politikai konszolidáció
5.5 Ilia Mihály távozása, 1974. december
Időközben azonban a politikai viszonyok ismét megváltoztak. A gazdasági me-chanizmusnak a szellemi életbe is enyhülést hozó folyamatát Brezsnyev aggályai meg-állították. A magyarországi pártvezetésben is majdnem a dogmatikusok (Komócsin Zoltán, Biszku Béla és társai) kerekedtek fölül, csak Kádár János ügyes manőverezése hiúsította meg teljes uralomra jutásukat. Ezért viszont árat kellett fizetni: s ez a vissza-rendeződés volt. Gazdaságban, politikában és kultúrában egyaránt. Még ez utóbbinak volt legtovább szabad önmozgása.
A politika így kénytelen-kelletlen az irodalmat is önálló politikai erőként kezelte (noha ezt nyilvánosan senki sem ismerte el). Az irodalmi élettel is egyezkedni kellett tehát [...] Bármily furcsa, ez a kusza és mélyen ellentmondásos folyamat egy ideig kezére játszott. A helyi politikai apparátus „jó" ösztönű, de primitíven hatalomérvényesítő bizalmatlanságát vele kapcsolatban jórészt közömbösítette a központi apparátus külön játszmája, amely legalábbis néhány évig -Iliát is „tényezőnek" ismerte el. [...] Valószínű, hogy érzékelték személyi kvalitásait, a formátu-mot; bizonyos emberi respektus iránta még később, „bukása" után is kimutatható, mind szemé-lyesen Aczél Györgynél, mind szűkebb „csapatában". Ugyanekkora vagy még nagyobb súllyal esett azonban a latba két további tényező. Egyrészt Dia előtérbe kerülése a népi „lobbinak" te-hető s teendő engedményként volt fölmutatható - egy mellékhadszíntéren, egy relatíve szűk ha-tókörű vidéki folyóiratnál. Egy vidéki, nem túl nagy hatású folyóiratot ugyanis különösebb kockázat nélkül „oda lehetett adni a népieknek". Másrészt, s ez sem lényegtelen elem, Dia emberi karakterét félreértve, valószínű, hogy „kezelhetőnek" tartották. Úgy vélhették, ez a szelíd, csep-pet sem erőszakos, a lázadás gesztusait nélkülöző vidéki tanárember kézben tartható vagy leg-alábbis manipulálható lesz.
Ilia Mihály azonban nem volt kezelhető; önálló elképzelései voltak, s ezeket las-san, de szívósan végre is hajtotta. Mind a kisebbségben élő magyarság, mind a magyar nemzet sorskérdéseivel való foglalkozás kellemetlen volt a kommunista
internaciona-7" Fried i. m. 62.
73 Lengyel i. m. (1994) 77.
74 Lengyel i. m. (1994) 72.
5. TÁGULÓ SZEMHATÁR, 1965-1975 107 lizmust hirdető hatalom számára. Az előbbi föltárta, hogy a lenini nemzetiségi politika elvei valójában nem érvényesülnek. Az utóbbi pedig arra világított rá, hogy vég-veszélybe kerülhet a magyarság a mást sulykoló politikai szólamok ellenére. Ezért aztán „sok »berendelés«, fejmosás, letolás és hasonló szankciókban volt részünk ekkori-ban a minisztériumekkori-ban, a pártközpontekkori-ban és persze másutt is"74 - nyilatkozta Ilia Mihály. E megtorlások mögött többnyire Aczél György állt „Aczél mindig üzent" -emlékezett Ilia, néha személyesen is győzködte. Érdekes viszont, hogy amely kijelen-téseit visszaidézte Ilia Mihály, - ma legalábbis - komolytalannak hatnak. Egyszer ezt mondta: „Mondja meg a barátainak, hogy ha majd nem velem tárgyalnak, hanem azok-kal, akik vertek, akkor bizony az nagyon szomorú tárgyalás lesz." Máskor: „ahányszor maguk Erdélyről írnak, annyi erdélyi iskolát zárnak be."76 Az első esetben Aczél nyil-ván nem számolt valóságosan a sztálinista visszarendeződéssel, a második esetben pedig tudta, hogy állítása nem igaz.
Az ilyen hajsza azonban nemcsak fejmosásból állt, hanem a Népszabadságban megjelenő bírálatokból is, melyeket Aczél György útmutatásai alapján általában E. Fe-hér Pál írt. így történt akkor is, amikor Für Lajos az 1974. augusztusi számban meg-jelent tanulmánya volt támadásuk célpontja. Für Lajos a Szegeden 1849. július 28-án megszavazott nemzetiségi törvényt elemezte megszületésének 125. évfordulóján. Ki-mutatta, hogy az 1867. évi kiegyezés után a nemzetiségek elnyomásában „a magyar uralkodó körök semmivel sem voltak rosszabbak [...], mint a korabeli franciák, spa-nyolok, angolok, oroszok, osztrákok, poroszok vagy a későbbi csehszlovák, román, jugoszláv vezető osztályok. [.„) ez a politika vitathatatlanul vétkes és hibás volt, csak nem éppen sajátosan magyar." Ez a gondolat volt-e mely kihívta Aczél György harag-ját, nem tudni. Rigó Béla, Aczél György személyi titkára kapta feladatként, hogy írja meg a Tiszatáj elleni följelentést. Elszabotálta, de hiába. „Augusztus 19-én megjelent a Népszabadság már korábban várható kritikája. A feladatot - mint a Tiszatáj történe-tében nem először - maga É- Fehér Pál hajtotta végre. Bizonyára nagyon kínosan érezte magát Aczél jeles pretoriánusa, amikor a telefonban a jól ismert hang közölte vele az új feladatot. Nem morális skrupulusai lehettek, szakmai hiúságát érintette kellemetlenül, hogy egy olyan cikkel kell vitatkoznia, amellyel egyetért."78 A sors iróniája, hogy kritikája éppen ellenkező előjelűvé sikeredett: névtelenül azért bírálta meg Für Lajost, mert „nem átallotta lebecsülni a magyar internacionalista gondolkodás
Z i_i_ 79 eme usuujvuiueiiiuniai .
Ám ekkor még nem került sor Ilia Mihály leváltására. Aczél Györgynek prece-dens kellett, hogy a kulturális közvéleménnyel szemben, amely Iliát látta volna szíve-sen az Új írás főszerkesztői posztján, saját jelöltjét, Juhász Éerencet nevezhesse ki.
„Aczél - mondta Ilia - rettenetesen sznob volt. Roppant szeretett írókkal, művészek-kel találkozni. Nem véletlen ez, hiszen egykor maga is színész akart lenni. [...] Aczél olvasott ember volt, pontosan tudta, ki mennyit ér. Rengeteg olyan történetet isme-rünk, hogy egy verset betiltat, aztán elkéri a szerzőtől a kéziratot. Szenvedélyesen gyűjtötte a kéziratokat, még József Attila-kézirata is volt, ami persze hallatlan ciniz-musnak számított. A művészetnek mindig jót tesz, viszonylagosan persze, a sznob
hi-Dia Mihály: Nádszállal levegőt. [Riporter] Darvasi László = Szeged, 1992/febr.:3.
76 Uo.
78 Für Lajos: Európa első nemzetiségi törvénye (65.) = T 1974/8:58-66.
79 Rigó Béla: Aczéliliász = Szeged, 1992/jan.:4.
Rigó i. h.
vatalnok. Mert az ilyen vonzódik a minőséghez."80 Neki viszont ez nem tett jót, mert Aczél arra gondolt, jobb, ha egy nagy költő lesz a lekötelezettje. Hia pedig nem lett volna olyan reprezentatív.
Rigó Béla szerint ezután kapta a Csongrád megyei pártbizottság azt a jelzést, hogy Ilia „felülről" már nem élvez védelmet.
A pohár december 21-én vagy 22-én telt be, amikor Koncz János, a megyei párt-bizottság agitációs és propaganda osztályának vezetője, valamint Sebe János politikai munkatárs közölte vele, hogy Balogh Edgár A „kisebbségi humánum" nézőszögéből című esszéje nem jelenhet meg az 1975. januári számban. Jellemző, hogy Koncz János azt kérdezte Iliától: „Ki az a Balogh Edgár?" Az ideológia csalhatatlan védelmezője soha-sem hallott a Sarlós mozgalom jellegadó vezetőjéről, az erdélyi magyarság reprezenta-tív, baloldali képviselőjéről. Balogh Edgár a Magyarországon megjelent közlemények parancsolt vélekedésével szemben védelmezte a tiszta magyar házasságok és az anya-nyelv fönntartásának jogát. A tiszta vagy vegyes házasságokkal kapcsolatban Sütő András Perzsák című esszéjére is hivatkozott. Érdekes, hogy ennek drámai változatát A százai menyegző címmel, a Tiszatáj közölte 1980 júniusában.
A pártbizottság szerint a román pártkongresszus előtt e cikk nem volt „idő-szerű". Helyére valami mást kellett betenni. így került a hétoldalas tanulmány helyett Németh László korábban kiszedett és épp ekkora terjedelmű Szabó Lőrinc-portréja a januári szám 72-78. lapjára - még a grafika is ugyanaz maradt - „ante festa", hiszen a költő születésének 75. évfordulója csak március 31-én volt esedékes.
Ilia Mihály még karácsony előtt megírta és elküldte lemondó levelét. Ezt már mint kész tényt közölte Száraz Györgynek december 23-án írott levelében.81 Annus József főszerkesztő-helyettes és Olasz Sándor belső munkatárs csak karácsony után tudta meg a főszerkesztő döntését. Nehezteltek is érte. Igyekeztek meggyőzni Iliát a lemondás elsietettségéről, de hiába. Iliá Mihály neve az 1975. januári szám borítóján szerepelt utoljára. Februárban a Szerkesztői asztal adta tudtul, hogy „Ilia Mihályt, la-punk főszerkesztőjét saját kérésére tisztségéből fölmentették áldozatos munkájának el-ismerésével". Az utolsó három szó a már kiszedett, kész nyomóformához lett utólag hozzáügyeskedve - látszik is - Tóth Dezsőnek, az MSZMP KB kulturális osztályvezető-helyettesének javaslatára: mégis, legalább legyen formája a dolognak!
így ért véget Ilia Mihály főszerkesztői pályafutása a Tiszatájnál.
80 Dia i. m. (1992)
81 Uo.
" A '73. szeptemberi szám hírei szerint 1973. július 1-je óta volt a Tiszatáj főállású munkatársa.
6.1 Az új főszerkesztő
Ilia Mihály talán azt várta volna Annus Józseftől és Olasz Sándortól, hogy köves-sék példáját, és álljanak föl. Ez tüntetésnek tüntetés lett volna, de valószínűleg meg-szűnt volna a Tiszatáj. Legalábbis az a Tiszatáj, amely 1975-re fölépült. Annus József tanácstalanságában Illyés Gyulához fordult. Illyés arra biztatta, hogy minden körül-mények között maradjon, őrizzék a kivívott eredkörül-ményeket. Természetesen ez azzal a veszéllyel járt, hogy ha ezt a kinevezett új főszerkesztő nem teszi lehetővé, elveszett a tüntetés lehetősége is. Mindketten maradtak. Ilia Mihály pedig minden korábbi szerző további pártfogását kérte levélben a szerkesztőség számára. Ennyi útravalója volt az ál-tala fölépített lapnak, melynek példányszáma ekkor már fölfutott 3750-re.1 E leveleket nem tekintve.Uia Mihály visszavonult, és alig évente csupán egyegy cikk erejéig -tartotta a lap szerkesztőségével a kapcsolatot. Talán nem akart kellemetlenséget a folyó-iratnak, mert ő maga valójában elhallgattatott szerkesztő lett. Nem engedték folyóirat-közeibe. Keserűen jegyezte meg a Darvasi Lászlónak adott interjúban: „Arra volt szük-ség, hogy üljek itt Szegeden. A Tiszatáj után évekig nem írták le például a nevemet.
Csinálhattam bármit. Megtörtént az is, hogy Pintér Lajos vagy Raffai Sarolta verset ajánlott nekem az Új írásban. M. I.-nek volt szabad ajánlani. Még a monogram is meg-fordult. Víz alatti időszak volt. Tudod, én tápai vagyok. A tápai emberek pedig sok-szor bújtak a víz alá, mert jött a török. Ilyenkor nádszállal szívták a levegőt."" Talán az első lélegzetvétel volt, amikor a 30 éves évfordulós ünnepségen, 1977. március 7-én a Művészeti Alap nívójutalmát vehette át Földeák Jánostól, az irodalmi szakosztály elnökétől többek közt Bakos Istvánnal, Csetri Lajossal, Grezsa Ferenccel és másokkal együtt.3
A megyei pártbizottságnak három jelöltje volt: Kiss Lajos egyetemi adjunktus, Vörös László egyetemi adjunktus és Grezsa Ferenc a hódmezővásárhelyi Bethlen Gá-bor Gimnázium igazgatója. A legliberálisabb Grezsa Ferenc volt, Vörös László az egye-temi párt-végrehajtóbizottság tagja, két évig helyettes párttitkár is volt, Kiss Lajos orto-dox kommunista maradt. Mindhárman rég a lap munkatársai voltak, Grezsa csak szer-zőként, Vörös korábbi rovatvezetőként, Kiss Lajos pedig 1956 előtt szerkesztőként is.
A választás Vörös Lászlóra esett. Neve az 1975. júniusi számra került föl főszer-kesztőként, de már az április 26-i Délmagyarország hírül adta előző napi beiktatását.
Júniusig megbízott főszerkesztőként Annus József neve alatt futott a lap. Júniustól is-mét mint főszerkesztő-helyettes szerepelt.
Vörös László folytatni akarta a Tiszatáj Ilia Mihálytól alapított arculatát. Erről majdnem négy évvel később így nyilatkozott: „A mostani szerkesztőségnek [...] köte-lezettségei vannak: a Tiszatáj már egy régebben kialakult hagyomány útján jár. E ha-gyomány megteremtésében Ilia Mihály előbb rovatvezetőként, később főszerkesztő-he-lyettesként majd főszerkesztőként úttörő szerepet vállalt. E munka megkezdésében,
ér-1 A Tiszatáj c. folyóirat eszmei, politikai munkájának értékelése. Szeged, 1975. április 23., gép-irat. 2. - Az irat Vörös László birtokában.
2 Dia i. m. (1992)
Harmincéves a Tiszatáj = DM 1977. márc. 8.
tekének elfogadtatásában kimagaslóak az érdemei."4 Vörös László ennek szellemében hagyta Annus Józsefet és Olasz Sándort dolgozni, ő maga pedig szakmai hozzáértése mellett, a pártban szerzett tekintélyével a védó-óvó ernyőt igyekezett a szerkesztőség munkája fölé tartani.
A párt megyei végrehajtó bizottsága április 23-i ülésén értékelte a Tiszatáj 1974.
évi munkáját. A Koncz János előterjesztette anyag meglehetősen semmitmondó volt, ugyanakkor a résztvevők (Komócsin Mihály, a pártbizottság első titkára; Ágoston Jó-zsef, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának vezető titkára; Rácz Lajos, a Csongrád Megyei Hírlap főszerkesztője) mindannyian a helyi szerzőket, újságírókat, témákat kérték számon. Komócsin az országos jelleg mellett a lap híd-szerepét is két-ségbe vonta. Ezt Tóth Gyula a minisztérium irodalmi osztályának vezetője védte meg.5 A pártbizottság május 9-i ülésén ismét foglalkozott a Tiszatáj munkájával, és állásfogla-lásában meghatározta új alapdokumentumát. Ez azonos a Koncz János előterjesztette szöveggel.
A Tiszatáj feladatai és működési rendje6
1. A folyóirat eddigi rangját, az országos irodalmi, kulturális élet elismert fórumának sze-repét csak akkor tudja betölteni, ha továbbra is a magyar irodalom egészéből válogat, és annak értékrendje szabja meg a közlés mértékét. A művészi és az ideológiai engedményektől mentes szerkesztés tárgyi-személyi feltételei biztosítottak.
A szerkesztői műhelymunka másik alapelvét abban látjuk, hogy a folyóirat kísérje figye-lemmel a szomszédos szocialista országokban élő magyarság irodalmi-kulturális életének jelentős eseményeit. A folyóirat ezt a feladatát nagy szakmai, ideológiai felelősséggel, marxista alapokról közelítse. Javasoljuk, hogy az ilyen témakörbe tartozó tanulmányok közlése előtt a szerkesztő-ség konzultáljon Kelet-Európa történeti-kultúrpolitikai kérdéseiben járatos szakemberekkel.
A jövőben növelni kell Szeged és a táj fejlődési tendenciáinak, közművelődés- és művészet-politikai eredményeinek és gondjainak jelenlétét a lapban. Egyrészt olyan helyi témák szerepelte-tésével, amelyek országosan is komoly figyelmet érdemelnek, másrészt nagy horderejű országos kérdések sajátos, itteni megjelenésének elemzésével.
2. Szükséges - s ez elsődlegesen szerkesztési, gyakorlati, módszerbeli és nem koncepcióbeli módosítás, mert elvileg eddig is elfogadott volt - a helyi erők tudatosabb felhasználása. A ki-választás és szerepeltetés az érték, a minőség alapján történjen. A Dél-Magyarországon élő társa-dalomtudósok, irodalomtörténészek, írók és kritikusok művei - a már említett országos érték-rend szerint - megfelelő arányban, szervesen legyenek jelen a folyóiratban.
3. A szerkesztőség tekintse mindenkor fontos feladatának a felnövekvő író-, kritikus gárda hatékony támogatását, vállalja bátrabban a fiatalok első bemutatásának felelősségét. Ennek érde-kében bővítse kapcsolatait az egyetemekkel.
A folyóirat működési rendje
A felügyeleti és a fenntartó szervek jogával élve javasoljuk a folyóirat működési rendjének pontosítását.
1. A Tiszatáj Szegeden megjelenő, országos irodalmi és kulturális folyóirat, amely egyben a Dél-Magyarországon élő írók, irodalomtörténészek és társadalomtudósok legjelentősebb helyi fóruma is.
2. A fenntartó szervek azt adják feladatul a folyóiratnak - számítva mind az ország, mind a tájegység íróinak, tudósainak, közéleti és kulturális szakembereinek közreműködésére, hogy a Tiszatáj a XI. kongresszus határozatainak szellemében tevékeny részt vállaljon irodalmi-,
mű-4 Zelei Miklós: Hagyományok teremtése és megtartása. A Tiszatáj műhelyében = Magyar Hír-lap, 1978. nov. 12.
Beszélgetés Vörös Lászlóval 1996. március 26-án.
A Tiszatáj c. folyóirat eszmei, politikai munkájának értékelése. 4-7.
6. ÉRTÉK- ÉS HAGYOMÁNYŐRZÉS, 1975-1986 113 veszeti, társadalmi, politikai életünk formálásában. Ezért a folyóirat irodalmi, művészeti profilja mellett erősítse társadalmi jellegét is. Ennek kifejezésére a folyóirat impresszumán változatlanul az „irodalmi, kulturális folyóirat" szerepeljen.
3. A folyóirat, valamint a Magyar írók Szövetsége és Dél-Magyarországi Csoportja közötti együttműködést a Politikai Bizottság és az Agit. Prop. Bizottság vonatkozó határozatainak meg-felelően kell biztosítani. Közöttük alkotó együttműködés alapján álló mellérendeltségi viszony legyen.
4. A folyóirat koncepciójának és vállalt feladatainak következetes megvalósításáért, művé-szi színvonaláért és ideológiai arculatáért a főszerkesztő egyszemélyben felelős. A Tiszatáj köz-vetlen irányítása, ellenőrzése a Csongrád megyei Pártbizottság PMO-jának7 és a Megyei Tanács Műv. Osztályának a feladata. A Kulturális Minisztérium Irodalmi Osztálya - ágazati felelősségé-nek megfelelően - vesz részt a folyóirat irányításában és ellenőrzésében. A folyóirat fenntartásá-val kapcsolatos teendőket a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat végzi a vállalati gazdálkodás ügy-rendje szerint.
5. A folyóirat főszerkesztője a megyei párt-végrehajtóbizottság káderhatáskörébe tartozik.
A főszerkesztő és helyettese kinevezésére (illetve leváltására) a megyei pártbizottság a megyei ta-náccsal közösen tesz javaslatot, konzultálva az írószövetség titkárságával és a helyi írócsoport titkárával, egyetértésben a KB Tudományos, Közoktatási Osztályával. A kinevezés, illetve levál-tás végső fokon a Minisztertanács Tájékoztalevál-tási Hivatalának, az alkalmazás a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalatnak a jogköre.
6. A szerkesztőségi munka alapja a demokratikus, kollektív munkán alapuló egyszemélyi főszerkesztői döntés és felelősség. A szerkesztőség tagjainak megbízatása - az érvénybe lévő ká-der- és hatásköri rendelkezések értelemszerű alkalmazásával - a főszerkesztő jogköre. A szer-kesztőség tagjai munkájukért a főszerkesztőnek felelősek, a főszerkesztő köteles a szerkesztősé-get havonta rendszeresen összehívni.