Az oktatási folyamat rendszer szerinti ábrájának utolsó elemeként a formáló-segítő értékelést jelöltük meg. Ez az értékelési forma a visszajelentésnek a folyamatra vonatkoztatott általá-nosított formáját jelenti, amelyet csak didaktikai szempontok mentén elemeztünk.
Ebben a fejezetben a tanulás eredményessége szempontjából tekintjük át a visszajelentés témakörét, hogy a tanítás-tanulás folyamata minél eredményesebb legyen.
Amikor a visszajelentésről beszélünk, biztosan bárki könnyen fel tudna sorolni több visszajelentési formát is. Ezekről már tanultunk, ha nem is, mint visszajelentési formákról, hanem az érzékszervek kapcsán, mint információs receptorokról. Ezeket az információs receptorokat a válaszadás forrásaiként kezeljük, és ezen az alapon akár csoportosíthatjuk is a visszajelentéseket.
Részben ezt a kérdést is érintettük, amikor a készségek csoportosításakor az ingerjelzés eredete alapján külső-extero- és belső-interoceptorokról tanultunk.
Ezek jelentősége a mozgástanulás szempontjából egyértelmű, viszont a tanulás folya-mán hangsúlyeltolódásokkal használjuk őket.
A motoros tanulással foglalkozó kutatók mindegyike kiemeli a visszajelentés fontos-ságát, jellegüktől függően a következőképpen csoportosítva azokat:
• érzékszervi visszajelentés (feedback),
• megerősített visszajelentés (feedback).
Az érzékszervi visszajelentés (feedback) változatai: a vizuális, auditív, prorioceptív és ta-pintás által nyert visszajelentés.
A megerősített visszajelentés formái: az eredmények ismerete, a teljesítmény ismerete és a megerősített érzékszervi feedback (Magill R. A., 1993).
A mozgással kapcsolatos információink lehetnek: a mozgás megkezdése előtt megsze-rezhető és a mozgás eredményeként megszemegsze-rezhető információk.
A mozgás eredményeként megszerezhető információk lehetnek:
• belső (hozzánk tartozó) visszajelentések – ezek voltaképpen az érzékszervekhez kapcsolódóak (lásd a Magill-féle csoportosítást!),
• külső (megerősített, hozzáadott) visszajelentések (Schmidt R. A., 1996).
Amint látjuk, a dolog egyre bonyolultabbá válik, ezért próbáljunk meg egy kis rendet terem-teni a sokféle visszajelentés között.
A belső visszajelentés, amikor saját mozgásunkról szerzünk információkat különböző, olyan szenzoros csatornákon keresztül, amelyek érzékenyek testrészeink, illetve egész tes-tünk mozgására (lásd 16. ábra, TANULÓ blokkja). Ezek az ún. proprioceptív információk, amelyek alapján el tudom dönteni, hogy hibáztam a rúgás közben, mert a labda nem találja el a kaput, vagy dobás közben, mert a labda nem éri el a kosárlabdapalánkot sem.
De ilyen egy rossz mozdulat okozta fájdalomérzés is, ami szintén a helytelen végrehaj-tásról tájékoztat. Valamennyi válaszcselekvésünk belső visszajelentési mechanizmussal van kapcsolatban, ami csak akkor igaz, ha a tanulás eredményeként a proprioceptív információk már legalább a mozgástanulás finom koordinációs szakaszában vannak, ezáltal a tanuló számára használható információkat jelentenek. Az ilyen feedback rendszerint gazdag és vál-tozatos információt szolgáltat a tanulónak.
A külső visszajelentés olyan információ, amelyet a belső visszajelentés kiegészíté-seként, vagy annak megerősítékiegészíté-seként, növeléseként kapunk a feladat végrehajtásáról (lásd 16. ábra).
A sokfele feedback között az ún. megerősített vagy hozzáadott visszajelentés az új fogalom, mivel az érzékszervi visszajelentések mindegyike ismert.
A megerősített visszajelentés: ami voltaképpen egy külső visszajelentés, olyan infor-máció, amelyet a belső visszajelentés kiegészítéseként, vagy annak megerősítéseként adunk a feladat végrehajtásáról (lásd 16. ábra, TANULÓ blokk alatt, Mozgásfeladatra vonatkozó utasítás).
A megerősített visszajelentés változatai
Egyidejű: a mozgás végrehajtása közben Befejezés utáni: a mozgás befejezése után Azonnali: közvetlenül a végrehajtást követően Késleltetett: a cselekvés befejezése után kés-
adott információ ve adott információ
Verbális: szavakkal kifejezhető Nem verbális: szavakkal nem kifejezhető Összegyűjtött: korábbi eredményeket megjelenítő Elkülönített: minden teljesítményt különvá-
együttes információ lasztva megjelenítő információ
Az eredmények ismerete (EI) A teljesítmény ismerete (TI)
A végrehajtás utáni információ az eredményről A végrehajtás utáni információ a teljesítményről
Az eredmények ismerete (EI)
A külső visszajelentés (feedback) egyik legfontosabb összetevőjeként tartják számon az ered-mények ismeretét (EI).
A tevékenység befejezése után a tanulóval valamilyen formában (lásd a fenti változato-kat!) közöljük az eredményt. A formáló-segítő értékelés is egy ilyen formája a visszajelen-tésnek. Az EI a változatokat tekintve igen sokféle lehet, és a tanulás szempontjából kedvező hatása van. Erre vonatkozóan mutatjuk be az alábbi ábrát, amely jól igazolja az EI tanulásra kifejtett kedvező hatásait.
hibázások átlaga
nem volt Ei
Ei-visszavonás a 2. próba után
a próbálkozások száma 5
12 10 5 6 4 2
10 15 20
Ei-visszavonás a 6. próba után Ei minden próba után
21. ábra: Az eredmények ismeretének hatása egyszerű tanulási próbálkozások esetében (Magill. A., 1993)
A teljesítmény ismerete (TI)
Elsősorban a mozgás kivitelezésére, jellegére és nem pedig annak eredményére (például a dobás távolsága) vonatkozó visszajelentést értjük alatta. Akárcsak az EI-t, a TI-t is sokféle formában jeleníthetjük meg, amint azt a változatoknál bemutattuk. Természetesen a cselek-vés jellegéhez, a tanulók életkorához, előképzettségéhez legalkalmasabb változatokat kell megtalálnunk a hatékonyság érdekében.
A megerősített érzékszervi visszajelentés külső visszajelentési mód, amelyet az ér-zékszerveken keresztüli információk segítésére használunk. Amíg az EI és TI legtöbbször a mozgásos cselekvés befejezése utáni (végén) alkalmazást jelentenek, addig a megerősített érzékszervi visszajelentés a mozgás végrehajtása alatt történik (egyidejűleg). Láttuk viszont, hogy a TI is adható egyidejűleg és a megerősített érzékszervi információ is a cselekvés befejezése után.
A megerősített visszajelentések lehetnek mennyiségi és minőségi, vagy mindkét feedback. Az, hogy a megerősített visszajelentés mennyiségi vagy minőségi, annak a függ-vénye, hogy a tanulónak mennyire speciális vagy pontos információt kívánunk adni.
Például: teniszben az adogatás oktatásakor, ha a tanulónak azt mondjuk, hogy „jó”, vagy „hosszú” volt, vagy hogy „nagyon messze találtad el a labdát magad előtt”, akkor ezek a megerősített visszajelentések mind a végrehajtás minőségére vonatkoztak. Másik esetben, ha azt mondjuk, hogy „az adogatás 6 cm-rel hosszabb volt”, vagy „10 cm-rel távolabb ta-láltad el a labdát magad előtt a kelleténél”, vagy egyéb megjegyzések a mozgás kinematikai végrehajtásáról, mennyiségi visszajelentések (Magill R. A., 1993).
Természetesen számunkra a visszajelentések sokféleségét tekintve az a fontos, hogy mennyire befolyásolják a motoros készségek tanulását. A kérdés nagyon izgalmas, amit az is igazol, hogy ennek vizsgálata a motoros tanulás esetében hosszú évekre megy vissza.
A vizsgálatok eredményének bemutatásától eltekintünk, csupán annyit emelünk ki, hogy az eredmények, például a megerősített mennyiségi feedback nagyobb hatékonyságát emelik ki a megerősített minőségi feedback-kel szemben.
Az oktatás hatékonyságához a visszajelentés, mint láttuk, jelentős segítséget ad. A visz-szajelentéssel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy a tanuló számára, akár az eredmények, vagy a teljesítmény ismeretéről van szó, mindig önértékelést is jelent. Ez csak akkor igaz, ha mérhető, a tanuló számára egyértelmű formában jelenik meg az információ és ezáltal megtanulja saját magát értékelni.
A mérhetőség a testnevelésben látszólag egyszerűnek tűnik. A pedagógiai gyakorlat és a tanulás komplex folyamat. A kutatók ezért próbálták meg a tanulást (viselkedést) területekre bontani, hogy egyszerűbb viselkedési területeket kapjanak, és könnyebb legyen a mérhető-séget kialakítani. Így jutottak el a taxonómiák kidolgozásához.