Az egyesületfogalom normativizálódása a két világháború korában 19

Mindezek miatt jelen esetben is a civil szervezetek három alaptípusára koncent-rálunk. E jogi fogalmak Magyarországon a 19. század végére különültek el a jogtudo-mányban, normatív erőt azonban – elsősorban a magánjogi kodifi káció elhúzódása miatt – csak az egyesületek és a civil közösségek, s azok is csupán 1918 után kaptak.²⁰

Az első ilyen jogszabályi defi níciós kísérlet az egyesülés és gyülekezés szabadságáról szóló 1919. évi III. néptörvényhez²¹ köthető, amely egyesület és civil közösség között tesz különbséget, amikor megalkotja a jogképes egyesület fogalmát. E szerint egyesület, „ha alapszabályokat alkot, vezetőséget választ és a bíróság az egyesületet,

ké-17 A civil közösség napjainkban a közigazgatásban használt fogalom, a jogi személyiséggel nem rendelkező sze-mélyegyesüléseket értik alatta. Használatát indokolja, hogy képszerűen fogja meg a személyegyesülés lénye-gét: az alulról jövő kezdeményezést és a közösségi jelleget.

18 Az önszerveződés-történet a másik alapfogalom, amely a forma helyett – amelyet az egyesülettörténet kifeje-zés sugall – a tartalomra: az alulról induló kezdeményekifeje-zésre, a társadalmi mozgásokra koncentrál. Emiatt át-fogóbbnak, s egyúttal alkalmasabbnak is tűnik e terület társadalomtudományi vizsgálatainál, mint az eddig használt fogalmak.

19 Az Ormos Mária által felvetett, találó kifejezést jelen munkánkban az 1914–1944 közötti időszakra használjuk.

20 Az alapítvány fogalma és dogmatikája csak a jogtudományi szinten, illetve az Mjt. tervezetében szerepelt.

Normaszöveggé válását azonban megakadályozta a rendszerváltás a második világháborút követően, amikor is az alapítványokra vonatkozó kérdések szabályozásáról szóló 1949:2 tvr, illetve annak végrehajtási rendelete idejétmúlttá tette az ezzel kapcsolatos kérdésfelvetést. Az 1959-es Ptk.-ba a jogintézmény így már be sem ke-rülhetett, s törvényi szinten csak 1987-ben jelenhetett meg először. Lásd még: Béli, 1999.

21 Kihirdetve: 1919. január 05. Vö. CIH CD.

Hatarteruleteken-beliv.indd 67

Hatarteruleteken-beliv.indd 67 2021. 02. 04. 12:36:062021. 02. 04. 12:36:06

68

relmére, az egyesületek jegyzékébe bejegyzi”.²² Vagyis a jogképes egyesület a mai fogal-maink szerinti egyesület. A néptörvény azonban azt is mondja, hogy „[e]gyesület alakításához vagy gyülekezéshez sem hatósági engedély, sem pedig bejelentés nem kell. Azt sem kell bejelenteni, hogy az egyesület megalakult, vagy hogy a gyülekezést megtartották.”²³ Itt tehát – alapesetben – a mai fogalmaink szerinti, jogi személyiség nélküli civil közösségről van szó.

A néptörvény szabályozása – mintegy összegezve a 19. századi jogelméleti fejlődést – meglepően újszerű volt. A lényege az, hogy a korábbi közigazgatási kontrollt teljes mér-tékben megszüntette. „Az egyesülés és gyülekezés joga mindenkit megillet.”²⁴ – mondja a jogalkotó, s amellett, hogy e két alapjogot mint egymással összetartozót, együtt kezeli, az egyesülés szabadságát deklarálja! Bárki bármilyen egyesületet létrehozhat, ezek közül azokat, amelyek: a.) „alapszabályszerű célja büntetőtörvénybe nem ütközik”;²⁵ illetve b.) jogképessé akarnak válni, a bíróság veszi nyilvántartásba – egyedül a törvényben írt szempontokat vizsgálva. Ez a korát jóval megelőző jogszabály nem is maradt sokáig érvényben, 1919. szeptember 30-án hatályon kívül helyezte ama bizonyos, később még elemzett, az egyesülési és gyülekezési jogról szóló 5084/1919. ME rendelet.²⁶

A néptörvény igazi jelentősége csak a következő években, az új rendszer meg-szilárdulásával vált igazán érthetővé. A Trianoni Békeszerződés katonai rendelkezései között foglalt egyes tilalmak és korlátozások végrehajtásáról szóló 1922:11. tc. 6–9. §-ai²⁷ közvetlenül az egyesületek nyilvántartási szabályaival foglalkoznak, közvetve azonban az egyesülési szabadságra nézve tartalmaznak rendelkezéseket, egyúttal pedig új egyesületfogalmat is meghatároznak. A tc. 7. §-a szerint „[b]ármily egyesület és mindennemű bármely más néven szereplő polgári szervezet csak […] láttamozott alap-szabályok, szabályzatok, illetőleg szabályok alapján működhetik”.²⁸ Vagyis egyesület, jogképes egyesület csak a jóváhagyott alapszabállyal rendelkező szervezet lehet.

Érdemes e szakaszt a korábbi szabályozással összevetni: a néptörvénynél is meg kellett alkotni az alapszabályt, de az ott csupán formai kellék volt, amelyet a bíróság egyetlen szempontból: a büntetőtörvénybe ütközés tekintetében vizsgált meg. Az új szabályozás ezzel szemben széles körű közigazgatási kontrollt tett lehetővé, azaz egyesület az az alapszabállyal rendelkező szervezet, amelynek működését a

mi-22 Vö. 1919:III. ntv. 3. § (1) bekezdés.

23 Vö. 1919:III. ntv. 2. §.

24 Vö. 1919:III. ntv. 1. §.

25 Vö. 1919:III. ntv. 3. § (2) bekezdés.

26 Vö. RT, 1919, 729–730.

27 Kihirdetve: 1922. február 25. Vö. CIH CD. Hatályon kívül helyezte: 1939:2. tc. 231. §.

28 Vö. 1922:11. tc. 7. § (1) bekezdés.

Hatarteruleteken-beliv.indd 68

Hatarteruleteken-beliv.indd 68 2021. 02. 04. 12:36:062021. 02. 04. 12:36:06

69

niszter – szabad tetszése szerint – engedélyezi! A törvény ismeri a nem jogképes egyesület, a civil közösség fogalmát is, amikor úgy rendelkezik, hogy „[b]ármely egye-sület vagy mindennemű más néven szereplő polgári szervezet, amely […] nem láttamozott alapszabályok, szabályzatok vagy szabályok alapján működik […] vét a jelen § rendelkezései ellen”.²⁹

A civil közösségek működését látszólag a törvény nem tiltja meg, csak deklarálja jogsértő működésüket. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy rendeleti szinten a már ko-rábban említett – egyébként egészen 1955-ig hatályban lévő³⁰ – 5084/1919. ME rendelet kimondta,³¹ hogy minden, alapszabállyal nem rendelkező egyesület alapszabályának láttamozásáig – kihágás terhe mellett – fel kell, hogy függessze működését.³² Most ez a rendeleti szabályozás került némiképp átalakítva és bővítve törvényi szintre a tc. 10–11. §-aiban.³³ A szabályozás célja egyértelmű: csak jóváhagyott alapszabállyal rendelkező szervezetek működjenek.

A korszak utolsó defi nícióját az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtor-lásáról szóló 1938:17. tc.³⁴ tartalmazza. A tc. egyesületfogalma tulajdonképpen azonos a korábbival,³⁵ újdonságot a tilos egyesület normatív fogalmának megalkotása,³⁶ va-lamint a büntetőjogi rendelkezések jelentenek.³⁷ Ezek jelentősége azonban a második világháborút követően nőtt meg igazán.

29 Vö. 1922:11. tc. 7. § (3) bekezdés.

30 Hatályon kívül helyezte: az egyesületekről szóló 1955:18. tvr. 16. § (1) bekezdése. Vö. TRHGY, 1955, 33.

31 Vö. 5084/1919 ME rendelet 3. és 5. §.

32 Az 1922:XI. tc., illetve az 5084/1919 ME rendelet összevetése alapján tehát azt is lehetne mondani, hogy a jogal-kotó törvényi szinten elismerte mind az egyesület, mind a civil közösség létezését, de alsóbb szintű jogszabá-lyok révén utóbbiak működését megpróbálta megakadályozni.

33 Az 1922:11. tc. háromféle szankciót ismer: a.) kihágás: a láttamozott alapszabály nélkül működő egyesületben részvétel, illetve az ilyen egyesület működése, valamint titkos alapszabállyal bíró vagy láttamozott alapsza-bálytól eltérő egyesületben részvétel, illetve az ilyen egyesület működése; b.) vétség: tiltott egyesület alakítá-sára irányuló szervezésben részvétel vagy ilyen szervezet felállítása, valamint a tc. 5–7. §-ainak megsértése a szervezet tisztségviselője (elnök, alelnök, pénztárnok, igazgató, választmányi tag) által; c.) feloszlatás: tiltott egyesület vagy láttamozott alapszabályokkal nem rendelkező, illetve nem ezek szerint működő egyesület ese-tén.

34 Kihirdetve: 1938. május 29.

35 Vö. 1938:17. tc. 1. §.

36 „A jogszabályok alkalmazása szempontjából tilos egyesületnek, vagy tilos szervezetnek, illetőleg tilos műkö-dést folytató politikai pártnak kell tekinteni minden olyan egyesületet vagy bármily más megjelölésű szerve-zetet, illetőleg pártot, amely az 1. § rendelkezése ellenére működik vagy működését a hatóság által elrendelt felfüggesztés vagy feloszlatás után is folytatja. Tilosnak kell tekinteni az olyan egyesület vagy más szervezet működését is, amely az 1. § értelmében láttamozott alapszabályokkal működik ugyan, de titkosan az alap-szabályoktól eltérő működést folytat.” L.: 1938:17. tc. 2. §. A tényállás körülírása új, előzményeit viszont már az 1922:11. tc. tartalmazta (tiltott egyesület).

37 Az 1938:17. tc. szankciórendszere az 1922-es szabályozáshoz hasonlóan háromirányú: a.) kihágás: 1938:17. tc.

4. §, 5. § (1) bekezdés; b.) vétség: 1938:17. tc. 5. § (3) bekezdés, 6–7. §; c.) feloszlatás: 1938:17. tc. 3. §.

Hatarteruleteken-beliv.indd 69

Hatarteruleteken-beliv.indd 69 2021. 02. 04. 12:36:062021. 02. 04. 12:36:06

70

A két világháború korának normatív egyesületfogalmáról tehát e három törvény alapján kaphatunk képet. Az 1919-es néptörvény máig korszerű egyesületfogalma hihetetlenül gyorsan jogtörténeti kuriózummá vált. A közigazgatás, amely tulaj-donképpen a civil szervezetek megjelenésétől, a 18. század végétől hol szűkebb, hol tágabb keretek között e szervezetek alakulása, működése és megszűnése felett fel-ügyeletet gyakorolt, az 1922-es törvénnyel visszanyerte korábbi hatásköreit. Ezek azonban már nem ugyanazok a hatáskörök voltak, hiszen innentől kezdve ezek kereteit már nem a szokásjog, hanem – a jogszabályi hierarchia legfelsőbb fokán álló – tételes jogszabály rendezte. A dualizmus kori politikai vágyak között előkelő helyen szereplő egyesületi törvény³⁸ részben tehát megszületett, tartalmát azonban külső erők és politikai kényszer egyaránt befolyásolták.³⁹ A legfontosabb érték: az egyesületi szabadság,⁴⁰ amely az egyesületfogalom kereteit is meghatározta, még a dualizmus idején áldozatul esett a háborús készülődésnek,⁴¹ s az akkor hozott korlátozások új formába öntve egészen 1945-ig megmaradtak, sőt: időben előre ha-ladva gyarapodtak és szigorodtak. Így került először az 5084/1919 ME rendelet egy része törvényi szintre, s az új szabályozást némiképp kibővítve 1938-ban szankci-ókkal is körbe bástyázták.