Járványhelyzet idején tartott egyes választások újításai, tapasztalatai

A következőkben – a terjedelmi korlátokra is tekintettel – néhány konkrét nemzetközi példát ismertetek annak érdekében, hogy a járvány ideje alatt megtartott választások, választási előkészületek tapasztalatait összefoglalhassuk.

26 https://www.venice.coe.int/webforms/documents/?pdf=CDL-PI(2020)005rev-e (2021.

01. 12.)

27 https://www.osce.org/files/f/documents/8/d/462726.pdf, 84. (2021. 01.12.) 28 https://www.osce.org/files/f/documents/8/d/462726.pdf, 84-85. (2021. 01. 12.)

Horvátországban 2020. július 5-én tartottak általános parlamenti választásokat. A járványra reagálva a horvát közegészségügyi intézet ajánlásokat fogalmazott meg a köz-ponti választási bizottság számára, a választás hetének elején pedig a közköz-ponti választási bizottság bemutatta a szavazás napján követendő intézkedéseket. Ezen útmutatások fogadtatása azonban vegyes volt. Egyesek aggályosnak találták, hogy a vírussal fertőzöt-tek, illetve egyszerű lázzal vagy egyéb, hasonló tünetekkel küzdők nem élhetnek majd választójogukkal. Belföldi választási megfigyelők és egyetemi oktatók ezért az Alkot-mánybírósághoz fordultak. Az Alkotmánybíróság döntésében arra kötelezte a központi választási bizottságot, hogy tegyen könnyítéseket a koronavírussal fertőzöttek számára.

Ennek a központi választási bizottság ugyan eleget tett, de mindössze két nappal a szavazás napja előtt. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy lehetővé kell tenni a vírussal fertőzött szavazók számára, hogy szavazóhelyiségen kívül szavazhassanak. Ezt mozgóurnás szavazással oldották meg: a választás napján délig lehetett mozgóurnát igényelni minden különösebb igazolás nélkül, de nem volt rá garancia, hogy valóban mindenki igénybe tudja venni ezt a szavazási módot. Összességében azonban elmond-ható, hogy a mozgóurna-igénylések túlnyomó részét kielégítették. A karanténban lévő szavazók személyesen szavazhattak, lakóhelyük előtt. A vírussal fertőzöttek mindezt nem tehették meg, ők megbízott útján szavazhattak, aki a választópolgár helyett beikszelte a megfelelő kört a szavazólapon, majd a szavazólapot átadta a választópolgár lakhelye előtt várakozó hivatalos választásigazgatási személyeknek. ²⁹

A lengyelországi elnökválasztást illetően a lengyel kormány a járvány kitörését követően – a szükségállapot kihirdetésével egy időben – az eredeti május 10-i választási időpont megtartása mellett döntött. A parlament ugyanakkor módosította a választási törvényt.

A törvénymódosítások kiterjesztették a levélben szavazás jogát a 60 év felettiekre és a karanténban lévőkre. Ezeken túlmenően egy április 6-i – az ellenzék által erőteljesen kritizált – törvénytervezet a teljes elnökválasztást levélben akarta lebonyolítani, továbbá a parlament házelnökét felruházta volna a szavazás napjának megváltoztatási jogával és az állami vagyonért felelős minisztériumhoz kapcsolt volna egyes, eredetileg az országos választási bizottsághoz tartozó feladatköröket. A törvénytervezetből végül nem lett tör-vény, mert az ellenérdekelt pártok május 6-án megegyeztek a választás elhalasztásában.

A halasztás miatt ugyanakkor a kampány és a kampányfinanszírozás egyfajta ’ex lex’

állapotba került. Mindezeket az előzményeket követően június 2-án gyorsított eljárással módosították a választási törvényt: ez érintette az országos választási bizottság hatásköreit, és bevezették a választható levélszavazást és szabályozták az alacsonyabb szintű választási szervek tagjainak képzését, felvételét. A kampányt illetően ötven főben maximálták a gyülekezési létszámot, a jelöltek pedig főleg online érintkeztek választóikkal. A járvány átmeneti visszaszorulását követően pedig ismét lehetett kampánytevékenységet folytatni. ³⁰

Észak-Macedóniában a járvány kitörésekor harminc napos szükségállapotot hirdet-tek, amit a választási eljárás elnöki rendelettel való felfüggesztése követett. A választási eljárás újrakezdésének körülményeit, lebonyolítását, a korábban lezajlott folyamatok 29 https://www.osce.org/files/f/documents/b/4/465120_0.pdf (2021. 01. 12.)

30 https://www.osce.org/files/f/documents/6/2/464601.pdf (2021. 01. 12.)

érvényességét, a szavazói névjegyzékbe vételét, a médiában folytatott kampányolást, a közegészségügyi előírásoknak való megfelelést, ideértve a koronavírussal fertőzöt-tek számára biztosított plusz szavazónapot rendeleti úton szabályozták. A többször is módosított rendelkezések egymással nem voltak koherensek, így jogbizonytalanságot okoztak. A gyülekezésre vonatkozó előírásokat például egy, a koronavírusról szóló, 28-szor módosított kormányrendeletbe foglalták, amely a választási eljárás különböző részfolyamataira vonatkozott. A belső és külső, utcai gyülekezésekre vonatkozó előírást a kampány kezdete után hat nappal fogadták el, s kétszer változott meg a kampány során.

A módosításokat elrendelő döntéseket, illetve magukat a módosított szövegeket külön tették közzé, gyakran több nap eltéréssel. ³¹

Szerbiában március 4-én a köztársasági elnök – összhangban az alkotmányban rögzített kötelezettségekkel – április 26-ra írta ki a parlamenti választást. A járvány kitörésével kihirdetett veszélyhelyzet miatt azonban március 16-án aztán az egész választási folyama-tot felfüggesztették. A veszélyhelyzetet május 6-án oldották fel, és ezután, május 11-én újraindult a félbeszakadt választási folyamat is. A választás új időpontja június 21. lett.

A választás napjára a választási bizottság a járvány terjedését megakadályozó eszközökkel, főleg maszkokkal és kesztyűkkel készült. Ugyanakkor ezeket az eszközöket helyi szinten nem minden esetben használták.³²

Romániában a parlamenti választásokon a választási részvétel³³ jóval alacsonyabb volt a vártnál (33%), aminek az egyik lehetséges magyarázata, hogy az emberek a vírustól félve nem éltek választójogukkal. Annak ellenére is, hogy az előkészületek során az Egészségügyi Minisztérium meghatározta, hogy a közintézményekben milyen előírásokat kell betartani a vírushelyzet idején, és a választás napján is ezt alkalmazták. A fertőzöttek mozgóurnával szavazhattak, illetve a kijárási korlátozást is enyhítették, de csak a választás napjára és csak a szavazás lebonyolításában részt vevő személyekre.³⁴

A francia választási törvény (Code éléctoral) L227. §-a alapján meghozott a Miniszterek Tanácsának 2019-928. számú rendelete (décret n° 2019-928 du 4 septembre 2019) a 2020. évi francia önkormányzati választás első fordulóját március 15-ére, a másodikat március 22-re tűzte ki. A koronavírus járványra tekintettel a választás második fordulóját a 2020. március 17-én kelt 2020-267. számú rendelettel (Décret n° 2020-267 du 17 mars 2020) a Miniszterek Tanácsa legkésőbb 2020. júniusára elhalasztotta, és azt a 2020.

május 27-i 2020-642. számú rendelettel (décret n° 2020-642 du 27/05/2020) 2020.

június 28-ára tűzte ki. A 2020. június 17-én kelt 2020-743. számú rendelet (Décret n°

2020-743 du 17 juin 2020) az önkormányzati választás második fordulóját – figyelemmel a koronavírus járványra – következőképpen szabályozta. A vírusnak különösen kiszolgál-tatott személyek számára külön várakozó sort hoztak létre, a szavazóhelyiségbe legfeljebb három választópolgárt engedtek be, minden szavazóhelyen szappannal vagy hidroalko-holos géllel ellátott fertőtlenítő pontot helyzetek el. Ezeken felül a szavazóhelyiségben 31 https://www.osce.org/files/f/documents/b/e/465648_0.pdf (2021. 01. 12.)

32 https://www.osce.org/files/f/documents/a/3/466026.pdf (2021. 01. 12.) 33 www.roaep.ro (2021. 01. 12.)

34 https://www.osce.org/files/f/documents/4/9/472812_0.pdf (2021. 01. 12.)

mindenkinek egészségügyi maszkot kellett viselnie és a szavazólapra a vírus terjedésének elkerülése érdekében bélyegzőlenyomat nem került. Mindezeken túl különösképpen bíztatták a választópolgárokat – a törvény által egyébként is biztosított – meghatalmazás útján történő szavazásra. Franciaországban a korábbi önkormányzati választásokon a második forduló során a részvételi arány mindig meghaladta a 60%-ot, 2014-ben 62,9%, 2008-ban 65,2% volt, míg 2020-ban a részvétel arány mindössze 41,6%-os volt, így a bevezetett óvintézkedések ellenére is erősen éreztette hatását a járvány.³⁵

4. Összegzés

A tanulmány célja annak ismertetése volt, hogy hogyan érintette a magyar választásokat és más országok választásait, választási eljárásait a koronavírus okozta járvány. Összefog-lalóan elmondhatjuk, hogy a kialakult helyzet kezelése komoly próbatétel elé állította a döntéshozókat, és különösen azok a nemzetek kerültek nehéz helyzetbe, ahol a járvány idejére általános választások estek.

Magyarországot illetően azt kell kiemelni, hogy a koronavírus járvány kezdeti sza-kaszaiban a választási előírások nem változtak, az időközi önkormányzati választások előkészítése 2020. március 31-ig folyamatosan megtörtént és a járvány korai szakaszában mindössze két időközi önkormányzati választás esetében került sor a szavazás lebonyolítá-sára is. A járvány előretörése azonban gyökeres fordulatot jelentett és különleges jogrend bevezetését igényelte. Az Országgyűlés a veszélyhelyzet idejére az Alaptörvény különleges jogrendre vonatkozó közös szabályai között található felhatalmazással élve felfüggesztette a választásokhoz és népszavazásokhoz fűződő alapjogok gyakorlását, ezáltal egyértelműen előnyben és védelemben részesítve az élethez és egészséghez való alapjogokat.

Azokban az országokban, ahol az általános választások megtartása mellett döntöttek (sokszor időleges halasztást követően), fokozottabb óvintézkedéseket vezettek be mind a kampány, mind pedig a szavazás lebonyolítása kapcsán. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy mindezek ellenére kevesebben éltek szavazati jogukkal, mint a járvány kitörését megelőzően. Ez pedig komoly dilemmával szembesíti mindazon országokat, amelyek általános választás előtt állnak. Hiszen a döntéshozóknak egyszerre kellene biztosítania, hogy mindenki, aki szeretne, élhessen választójogával, de ezt olyan körül-mények között tehesse, amelyek nem veszélyeztetik egészségét.

35 Választási törvény (Code éléctoral) L227. §-a, 928. számú rendelet (décret n° 2019-928 du 4 septembre 2019); 2020-267. számú rendelettel (Décret n° 2020-267 du 17 mars 2020); 2020-642. számú rendelettel (décret n° 2020-642 du 27/05/2020); 2020-743. szá-mú rendelet (Décret n° 2020-743 du 17 juin 2020).

v

–

működésének korLátozásA A

covid

eLrendeLt küLönLeges jogrendben¹

1. Bevezetés

Az alapjogok koronavírus nyomán történő tényleges korlátozhatósága, illetve felfüg-geszthetősége a napnál is világosabbá vált, és ez alól nem jelent kivételt a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága sem – vagy mégis?

Amikor az alapjogi korlátozásokkal foglalkozunk, fontos különbséget tenni annak elméleti, de jure korlátozhatósága, és a gyakorlatban megvalósuló, tényleges, de facto korlátozás vizsgálata között. Az alapjogok alkotmányosan a szükségesség-arányosság teszt alapján korlátozhatóak,² ám különleges jogrendben ezen felüli mértékben is korlátoz-hatóak, sőt – egyes kivételektől eltekintve – az alapjogok gyakorlása fel is függeszthető.³ A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának alapjoga tekintetében a korlá-tozás de jure egyaránt vonatkozhat az egyéni, illetve a közösségi vallásgyakorlásra, sőt, ez utóbbin belül is felvetődhet a differenciálás a különböző státuszú vallási közösségek között. A korlátozás lehetséges sokrétűsége magának az alapjognak a sokrétűségéből ered, amelyet már az Alaptörvény is felsorol a VII. cikkében. Ebből következik az, hogy maguk a helyzetek, okok – amelyekben, illetve amelyek miatt elviekben a korlátozásra sor kerülhet – is a legkülönfélébbek lehetnek. Nem meglepetés tehát, hogy ezen szituá-ciók közé tartoznak a COVID-19 járvány terjedését gátolni, illetve áldozatainak számát csökkenteni kívánó állami intézkedések is.

A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága által garantált jogok, amelyek ezen intéz-kedések során leginkább sérülhetnek, elsősorban a vallási közösségeknek a vallási szertartások megtartásával kapcsolatos autonómiájával függenek össze.⁴ Az Alaptörvény kimondja, illetve 1 A tanulmány „A személyesség a közigazgatásban” című, a KRE ÁJK Lőrincz Lajos

Köz-jogi Kutatóműhelye által szervezett kutatás keretében készült el. A kutatás hipotéziseire nézve lásd: rixer Ádám: A közigazgatás új iránya: a személyesség. Új Magyar Közigaz-gatás, 2019/4, 1-16; illetve rixer, Ádám: A New Directionfor Public Administration:

Personalness. IOSR Journal of Humanities and Social Science, 2020, 25 (5), 37-49.

2 Alaptörvény I. cikk (3) bekezdés.

3 Alaptörvény 54. cikk (1) – (4) bekezdések.

4 Több, ezen alapjog által garantált részjogosítványt – pl. a vallás vagy meggyőződés választása és megváltoztatása – azért nem vizsgáljuk részletesen, mert a vírushelyzettel kapcsolatos intézkedések az emberek közötti fizikai kontaktot kívánják minimalizálni, így az intézkedések nincsenek hatással az ettől eltérő karakterű részjogosítványokra. A

lehetővé teszi, hogy „vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa”.⁵ Az Alaptörvény értelmében az állam és a vallási közösségek különváltan mű-ködnek, továbbá a vallási közösségek önállóak.⁶ Az autonómiából következik, hogy a vallási közösségek maguk dönthetik el, hogy milyen módon gyakorolják vallási meggyőződésüket.

A kollektív vallásgyakorlás alapvetően (tradicionálisan) a gyakorlatban másokkal együttesen, fizikai értelemben egy helyen történik. Az Alaptörvény ezt a tevékenységet – függetlenül attól, hogy ténylegesen milyen formában valósul meg – „vallási szertartás” terminológiával illeti, a szabadság pedig ennek megtartásában és annak módjának szabad eldöntésében áll.

Járvány idején azonban ezt a szabadságot maguknak a résztvevőknek, és mindenki másnak a biztonsága érdekében indokolt lehet annyiban korlátozni, hogy annak együttes, jelenléti formája ideiglenes beszüntetésre vagy betiltásra kerül. A betiltás természetesen a jogalkotó-nak végső és igen drasztikus eszköze lehetne az alapjog korlátozását illetően, ám elméletileg nem zárható ki a lehetősége. A gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jog kiemelkedően fontos alapjog, azonban a védelmi szintet illetően az élethez való jog alatt helyezkedik el (az élethez való jog különleges jogrendben sem függeszthető fel, korlátozása pedig fogalmilag kizárt), amiből következik, hogy egy világjárvány esetében az emberek életének védelme érdekében ezen alapjog részleges korlátozása mindenképpen kiállná a szükségesség-arányosság teszt próbáját. Tehát ami a de jure vizsgálatot illeti, elméletben mindenképp beszélhetünk alkotmányos korlátozásról (annak lehetőségéről), sőt annak kor-látozását egy járványhelyzetben a közjó, közegészség érdekében ésszerűnek is lehet tekinteni.

Egyértelműen le kell tehát határolnunk, hogy a továbbiakban a vizsgálatot a val-lásszabadság fogalmi elemei közül a vallásgyakorlás jelenléti, kollektív aspektusára fókuszáljuk. Ebben a körben tisztázandó jogértelmezési kérdés, hogy a veszélyhelyzetről szóló rendeletek kontextusában a vallási összejövetelre, szertartásra (istentisztelet, bib-liaóra) alkalmazhatóak-e a rendezvényekre vonatkozó szabályok (másképp fogalmazva:

rendezvénynek minősül-e az istentisztelet). A gondolatszabadság korlátozása – az élethez való joghoz hasonlóan – fogalmilag kizárt, a lelkiismereti szabadság esetében pedig szintén szűk mozgástér nyílik a külső, korlátozó állami beavatkozásra. Értelemszerű az is, hogy az online térbe költözött közösségi vallásgyakorlást járványveszély esetén

gyakorlás és a tanítás szabadsága esetében pedig a helyzet differenciáltabb, mert azok általában egyfelől a tágan értelmezett vallási szertartás körében (pl. hitoktatás, katekézis) zajlanak le, másfelől pedig a vallási közösségek más, szertartáson kívüli tanítási aktivitásai (köznevelési és felsőoktatási intézmények útján) csak részben (pl. teológiai-hitéleti képzés, felekezetspecifikus tantárgyak) védendőek ezen alapjog által, ugyanis az oktatás joga nagy-részt az Alaptörvény X. és XI. cikkekben foglalt tudományos kutatás szabadsága, illetve a tanszabadság által védett. Ez utóbbi alapjogoknak a vírushelyzet miatti korlátozását ebben a tanulmányban nem tárgyaljuk.

5 Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdés.

6 Alaptörvény VII. cikk (3) bekezdés.

alkotmányosan nem indokolt korlátozni, ugyanez vonatkozik az egyéni⁷ vallásgyakor-lásra, így ezeket a jogosultságokat sem vizsgáljuk a tanulmányban.⁸

Szükséges egy fontos kérdést is megfogalmazni elöljáróban: az állam, vagy pedig a vallási közösség adja ki a saját normaalkotási hatáskörében a korlátozó rendelkezést? A vallási közösségek alkotmányosan autonóm státusa emeli kiemelten a figyelmünk közép-pontjába ezt a – korlátozás realizálását illetően – cseppet sem mellékes problematikát.