A bólyi Batthyány-uradalom igazgatása a neoabszolutizmus korában (1849–1867)
1. A birtok és birtokosai
1.3. A birtokigazgatás szintjei
Egy uradalom igazgatási rendszerét nagymértékben meghatározta az a tény, hogy milyen nagyobb birtokstruktúrába illeszkedett bele. A különböző családok más-más rendszer szerint csoportosították uradalmaikat, azonban e rendszerek pár alaptípusra építkeztek.26 Az időben előre haladva általános tendenciának mondható az igazgatás bürokratizálódása, ami főleg horizontálisan volt jellemző.27 Az igaz-gatás vertikális tengelye, a hierarchia általában két, illetve három szintet jelentett:
központi, kerületi28 és uradalmi szint. A Batthyány-birtokok 19. századi szerke-zetének felvázolása, és részletes elemzése nem képezheti jelen tanulmány tárgyát, ehhez a bólyi levéltár nem is szolgáltatna elég forrást, azonban egy általános modell felvázolására van lehetőség.
Nem tudjuk, Iván grófnak voltak-e még és hol földjei a bólyi és sellyei uradalmon kívül, és azt sem, hogy e két birtoka egy nagyobb komplexum részét képezte volna a század első felében. Birtokai igazgatási rendszerének vizsgálata ennek épp az ellen-kezőjét támasztja alá. Úgy tűnik, hogy csupán e két uradalom lehetett a gróf önálló birtoka – a sok szétszórt közös tulajdoni hányad mellett, amivel a hercegi ág tagjaként egyes birtokokban rendelkezett. A „Boly és Sellyei Földös Uradalom”29 ugyanis a re-formkorban közös igazgatás alatt állt: a szervezet élén a közös igazgató-főügyésszel (jószágigazgató), akit már 1808-ban említenek. E közös igazgatásról nem lehet pon-tosan megmondani, mikortól létezett.30 Maga a jószágigazgató léte – bármilyen név alatt fusson is: kormányzó, jószágkormányzó, gubernátor, direktor, prefektus, régens –, aki a hierarchiában a központi szintet képviselte, azt mutatja, hogy e két uradalom volt a gróf egyedüli birtoka. Más esetben valószínűleg nem nevez ki ide, Baranyába, jószágigazgatót, hanem tiszttartókkal intézteti a gazdasági teendőket és egy nagyobb Batthyány-központba helyezi az őket – a földesúr megbízottjaként – irá-nyító kormányzót.
26 Vö. Kállay, 1980, 12–25.
27 Ennek egyik fő oka az ellenőrzés fokozása, az igazgatás költségeinek optimalizálása és a birtokból szárma-zó bevételek maximalizálása volt. Az igazgatás bürokratizálódását részletesen elemezte a Károlyi-birtokokat vizsgálva: Vári, 1990.
28 A kerületi szint fogalma elkülönítendő az uradalmakon belüli kerületrendszer fogalmától.
29 SJI 34. 1836. X. 7.
30 1808-as leírásában Strázsay csak a bólyi uradalomról szól, s az egyébként igen részletes munkában említést sem tesz a sellyei uradalomról, közös igazgatásról pedig végképp nem. Ugyanez a helyzet a másik két leírással is. Kardhordó szerint viszont már az 1810-es évektől létezett. A forrásokat aprólékosan végigtanulmányozó Rúzsás viszont egyáltalán nem szolgál adattal.
Hatarteruleteken-beliv.indd 117
Hatarteruleteken-beliv.indd 117 2021. 02. 04. 12:36:072021. 02. 04. 12:36:07
118
A két uradalom közös igazgatásának kapcsán megjegyzendő, hogy e mellett je-lentős érvek szóltak: a két uradalom közül a sellyei volt a kisebb és a kevesebb hasznot hajtó. Ráadásul igazgatás szempontjából kedvezőtlenül, Somogyban és Baranyában szétszórva terült el, míg Bóly a reformkorban a megye egyik legfejlettebb gazda-ságának számított, és egy jól körülhatárolható négyszögben, kereskedelmi utaktól szabdaltan, Pécs és Mohács között félúton feküdt.
A reformkori hierarchiáról tehát a következők mondhatók el: a bólyi uradalomban jelen volt a központi szintet képviselő jószágigazgató, a kerületi szint hiányzott, vagy pedig csak forrásaink nincsenek róla. Uradalmi szinten két uradalom tartozott a jó-szágigazgató alá: a bólyi és a sellyei.
Ez az igazgatási rendszer alapjaiban változott meg 1848-ban: Strázsay nyugdíjba vonulásával a közös igazgatás megszűnt, és Bóly – betagolódva a hercegi birtokok közé – addigi viszonylagos központi szerepét is elvesztette. Fülöp herceg birtok-komplexuma behálózta az egész Dunántúlt, s ekkori állapotában büszkén hirdette az egymást követő nemzedékek szívós birtoképítő politikájának sikerét.
A hercegi birtokok közül mind Nagykanizsa, mind Körmend és voltaképpen Bóly is országos kereskedelmi utak találkozásában feküdt. Batthyány Fülöp uradalmai 1848-at követően a következők voltak: Németújvár, Körmend, Inta, Enying, Kanizsa, Ludbreg, Bóly és Sellye – és emellett neki jövedelmezett a Strattmann-hitbizomány is.31 E birtokrendszer igazgatása három szintre tagolódott: központi szinten az ura-dalmakat a „mindenható Sényi Gábor jószágkormányzó”32 (direktor), majd halála után Seyff János irányította Bécsből,33 a herceg jóváhagyásával. Kerületi szinten forrásaink csupán annyit bizonyítanak, hogy létezett egy – bizonyos elv szerint szerveződő – kerületrendszer. Az alsó-kerületi uradalmak kifejezés több helyen felbukkan, nagy valószínűséggel három uradalom: Enying, Bóly és Sellye tartozott ide.34 Az uradalmi szinthez az uradalmak – élükön a tiszttartóval – tartoztak. Ez az uradalmi szint további – a gazdasági ágaknak és munkáknak megfelelő – igazgatási egységekre tagolódhatott, a kerületekre (kör, ispánság, major), de ez uradalmanként változott.
31 Kállay térképe, felsorolása és ábrája is pontatlan. Kállay, 1980, 12–13., 21.
32 Halis, 1893, 31.
33 BFU 333. 1867. III. 22., SGL 336. 1867. III. 21.
34 Konkrét említése: BFU 333. 1848. VIII. 14. A kerületi szintet az 1850-es évek második felében fokozatosan fel-számolták. Megszűnt az alsó-kerületi számvevőség, és a három uradalom a körmendi központi számvevőség alszámvevője alá került. BFU 333. 1860. I. 10. A közös mérnök – a távolság és a sok munka miatt – már csak Bóly és Sellye között ingázott. BFU 333. 1851. V. 12., SGL. 335. 1852. XI. 22. Enying központi szerepe is véget ért, mindhárom uradalmi tiszttartó Bécsből nyerte az utasításokat, és Enyingen keresztül – a Pécs–Barcs vasút megépüléséig – csupán egyes postai küldemények érkeztek. Vö. SZL 339. 1851. II. 9., XII.16., 1853. I. 24.
Hatarteruleteken-beliv.indd 118
Hatarteruleteken-beliv.indd 118 2021. 02. 04. 12:36:072021. 02. 04. 12:36:07
119
A provincializmus vége Bóly számára a herceg halála után jött el: Batthyány Júlia – aki gyerekkora egy részét is itt töltötte – azt tervezte, hogy állandó lakhelyét a kas-télyba teszi.35 Hirtelen halála ebben megakadályozta, de a Montenuovók központja lassan ide került, s a világháború után a város és a kastély a herceg állandó lakhelye lett.36
1.4. Az alkalmazottak
A nagybirtok alkalmazottai többféleképpen csoportosíthatók. Ezt a csoporto-sítást a vonatkozó szakirodalomban már többen elvégezték.37 A további vizsgálatok szempontjából Kállay absztrakt rendszerét veszem alapul, illetve ennek segítsé-gével próbálom meg a bólyi uradalom alkalmazotti csoportjait elkülöníteni, és te-vékenységüket jellemezni. Egyértelműen elkülöníthető munkakörökről beszélni korszakunkban anakronisztikus lenne. Forrásaink általában rendelnek feladatokat a személyekhez (például a kerületbeli munka megszervezése és felügyelete az ispán hatáskörébe tartozott, a juhok őrzése a juhászhoz), és ezek mindig a szükségletek alakulásához képest, az adott helyzetben bővülnek vagy osztódnak szét több személy között. Nincsenek tehát pontokba szedve rögzített munkaköri leírások,38 a cél a gaz-daságos működés mellett a minél nagyobb haszon elérése, és a munkaszervezet ennek megfelelően időről időre változik.39
35 Még az 1850-es évek végén is hozatott fel ő vagy apja a kastélyból képeket, ruhákat vagy más személyes hasz-nálati tárgyakat. Az állandó lakhelyre: BFU 334. 1870. VII. 26.
36 Bővebben: Bagány, é. n.
37 Kaposi a munkaviszony időtartama szerint állandó és időszakos alkalmazottakat különböztet meg. Kaposi 2000, 88–97. Tóth már korábban hasonló munkaszervezetet vázolt fel, de az időszakos alkalmazottakon belül elkülönítette a szerződéses, a ledolgozásos vagy részesműveléses rendszerben dolgozók és a napszámosok kategóriáit. Tóth, 1977, 322–337. Szabad az állandó alkalmazottakon belül tiszteket, hajdúkat és cselédeket különböztet meg. Szabad 1957, 43–61. Wellmann ötös beosztása a források kategóriáin alapul, és munkakör szerint csoportosít: aulici, fundationales, offi ciales, aeconomi, servitores. Wellmann, 1933, 118–124. Kállay na-gyobb absztrakcióval, több uradalom igazgatását megvizsgálva dolgozta ki rendszerét. Kállay, 1980, 98–127.
A Hunyady-birtokokra: T. Mérey, 1970, 421–425.
38 Kivételt erősítő szabályként említhető Kerese György alügyészi feladatainak precíz, pontokba szedett felso-rolása 1832-ből. SJI 34. Az actuárius kötelessége címmel. Szerteágazó feladatkörnél néha a zsoldmutatóban tüntették fel röviden az egyes feladatokat, mint például a csősz vagy a kádár esetében. „Minden igazitásokat, és tatarozásokat, a’ pinczészeti eszközök körül megtenni, és jó karban tartani a’ kádárok köteleztetnek, – a’
Bólyi kádár azon felűl a’ magyarpeterdi és hidori pinczékben lévő borokra is ügyelni fog, és a netán ujonnan készülendő hordónak áráért 6 pkr: fi zettetik. A kövesdi szőlész a’ kövesdi és palkonyai határokban lévő szőlők-re felügyelni, és mindennemű munkájánál jelen lenni köteles.” ZNN 359. 1849-es zsoldmutató.
39 Vári idézi az egyik 18. századi nagykárolyi utasítást: „Orgonista eö kglme a ki eczersmint kapus lészen, ezen folyó esztendőbe Károly Várossa taxá[já]nak bé szedésére rendeltetett.” Azt is ő jegyzi meg, hogy Károlyi Sán-dor minden utasításában több munkát adott ki egyszerre, „hogy az ördög heverve ne találjon titeket”. Vári, 1990. 20. Még a 19. században is előfordult, hogy szükség esetén más foglalkozású személyeket is mozgósítot-tak különböző munkákra, illetve a konkrét utasításon túl – pótlék gyanánt – egy általános munkavégzési köte-lességet is előírtak. Bólyból szintén hozhatók a Vári által idézetthez hasonló – ha nem is ennyire cifra – példák.
Hatarteruleteken-beliv.indd 119
Hatarteruleteken-beliv.indd 119 2021. 02. 04. 12:36:072021. 02. 04. 12:36:07
120
A bólyi birtok kormányzati rendszerében tiszteket, alkalmazottakat és szolgákat különíthetünk el. Az első csoportot vertikálisan központi, kerületi és uradalmi szinten vizsgálhatjuk, az általuk ellátott feladat jellege szerint pedig túlnyomórészt általános, pénzügyi, szakigazgatási vagy ügykezelési feladatokat ellátó tisztviselőket különböztethetünk meg. Az alkalmazottakat két részre: uradalmi és kegyúri alkal-mazásban állókra bonthatjuk. A szolgák között a munka jellege szerint csoportosít-hatunk – tekintettel természetesen a fent említettekre. Az erdészeti igazgatás sze-mélyzetét pedig e rendszer szerint szintén tagolhatjuk.
Az uradalmi leírások közül Strázsay 1808-as leírása részletesen szól mind az al-kalmazottakról, mind az ügymenetről.40 A reformkori igazgatási rendszert Kard-hordó vizsgálta, az önkényuralom alatti változásokat pedig jelen kutatás alapján rekonstruálhatjuk.