A vizsgálatban 9 hallássérült középiskolás tanuló (4 fiú, 5 lány) vett részt, életkoruk 14 és 18 év közé esett. Mindannyian siketek vagy súlyos nagyothal-lók voltak, ez 80–100 dB-es halláscsökkenést jelentett. Ugyanazon középis-kola informatika szakmacsoportos tanulói voltak. Az iskolában integráltan tanultak, de egyes órákon a tanáraik a hangzó nyelv mellett jelnyelven is bemutatták a tananyagot.
A kutatási kérdések megválaszolásához két kísérletsorozatot terveztünk.
Mindkét kísérletsorozathoz a diákok ugyanazon tanárával (aki egyben jel-tolmács is) rögzítettük a képanyagot. A filmek saját tanárral való rögzítése azért volt fontos, hogy a kísérletben résztvevők olyan jelnyelven közvetített történeteket lássanak, amelyeket megszoktak.
A kísérletekhez a GMP diagnosztikában (Gósy, 2006) használt meséket használtuk fel. Ezek mindegyikénél 100%-os szövegértési teljesítmény vár-ható el 14 éves kor felett, ami azt jelenti, hogy a mesékhez kapcsolódó mind a 10 kérdést hibátlanul meg kell tudni válaszolni. A kérdések között mind-egyik mese esetében volt tényekre rákérdező és logikus következtetést váró kérdés is.
Az első kísérlethez a Kutya-macska barátság című mesét rögzítettük jel-nyelven. A felvételen a jeltolmács deréktól felfelé volt látható, így a monito-ron közelről látszottak a szájmozgása, a szeme, illetve a kézmozdulatai is.
Ez a szituáció megfelelt egy tipikus tolmácsolási, avagy jelnyelven történő hétköznapi kommunikációs szituációnak. A második kísérlethez rögzítendő anyagot az első kísérlet pilot mérései alapján alakítottuk ki. Ehhez kissé tá-volabbról rögzítettük a felvételeket úgy, hogy a jeltolmács combközéptől fel-felé látszódott, tehát testének mintegy kétharmada látszott a monitoron.
Eb-ben az elrendezésEb-ben három mesét rögzítettünk három különböző módon:
1. A kis nyúl című mese felvételekor a jeltolmács nem használt kézgesztusokat, előadása csak ajakartikulációt és tekintetet tartalmazott. 2. Az okos Teknőc bá-tyó előadása csak kézjeleket tartalmazott, nem kísérte ajakartikuláció. 3. A Varkocs György halála című szöveg előadása során mind a szájmozgás, mind a kézjelek láthatóak voltak, a jeltolmács azonban nem tartott szemkontaktust a nézőkkel, így a tekintet nem segíthette a történet megismerését.
Fentebb már írtuk, hogy az első kísérlet felvételeivel pilotmérést végez-tünk, és ennek alapján rögzítettük a második kísérlet képanyagát. A kétféle felvételből álló kísérletsorozatot végül együttesen, egy ülésben végeztük el az adatközlőkkel, így az eredményeiket is egyszerre mutatjuk be.
A kísérlet során az adatközlők megtekintették a meséket. A mesenézés közben tekintetük mozgását szemkamerával rögzítettük. Az adatközlők mindegyik mese után egy 10 kérdésből álló szövegértési tesztet töltöttek ki írásban. Az utolsó kérdéssor után egy három kérdést tartalmazó vélemény-kérő kérdőívet is kitöltöttek. Ebben a következőkre kérdeztünk rá: 1. melyik volt a legnehezebb szövegértési feladat; 2. mit figyelt az adatközlő a legin-kább (szem, száj, kéz); 3. mit tart a legfontosabbnak a mindennapi kommu-nikáció során (tekintet, szájmozgás, kézjelek).
Az eredmények elemzéséhez megszámoltuk a jeltolmács egyes testrésze-ire eső fixációk számát. Ez a közeli rögzítésben készült felvétel esetén azt jelentette, hogy megvizsgáltuk, hány fixáció esik a szemre, a szájra, az orra, a kézjelekre, illetve egyéb testfelületekre. A távolabbi rögzítésben nem külö-nültek el az arc egyes részei, itt a következő területeket tudtuk elkülöníteni:
fej, nyak, kéz, mellkas, egyéb. A fixációkat először az első szerző számolta meg, majd a második szerző ellenőrizte a számolást. Az ellenőrzés eredmé-nye az első szerző adataival 100%-ban megegyezett.
Ezután összesítettük a szövegértési tesztek eredményét. Megvizsgáltuk, hogy a különböző módokon rögzített felvételek megértését vizsgáló kérdé-sekre hány százalékban adtak helyes választ az adatközlők. Elemeztük azt is, hogy mely kérdések okozták a legnagyobb nehézséget nekik. Végül össze-vetettük a szubjektív véleményeket és az objektív eredmények adatait, azaz megvizsgáltuk, valóban azon a teszten érték-e el az adatközlők a legkevesebb pontot, amelyet szubjektíven a legnehezebbnek találtak. Az adatokon sta-tisztikai próbákat (Friedman-teszt és Wilcoxon-próba) is végeztünk az SPSS szoftverrel 95%-os konfidenciaszinten.
Eredmények
A fixációk aránya az egyes területeken
A közeli rögzítésben készült felvételen a legtöbbször a szájra esett fixáció (1.
táblázat). Ez azt jelenti, hogy az adatközlők a mese mintegy 61%-ában a jel-tolmács száját figyelték. A legkevesebb fixáció a jeljel-tolmács kezére esett. Az adatközlők között volt olyan, aki csak a jeltolmács szájmozgását figyelte, és olyan is, akinél erre a területre csak a fixációk mintegy 31%-a jutott. A Fri-edman-teszt szerint szignifikáns különbség volt a különböző területekre eső fixációk arányában (χ2 = 29,115; p < 0,001). A Wilcoxon-próba mindegyik terület között szignifikáns különbséget mutatott a páronkénti elemzéskor (2.
táblázat), kivéve az orra és a szemre jutó fixációk összevetését.
A fixáció helye Az előfordulás
aránya Átlagos eltérés Minimum–
maximum
Szem 14,9% 15,3 0,0–38,6%
Száj 63,8% 22,9 30,7–100%
Orr 18,8% 9,5 0,0–31,6%
Kéz 0,4% 0,7 0,0–2,1%
Egyéb 2,1% 2,2 0,0–5,3%
1. táblázat: A fixációk aránya az egyes területeken a közeli rögzítésben készült felvételen
A fixáció helye Szem Száj Orr Kéz Egyéb
Szem Z = −2,429; 2. táblázat: A Wilcoxon-próba eredménye a közeli rögzítésben készült felvétel
A távolabbi rögzítésű felvételek esetében is főként a fej területére esett a legtöbb fixáció. Bár ebben az esetben nem látszanak ennél részletesebben arc különböző részei, mégis feltételezhető, hogy amikor volt szájmozgás, az adatközlők elsősorban a jeltolmács száját figyelték. Váratlan eredmény az, hogy a szájmozgás nélküli felvétel esetében is a fej területére esik a legtöbb fixáció, míg a kézre csak mintegy 11%-nyi. A kézmozgás nélküli felvételnél az egyik adatközlő esetében nem volt adatolható fixáció a fejen sem, az ő fixációinak a 83,3%-a a jeltolmács nyakára esett. A Friedman-teszt szerint mindhárom felvétel esetében szignifikáns különbség volt az egyes területek között a rájuk eső fixációk arányában (a kézmozgás nélküli felvétel esetén:
χ2 = 21,354; p < 0,001; a szájmozgás nélküli felvétel esetén: χ2 = 14,843; p = 0,005; a szemkontaktus nélküli felvétel esetén: χ2 = 16,595; p = 0,001). A Wil-coxon-próba eredményei a 4. táblázatban olvashatók.
A fixáció helye Kézmozgás nélkül
Mellkas 0–16,7% 0–65,2% 0%
Egyéb 0–8,7% 0–6,7% 0–14,3%
3. táblázat: A fixációk aránya az egyes területeken a különböző módokon rögzített felvételeken
A fixáció
helye Fej Nyak Kéz Mellkas Egyéb
Kézmozgás nélküli felvétel
elemzésekor
A szövegértési vizsgálat eredményei
A szövegértési feladatban az adatközlők a közeli rögzítéssel felvett, jelelést, szájmozgást és szemkontaktust is tartalmazó felvétel esetén érték el a leg-jobb eredményt (1. ábra), de teljesítményük még így is nagymértékben el-maradt az elvárható 100%-tól. A legrosszabb eredmény, amely még a 20%-os átlagteljesítményt sem érte el, abban a feladatban született, amikor nem kí-sérte jelelés a mese bemutatását.
Az egyéni eredmények elemzése azt mutatta, hogy nagy egyéni különb-ségek voltak az adatközlők között. 100%-os teljesítményt egyáltalán nem adatoltunk, a legjobb a közeli rögzítésű mese esetében egy 90%-os eredmény volt. A három távolabbi rögzítésű felvétel esetében mindegyiknél voltak 0%-os szövegértési teljesítmények. A Friedman-teszt szerint szignifikáns különbség volt a négy szövegértési teszt eredménye között (χ2 = 15,375; p = 0,002). A Wilcoxon-próba a közeli rögzítésű felvétel és a másik három hely-zetben rögzített felvétel között mutatott szignifikáns különbséget (a közeli és a kézjelek nélküli között: Z = −2,552; p = 0,011; a közeli és a szájmozgás nélküli között: Z = −2,536; p = 0,011; a közeli és a szemkontaktus nélküli között: Z =
−2,670; p = 0,008).
1. ábra: A szövegértési teszt átlageredményei a különböző módokon rögzített felvételek esetében
2. ábra: A szövegértési teszt eredményei a különböző módokon rögzített felvételek esetében
A feladathelyzetek megítélése
Végezetül elemeztük a rövid kérdőív eredményeit is, amelyben a feladatok nehézségére és a kézjelek, a szájmozgás és a szemkontaktus fontosságára kér-deztünk rá. A legnehezebb feladatnak kivétel nélkül mindegyik adatközlő a kézjelek nélkül rögzített szövegértési feladatot tartotta. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy mit figyeltek leginkább a mesék közben, a legmagasabb átlagpontszámot a szájmozgás kapta. Ugyanígy a szájmozgást jelölték meg az adatközlők akkor is, amikor a kommunikáció legfontosabb elemére kér-deztünk rá. A szubjektív ítéletek tehát azt mutatták, hogy a leginkább figyelt és legfontosabb terület a száj (az 1-től 5-ig terjedő skálán a „Mit figyeltél leg-inkább?” kérdésre 4,55, illetve a „Melyik a legfontosabb számodra?” kérdésre 4,22 pont), ezt követik a kézjelek (4-4 pont), míg a szubjektív ítéletek alapján a legkisebb jelentősége a szemkontaktusnak van (2,55 és 2 pont).
Voltak olyan adatközlők, akik egyformán fontosnak ítélték a kézjeleket és a szájmozgást, de olyanok is voltak, akik a kézjeleket, mások a szájmozgást
tartották fontosabbnak (3. ábra). Váratlan eredmény, hogy volt, aki a kézjelek és a szájmozgás fontosságára is csak egy pontot adott.
3. ábra: A szubjektív megítéléskor adatközlőnként adott pontszámok
A fixációk adatainak, a szubjektív vélekedésnek és a szövegértési tesztek eredményeinek összefüggései
Az objektív szemkamerás mérések eredményei és az adatközlők szubjektív megítélése a szájra való fixációk mértékét illetően megegyeznek. Ugyanak-kor a szemkamerás műszer alacsony fixációszámot mutatott a kézjeleken, míg az adatközlők ennek is nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az utóbbi szubjektív benyomást megerősíti az is, hogy akkor volt a legrosszabb a szö-vegértési teljesítmény, amikor a kézjelek hiányoztak a szöveg bemutatásából.
A legkevesebb pontszámot, a másik két paraméternél lényegesen kevesebbet kapott a szemkontaktus fontossága az adatközlőktől. Ugyanakkor a szem-kamerás mérések azt mutatták, hogy a száj után ez, illetve az orr környéke a legtöbbet nézett területek. Szemkontaktus nélkül a szövegértés is jobban romlott, mint a szájmozgás nélkül közvetített szöveg megértése.