Vizsgálatunkban a szem makromozgásainak autizmus spektrumza-varban mutatkozó fejlődési sajátosságainak bemutatását és kapcsoló-dó saját kutatásunk leírását tűztük célul. Alapvetően kisiskolás korú autizmus spektrumzavarral élő és tipikus fejlődésmenetű gyermekek szemmozgásvizsgáló eszközzel történt vizsgálata révén öt kutatási kérdésre szerettünk volna választ kapni.
Első kutatási kérdésünk arra irányult, hogy a vizsgálati mintán ho-gyan alakul a tipikus fejlődésmenetű és az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek relációjában a konvencionális és a nem konvencionális tárgyak észlelése a szemmozgások alapján. A tipikus fejlődésmenetű
gyermekeknél, akik a konvencionális tárgyak használatában járato-sabbak (Williams, Costall és Reddy, 1999; Williams, Kendell-Scott és Costall, 2005), és azok észlelésére vonatkozóan is pontosabb infor-mációkat gyűjthetnek, mint autizmus spektrumzavarral élő társaik (Bogdashina, 2003), azt feltételeztük, hogy a nem konvencionális tár-gyak a maguk lehetetlen/módosított/furcsa mintázatával alaposabb explorációt váltanak ki. Hiszen a bennük rejlő sokoldalú felhasználási lehetőségeket a normál gyermeki kreativitás segít felismerni és kiak-názni, amely fantáziatevékenységet igénylő képességnek az autizmus spektrumzavarral élő gyermek legfeljebb korlátozott mértékben lehet birtokában (Williams, Costall és Reddy, 1999). Feltevésünk azonban statisztikai értelemben nem nyert igazolást. A különbségek ugyanis mindössze tendenciális eltéréseket támasztottak alá a szem két gyer-mekcsoport esetén megragadható makromozgásait illetően, bár azok iránya a feltételezettel mégis egybeesett. Elképzelhető azonban, hogy a vizsgálat nagyobb és homogénebb almintákon való megismétlésével nem csupán pontosabb képet nyerhetnénk az itt tárgyalt jelenségről, de annak mibenlétét illetően statisztikailag is mérhető különbségek adódnának.
Második kutatási kérdésünkkel a konvencionális és a nem konven-cionális tárgyak egyes almintákon belül mutatott észlelésének össze-hasonlítását tűztük célul a szemmozgásmintázatok alapján. Eszerint a tipikus fejlődésmenetű gyermekeknél már lényegi eltérések mutat-koztak, hiszen a nem konvencionális tárgyakra szignifikánsan több alkalommal és tendenciálisan hosszabb időtartamban irányították fi-gyelmüket a nevezett almintába tartozó gyermekek. Mindezzel pár-huzamosan a konvencionális tárgyak esetében a regresszió bár csekély mértékben, de jellemzőbb volt. Az autizmus spektrumzavarral élő gyermekeknél a szem konvencionális és nem konvencionális tárgyak észlelése alkalmával tanúsított makromozgásait tekintve szignifikáns összefüggés nem került feltárásra. A jelentkező különbségek azonban esetükben is a kontrollcsoportéhoz hasonlóan alakultak, vagyis má-sodik hipotézisünk – mivel az eltérés csak az egyik csoportban volt statisztikailag is jelentős – részben igazolódott.
Harmadik kutatási kérdésünk a tárgyak nem konvencionális, vagyis lehetetlen (anomáliát magukban hordozó), módosított válto-zatainak (funkciójukat képesek betölteni, hiszen rendelkeznek a ka-nonikus affordanciával, meg jelenésük viszont rendhagyó) és a furcsa
objektumoknak (nincs hozzájuk köthető nyilvánvaló funkcionalitás) a két alminta relációjában történő észlelésének alakulását volt hivatott feltárni. Az eredmények azt mutatták, hogy bár mindhárom esetben a tipikus fejlődésmenetű gyermekek néztek többször és hosszabb ide-ig a nem konvencionális tárgyakra, a két almintát illetően az eltérés nem volt szignifikáns. Figyelemre méltó viszont, hogy a regresszió ezen tárgyakra az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek részéről bizonyult kifejezettebbnek. A különbség azonban ebben a vonatko-zásban sem volt statisztikailag jelentős, mindössze tendenciális. Ilyen értelemben pedig hipotézisünk nem nyert igazolást.
Számos vizsgálat (Defeyter és German, 2000, 2003; Matan és Ca-rey, 2001; Szokolszky, 2006) igazolta, hogy a fiatalabb gyermekek in-kább hajlamosak a tárgyak rugalmas használatára, mint idősebb tár-saik, avagy a felnőttek, mivel őket még nem köti a funkcionális fixáció jelensége. Tehát a nem konvencionális tárgyak vonatkozásában a cse-lekvési lehetőségek gazdag tárháza nyílik meg a kisgyermekek előtt, melyeknek később a szocializáció folyamatában elsajátított konven-ciók szabnak gátat. Míg tehát egy ötéves gyermek leginkább fizikai tulajdonságai alapján ragad meg egy objektet figyelmével (Defeyter és German, 2000), addig egy hatéves gyermeket már inkább vezet-nek a társadalmilag egyezményes használati formák és tekint az adott tárgyra annak széles körben elfogadott funkciója szerint (Matan és Carey, 2001; Kékes Szabó, 2016).
Az elvégzett szemmozgásvizsgálatok tehát jellemző módon ha-sonló eredményeket hoztak a tipikus fejlődésmenetű és az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek viszonylatában. Mindazonáltal nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy bár statisztikailag jelentős eltérés a szem makromozgásait illetően nem volt feltárható, vizsgála-tunk (1) csekélyebb elemszámú mintára szorítkozott, (2) a nagyon ha-sonló szemmozgásmintázatok sem okvetlen eredményezik az észlelt ingerek azonos módon történő feldolgozását és azoknak történő jelen-tésadást (Boraston és Blakemore, 2007). Vermeulen (2014, 2015) kon-textusvakság-elméletével összefüggésben elképzelhető, hogy az autiz-mus spektrumzavarral élő gyermekek figyelmének nem konvencio-nális tárgyakra megnyilvánuló vissza-visszatérése a mintázat szintjén (nem feltétlenül tudatosan) dekódolt vizuális ingerek (konvencionális és nem konvencionális tárgy) közti eltérésből fakadt, amely hirtelen formálódott benyomás kiértékeléséhez többszöri összehasonlításra,
alaposabb explorációra volt szükségük. Egy-egy kontextus mint min-tázat felismerése ugyanis egy tipikus fejlődésű egyén részéről köny-nyedén, implicit módon történik meg, egy autizmus spektrumzavar-ral élő személynél viszont ez már problematikusnak bizonyulhat.
Ennek kompenzálására pedig főként explicit stratégiákat alkal-maznak, a társas helyzetekben is egy-egy olyan részletre orientálva figyelmüket, amely fokozott jelentőséggel bírhat (Harms, Martin és Wallace, 2010). A fejlesztésben is rendszerint helyet kap az ezen in-formációkra történő odafigyel(tet)és. Tehát elképzelhető, hogy ilyen támpontok keresését tükrözi az ismeretlen, sőt valamilyen tulajdon-ságában különleges tárgyak leírt módon történt explorációja. A jelen elgondolás helyességének bizonyítása vagy elvetése azonban további, nagyobb elemszámú mintára kiterjesztett tesztelést, finomabb elem-zéseket kíván. Bizonyossággal állíthatjuk a fentiek alapján, hogy a jö-vőbeli kutatásoknak az interdiszciplinaritásra kell törekedni, hogy a feltárt eredmények valóban gyümölcsözőek lehessenek a téma szem-pontjából, ezáltal is támogatva a fejlődésneurológiai zavarral érintett személyeket és családjaikat, valamint új módszertani lehetőségeket, eszközöket adva a velük foglalkozó szakemberek kezébe.
Irodalom
Anderson, C. J., Colombo, J. & Shaddy, D. J. (2006): Visual scanning and pupillary responses in young children with autism spectrum disorder. Journal of Clinical and Experimental Neuropsychology, 28(7), 1238–1256. DOI: 10.1080/13803390500376790 Bogdashina, O. (2003): Sensory Perceptual Issues in Autism and Asperger Syndrome. Different Sensory
Experiences. Different Perceptual Worlds. Jessica Kingsley Publishers, London.
Boraston, Z. & Blakemore, S. J. (2007): The application of eye-tracking technology in the study of autism. The Journal of physiology, 581(3), 893–898. DOI: 10.1113/jphysiol.2007.133587 Costall, A. (2012): Canonical affordances in context. AVANT. Pismo Awangardy
Filozoficzno-Nau-kowej, 2, 85–93.
Csákvári Judit (2013): Intellektuális képességzavar és szociális kogníció. A szociális kogníció néhány aspektusának vizsgálata tekintetkövetéses módszerrel mérsékelt intellektuális képességzavarral élő felnőttek körében. ELTE PPK Pszichológiai Doktori Iskola Kognitív Fejlődés Program, PhD-disszertáció. URL: http://ppk.elte.hu/file/Csakvari_Judit_dissz.pdf [2017. 07. 20.]
Dalton, K. M., Nacewicz, B. M., Johnstone,. T, Schaefer, H. S., Gernsbacher, M. A., Goldsmith, H.
H., Alexander, A. L. & Davidson, R. J. (2005): Gaze fixation and the neural circuitry of face processing in autism. Nature Neuroscience, 8, 519–526. DOI: 10.1038/nn1421
Psychomonic Bulletin & Review, 7(4), 707–712.
Defeyter, M. A. & German, T. P. (2003): Acquiring an understanding of design: evidence from children’s insight problem solving. Cognition, 89, 133–155. DOI: 10.1016/S0010-0277(03)00098-2
Falck-Ytter, T. (2010): Young children with autism spectrum disorder use predictive eye mo-vements in action observation. Biology Letters, 6(3), 375–378. DOI: 10.1098/rsbl.2009.0897 Fan, Y. T., Decety, J., Yang, C. Y., Liu, J. L. & Cheng, Y. (2010): Unbroken mirror neurons in
autism spectrum disorders. Journal of Child Psychology and Psychiatry, 51(9), 981–988. DOI:
10.1111/j.1469-7610.2010.02269.x
Gibson, J. J. (1986): The Ecological Approach to Visual Perception. Psychology Press Taylor & Francis Group, LLC, New York.
Glenberg, A. M. & Kaschak, M. P. (2002): Grounding language in action. Psychonomic Bulletin &
Review, 9(3), 558–565. DOI: 10.3758/BF03196313
Gosselin, F. & Schyns, P. G. (2001): Bubbles: a technique to reveal the use of information in recognition tasks. Vision Research, 41(17), 2261–2271. DOI: 10.1016/S0042-6989(01)00097-9 Hall, G. B. C., Szechtman, H. & Nahmias, C. (2003): Enhanced Salience and Emotion
Recogni-tion in Autism: A PET Study. American Journal of Psychiatry, 160(8), 1439–1441. DOI: 10.1176/
appi.ajp.160.8.1439
Hancock, P. J. B. & Riby, D. M. (2008): Applying Eye-Tracking to the Exploration of Social Func-tioning in Autism and Williams syndrome. Full Research Report. ESRC, Swindon.
Harms, M. B., Martin, A. & Wallace, G. L. (2010): Facial Emotion Recognition in Autism Spectrum Disorders: A Review of Behavioral and Neuroimaging Studies. Neuropsychology Review, 20, 290–322. DOI: 10.1007/s11065-010-9138-6
Hauck, M., Fein, D., Maltby, N., Waterhouse, L. & Feinstein, C. (1998): Memory for Faces in Children with Autism. Child Neuropsychology, 4(3), 187–198. DOI: 10.1076/chin.4.3.187.3174 Hirstein, W., Iversen, P. & Ramachandran, V. S. (2001): Autonomic responses of autistic children
to people and objects. Proceedings of the Royal Society of London B: Biological Sciences, 268(1479), 1883–1888. DOI: 10.1098/rspb.2001.1724
Kanner, L. (1943/1968): Autistic disturbances of affective contact. Nervous Child, 2, 217–50./ Acta Paedopsychiatrica, 35(4), 100–36.
Kékes Szabó Marietta (2016): A tárgyválasztás és-használat sajátosságai óvodás és kisiskolás gyermekek körében. Iskolakultúra, 26(10), 39–57.
Klin, A., Jones, W., Schultz, R., Volkmar, F. & Cohen, D. (2002). Visual Fixation Patterns During Viewing of Naturalistic Social Situations as Predictors of Social Competence in Individuals With Autism. Archives of General Psychiatry, 59(9) 809–816.
Lewkowicz, D. J. & Hansen-Tift, A. M. (2012): Infants deploy selective attention to the mouth of a talking face when learning speech. Proceedings of the National Academy of the United States of America, 109(5), 1431–1436. DOI: 10.1073/pnas.1114783109
Matan, A. & Carey, S. (2001): Developmental Changes within the core of artifact concpets.
Cognition, 78, 1–26. DOI: 10.1016/S0010-0277(00)00094-9
McPartland, J. C., Webb, S. J., Keehn, B. & Dawson, G. (2011): Patterns of visual attention to faces and objects in autism spectrum disorder. Journal of Autism and Developmental Disorders, 41(2), 148–157. DOI: 10.1007/s10803-010-1033-8
Pelphrey, K. A., Sasson, N. J., Reznick, J. S., Paul, G., Goldman, B. D. & Piven, J. (2002): Visual scanning of faces in autism. Journal of Autism and Developmental Disorders, 32(4), 249–261.
DOI: 10.1023/A:1016374617369
Riby, D. M. & Hancock, P. J. B. (2008): Looking at Movies and Cartoons: Eye-tracking evidence from Williams syndrome and Autism. Journal of Intellectual Disability Research, 53(2), 169–181.
DOI: 10.1111/j.1365-2788.2008.01142.x
Schultz, R. T., Gauthier, I., Klin, A., Fullbright, R. K., Anderson, A. W., Volkmar, F. Skudlarski, P., Lacadie, C., Cohen, D. J. & Gore, J. C. (2000): Abnormal Ventral Temporal Cortical Acti-vity during Face Discrimination among Individuals with Autism and Asperger Syndrome.
Archives of Genaral Psychiatry, 57, 331–340.
Senju, A. & Johnson, M. H. (2009): Atypical eye contact in autism: models, mechanisms and development. Neuroscience & Biobehavioral Reviews, 33(8), 1204–1214. DOI: 10.1016/j.neubi-orev.2009.06.001
Senju, A. & Johnson, M. H. (2009a): The eye contact effect: mechanisms and development. Trends in Cognitive Sciences, 13(3), 127–134. DOI: 10.1016/j.tics.2008.11.009
Speer, L. L., Cook, A. E. , McMahon, W. M. & Clark, E. (2007): Face processing in children with au-tism: Effects of stimulus contents and type. Autism, 11, 265–277. DOI: 10.1177/1362361307076925 Spezio, M. L., Adolphs, R., Hurley, R. S. & Piven, J. (2007): Abnormal use of facial information
in high-functioning autism. Journal of Autism and Developmental Disorders, 37(5), 929–939.
DOI: 10.1007/s10803-006-0232-9
Szokolszky, Á. (2006): Object Use in Pretend Play: Symbolic or Functional? In: Costall, A. &
Dreier, A. (szerk.): Doing Things with Things. Design and Use of Ordinary Objects. (pp. 67-87).
Ashgate Publishing Group, London.
Van der Geest, J. N., Kemner, C., Camfferman, G., Verbaten, M. N. & Vn Engeland, H. (2002):
Looking at images with human figures: comparison between autistic and normal child-ren. Journal of Autism and Developmental Disorders, 32(2), 69–75. DOI: 10.1023/A:1014832420206 Vermeulen, P. (2014): Az autizmus, mint kontextusvakság. GeoBook Hungary Kiadó, Szentendre.
Vermeulen, P. (2015): Context Blindness in Autism Spectrum Disorder: Not Using the Forest to See the Trees as Trees. Focus on Autism and Other Developmental Disabilities, 30(3), 182–192.
DOI: 10.1177/1088357614528799
Williams, E., Costall, A. & Reddy, V. (1999): Children with Autism Experience Problems with Both Objects and People. Journal of Autism and Developmental Disorders, 29(5), 368–378.
Williams, E., Kendell-Scott, L. & Costall, A. (2005): Parents’ experiences of introducing everyday object use to their children with autism. Autism, 9(5), 495–514. DOI: 10.1177/1362361305057869