esetleg azért nem rajzolnak leveleket, mert vizuális nyelvük fejlődésére éppen a szerkeze-tek megjelenítése jellemző, s az ágak rácsozata levelek nélkül sokkal jobban érvényesül. Az
„átlátszó" talaj vonala alá rajzolt, bonyolult gyökérzet a transzparencia (a nem látható, de tudott, ismert dolgok ábrázolása) szokásos rajzi jegy a 4-6 éveseknél, viszont a stabilitás, biztonság iránti fokozott igényt jelenti néhány évvel később. Az értelmezés kizárólag rajz-pedagógiai vagy pszichiátriai alapon tehát egyaránt zsákutcába vezet, viszont a kétféle megközelítésmód a vizuális közlések gazdag értelmezési keretét adja.
A rajzpedagógiában ezért napjainkban egyre nagyobb szerepet kapnak a terápiás eljá-rások eredményei. Az iskola nevelő, lélekgondozó funkciójának erősödésével a művé-szetközeli tantárgyak feladatköre kibővül. A rajztanár nem csak a remekművek, hanem a gyermekrajzok jelképeit is érti és értékeli. Az anyaölet, védett otthont, búvóhelyet és a lé-lek benső világát egyaránt jelképező ősi kör, a hindu művészetből vett elnevezéssel:
mandala például a spontán gyermekrajzokon gyakran megjelenik, de a gyermek-pszicho-terápiában, gyógyító ábrázolási feladatként is sikerrel alkalmazzák. Az énkivetítés irányított formája, a papíron megjelenített biztonságos világ segít helyreállítani a kisgyermek meg-bomlott belső világát. Az analitikus terápiában a cél a lelki tartalmak megértése, a huma-nisztikus eljárásban ezek kivetítésére és átélésére kell módot találni. Itt találkozik az él-mények kifejezésén és a megjelenített élmény befogadásán alapuló esztétikai nevelés az élmény megtisztító erejére építő művészetterápiával (más néven: kreatív terápiával).
Mindkettő a vizuális nyelven alapul és az egyén fejlesztésének szándékával munkálkodik.
A pszichoterápia régóta használja a rajzpedagógia eszköztárát, s manapság a gyermekrajzok elemzésekor a vizuális nevelés is egyre gyakrabban támaszkodik terápiás tapasztalatokra (Ottó, 1993). A két megközelítésmód metszéspontjában alakult ki a gyermek- és amatőr felnőttrajzok dinamikus elemzésének módszere, amely egy alkotó hosszabb időn keresztül
gyűjtött rajzainak összehasonlító elemzésén, az egyéni ikonográfia megértésén alapul (Hárdy, 1983; Jakab ésHárdy, 1992).
„Engem már más nem ért, csak az, ki jól megfigyel..."
testre vagy a hálószoba falára, csak látszólag, az apró, mégis igen lényeges jelzésekre ér-zéketlen felnőttek számára uniformizált. Az egyéniség képi megfogalmazására számos mód kínálkozik, a divatos motívumok, színek és anyagok kínálata az utóbbi két évtized-ben egyre bőségesebb. A magyar iskolai vizuális nevelés a kilencvenes évekévtized-ben fedezte fel a képi kifejezésnek ezeket a területeit, és hamarosan tantervbe emelte őket. A kör-nyezetkultúra és a vizuális kommunikáció, mint a „Vizuális kultúra" műveltségi területé-nek a képzőművészettel egyenrangúan fontos részterületei, sok helyütt önálló tan-tárggyá lettek.
A vizuális képességek széles körét feltáró, sokoldalú s ugyanakkor élet- és művé-szetközeli (autentikus), élvezetes értékelési módot keresve jutottunk el a projektmódszer-hez, mely a rajzi érettségi elfogadott, új modelljében a gyakorlati feladat műfaja lesz. A mű-vészeti projekt mint vizsga lényege az alkotó folyamat értelmezése, dokumentálása, a művet előkészítő vázlatok, variációk és az alkotás együttes bemutatása és értékelése (Kárpáti, 1997b). Mivel 17-18 éveseknek terveztük a projektfeladatokat, a képi nyelv szö-veggé fordítása, a saját alkotás elemzése, értelmezése az önreflexióra kész és képes nagy-kamaszok szívesen vállalt feladata volt. Az alábbiakban néhány, 1993-95 között, a projekt-rendszerű rajzi vizsga kipróbálásakor készült munkanaplóból gyűjtött idézet segítségével mutatjuk be a kamaszokra jellemző képi szimbolizációs folyamatot.
A szimbólumalkotás célja a kamaszkorban legtöbbször személyes tartalmú „ rejtett üze-net" küldése - jelbeszéd, amely nonfiguratív és ábrázoló formát egyaránt ölthet, és egyedi jelképeket tartalmaz.
„Mindig balett-táncos szerettem volna lenni. Sajnos, ez nem valósulhatott meg, mert későn kezdtem el táncolni, és már nem lehettem olyan hajlékony, mint kellett volna.
Ez a téma pont ebben fogott meg, hogy így legalább a hajlékonyság iránti vágyamat ki tudtam fejezni." (T. N., 17éves lány, a „Hajlékonyság-rugalmasság" témában nonfigu-ratív vörösréz huzal szobrot készített.)
„Mindenképpen olyan témát akartam választani, amely elég elvont ahhoz, hogy saját elborult gondolataimat átvihessem egy rajzlapra, s ez a téma kereteit ne feszítse szét.
... Magánéletem történései indítottak arra, hogy fő műként egy ilyen jellegű, belső ál-lapotot kifejező témát készítsek." (M. A., 18 éves fiú, a „Beékelődve " témában figuratív alkotást készített.)
A kamaszok számos kulturális jelképet használnak, bár gyakran nem pontosan abban az értelemben, ahogyan az ikonográfiái lexikonokban áll. A „magas kultúra"jelképeit, mint idézeteket, integrálják saját jelképrendszerükbe.
„A Keletnek a Yin-yang ábra, a Nyugatnak egy csillagkép lesz a szimbóluma. Az alap-forma egy nyolcszög lesz, amely a földet jelképezi majd.... Ujabb ötletek és gondola-tok szálltak meg a mai napon. A biciklit és az égtájak szimbólumait összevonom, hogy ne kelljen annyi apró részletre odafigyelni egyszerre. A bicikli nyugati kereke egy bi-lincs lesz a »csillagkép« helyett, mivel mi itt a »földhöz való kötöttséget« tartjuk a legfontosabbnak. A keleti kerék a Yin-yang jel lesz, hiszen »náluk«, ott, Keleten a tu-dás, a szellem a legfontosabb." (K. Zs., 17 éves lány.)
„Kell egy koponya! A kiindulási pont most már biztosan ez lesz. Valószínűleg ezt egy képkeret elé fogom állítani, amelyből egy maszk fog visszavigyorítani. A primitív
né-199
pek a koponyát az égbolt jelképes megfelelőjének tekintették. A megölt állat, ellen-ség koponyájának megőrzése azzal a hittel függ össze, hogy a koponya megőrzésével a megölt személy életerejének is birtokosa lesz. A koponya a fehér embernél a halált jelképezi. Nálam kérdés az: hogyan kell megcsinálni, hogy utaljon a mi kultúránkra. A maszk pedig a primitív ember életére, kultúrájára kell, hogy utaljon. Az összbenyo-más pedig: vajon a civilizáció jobbá tesz minket?" (Sz. B., 17 éves lány.)
A „felnőttek világa", a kortárs tömegkultúra közkeletű jelképeit változatlan formában és tartalommal célzottan, a felnőtt közönséghez szólva alkalmazzák.
„A nagyarányú elgépiesedésre szeretném vele felhívni a figyelmet. Mivel a képen a jövő és a jelen rovarjai találkoznak, az ember fejében megfordulhat az a gondolat, hogy milyen világ is lehet az, ahol még a rovaroknak is gép kinézetük van." (P. V., 18 éves fiú.)
A kamasz, akár a kisgyermek, az elmélyült alkotást mágiaként éli meg - akkor is, ha a művel végül elégedetlen, ha a kifejezés varázslata nem sikerült. A mű születése, maga az alkotás folyamata is jelképes értékű. Akár a performance vagy happening művészeti műfaja, a cselekvés maga is esztétikumot hordoz.
„Nem tudom, lesz-e időm befejezni a szövést, de talán nem is a »végtermék« a fon-tos, hanem az, honnan hová jutottam el, és hogy milyen módokon. A fontos az, hogy a szemlélőt megérintse az az igazság, melyet én is felfedeztem: egy nép igazsága, egy másik világ bölcsessége és - talán a számunkra más különleges - végtelen nyugalma, tökéletes harmóniája." (K. Zs., 18 éves lány.)
A vizuális nyelvben jártas, tehetséges kamasz alkotó számára az anyag megválasztá-sa éppolyan fontos üzenet, mint a téma vagy hordozója, a motívum. Az anyag és a technika tulajdonságai jelképes értelmet nyernek, az anyaggal való birkózás, a megmunkálás és formaadás folyamata a téma kibontásának gondolkodási műveletsorával egylényegű.
„A nyugati civilizáció (amely a halálra épít) azonban erősebb, így a primitív kultúrá-nak már csak napjai vankultúrá-nak hátra. ... Ahhoz, hogy ezeket el tudjam mondani, egy könnyen formálható anyagot kerestem. Az agyagot elvből elvetettem, mert túl me-revnek találtam egy folyamat leírásához. Könnyed, változékony anyagot kerestem, amely viszonylag könnyen kezelhető és formálható. így találtam rá a szigetelő habra.
Ezzel egy mindennap változó harc pillanatképét nem mereven, hanem folytonosságá-ban fogom megragadni." (Sz. B., 17 éves lány.)
Az alkotó szöveges magyarázata a kamaszrajzok szimbólumainak megértéséhez nélkü-lözhetetlen. A rajz számos esetben segíti a szóbeli közlést, utat nyit az egyébként nehezen születő szavaknak. A magyarázatból gyakran egy egészen más képértelmezéshez jutunk, mint amit a látvány a felnőtt szemlélőnek sugall.
„Azt gondoltam, hogy (az illusztrálandó versben szereplő, K. A.) szavak elszállása azt is jelentheti, hogy már nem élünk. Sokan úgy tartják, a beszéd tesz minket emberré, s amíg élünk, valós szükségletünk, hogy szóban is kifejezzük a gondolatainkat.... Az a kép jelent meg előttem, hogy két, vonalas, arctalan marionettbábu fekszik a földön, az
200
egyik a térdére roskad, a másik hanyatt fekszik. A zsinórt tartó keresztpálca mellet-tük, a földön hever. Körülöttük minden zöld, piros, sárga (élő). Ez a környezet lassan föléjük hajol, és befogadja őket. A fehér madár mintha lélekként magasodna föléjük.
A kép nem szomorú, mert az ember halálában sem számkivetett, hanem a természet része." (H. E., 17 éves lány.)
Gyakori megoldás a köznapi tárgyat szimbolikus tartalommal felruházni, „átlelkesíte-ni". Ez ismét egy olyanjelenség, amely egyszerre jellemzi a kisgyermek és a kamasz vi-zuális nyelvét, bár a folyamatot értelmezhetővé tenni csak a kamaszkorban lehet. A kis-gyermek ugyanis, mágikus játékai közben, folyton váltogatja a tárgyak jelentését, mint ahogy változik rajzainak értelmezése is. A kamasz viszont - teljesen függetlenül attól, mi-lyen színvonalú lesz a megvalósítás - nagy gondot fordít a vizuális jelképek tartalmi kidol-gozására.
„Végül egy trükkös dologra gondoltam. A doboz neve »Mit lépsz, Gonosz«. Ez egy sakktáblán alapuló »játék«. A doboz a két lehetséges lépés bábujának kihúzásával jön létre. Az állás a következő: két darab fehér, négy darab fekete. A Gonosz fekete teljes terrorban látszik tartani a fehérek kétszemélyes bázisát. Viszont a fekete király sakk-ban van a fehér királynőtől. A fekete lép. A doboz zárszerkezete filozófiai jelentéssel bír. Mindig van kiút, csak kitartás és akaraterő kell hozzá. Remény mindig van. A do-bozon a bábuk állása tehát nemcsak egy olcsó megoldás, hanem egy olyan gondolat, mely minden legkisebb és legnagyobb dologban benne van." (B. A., 17 éves fiú.)