Az oktatási folyamat értelmezése Az értékelésről
Az értékelés sajátosságai a testnevelésben
A képzés és nevelés egysége
„A testnevelés és sport célja, hogy az iskola egységes nevelő-oktató munkájának szerves ré-szeként a testkultúra eszközeinek (testgyakorlatok, mozgásos játékok, sportági tevékenységek és az ezekhez kapcsolódó intellektuális ismeretek), valamint a természet egészségfejlesztő tényezőinek együttes hatásával járuljon hozzá, hogy a tanulók életigenlő, az egészséget saját értékrendjükben kiemelt helyen kezelő személyiséggé váljanak.” (Középfokú nevelés–oktatás kerettantervei, testnevelés és sport, 2000.)
„A testnevelés és sport műveltségtartalma – már a kritikus gondolkodásra alapozva – ezen az iskolafokon (9–12. évfolyam) tovább mélyíti és bővíti a sportolás, aktív pihenés alkalmazásához szükséges ismereteket és mozgásos tevékenységeket és az ehhez tartozó kompetenciákat. A kívánt célállapotban a közoktatási tanulmányait befejező fiatal képes a mozgáskommunikáció sokoldalú felhasználására, az iskolai testnevelésben tanult test-gyakorlati ágak technikájának teljesítményhez kötött bemutatására, a testi képességekhez, az egészséges életmódhoz kapcsolódó ismeretek alkotó felhasználására, az egyéni és társas játékok, sporttevékenységek szervezéséhez szükséges ismeretek átadására és bemutatására.”
(Kerettanterv a gimnáziumok számára, testnevelés 9–12. évfolyam, 2012.)
A két tantervi célmegfogalmazás jól láthatóan különbözik egymástól. A 2000-ben kiadott tanterv konkrétan hangsúlyozza a nevelés-oktatás egységét, a 2012-ben megjelent viszont az elvárt célokba rejti az egység fontosságát.
A nevelésközpontú oktatás lényege a személyiség formálása. A személyiség formálása ebben a folyamatban, ellenőrzött formában, szervezett keretek között valósul meg. Didaktikai ismereteinkből tudjuk, hogy a nevelési folyamat összetett, több, jól elkülöníthető elemből tevődik össze. Ezek az összetevői a nevelés, oktatás és a képzés.
Vagyis a nevelésközpontú oktatásban a képzés is benne foglaltatik mint az oktatási folyamat szerves része. A képzés révén a megszerzett ismeretek gyakorlati ismeretek
alkalmazásának segítségével valósul meg a jártasságok, készségek kialakítása, kimunkálása, a képességek fejlesztése.
A testnevelés tantárgy esetében a képzés mindig motoros tevékenységet, közismert nevén gyakorlást jelent.
Az általános didaktika a következőképpen fogalmaz: „Az oktatás és képzés esetében egyazon folyamat két oldaláról van szó. A képességek fejlesztése nem elkülönült szakaszban, nemcsak az új ismeretek megértésének, megszerzésének fázisaiban, hanem alkalmazások széles rendszerében, vagyis a folyamat egészében zajlik le.” (Nagy S., l977)
Ezzel szemben a testnevelésben a képzés önálló feladatként is jelen van, a nevelési folyamaton belül igen gyakran függetlenítjük az oktatás folyamatától, például amikor a mo-toros képességeket fejlesztjük.
A képzés, nevelési folyamaton belüli, ilyen sajátossága a testnevelésben nem mond ellent az általános didaktika nevelési folyamatra vonatkozó meghatározásának, azaz a fo-lyamat egységének. A testnevelésben a személyiségformálást, a képzés említett sajátossága hatékonyabbá, ellenőrizhetőbbé teszi a tanítvány és a tanár számára egyaránt.
Így valósulhat meg a képzés és a nevelés egysége.
A nevelési célok megvalósításának tényezői
A célok megvalósítása csak a képzés és nevelés egységében képzelhető el. Ebben az egy-ségben a következő tényezők játszanak meghatározó szerepet:
• a tanár személyisége, vezető szerepe,
• a célok ismeretének tudatosítása,
• a tanulók aktív bekapcsolása az oktatás folyamatába,
• az oktatási folyamat szerkezeti felépítésének összhangja az oktatás általános törvény-szerűségeivel és a motoros tanulás sajátosságaival.
A tanár vezető szerepe
A célok megvalósításában a vezető szerepet a tanár személyisége játssza. Ez a kiemelkedő szerep azért jut a tanárnak, mert az egész pedagógiai folyamat irányítása az ő kezében van.
A folyamat eredményessége pedig a megvalósított célok számával mérhető. A jó pedagó-gus fokozott szociális erővel rendelkezik. A szociális erő képesség mások viselkedésének befolyásolására, pozitív vagy negatív megerősítésének kontrollja vagy közvetítése által.
(Kulcsár Zs., 1978)
A szociális hatékonyság a következőkből fakad:
• szakértelem,
• személyes varázs,
• a szociális státusból eredő hatalmi pozíció,
• büntető és jutalmazó hatáskör. (P. Balogh K., l976)
A szakértelem
A szociális hatékonyság, mint láttuk, mások befolyásolásának lehetősége. A testnevelő tanár is rendelkezik ezzel a vezető szereppel, amely a befolyásolást lehetővé teszi. A felsorolásból láthattuk – bár nem említettük, hogy a felsorolt források rangsort jelentenek a hatáskiváltás szempontjából – a szakértelem áll az első helyen.
Mit jelent ez a testnevelő tanár esetében? A szakértelem komoly követelmény, hiszen hamar kiderül, hamarabb, mint más tanárok esetében, ugyanis ahogy a tanuló nem tud „el-bújni” a tanár elől, úgy a tanár sem tud a tanulók elől. A motoros tartalmak tanítása állandó jelenlétet, beavatkozásra való alkalmasságot igényel a tanártól. Tudni kell bemutatni, amit tanítunk, elmagyarázni, a hibák forrásait kiküszöbölni, segítséget nyújtani, együtt játszani a tanulókkal stb. Ezek a tevékenységek nyíltan a tanulók előtt jelennek meg.
Ha a bemutatás példaszerű, a tanár példakép lesz a tanulóknak. A példakép két jelen-téstartalommal bír:
1. Az elsajátítandó feladatot, képet mutatom be mint példát. Ezt kell elérni a tanulóknak 2. Emberi vonatkozású tartalma, hogy a bemutatásom kézzelfoghatóan bizonyítja a tu-is.
dásomat, hozzáértésemet, ezért elfogad, példának tekint, akit követni érdemes.
Természetesen ez önmagában így nem elég, hiszen több is kell, például a személyes varázs.
Személyes varázs
A szakértelemhez szorosan kapcsolódó szerepjellegzetesség. A kettő együtt igazán hatékony tényező ahhoz, hogy a tanulókat pozitív tanári befolyásolás alá vegyük.
A kutatások egyértelművé tették, hogy a tanulók számára az a sikeres tanár, aki rendel-kezik ezzel a két tulajdonsággal.
A személyes varázs, főleg a kisiskolás korú tanulók esetében meghatározó a fokozot-tabb érzelmi viszonyulások következtében. A tanulók egyes tantárgyak iránti érdeklődése mindig a tanár személyétől függő tényező. A tantárgyi tartalmak önmagukban nem vonzóak vagy taszítóak, hanem a tanár tudása, szakértelme és személyes varázsa az, amely alapján szeretjük, például a matematikát, vagy nem.
Jól gondoljuk meg, hogy milyen szeretettel és odafigyeléssel végezzük nevelő tevé-kenységünket, hiszen sorsokat döntünk el, amire nem is gondolunk.
Nemzetnevelő munka ez és felelősség! Komolyan kell vele bánni, és komolyan kell venni a tanítványokat. Akkor a személyes varázsunk áthatja munkánkat, és a tanulók elfo-gadnak, példaképpé válunk.
A szociális státusból eredő hatalmi pozíció
A tanuló számára a tanár személye mint hatalommal rendelkező valaki jelenik meg. Számára a tanár hatalma azt jelenti, hogy például ő az osztályfőnöke, aki mindent tud róla, valame-lyik tárgyat tanítja, és jogában áll felszólítani felelni, és egyben elbírálni tudása színvonalát, azaz osztályozza a feleletét. Ha sorozatosan rosszak ezek a feleletek, értesíti a szülőket, de jó feleletek esetén is megteheti ezt, ha akarja.
Akkor dühös a tanuló, ha ezt az utóbbit nem teszi meg, ellenben az elsőt annál inkább.
Ugye emlékszünk ilyen élményekre, kedves leendő tanárok!?
Ehhez a státushoz szorosan kapcsolódik a hatékonyság következő tényezője a:
Büntető és jutalmazó hatáskör
A tanár nemcsak osztályzatot adhat a tanulmányi munkára, hanem a tanuló magatartását is figyelemmel kíséri a tanóra folyamán és azon kívül is. Ahhoz is joga van, hogy ezt a maga-tartást, a tanulmányi munkával is összekapcsolva jutalmazza, vagy büntesse.
Mindkét hatáskör nagy hozzáértést, a tanuló megértését tételezi fel ahhoz, hogy valóban nevelő hatást, mégpedig kedvező hatású nevelést eredményezzen.
A személyiségfejlődés érdekében nagyon fontos a jutalmazás és a büntetés időzítése.
Mindkettőt alkalmas időben adva érjük el a kívánt kedvező hatást. Mit jelent ez az alkalmas idő? Azt, hogy ha a tanuló az órán szándékos fegyelmezetlenséget követ el, akkor azt abban a pillanatban kell büntetni, és nem egy hét múlva.
(Itt most nem szólunk a büntetési vagy jutalmazási formákról, csupán a tényt említjük meg. A választás módszertani kérdés, és a tett jellege határozza meg vagy dönti el.)
Tehát nagyon fontos, hatékony személyiségformáló tényezővel ismerkedtünk meg, amellyel jól sáfárkodva a tanulók érdekeit, fejlődését szolgálhatjuk, de el is ronthatunk mindent.
Ismét a felelősség jelenik meg, ami a hatalmi pozícióból fakad, amellyel a tanár soha nem élhet vissza.
A célok ismeretének tudatosítása
A célok ismeretének tudatosításán azt értjük, hogy a tanulóknak ismerniük kell a cselekvé-ses tanulás, a gyakorlás legkonkrétabb céljait. Így lehetővé válik, hogy kapcsolatuk legyen a mindennapokkal, hogy felkészüljenek a munkára és a sporttevékenységre is.
A tudatosítást, vagyis a konkrét célok ismeretét nemcsak a testi képzéssel, hanem a ne-veléssel, a közösségi neveléssel kapcsolatban is értelmeznünk kell. A testnevelő tanárnak az oktatás során a testnevelésből adódó közösségi és egyéb nevelési – értelmi, erkölcsi, eszté-tikai tényezőket is tudatosítani kell ahhoz, hogy a képzési célból fakadó nevelési feladatokat valóban egységben a képzéssel tudja megvalósítani. A tudatosításon keresztül érvényre jut a tudományosság didaktikai elve is. A célok eléréséhez ezeknek az elveknek az ismerete és megértése is szükséges.
Az oktatási-nevelési folyamat semmiképpen nem nélkülözheti a tudományosságot mint alapvető kritériumot, amihez figyelembe kell venni:
• a tanuló elért személyiségfejlődési szintjét,
• fizikai fejlettségének színvonalát,
• az életkori sajátosságokat,
• a nemek különbözőségét.
Mindezen összetevők a testnevelés oktatásában sajátos tényezőként jelentkeznek, amelyekre a későbbiek során térünk ki részletesen.
A tanulók aktív bekapcsolása az oktatási folyamatba
A személyiségformálás tényleges cselekvés általi megvalósítása csak abban az esetben jön létre, ha a tanulókat minél aktívabban kapcsoljuk be az oktatási-tanulási folyamatba.
A testnevelési órán, ahol a tanulók központi tevékenysége a cselekvés, is előfordulhat, hogy a tanulók némelyike igyekszik elkerülni a számára nem tetsző feladatokat. A mi esetünkben ez hamar kiderül, hiszen, mint már említettük, ezen az órán a tanuló nem tud „elbújni”
a tanár szeme elől.
Az aktív bekapcsolás alatt azt értjük, hogy kellő motiváltsággal, odafigyeléssel, akarás-sal végezze a gyakorlást, ami testnevelési és sporttevékenységhez való pozitív hozzáállásban fejeződik ki.
Igazi személyiségformáló hatást, kedvező hatást ez a fajta részvétel jelent.
A sportfoglalkozásokon való részvételre is igaz ez, még akkor is, ha a sportfoglalkozá-sokon való részvétel egyéni döntésen alapul és nem kötelező jellegű.
Az oktatási folyamat szerkezeti felépítése
Az oktatási folyamat akkor hatékony, ha tervszerűen, logikusan megalapozott és felépített formában megy végbe.
A testnevelés esetében ez azt jelenti, hogy meg kell feleljen az általános tanulási, de elsősorban a motoros tanulás sajátos törvényszerűségeinek. Ezeket a sajátos törvényszerű-ségeket a „Motoros tanulás” című fejezetben ismertetjük részletesen. Az oktatási folyamat részletes elemzését pedig most kezdjük el.