott elszámolni. Az egész uradalomban ekkor (minden készpénz-tartozást beszámítva, a fi ókgazdaságok-ban is) összesen 1461 ft. 16 kr. o.é. hátralék volt. ÜVT 340. 1858. II. 23., BHÜ 457.

Hatarteruleteken-beliv.indd 136

Hatarteruleteken-beliv.indd 136 2021. 02. 04. 12:36:082021. 02. 04. 12:36:08

137

séggel tüntették fel a mutatóban a kifi zetéseket. E mutatókat – 1860-ig – az alsó-ke-rületi uradalmak számvevője és a számtartó (a tiszttartó és a herceg, de inkább Sényi ellenjegyzése mellett), azután pedig csak a számtartó írta alá. A pénztári főjegyző-könyveket szintén a számtartó vezette, néhol éves, de leginkább negyedéves bon-tásban. Jelentős részük nincs befejezve, az összesítések lezárva, aláírva, ebből arra következtetünk, hogy vagy csupán uradalmi célra készültek vagy piszkozatként, és az eredetit Bécsbe küldték.¹³⁰ Az ötvenes évek elejéről fennmaradt néhány Mihályfi számvevő által jegyzett alsó-kerületi összesítő számadás is.¹³¹

A pénztári főjegyzőkönyvek mellett léteztek még pénztári utasító és ellenőr könyvek.¹³² Az előbbit a számtartó vezette, az utóbbit pedig a tiszttartó.¹³³ Az ellenőri jegyzőkönyvek „[...] naploalakban készűlve csak oly egyszerű szerkezetűek legyenek, hogy azokba mind a kiadásnál mind a bevételnél az ok levelek azon rendel iktattas-sanak a mint évközben előadják magokat”.¹³⁴