Tiszatáj fél évszázada A

Tiszatáj A fél évszázada

1947-1997

)

>

fit

A Tiszatáj fél évszázada

1947-1997

GYURIS GYÖRGY

A Tiszatáj fél évszázada

1947-1997

SZEGED

1997

első olvasómnak

Lektorálta:

MONOSTORI IMRE OLASZ SÁNDOR

J000586053

A kötetet kiadta:

a Nemzeti Kulturális Alap Irodalmi és Könyvkiadási Szakmai Kollégiuma és a Tiszatáj szerkesztősége támogatásával

a Somogyi-könyvtár

ELŐSZÓ

A Szegedi Szemle legelső számának első oldalán Móra Ferenc levele található, melyben az elődökről elmélkedett:

Előkerestem azoknak a szegedi folyóiratoknak a jegyzékét, amiket kegyeletes gonddal őri- zünk a Somogyi-könyvtárban a por, a penész, a könyvskorpió és egyéb teremtett állatok elől, amelyek a könyvek rongálására teremtettek. Az emberek elől nem kell őrzeni őket, mert azok nem sok kárt tesznek bennük. Tudok olyan régi szegedi folyóiratról, amit huszonöt év óta senki nem vett a kezébe. Még én se, pedig a fiatalságommal találkoznám benne, amelynek egy-két lé- pése ebbe is beletántorgott.

- Tessék. Ezek azoknak a hónapos eszmekaravánoknak a fehérlő csontjai, amelyek elhul- lottak a szegedi részvétlenség Szaharájában. Voltak vagy húszan, csak amióta engem ebbe a vá- rosba sodort is a szél. Mind úgy muzsikásszóval vágott neki a pusztának, aztán az egyik bírta benne két hétig, a másik két hónapig; de volt olyan is, amelyik három esztendeig elvánszorgott, de akkor kiadta nagyon elvékonyodott lelkét.1

Egy folyóirat maradt csak talpon a szegedi Szaharában: a Tiszatáj. Igaz, többször is majd' kilehelte lelkét, de aztán csak újra fölállt és tovább menetelt. Most ér az ötve- nedik év kilométerkövéhez. A legöregebb irodalmi folyóirat lett e kis hazában: éveit tekintve meghaladta a sokáig behozhatatlannak tartott Nyugatot is. Érdemes hát fölvil- lantani e fél évszázadnak a legjellegzetesebb csomópontjait. A teljes kép kirajzolása sem terjedelmi, sem tartalmi teljességgel nem lehetséges, hiszen egy folyóirat históriájának annyi összetevőjét lehetne elemezni, hogy arra a jelen írás keretei nem alkalmasak. Cé- lom volt, hogy elsősorban a folyóirat sajátos arculatát időről időre jellemezve vázoljam föl a Tiszatáj viszontagságos fél évszázadát. így az esztétikai elemzésre nem juthatott elegendő tér. Ehhez egyébként összehasonlító anyag is szükséges lett volna, de nincse- nek sajtótörténeti tanulmányok, amelyek ehhez alapul szolgálhatnának.2

Adataimat négy forrásból merítettem: magából a Tiszatáj évfolyamaiból; a körü- lötte megjelent és a folyóirattal foglalkozó dokumentumokból (levéltári iratokból, cik- kekből, tanulmányokból, könyvrészletekből); Annus Józseffel, Ilia Mihállyal, Olasz Sándorral, Tóth Bélával és Vörös Lászlóval folytatott beszélgetésekből; az 1945 utáni időszakról szóló általános történeti és irodalomtörténeti munkákból.

Munkám használhatóságát kívántam fokozni a végén közölt hat melléklettel, me- lyek adatszerűen rögzítik fél évszázad változásait.-

Végül hadd mondjak őszinte köszönetet legelébb is Péter László egyetemi tanár- nak, az irodalomtudomány doktorának, akinek biztatása és tanácsai nélkül nem ké- szült volna el e tanulmány. Másodjára hálásan köszönöm adatközlőim - Annus József, Ilia Mihály, Kovács Miklós, Olasz Sándor, Tóth Béla - segítségét, különösen Vörös László egyetemi docens, kandidátus hathatós támogatását. Végül megköszönöm két bí- rálóm: Monostori Imre könyvtárigazgató és Olasz Sándor egyetemi docens, a Tisza- táj főszerkesztője, kandidátusok igen lényegretörő kritikáját. Ezeknek szinte minden pontját, gondolatát fölhasználtam a tanulmány jobbá tételére.

1 Móra Ferenc: Beköszöntő gyanánt. Levél a szerkesztőhöz^ = Szegedi Szemle, 1928. ápr. 7.

2 A kevés kivételből 1. Zöldi László: Az [Élet és Irodalom] ÉS vitái. Bp. 1987.

Remélem, munkám nem volt hiábavaló, s e kötet használói az innen merített ada- tokkal, gondolatokkal további eredményekkel gazdagítják a magyar irodalom- és mű- velődéstörténetet.

Újszegeden, 1996. december 26-án.

Rövidítések

A helyesírási szabályzatban szereplőkön kívül az alábbi rövidítéseket használtam:

CSMH = Csongrád Megyei Hírlap;

CSML INB = Csongrád Megyei Levéltár, Szeged szab. város törvényhatósági Iskolánkívüli Népművelési Bizottság iratai;

DM = Délmagyarország;

T = Tiszatáj;

VDCSMMT = Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának

történetéből. 5., Csongrád megye a népi demokratikus átalakulás éveiben, 1945.

november-1948. június. Szerk. Rácz János. Szeged, 1981.

J£ÜLj2nrrtfti . mT^r^rrr d f ' ' 'TJj

vKVftí'Vl ZZÍXi1 ^ » K

W-tap

,, % b

m .

m W - • I a¹ SsS I V⁵ ' ^: 1

Előzmények

1.1 Irodalom a hírlapokban

A szépirodalom a századfordulón jobbára a napilapokban talált otthont. Jószeré- vel ezek voltak az olvasóközönség fölnevelői. Az 1910-ben Szegeden megjelenő öt na- pilap együttes példányszáma meghaladta a húszezret, bár ennek legtekintélyesebb ré- szét a Bánságban is terjesztett Szegedi Friss Újság tette ki, márpedig éppen ez nem kö- zölt szépirodalmat.

A szegedi sajtó születése 1849-re esik, amikor előbb a Tiszavidéki Újság, majd megszűnte után a Szegedi Hírlap látott napvilágot. Ám ez utóbbi is tiszavirág-életű volt, alig három hónapot élt csak meg.

1859-ben jelent meg a Szegedi Híradó, először csak heti két alkalommal, 1879-től lett Szeged első napilapja. Eleinte ellenzéki volt, a kiegyezés után kormánypártivá vált.

1878-ban indult ellenfele a 48-as és függetlenségi, majd liberális eszméket hirdető Sze- gedi Napló. 1910-től új versenytársuk akadt az ekkor induló Délmagyarországban. Ez kisebb-nagyobb megszakításokkal, címváltozásokkal ma is él.

Mindhárom napilap jellemzője volt az erőteljes irodalmi érdeklődés. A Szegedi Híradót már megindulásakor is támogatták hazafiságból a népszerű magyar írók, mint Abonyi Lajos, Ábrányi Kornél, Bajza Jenő, Jókai Mór, Lisznyai Kálmán, Szász Károly, Tolnai Lajos, Tompa Mihály, Vas Gereben stb. A Szegedi Napló pedig Békefi Antalt, Gárdonyi Gézát, Iványi Ödönt, Mikszáth Kálmánt, Móricz Pált, Thury Zoltánt, Tö- mörkény Istvánt stb. mondhatta munkatársai között. A századforduló körüli években Karácsonyi könyv címmel irodalmi antológiákat is megjelentetett. 1913 és 1919 között Móra Ferenc ült főszerkesztői székében. A Délmagyarország írói közül elég Juhász Gyula és Móra Ferenc nevét megemlíteni. De Szeged (1922-25) korszakában itt jelen- tek meg József Attila versei is. A század elején a Szeged és Vidéke (1902-1920) a mo- dern magyar líra bölcsője lett (pl. Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Ju- hász Gyula).¹

Ezek a lapok a hétvégi bővebb szépirodalmi anyag mellett csaknem mindennap közöltek tárcát, tehát az olvasók akár naponta jobb-rosszabb irodalomhoz juthattak.

Ezért nem volt igény sokáig irodalmi hetilapokra, folyóiratokra.

1.2 Az elődök

Először 1891. január 4-én látott napvilágot Szegeden „Szépirodalmi hetilap a ma- gyar nép számára", a Vasárnap. A Hevessi Jenő szerkesztésében megjelenő lapban Móra István, Rudnyánszky Gyula versei mellett Petelei István elbeszélése, Hevessi Jenő regényrészlete, színházi rovat stb. található. Az első szám beköszöntőjében a szer- kesztő megnyugodva írta: „Ama megmagyarázhatatlan félelem és kétkedés, amelyet ak- kor éreztünk, midőn szépirodalmi lapunkat meg akartuk indítani - ma már teljesen

1 Vö. Reizner János: Szeged története. 3. k., Egyházak és hitfelekezetek, hatóság és társadalom, egészségügy, iskolák, közműveltség, közgazdaság. Szeged, 1900. 351-357. - Nacsády József- Baranyai Zsolt: A sajtó, 1849-1919. = Szeged története. Sorozatszerk. Kristó Gyula. 3., 1849- 1919. Szerk. Gaál Endre. Szeged, 1991. 1075-1085. - Vásárhelyi Júlia: írók, költők, szerkesz- tők a Tisza-partján •= DM 1941. febr. 20-21. és 28. - [Kovács Sándor Iván] K. S. I.: Kis szegedi irodalomtörténet, 5. és 7. => T 1965/10 és 12:borító.

megszűnt." Derűlátása alaptalannak bizonyult, már január 11-én, a 2. számban azt kö- zölte a Telephon rovatban: „Lapunk a jövő héten nem fog megjelenni, miért is olvasó- ink szíves elnézését kérjük." Nemcsak a következő héten nem jelent meg a lap, hanem e számmal meg is szűnt.2

Három és háromnegyed évvel később, 1894. szeptember 30-án ugyancsak Hevessi Jenő indította útjára az Alföldi Lapok című „társadalmi és szépirodalmi hetilap"-ot.

E mindössze két és fél hónapot élő periodika sok témával foglalkozott; az Irodalom mellett még a következő rovatokat találjuk: Alföldi hírek, Képzőművészet, A magyar főváros, Sport, Színház, Tanügy, Újdonságok, Zene. Irodalmi rovatában többek között Sz. Szigethy Vilmos verseit, Cserzy Mihály és Újvári Péter elbeszéléseit találjuk, de a lap munkatársa volt Dankó Pista is.

Ugyanazon a napon, melyen az Alföldi Lapok utolsó száma jelent meg, utcára került Kisteleki Ede szerkesztésében a Magyar Alföld című „társadalmi és szépirodalmi hetilap" első száma. Ez^ 1895. július 1-jéig élt, bár április 6-tól már csak kéthetenként je- lent meg. A lapban Ábrányi Emil, Kisteleki Ede, Móra István, Palágyi Lajos, Sz.

Szigethy Vilmos, Varsányi Gyula és Zempléni Árpád versei mellett Balassa Ármin, Bársony István, Békefi Antal, Cserzy Mihály, Herczeg Ferenc, Irányi Dezső, Kisteleki Ede, Lakatos Károly, Mikszáth Kálmán, Milkó Izidor, Papp Dániel, Rudnyánszky Gyula, Sas Ede, Szinéri György, Szmollény Nándor, Tömörkény István, Újlaki Antal, Vass Mátyás, Vértesy Gyula prózai írásait olvashatjuk. A szépirodalmi alkotások mel- lett portrékat is közölt pl. Békefi Antalról, Bernáth Géza ítélőtáblai elnökről, Dugo- nics Andrásról, László Gyula polgármesterről, Löw Immánuel főrabbiról, Pálfy Ferenc polgármesterről, Várossy Gyula kisteleki plébánosról, Wöber Györgynéről, az első szegedi óvoda alapítójáról stb.

1899. október 15-től 1900. január 7-ig jelent meg a Magyar Szó című „szépiro- dalmi, művészeti és társadalmi hetiszemle". Szerkesztője, Újvári Péter Kiss Józsefnek A Hét (1890-1924) című lapját tekintette mércének, így a szegedi szerzők mellett Amb- rus Zoltán, Komjáthy Jenő és Thury Zoltán is adott kéziratot a lapnak. Külön pikan- tériája a szerkesztésnek, hogy a hetilap egyik számában Szabolcska Mihály versét közli, az utolsóban pedig Ady Endre költeményét (.Sirasson meg) találjuk.

A Szegedi Krónika című „szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes folyóirat"

1902. február 1-je és áprilisa között „minden hó elején" mindössze három számban je- lent meg Gallovich Jenő és Szakács Andor szerkesztésében. Hosszú szünet után no- vember 9-én látott napvilágot a 4. szám, melyben ugyan Molnár Jenő, a lap új szer- kesztője bejelentette a képes hetilappá válást, mégis ez lett egyben az utolsó szám is.

Ady Endre, Bartos Gyula, Jakab Ödön, Kállai Emil, Kisteleki Ede, Sz. Szigethy Vilmos költeményei mellett Békefi Antal drámai jelenetét, valamint Szilágyi Lajos és Újvári Péter elbeszéléseit találjuk a lapban.

Ezután öt évet kellett várni újabb szépirodalmi lap indulására. A Szegedi Kró- nikában már versekkel szereplő Kállai Emil szerkesztésében jelent meg 1907 januárjá- ban a viszonylag hosszú életű Az Idő, hiszen csak 3. évfolyamába lépve, 1909 áprilisá-

1 Vasárnap, 1891/1:1 és 1891/2:7.

3 A költemény először a Debreceni Reggeli Újság 1898. okt. 23-i számában jelent meg, de a Ma- gyar Szó szerkesztője valószínűleg a költő Versek (Debrecen, 1899.) című kötetéből ollózhatta.

4 Az öt szépirodalmi lapról vö. Baranyai Zsolt: Az irodalmi élet, 1892-1919. (1039-1040.) = Szeged története. Sorozatszerk. Kristó Gyula. 3., 1849-1919. Szerk. Gaál Endre. Szeged, 1991.

1038-1063.

1. ELŐZMÉNYEK 13

ban szűnt meg. Alcíme szerint „szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes havi folyó- irat" volt, s talán épp ez utóbbi törekvés éltette majd két és fél évig a lapot. Ábrányi Emil, Erdős Renée, Ignotus, Kállai Emil, Kisteleki Ede, Kozma Andor, Kún József, Márki Imre, Móra Ferenc, Pósa Lajos, Szamolányi Gyula és Szávay Gyula versei mel- lett Gallovich Jenő, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Kállai Emil, Lengyel Laura, Mik- száth Kálmán, Molnár Ferenc, Nagy Endre, Szakács Andor és Szini Gyula prózáját, Gallovich Jenő drámáját olvashatjuk a folyóiratban. Az eklektikus névsor nem vall szi- gorú szerkesztői elképzelésekre.

A Tűz története 1918. december 14-től 1919. március 22-ig tart. Első két hónap- jában a felelős szerkesztő Bibó Lajos, főszerkesztője Juhász Gyula, társszerkesztője Czibula Antal és Terescsényi György. Bár alcíme szerint „politikai, társadalmi és mű- vészeti hetilap" volt, irodalmi rovata jelentős, hiszen első időszakában Ady Endre, Bibó Lajos, Juhász Gyula, Kassák Lajos verseit közölte. Második periódusában csök- kent az igényes szépirodalom aránya: Szederkényi Anna elbeszélése mellett mindössze Mindszenthy Miklós, Oláh Gábor és Takáts István verseit találjuk a hetilapban.

Mintha a Tűzből kiszorultak csináltak volna új lapot az 1919 októberében meg- jelent Krónika című „politikai és irodalmi hetilap"-ban. Bár ebben is csekély az iroda- lom aránya, hiszen csupán Bibó Lajos, Eisner Manó, Juhász Gyula és Nagyfalusi Jenő írásaival találkozhatunk a Vermes Ernő szerkesztette, öt számot ért periodikában.

Ugyanekkor, 1919 októberében indult meg a Rivalda című „színházi, művészeti és szépirodalmi hetilap" Úr György szerkesztésében. Az 1919-ben megjelent 9 szám után a 2. évfolyam szerkesztését Soltész András vette át, ekkor azonban már csak két száma jelent meg január 9-16. és 17-24-i keltezéssel. A szépirodalmi jelző nem hiába került az alcím végére, a lap ugyanis elsősorban színházi orgánum volt. Az irodalmat csupán Juhász Gyula képviselte benne, versei mellett színházi riportokkal.

Fáklya címmel indította első lapját a húszéves Keck József 1921. május l-jén.

A két, egyenként tizenhat oldalas számot megért hetilapban az irodalmat főképp Ber- ezeli Anzelm Károly képviselte: verset, prózát, drámát is közölt, ekkor még Anzelm Károly néven. Emellett verseket olvashatunk még a Faustulus néven író Kormányos István, maga a szerkesztő és Rózsa Imre tollából. Ha megemlítjük még László Béla je- lenetét és Kormányos István könyvkritikáit, ki is merítettük az „irodalmi és művészeti hetilap" irodalmi rovatát.

Keck József azonban nem nyugodott bele a vereségbe. 1922-ben új lapot indított, a megint csak két számot megért Mécset. Az „irodalmi és művészeti szemle" társszer- kesztői [Berezeli] Anzelm Károly és Borús Béla lettek. A márciusban és áprilisban gaz- dag illusztrációs anyaggal megjelent folyóirat kiadását Koroknay József vállalta. Szer- zői gárdája csak Borús Béla^- nevével bővült. Drámarészietet Anzelm Károly, prózát ugyanő, Borús Béla és Rózsa Imre, verseket pedig Kormányos István, László Béla és Rózsa Imre közölt.

1922. április 25-én indult az összesen 5 (két összevont) számot megjelentető Ma- gyar Jövendő/Az „irodalmi, társadalmi és közgazdasági folyóirat" főszerkesztője Juhász Gyula, felelős szerkesztője Ligethy Béla (később Várkonyi Nagy Béla) volt. A két lá- bon állás (szegedi és debreceni szerkesztőséget is föltüntetett) sem mentette meg a lapot a vegetálástól. Juhász Gyula szerkesztői keze igencsak meglátszik a munkatársak név-

5 Vö. Lisztes László: A szegedi Tűz, 1918. december 14.-1919. március 22. Tanulmány és reper- tórium. Kecskemét, 1988. - A gépirat a szegedi Somogyi-könyvtárban található a D 9060 rak- tári jelzeten.

során. A versrovatban Bródy László, Debreczeny Miklós, Donászy Kálmán, Dutka Ákos, Juhász Géza, Ligethy Béla, a segédszerkesztő Morvay Zoltán, Pór Tibor és Terescsényi György; a prózai rovatban Bíró László, Móra Ferenc, Péczely József, Réti Ödön és Sásdi Sándor; a kritikai rovatban pedig Donászy Kálmán, Halasi Andor, Ju- hász Gyula, Morvay Zoltán, Nagyfalusi Jenő és Terescsényi György nevével találko- zunk.

Az 1922. december l-jével megszűnt Magyar Jövendőt 1923 januárjában a Csönd követte. Ezt már nemcsak kiadóként, hanem felelős szerkesztőként is Koroknay József jegyezte, szerkesztőként maga mellé vette a fiatal prózaíró Fodor Istvánt. Föltehetően a textil-nagykereskedő papa által egy öltönyre való ruhaanyag árán megváltott lapenge- délyért, hiszen már a Csönd fölcímeként is ott szerepelt a Színház és Társaság6. Mun- katársi gárdája azonban imponáló volt, idősek, fiatalok egyaránt ádtak kéziratot. Ver- set közölt Aknai István néven Kormányos István, József Áttila, Pór Tibor (a későbbi Sarló Sándor), Tóth Árpád és Terescsényi György. Babits Mihály Baudelaire-fordítását engedte át. Fodor István regényrészletén kívül Fenyő Andor, Kosztolányi Dezső, Laczkó Géza, Móra Ferenc, Szép Ernő, Szomory Dezső és Teles Máté László prózai írásait közölte a lap. Kritikusként pedig Kárpáti Aurél, Móra Ferenc és Terescsényi György nevével találkozhatunk. Ez a folyóirat is igen szép kiállításban, gazdagon il- lusztrálva jelent meg.

1927-ben indult útjára Zolnai Béla szerkesztésében az egyetem által jegyzett Széphalom című időszaki kiadvány. Azért használok ilyen furcsa megjelölést, mivel, bár havi folyóiratnak indult, és 1932-ig így is jelent meg, később egyre inkább elveszí- tette ezt a periodicitását, és anyagi lehetőségeihez mérten összevont számokban látott napvilágot. Értékes magyar és külföldi irodalmat és színvonalas irodalomtudományi cikkeket, tanulmányokat adott közre. A magyar költők közül Berezeli Anzelm Ká- rolytól, Berda Józseftől, Horváth Bélától, Juhász Gyulától, Madácsy Lászlótól, Monos- tori Hugótól, Radnóti Miklóstól és Szabó Lőrinctől közölte a legtöbb verset. A próza- írók közül leggyakrabban Berezeli Anzelm Károly, Hegyi István, Juhász Gyula, Kosz- tolányi Dezső, Móra Ferenc és Szabó László nevével találkozunk.

Nem hagyható szó nélkül a folyóirat irodalomtörténeti, kritikai rovata. Mind a magyar, mind a világirodalom recenzensei között jelentős alkotókat találunk. Könyv- ismertetéseket, tanulmányokat írt Berezeli Anzelm Károly, Berda József, Halász Gá- bor, Juhász Gyula, Szerb Antal, Tolnai Gábor, Zolnai Béla stb.7

A szegedi írók, hírlapírók újabb próbálkozása volt 1928-ban a Homokóra. Az

„illusztrált társadalmi, színházi és művészeti hetilap" október 27-én jelent meg először.

A Magyar László szerkesztette lap elsősorban színházi érdekeltségű volt, mint a ko- rábbi Rivalda, olyannyira, hogy 1930. február 5-től már a „társadalmi és színházi heti- lap" alcímet viselte megszűnéséig, március 26-ig. A kevés szépirodalmi anyag szerzői Berezeli Anzelm Károly, Bogdán György, Hegyi István, Juhász Gyula, Magyar László, Móra Ferenc és Rab Géza voltak.

6 Vö. Péter László: A Koroknay-nyomda (133-134.) = Uő: A szerette Város. Bp„ 1986. 130- 137. - Első megjelenése: Magyar Könyvszemle, 1957/3: 275-281.

7 Vö. Lisztes László-Palotás Gyuláné: Széphalom repertórium. Szeged, 1970. - Kovács Sándor Iván: A rehabilitált Széphalom = Népszabadság, 1971. márc. 14. - Rónai Mihály András: Ha- ladó gondolkodás = Magyar Nemzet, 1979. szept. 12. - Lengyel András: A Széphalom törté- netéhez = DM 1986. szept. 6.

1. ELŐZMÉNYEK 13 Berezeli Anzelm Károly szerkesztő 1934 májusában és augusztusában adta ki az Izenet című negyedévesre tervezett lapot, a „szegedi folyóirat az új magyar szellemiség szolgálatára" alcímmel. Az összesen két számban Bakó József regényrészletét, Pap Ká- roly elbeszélését és Bakó József, Berezeli Anzelm Károly, Galyasi Miklós, Perkátai László és Szőnyi Zoltán verseit, Bálint Sándornak Szeged művelődéstörténetét át- tekintő tanulmányát olvashatjuk.

Különös lapkísérlet volt a Dél. Annyira művészinek indult, hogy még a keltezés is lemaradt róla, de képzőművészeti érdeklődése valóban sokkal erősebb volt, mint a már említett vagy később említésre kerülő lapoké. Magyarka Ferenc fiatal ügyvéd kí- vánta közreadni minden hónap elsején a „művészalbum"-ot, ám ebből is csak egyetlen szám jelent meg 1935-ben, a pályakezdő Bordás Ferenc értékes illusztrációival. Ugyan- csak fiatalokból állt össze a szépirodalom szerzőgárdája is: Geszthelyi Rezső elbeszélése mellett Kaszó Elek, és a szegedi egyetemen tanuló Karig „Sári", valamint Szepessy Mi- hály verseit olvashatjuk.

Szinérváry (Sprenger) György jelentette meg a Fény című „szépirodalmi, művé- szeti és tudományos folyóirat" egyetlen számát 1937 májusában. Fiatal szegediek írásait közölte, akik között Némedy Gyula ügyvéd volt a rangidős, ő nemcsak versekkel, ha- nem könyvkritikával is jelen volt e számban. Ugyanitt ifj. Tóth Lászlót érte a tisztes- ség, hogy megírhatta az április 6-án elhunyt Juhász Gyula nekrológját.

1.3 A kortársak

A 2. világháború után 1945 júniusában lépett az olvasóközönség elé az Időnk.

Ezen a számon Szőke Győző festőművész szerepel felelős szerkesztőként, Somogyi Árpád művészettörténészt pedig felelős kiadóként jegyzi. De a szerkesztést már a szep- temberi, 3. számban Ertsey Péter vette át, majd 1946 januárjától Somogyi Árpád vé- gezte a szerkesztői munkát is. Alcíme szerint „művészet - irodalom" volt a tárgya, de inkább képzőművészettel foglalkozott. Nevesebb költők a lap hasábjain: Balázs Béla, Donászy Kálmán, Füssy László, Kövesdi László, Rab Géza, Szegedi Szekeres Erzsébet és a vásárhelyiek: Galyasi Miklós, Pákozdy Ferenc, Vöröss István. Itt olvassuk először nyomtatásban a ma Takács Tiborként ismert író költeményeit is, ekkor még Takács István néven. Zeley Ferenc Baudelaire-, De Amicis-, Ada Negri-, Petrarca-, Rilke-, Verhaeren-műfordításait közölte. A prózai rovatból talán Kálmán László, Rab Géza és Terescsényi Gyula neve említendő. Tanulmányaival Geréb György szerepelt; a lap lét- rejöttében szürke eminenciásként leginkább ő serénykedett. Végül 1947 elején halt el a 2. évfolyam 3-4. számával.⁸

Utoljára hadd emlékezzem meg a már a Tiszatáj indulása után egyetlen számot megért Kortársról. Az 1947 áprilisában napvilágot látott „irodalmi és kritikai füzet" ki- adását és a felelős szerkesztői munkát a nyomdász Gaál Sándor végezte. Két fiatal író- költő is a segítségére volt: az említett Takács István és Faragó Jenő. A szegedi fiatal al- kotók jelentős hányada támogatta írásaival a lapot. Versekkel jelentkezett Ács Irén, Békés Gellért [!], Faragó Jenő, Füssy József László, Kövesdi László, Moldvay Győző, Takács István, Tamás László és Hódmezővásárhelyről Vöröss István. Vöröss István drámarészlete mellett Faragó Jenő, Gaál Sándor, Sz. Szigethy Vilmos és Takács István elbeszéléseit közölte a lap. A kritikai rovatban Füssy J. László, Takács István és Tamás László mellett még az irodalomtörténész Gergely Gergely nevével találkozhatunk.

8 Vö. Péter László: Amikor Szegeden dobogott az ország szíve (144.) = Uő. i. m. (1986) 138—

144. - Első megjelenése: Kritika, 1980/4:6-7.

1.4 Az egyetem

A 2. világháború után az első év főként a romok eltakarításának, a szellemi ocsú- dásnak esztendeje volt. Ám ekkortól 1948-ig szinte minden gondolat kimondathatott.

S volt is mit mondani, hiszen sok-sok elképzelés született a háború terhét újra vesztes- ként elviselő nemzet talpraállítására.

Koltay-Kastner Jenő egyetemi tanár, a Délvidéki Szemle (1942—44) szerkesztője Purjesz Béla rektor megbízásából, már 1945. november 20-án levélben fordult Szeged polgármesteréhez. A város anyagi támogatását kérte. A rektor november „13-án érte- kezletet hívott egybe egy új demokratikus szellemű tudományterjesztő folyóirat meg- alapítása tárgyában, mely méltóképp képviselje Szegednek, mint egyetemi városnak kulturális színvonalát.

Egy ilyen folyóirat megindítását »Szegedi Szemle« címen Polgármester Úrnak az értekezleten megjelent képviselője is melegen támogatta. [...] Az anyagi megalapozás tárgyában a kormány és egyetemünk támogatása mellett szabadjon Szeged városának támogatására is számítanom [...]

Az új folyóirat első számát a megalakítandó szerkesztő bizottság közreműködé- sével 1946. január 1-én kívánnók közzétenni."

A megindításhoz szükséges anyagi erő azonban nem jött össze, így az egyetem ál- tal tervbe vett folyóirat nem indulhatott meg.

*

A szellemi élet pezsgésében jelentős szerep jutott az ország fiatalságának, nem utolsósorban annak az ifjúságnak, amelyik a demokratizálódás, a társadalmi átrendező- dés folytán először kapott lehetőséget, hogy ismereteit felsőoktatási intézményekben bővítse. Az egyetemi ifjúság kezdeményezése vezetett a Tiszatáj megalapításához.

A kezdetek itt is a „szájhagyomány" ködébe vesznek; annyi azonban bizonyos, hogy az egyetemi ifjúság körében terjedtek először a folyóirat-indítás tervei. Eleintén a Délvidéki Szemle újjáalakításáról tervezgettünk, persze más címmel, haladó tartalommal. Nem elsősorban szépiro- dalmi folyóiratra gondoltunk tehát akkor, inkább olyanra, mint az egyetembarátok említett népszerű tudományos folyóirata volt, főként helyismereti jelleggel, Szeged és Dél-Magyarország kultúrájának szemmel tartója és ápolója. Alföldi Szemle volt az első cím, amelyet az egyetemi ifjúság nevében, mint a Szegedi Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Szabad Szakszervezetének el- nöke 1946. április 10-én kelt Egy folyóirat terve című beadványomban javasoltam Purjesz Béla rektornak.¹⁰

Az egyetemi tanács nem tartotta jónak a közös tudományos folyóirat gondolatát, föltehetően továbbra is a Szegedi Szemle megindításának tervét dédelgette. Helyette diáklap indítását javasolta a hallgatóknak. 1946 szeptemberében meg is jelent az Egye- temi Elet Péter László (*1926) szerkesztésében. Ám többre az anyagiakból nem futotta, s még adósak is maradtak a fiatalok Ablaka György nyomdásznak. De nem is az elkép- zeléseik szerinti megoldás volt ez.

A lapalapítás új fejezete kezdődött 1946 októberében, amikor az egyetemi ifjúsági szervezetben jobboldali fordulat történt. Az új elnökségben már nem kapott helyet Pé- ter László, így erről a helyről már nem mozgathatta a lapalapítás ügyét. Sőt 1947 janu-

9 A Csongrád Megyei Levéltár Szeged város polgármesteri iratai 6030/1946. sz. darabja. - Ua.

VDCSMMT 459-460.

10 Péter László: Az indulás (118.) = Uő: Szegedi örökség. Bp. 1983. 117-126. - Első megjelenése:

T 1967/3:199-202.

1. ELŐZMÉNYEK 15 árjában a belügyminiszter föl is oszlatta az akkor Szegedi Egyetemi és Főiskolai Ifjúság néven működő szervezetet, mivel belügyminiszteri engedély nélkül működött."

A vezetőségből kibuktatottak 1946. szeptember 28-án megalakították a Kálmány Lajos Kört, és ezt használták föl céljaik megvalósításához.

1.5 A Kálmány Lajos Kör

1946 őszén megszületett Szegeden egy fiatalokból, egyetemi és főiskolai hallgatókból álló kis munkaközösség, amely Kálmány Lajos, a szegedi születésű legnagyobb folklorista nevével fordult a magyar nép és a magyar néptudomány felé. Alapszabálybeli célja „a népi irodalmon ne- velődött szegedi egyetemi és főiskolai hallgatóknak együttes alföldi néptudományi kutatásra, a népi gondolatnak előadásokkal, kiadványokkal való terjesztésére és népi szellemű diákközös- ségi élet teremtésére való tömörülése."

[...] A trianoni Magyarország új nemzedékében hasonló viszonyok között már fölébredtek ezek a gondolatok s nyomukban mozgalmak is születtek: a felvidéki főiskolás Sarlósok, Prohászka-körök, Szent-György-körök regöscserkészei, a Pro Christo diákotthon öregcserké- szei, majd a kolozsvári diákok Orbán Balázs falukutató csoportja ezt az új, népi szellemet élték s terjesztették.

Szegeden is gazdag hagyománya van ennek a szellemnek, s a Kálmány Lajos Kör különö- sen ragaszkodik ehhez a szegedi hagyományhoz. A tanyai agrársettlement és később a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma nemcsak szintetikus világszemléletben, szociológiai, etnográfiai és esztétikai oldalú szinoptikus meglátásban, tudományos elmélyültségben, hanem meleg baráti közösségben is példát mutat.12

Péter László fölvázolta a Kör tagjainak feladatait: „a népiséget nemcsak mint tu.

sadalmi mozgalmat, politikai fölfogást, kulturális (esztétikai, művészeti, irodalmi) lá- tásmódot kell vállalnunk és terjesztenünk, hanem tudományos alapjait kell kutatnunk, megismernünk és népszerűsítenünk. Magyarságunk mivoltának kutatása, jelentősége és magatartásformáló ereje: ez annak a tudománynak a tárgya, [...] amelyet mi alföldi vo- natkozásban, alföldtudományként akarunk tehetségünkhöz mérten művelni."¹³

Az eszközök számbavételekor leszögezte: „A Körnek heti zártkörű összejövete- lein, nyilvános szabadegyetemi előadásain, irodalmi és vitadélutánjain, falujárásain kí- vül szüksége van egy folyóiratra, amely a társadalommal való kapcsolatát biztosítja s az alföldi szellemű szolgálatot életszerűen ellátja."

Az óhaj azonban önmagában kevés volt. A Kálmány Lajos Körnek nem volt sem anyagi alapja, sem olyan társadalmi elismertsége, mely ez előbbi hiányát pótolhatta volna. Szövetséges után kellett tehát nézni. Ezt kínálta föl Seres József (1910-1984), Szeged szabadművelődési felügyelőhelyettese.

1.6 A Szabadművelődési Felügyelőség

Az iskolánkívüli nevelés szerveiről szóló 720/1946. M. E. számú, január 12-én kelt rendelet szabadművelődési kerületeket hozott létre, bennük szabadművelődési ta- nácsok fölállítását rendelte el. E szabadművelődési tanácsok hivatali apparátusát terem-

11 Megindultak a tárgyalások az egyetemisták demokratikus szervezetének felállítására = DM 1947. jan. 25. - Ua. VDCSMMT 503-504.

12 Péter László: A Kálmány Lajos Kör (25.) = Tiszatáj, 1947/1:25-32.

13 Uo. 26.

14 Uo. 30.

tette meg a 31.600/1946. VKM. sz. rendelet kerületenként szabadművelődési felügyelői hivatalok létrehozásával.

Szeged önálló szabadművelődési kerületet alkotott. Elére a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter dr. Madácsy László (1907-1983) gimnáziumi tanárt, egyetemi francia lektort nevezte ki. A felügyelőség 1946 márciusától működött ezen a néven. Korábban mint népművelési hivatal látta el föladatát. Ide osztották be Seres József15 tanítót 1945.

május 15-én. 1946. szeptember 25-ével szabadművelődési felügyelőhelyettessé nevezték ki, majd Madácsy László távozásával, 1947. március l-jével ő lett a szabadművelődési felügyelő.¹⁶

Seres József ugyanakkor maga is egyetemi hallgató volt. Szabadművelődési mun- kája mellett ugyanis beiratkozott a bölcsészeti karra, hogy tanári oklevelet szerezzen.

Tagja lett a Kalmány Lajos Körnek is.17

Lelkesen támogatta ifjú egyetemi társainak folyóirat-kiadási elképzeléseit, és hiva- tali munkájával segítette is a Tiszatáj megszületését.

1.7 A közvetlen példa

1942 januárjában indította meg Délvidéki Szemle címmel havi tanulmány-népsze- rűsítő folyóiratát a Horthy Miklós Tudományegyetem Baráti Köre. A folyóirat 1944 októberéig jelent meg, utolsó száma összevontan, 9-10 jelzéssel került ki a nyomdából, a szovjet csapatok bevonulása előtti napokban.18

Fő- és felelős szerkesztője az egyetem olasz tanszékének professzora, Koltay- Kastner Jenő (1892-1985) volt. Felelős kiadója a neves orvosprofesszor, Batizfalvy Já- nos. Szerkesztőbizottságának 16 tagja közül mindössze ketten: Balogh Ányos bajai tankerületi főigazgató és Szögi Endre főiskolai tanár nem tartoztak az egyetem kötelé- kébe. Ez arra utal, hogy a kiadói névben föltüntetett „Barátainak Egyesülete" csak bi- zonyos fenntartásokkal értendő, a folyóirat mögött ott állt az egyetem. Ezt bizonyítja az e korban - már papírhiány is volt - meglepően rendszeres havi megjelenés is: a lap mögött egy társadalmi egyesületnél nagyobb anyagi erő állt.

Ezt a folyóiratot nem említettem meg az „elődök" közt, hiszen nem szépirodalmi lap volt. Igaz ugyan, hogy az 1943. júniusi szám közölte Sík Sándor két versét, de ab- ból az alkalomból, hogy közvetlenül előtte Halasy-Nagy József ismertette a papköltő és professzor Esztétikait, az utána következő lapokon pedig Semjén Gyula értekezett a költő Sík Sándorról. Még egy vers található 1943-ban; a szeptemberi számban Ivan Cankar ítélet című költeménye jelent meg Pável Ágoston fordításában. Ettől természe- tesen nem vált irodalmi folyóirattá a Délvidéki Szemle. Mégis beszélnünk kell róla, mivel egyrészt egyfajta mintaként szolgált a Tiszatáj szervezőinek, másrészt a két fo- lyóirat több személyi szállal is összeszövődött.

15 Életéről, szegedi tevékenységéről 1. Péter László: Búcsú Seres Józseftől = Uő: Szőregi délutá- nok. Bp. 1994. 469-471. - Első megjelenése: CSMH 1984. okt. 25.

16 Adataim Lippainé Fekete Ilona: A szabadművelődés Szegeden, 1945-1948. (Szeged, 1981.) című előtanulmányára támaszkodnak. - A gépirat a Somogyi-könyvtárban található a D 7586 raktári jelzeten.

17 Péter i. m. (1967) 200.

18 Vö. Ménesi Lajosné: Délvidéki Szemle. Repertórium. 1942-1944. Szeged, 1977. (Csongrád megyei könyvtári füzetek, 9.) - Lengyel András: Irodalmi élet a harmincas-negyvenes években (670-671.) = Szeged története. Sorozatszerk. Kristó Gyula. 4., 1919-1944. Szerk. Serfőző La- jos. Szeged, 1994. 658-690.

1. ELŐZMÉNYEK 17 A szerkesztő 1942-ben úgy fogalmazta meg céljait a folyóirat beköszöntőjében, hogy a táj, a magyarság és az európaiság témáit kívánja földolgozni a lapban. A címé- nek megfelelően jelentős mennyiségű Délvidékkel foglalkozó cikk mellett sok írást kö- zölt a szegedi témákról is. Ilyenek: Széchenyi István Szeged és a Délvidék, Bálint Sándor A szegedi népnyelv, uő. A Szeged-alsóvárosi templom kegyképe, Vajtai István A magyar pa- raszt legszerényebb ábrázolója. Tömörkény István emlékére, Dorogi Imre A Nemzeti Pantheon szobrai, Temesváry József Szeged képzőművészete, Szabó Pál Zoltán Szeged és a Balkán, Madácsy László Juhász Gyula, a magyar irodalom tanára, Bálint Sándor Hunyadiak ligeteKun Molnár Sándor Az alsóvárosi ferencesek, Megyer József A piaris- ták és a Délvidék, Varga József Szeged és a Délvidék, Banner János Szeged kövei, Madácsy László Juhász Gyula és Oláh Gábor költői barátsága, Klemm Antal Szeged neve, Ortutay Gyula Kálmány Lajos ismeretlen levelei, Csajkás Bódog Dugonics András betegsége, Bálint Sándor Móricz Zsigmond Szegeden, Pálfy-Budinszy Endre A városrendezés feladatai Sze- geden, Madácsy László Juhász Gyula két elfelejtett ifjúkori verse, Lévay Endre Kálmány Lajos ismeretlen levele, Csajkás Bódog A régi szegedi ispitály, Vincze Sándor Szeged gaz- daságpolitikája a 18. század első felében, Térjék László Szegedi ponyva, Madácsy László Juhász Gyula elfelejtett műfordításai, Bálint Sándor A szegedi Kisasszony-Társulat, Kiss La-

jos Emlékezés Móráékról, Vajtai István Szegedi irodalom, Sándor István Népi és urbánus szegediség, Gergely Gergely A szegedi táj ihletései, Madácsy László Kulturált népiesség Szegeden, Dorogi Imre Szeged nagy festője, Nyilasy Sándor.

Képzőművészeti, színházi és zenekritikai rovata természetesen zömében Szeged- hez kapcsolódott, de könyvismertetései széles körben felölelték a hazánkban megjelent könyveket, sőt a Közép- és Kelet-Európával kapcsolatos külföldi irodalmat is. Lévay Endre, Vándor Gyula szinte rendszeresen hírt adtak a környező országok szellemi éle- téről Balkán szemle, Horvát szemle stb. címmel. A szabadkai Lévay Endre például sort kerített a szerb közművelődési közlöny, a Prosvetni Glasnik 1942. évfolyamának is- mertetésére is A szerb szellemi élet címmel.

Koltay-Kastner Jenő 1944-re meghonosította a tematikus számokat is. Ilyen volt a Dugonics Társaság fönnállásának 50. évfordulóját ünneplő 1943. évi 7. szám. Az 1944.

március 19-e és 26-a között lezajlott „délvidéki szellemi találkozó" előadásait négy számba rendezte: a júniusiba a délvidéki, a júliusiba a szegedi irodalommal, az augusz- tusiba pedig a közművelődéssel kapcsolatos előadásokat. Az utolsóként megjelent 9-10.

számban kaptak helyet a szegedi egyetem és a délvidéki művelődés kapcsolatával foglal- kozó írások.

A Kálmány Lajos Kör egyetemi ifjainak a Délvidéki Szemlének ez a táji arculata lett a mintája.

Ü S 55

mam

• n i

indulás

2.1 Tervezés és szervezés

Madácsy László 1946. decemberi jelentésében megemlítette: „A felügyelő és fel- ügyelőhelyettes tárgyalásokat folytatott a Kálmány Lajos Kör vezetőivel egy szegedi folyóirat megindításáról. A folyóirat anyagi feltételeinek előteremtésében nagy szere- pet szánnak a helyi Szabadművelődési Tanácsnak."1

Szeged törvényhatósági jogú város Szabadművelődési Tanácsa 1947. január 22-én délután 6 órakor ülést tartott a városházán. A jegyzőkönyv szerint jelen volt dr.

Koltay-Kastner Jenő egyetemi tanár, Vinkler László festőművész, dr. Kanyó Béla egye- temi tanár, dr. Donászy Kálmán, Szeged kultúrtanácsnoka, dr. Nagy Zoltán egyetemi előadó, dr. Janson Vilmos tankerületi főigazgató, Kopasz Márta grafikusművész, Do- rogi Imre tanár, festőművész, Szőke Mihály múzeumigazgató, Takács Béla a Nemzeti Parasztpárt részéről, Péter László a Kálmány Lajos Kör részéről, Dániel György az MKP részéről, Lőkös Zoltán újságíró, Hajós Miklós a Madisz részéről, Seress Zoltán református lelkész, dr. Cserzy Mihály iparkamarai titkár, dr. Martonyi János egyetemi tanár, Katona Miklós tanítóképző-intézeti igazgató és Révai József piarista tanár.

Madácsy László és Seres József beszámolója után ez utóbbi „előadta, hogy a sze- gedi Kálmány Lajos Kör szegedi folyóirat indításának megbeszélését kérte, amit a fel- ügyelőség örömmel fogadott. Akkor, amikor már az ország igen sok vidéki városában indult folyóirat, sőt Hm.vásárhelyen kettő is , Szegeden föltétlenül meg kell indítani.

Hiszen Szegednek igen komoly hagyománya van ezen a téren, s Szegednek mindig volt komoly mondanivalója.

A Tanács az irodalmi társaságok és az Egyetem bevonásával a folyóirat megszer- vezését határozta el Szeged thj. város Szabadművelődési Tanácsának kiadásában."'

Ekkor kapta még csak ideiglenesen, de a végleges nevét is a folyóirat. Péter László írta: „Emlékszem erre az ülésre a városháza kisgyűlési termében, hideg januári délutá- non. A legtöbben kicsinyhitűek voltak, de szokás szerint mégis nagy hévvel vitáztak - a leendő újszülött nevéről! Az Alföldi Szemlét már mi is elejtettük, mert nagyon tudo- mányos ízűnek tetszett; de elhangzott ott javaslat arról, hogy Albatrosz legyen a lap;

nagy tábora volt az előkelősködő Aurórának, a később Vásárhelyen meg is indult Dél- szigetnek:6. Végül azért a Juhász Gyula lírájával megtámogatott javaslatom: a Tiszatáj győzedelmeskedett."7 Hadd idézzem az 51. évfolyamában járó folyóirat 1913-ban szüle- tett névadó verse hatszor két sorát:

Emlékek holdvilágos ablakán át Nézem a messzi, áldott Tisza táját.

Az égi nyájak lassan elterülnek S a holdban Dávid halkan hegedülget.

CSMLINB 3/1947.

Puszták Népe; Délsziget

CSML INB 102/1947. - Iktatva 1947. február 4-én Koltay-Kastner professzor ötlete.

Madácsy László ötlete.

Ez ekkor már megjelent.

Péter i. m. (1967) 200. _ i

József Attila Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Tanszékek

Könyvtára

•722 Szeged, Egyetem u. 2—

A jegenyék őrt állnak a világon Es a világ szép, csöndes magyar álom.

Mit, napi gondja közben eltörődvén, Most álmodik bus szelíden Tömörkény.

...Még itt ülök én idegen telekben, De a magyar nyár napja ég szememben, S nagy jegenyék zenéjét zúgja vérem A törpe fenyvek görbe erdejében.*

(Üdvözlet Tömörkénynek)

Madácsy László január 28-án tett jelentést a polgármesternek:

A Szeged thj. város Szabadművelődési Tanácsa január hó 22-én tartott ülésén részletesen foglalkozott Szeged folyóirat-problémájával. Pécsnek, Debrecennek folyóirata van, sőt Hódme- zővásárhelynek két folyóirata, és lehetetlen elképzelni, hogy Szeged ne tudná egy legrosszabb esetben negyedévenként megjelenő folyóirat költségeit előteremteni.

Itt elsősorban nem arról van szó, hogy folyóirat legyen, hanem arról, hogy Szeged kezéből lassankint kicsúszik az a szellemi vezetés, melyre hagyománya, egyetemi város volta és főképpen a délvidéki helyzete kötelezi. A szellemi vezetésnek pedig egyik alapföltétele lenne a folyóirat.

A Szabadművelődési Tanács elé dr. Madácsy László szabadművelődési felügyelő a folyó- iratkérdésben az alábbi tervezetet terjesztette elő:

1) A cím esetleg Tiszatáj lenne, de erről még később is lehet határozni, mert nagyon nehéz megfelelő címet találni.

2) Szerkesztőbizottság: Felelős szerkesztő: Koltay-Kastner Jenő Szerkesztő: Péter László

Szerkesztőbizottság: Antalffy György dr. Szeged város, Madácsy László dr. a Dugonics Társaság, Ertsey Péter dr. a Juhász Gyula Társaság részéről, Szabadműve- lődési Felügyelő, Bibó István dr. és Bálint Sándor dr.

3) A folyóiratban az alábbi szempontok szerint válogatná össze a szerkesztőbizottság az anyagot:

Szépirodalom - művészet Alföld (folklór, szociográfia stb.)

Kelet-európai néző (délszláv, román szellemi kapcsolatok) Látófa (irodalmi, művészeti, politikai stb. kritika).

4) 1000 4 íves példányban jelenne meg számonként 5 frt-os árban.

Nyomdaköltség 2000 írt.

A kiadásnak felét, tehát ezer forintot a szabadművelődési felügyelő úgy teremtené elő, hogy a VKM Miniszter Úr hozzájárulásával az ország 50 szabadművelődési felügyelőségén 4-4 példányszámot eladna.

A másik 1000 forint hozzájárulást a Polgármester Úrtól, illetve Szeged thj. várostól kérjük 200 kötet folyóirat fejében.

5) Kiadó: Szeged Szabadművelődési Tanácsa.

Ha Szeged város részéről megkapnánk a havi egyezer forintos támogatást, a VKM. Minisz- ter Úr fent említett hozzájárulásával a folyóirat megindulása és folytatólagos megjelenése bizto- sítva volna.

8 Juhász Gyula összes művei. Szerk. Péter László. 2. k., Versek, 1912-1925. Sajtó alá rend. Ilia Mihály, Péter László. Bp. 1963. 45.

Vallás- és Közoktásügyi Minisztérium.

10 CSMLINB 79/1947. - Ua. VDCSMMT 506-507.

2. AZ INDULÁS, 1947-1948 23 Madácsy László a levéltárban található fogalmazványa szerint még ugyanezen a napon szétküldte a tervezett szerkesztőbizottság tagjainak a biankó meghívókat a „ja- nuár 31-én, pénteken este 7 órai kezdettel tartandó szerkesztőbizottsági ülésre [...].""

Bibó István egyetemi tanárnak személyre szóló levelet írt ugyancsak e napon:

Szeged thj. város Szabadművelődési Tanácsa saját kiadásában megjelenő magyarságisme- reti, művészeti és társadalmi folyóirat megindítását határozta el a szegedi irodalmi társaságok, az egyetem és a szabadművelődési felügyelőség bevonásával.

A folyóirat szerkesztésére a Tanács Koltay-Kastner Jenő egyetemi tanárt, mint főszerkesz- tőt és Péter Lászlót mint szerkesztőt kérte fel. Melléjük szerkesztőbizottságot szervezett, s Pro- fesszor Urat kérték föl, hogy az egyetem részéről vállalja a szerkesztőbizottsági tagságot.

A folyóirat első száma, valószínűleg „Tiszatáj" címen febr. közepén jelenik meg. Kérem Professzor Urat, hogy az első szám részére, akár szegedi, akár általánosabb vonatkozású cikket írni és egyelőre a Szabadművelődési Felügyelőség címen elküldeni szíveskedjék. Úgy hisszük, igen nagy jelentőségű lépésre határozta el magát a Tanács ennek a folyóiratnak a megindításával, s remélni merjük, hogy Professzor Úr szívesen vesz részt abban a munkában, mely Szeged szel- lemi irányítását jelentené."12

Bibó István vállalta a szerkesztőbizottsági tagságot, bár Péter László emlékezése szerint mind ő, mind Bálint Sándor csak formálisan voltak tagjai a szerkesztőségnek, az egyetemet képviselve, de tényleges munkát nem végeztek. Bibó István csak a negyedik számba adott cikket: a júniusi szám élén jelent meg Értelmiség és szakszerűség című ta- nulmánya. Még ebben az évben a Teleki Pál Tudományos Intézet igazgatójává történt kinevezésével kapcsolatban szabadságolták az egyetemtől. Csak posztumusz 1980 de- cemberében jelent meg Erdei Ferenchez írt néhány levele és 1981 februárjában Illyés Gyula Eglakók című versének hangszalagról leírt elemzése.

Figyelemreméltó a Péter László kézírásával február 3-án kelt levélfogalmazvány Nikolasev Zivan, szőregi görögkeleti szerb plébánoshoz. A leendő szerkesztő cikket kért a folyóirat első számába a szőregi szerbség történelmi, társadalmi, kulturális és po- litikai helyzetéről. Kérését így indokolta: „Folyóiratunk Szeged sajátos helyzete miatt föladatának tekinti a déli szomszédnépekkel, különösképp az új Jugoszláviával való művelődési kapcsolatok kiépítését, a délszláv-magyar kulturális kapcsolatok kihang- súlyozását, valamint a magyar területen lakó délszláv népesség helyzetének ismerteté- sét."13 Az indoklás szándékaiban összecseng a Délvidéki Szemle idézett céljaival. Sajnos Nikolasev Zivan plébános nem írta meg a kért összegzést.

2.2 Anyagi nehézségek

Ám hiába volna írás, ha a lapot anyagiak hiányában nem lehet kiadni. A kezde- ményezők törekvése az volt, hogy legalább februárban jelenjék meg összevont (január/februári) szám, így teljes évfolyammal indulhatott volna. A könyvkereskedők viszont nem biztatták, sőt inkább lebeszélték őket, mondván: „télen senki sem vesz könyvet".14

11 CSMLINB 81/1947.

12 CSML INB 80/1947.

13 CSML INB 100/1947.

14 Vö. Péter i. m. (1967) 200.

A Szabadművelődési Felügyelőség próbálkozásai sem voltak sokkal sikeresebbek.

A város az 1000 forintos támogatás helyett csak 250 forintot szavazott meg.¹⁵ Ez a kí- vánatos 200 helyett mindössze 50 példány átvételét jelentette.

Madácsy László február 12-én körlevelet küldött szét a szabadművelődési felügye- lőségeknek, kérve, hogy a népkönyvtárak között való szétosztásra 6-8 példányt vegye- nek át.16 A kérés sikeréről nem maradt följegyzés, de egy március 18-i iratcsomóból ki- derül, hogy Dants László alsóközponti, Hantos Mihály nagyszéksósi, Pálréti Ágoston felsőközponti és Pusztaszeri Miklós várostanyai tanító, szabadművelődési ügyvezető 4-4 példány Tiszatájat kapott a körzetében lévő népkönyvtárak számára.

Február 14-én Seres József a tankerületi főigazgatót kereste meg levelével, hogy hívja föl a pedagógusok figyelmét a meginduló folyóiratra.18 Ugyanezen a napon kelt Madácsy László levele Hamvas Endre megyés püspökhöz:

Folyóiratunkban különös szerepet juttatunk a szegedvidéki magyar nép vallásos-kultikus életének vizsgálatára, amint erre Bálint Sándor professzor neve biztosíték. Ügy hisszük, hogy az alföldi lelkészkedő papság népismeretének bővítéséhez folyóiratunk szelleme és tartalma haszno- san járulhat hozzá.

Kérjük tehát a Főtisztelendő Püspök Urat, szíveskedjék egyházmegyéjének papjait folyó- iratunk jelentőségére és megrendelésére fölhívni."

Az egyre reménytelenebb állapotból Ertsey Péter találta meg a kiutat. Péter László naplójának március 1-jei bejegyzése szerint: „Ertsey fölhozott egy rettenetesen csinos fiatal asszonyt, I. G.-nét²⁰, ő szedi a hirdetéseket, eddig vagy ezer forintot."²¹ A hirdetésszervező nemcsak nagyon csinos, hanem egyben igen talpraesett is lehetett, hogy rövid idő alatt össze tudta szedni az előre kalkulált nyomdaköltség felét. így az első számban a Szegedi Népszava, a Délmagyarország és a Szegedi Kis Újság keretes hirdetése mellett a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank, a Magyar Kender-, Len- és Juta- ipari Rt., a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár, a Szegedi Közúti Vaspálya Rt., a Szegedi Községi Élelmiszerüzem, Ákos György mag- kereskedése, a Nemzeti Hitelintézet Rt., Reich Mór ékszerész, az Első Szegedi Kon- zervgyár Rt., a Szegedi Lemezgyár és Faipari Rt., a Szegedi Kenderfonógyár Rt., Csonka Gergely, valamint Horváth János paprikakereskedő, Berkovics Jenő kender- áru-nagykereskedő, a Szukits és a Hajós Könyvüzlet, Hegedűs bútorkereskedő, Lauly József és Ladányi Lajos rádió- és villanyszerelő mesterek és a Kunsági Szövőgyár rek- lámját is megtaláljuk.

2.3 Az első szám

Az első számhoz a kéziratok összegyűjtése sem volt egyszerű dolog. Amikor Pé- ter László Koltay-Kastner Jenőnél járt, megkérni a főszerkesztői poszt elvállalására, megkapta tőle a Délvidéki Szemle számára három évvel korábban leadott kéziratokat.

így eshetett meg, hogy Hadrovics László A szlavisztika a szegedi egyetemen című többéves cikkét a szerző tudta nélkül közölték - másodjára. E cikk ugyanis A sziavisz-

15 Lippainé i. m. 104.

16 CSMLINB 127/1947.

17 CSML INB 250/1947.

18 CSML INB 143/1947.

19 CSML INB 144/1947.

20 Inczédy Gézáné.

21 Péteri, m. (1967)201.

2. A Z INDULÁS, 1947-1948 25 tika jelentősége a szegedi egyetemen címmel, majdhogynem szószerint egyszer már meg- jelent a Délvidéki Szemle utolsó, de a szovjet csapatok bevonulása miatt már nem ter- jesztett 1944. évi 9-10. számában. Az újraközlésért meg is orrolt szerzője.

Koltay-Kastner végül nem vállalta a főszerkesztőséget. Pedig addigra már el- készült az előfizetési fölhívást tartalmazó levelezőlap, ahol főszerkesztőként az ő, szer- kesztőként pedig Madácsy László és Péter László neve állott. Ahogy Péter Lászlóék túl tudományosnak érezték az Alföldi Szemle címet, ő meg annyira tudomány alattinak a Tiszatájt. Ehhez a címhez nem akarta a nevét adni. Adott viszont egy talán még ennél is fontosabb dolgot, a Délvidéki Szemle megmaradt papírkészletét, mely a Szegedi Új Nemzedék nyomdájában vészelte át a háborút. Ennek segítségével vált lehetővé az első szám megjelentetése. Ennek szól a Rovás című rovat élén levő szöveg: „Őszinte köszö- netet mondunk Koltay-Kastner Jenő dr. egyetemi tanár úrnak támogatásáért, mellyel folyóiratunk megjelenését elősegítette."22

Koltay-Kastner Jenő helyett Madácsy László neve került főszerkesztőként a lapra.

Szerkesztőként egyedül Ertsey Péter (1921-1971) jegyezte a folyóiratot, mivel Péter László meggondolta magát. Nem akarta közeli tanári szakvizsgája előtt fölhívni magára Marót Károly klasszika-filológus professzor figyelmét. Az első számot azonban még ő szerkesztette.

A szerkesztőbizottságban a szegedi kulturális intézmények koalíciója jött létre.

„Antalffy György helyettes polgármester a várost, Bibó István az egyetemet, Bálint Sándor a Dugonics Társaságot, Magyar László a rövid életű Juhász Gyula Társaságot, Lőkös Zoltán a Kálmány Lajos Kört képviselte. Donászy Kálmán, a város kulturális tanácsnoka és Seres József szabadművelődési segédfogalmazó hivatalból (az utóbbi per- sze a lapalapítás körüli érdemeiért is) kapott benne helyet."

Az első szám kéziratai végül február 27-én kerültek a Szegedi Új Nemzedék nyomda helyén a mai Katolikus Ház (Dugonics tér 12.) alagsorában működő Gellért- nyomdába. A szedést Gabnai János és Mayer Pál végezte. Péter László emlékezete sze- rint március 6-án és 7-én majdnem egész nap tördelt, korrigált. Végül március 8-án,

„szombaton reggel kész lett a lap. Csinos kiállítás á la Délvidéki Szemle-, sajnos, a ro- hammunka folytán benne maradt néhány vaskos hiba." A 64 lap terjedelmű szám megjelenése a korábban említett sok név ellenére is döntően Péter László, Seres József, Ertsey Péter és Lőkös Zoltán (*T925) szívósságát, ötletességét dicséri.

A beköszöntőt névtelenül Madácsy László írta: „Szegeden a Széphalom meg- szűnése óta nem volt olyan folyóirat, mely városunk és vidéke íróinak, költőinek és képzőművészeinek helyet adott volna. Pedig Szegedet szellemi hagyományai arra köte- lezik, hogy messzi vidék tehetségeit vonja körébe és istápolója legyen olyan tehetsé- geknek, melyek nagyon is távol estek a »pesti litteraturától«. Szegeden sokan érezték az utóbbi esztendőkben ezt a hiányt, és most, amikor útjára bocsájtjuk roppant erőfeszí- tések árán és minden magunkrahagyatottságunkban folyóiratunkat, tanúságot szeret- nénk tenni arról, hogy Szegeden vannak, akiket Kálmány Lajos, Móra Ferenc és Juhász Gyula szelleme nemes és jószándékú munkára tud ihletni."

Érdekes az ellentét a beköszöntőnek az irodalomra és képzőművészetre hegye- zettsége, valamint a folyóiratot életre dajkáló Péter László, Seres József és a Kálmány

22 T 1947/1:52.

23 Péter i. m. (1967) 201.

24 Az első szám című fejezetre nézve is vö. uo.

25 T 1947/1:1.

Lajos Kör törekvései között: ők tudományos lapot kívántak indítani. Sőt Madácsy Lászlónak a polgármesterhez írt följegyzésében is megjelenik még az Alföld és a Kelet- európai néző rovat, tehát a tudományos és ismeretterjesztő közlemények helye, míg a beköszöntőben az irodalmon és a művészeten túli területre jószerével csak Kálmány Lajos neve utal. De ellentét van a beköszöntő és a lap tartalma között is, hiszen tíz versen és egy elbeszélésen kívül a terjedelem zömét tudományos és kritikai írások töltik ki.

Másrészt exponálódik egy évtizedekig tartó vita is a beköszöntőben, amikor Madácsy László a szegedi és Szeged környéki írók, költők és képzőművészek publiká- ciós lehetőségére hivatkozik. Később is állandó gond lesz a helyi irodalom aránya, és állandó támadási fölületet jelent majd a szerkesztőknek. A kérdés megoldásának elvi megalapozását Péter László mindjárt meg is kezdi a Rovás rovatban névtelenül közzé- tett jegyzetében:

A demokrácia újra fölvetette a decentralizáció kérdését minden vonalon, igy kulturális te- kintetben is. [...] A gyakorlat azonban föltétette az elvi kérdést: decentralizáció azt jelenti, hogy a vidéken nem lévő kultúrát „de", azaz lehozzuk a fővárosból és ugyanazt csináljuk Pesttől néhány száz kilométerre, mint fönt, csak kicsit vicinálisabb kiadásban? [...] A magyar irodalom - s benne a gazdag szegedi tájirodalom - nem elégszik meg ezzel a negatív és passzív „decentralizációval", a fölülről levitt kultúrával, hanem követeli a saját földjéből kinőtt, autochton tájkultúra jogait és érvényesülését. [...]

A gyanús értelmezésű decentralizáció helyett, mi a sajátos regionális színeket kihang- súlyozó, de ugyanakkor az egész magyarsághoz, az egész magyarságról és Európáról szóló tájkul- túrák hívei vagyunk. Folyóiratunk is így véli igazi föladatát betölteni, ha nem Szegeden szerkesz- tett akármilyen folyóirat lesz, hanem a táji hivatást öntudatosan vállalva, szűri magán keresztül a világot, Európát és a magyarságot!26

A folyóirat tartalma nagyjából tükrözi a Madácsy László fölvázolta szerkezetet.

Hét írás rovaton kívül jelent meg. Ezek sorát a földrajztudós Aldobolyi Nagy Mik- lósnak (1911-1973), a pedagógiai főiskola tanárának Tiszatáj című cikke nyitja meg, amelyben a táj fogalmát elemzi lírai hangvétellel:

Barkásodó füzek, egy régenmúlt, sírni valóan szerelmes tavasz és sok-sok befelé csordult keserű férfikönny eszméltettek rá az igazságra. Ma már úgy tudom, hogy csak a táj az élet, a ke- retet adó és szabályt vonó, az erőt sugalló és elpihentető, a cél és értelem. Ma már úgy tudom, hogy minden festett minta és emberi erőlködés nevetségesen hiú ahhoz a nagyszerűséghez ké- pest, amit az alföldi nyár kékségében úszó tavaszi felleg mutat, minden szabadság csak kurtább- hosszabb rablánc ahhoz a boldog reménységhez képest, amit a hosszú tél után a szélben megsejdülő tavasz ígér, de ígéri a tiszai táj novemberi aranya is, a fanyarillatú halottaknapi díszek közt játszadozva temetők sírsorán. Veszendő és marcangolt házak helyett igazabb és jobban bir- tokolható a senki ösvénye a kunhalmok magasán, minden tulajdonod a sok tízezernyi hold rét és szántó, malom, játszi ház és legelésző nyáj, amit egyetlen pillantással tieddé tehetsz a tiszaparti vas távvezeték-torony tetejéről. Béke kell? Ne kontraktusok csavaros értelmű szakaszai közt keresd, hanem menj ki alkonyatkor a sziki laposra és hallgasd a békák kuruttyolását, vagy nézz tűzcsóvás Lőrinc-éjjelen a bársonykék ég ezüst csillagszőnyegére. És ha megfáradtál: ne keress idegőrlő narkotikumokat, hanem feküdj ki langyos őszi napon a marosi töltés csöndes, nem járt hajlatába és hallgasd, hogy zörren a lehulló levél és hogy múlik el mindenütt, és mindenütt jajszó nélkül az élet.27

Ezt irodalmi különlegesség követi: a későbbi Baumgarten-, Kossuth- és Sztálin-dí- jas Nagy Sándor (1922-1990) Hajnali vita című novellája. A Móricz Zsigmond Népi

26 Decentralizált kultúra - tájkultúra = T 1947/1:52.

27 Aldobolyi Nagy Miklós: Tiszatáj (3.) = T 1947/1:2-4.

2. AZ INDULÁS, 1947-1948 27 Kollégium lakójának tehetségét Lőkös Zoltán sejtette meg, s az ő révén került az el- beszélés a szerkesztő asztalára. Ez volt Nagy Sándor első megjelent írása. Kár, hogy te- hetségét a korai kivételezettségtől elkapatva eltékozolta.

A tanulmányok élén Madácsy László másodközlésű írása áll Juhász Gyula Po- zsonyban címmel. 8 Az 1911-ben Szakolcára száműzött költő 1912-ben a pozsonyi Toldi Körben fölolvasta néhány versét. Ekkor találkozott Reményi Józseffel, aki a kö- vetkező évben kivándorolt az Egyesült Államokba. A lap közölte 1946-ban Cleveland- ben született versét: Hogy megbecsüld a kenyeret-, ez Ertsey Péter közvetítésével került a lapba. Reményitől kapott a Tiszatáj írógépet is.

Értékes, kétrészes tanulmányt írt Nagy Zoltán, a majdani Szeged története monog- ráfiának jeles szerzője A szegedi kőbárány címmel. Seres József A tápai földreform ta- pasztalatait összegezte szociográfiai módszerekkel. Nagy Artúr kisebb írásában egy olasz nyomtatott bábjáték Rózsa Sándor-motívumát ismertette.

Négy szegedi költő verseit találjuk az első számban. Szerzőik: a már ismerős Donászy Kálmán és Ertsey Péter, a Horthy-korszakban mellőzött, munkásmozgalmi tevékenysége miatt börtönt is elszenvedett Füssy József László29 és a vásárhelyi Galyasi Miklós.

Nem feledkezhetünk meg Madácsy László műfordításairól: Ramón Maria del Valle-Inclán spanyol költő, regény- és drámaíró, Paul Éluard francia, ekkor már szo- cialista poéta, és Maurice Maeterlinck belga szimbolista költő és drámaíró egy-egy ver- sét közli. Az itt szintén másodszor közölt Éluard-versnek30 folytatása is akad majd a Tiszatájban, mivel 1987-ben Péter László összevetette a francia költő Egyetlen gon- dolat című versét Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című költeményével, és ki- mutatta, hogy ez utóbbi az előbbinek párverse.31

Fontos és jellemző a Délkeleteurópai néző című rovat, melyben a Hadrovics-cikket, valamint Csuka Jánosnak szintén a Délvidéki Szemlétől örökölt A bácskai szerb felkelés és a 48-as magyar forradalom című írását olvashatjuk. Ez a rovat elődje az 1973 júliusá- tól máig élő Kelet-európai néző rovatnak. Sajnálatos, hogy csupán az áprilisi (2.) és a jú- niusi (4.) számban látjuk viszont.

A Rovás rovatban névtelenül talán Ertsey Péter rövid ismertetését olvashatjuk Reményi Józsefnek az Egyesült Államokban megjelent három könyvéről.

A Látófa rovatban Kálmán László tanár, színháztörténész a szegedi színházi ese- ményekről, Dorogi Imre pedig a helyi képzőművészeti kiállításokról adott összefogla- lót. A Könyvek alrovatban Seres József egy Krúdy-miniatűrt, Lőkös Zoltán a Magyar műveltség könyvtára két darabját, névtelenül valószínűleg Ertsey Péter pedig Márai Sándornak A nővér című regényét ismertette. A folyóirat-figyelő a Válasz, a Diárium, a Valóság, a Vigilia, a Forum, a Puszták Népe és a Délsziget friss számairól adott át- tekintést.

Figyelembe véve a gyors megjelentetést, a kéziratok hiányát, kiegyensúlyozott, érdeklődést keltő, színvonalas írásokat tartalmazó, jó folyóiratszám készült.

28 Első megjelenése: DM 1943. máj. 16.

29 Füssy László válogatott versei. Szerk. Péter László. Szeged, 1971.

30 Első megjelenése: DM 1943. jan. 24.

31 Péter László: Párhuzamos verselemzés = T 1987/5:63-73.