politikai konszolidáció
4.5 Dél-Magyarország kulturális lapja, 1961-1963
Szabolcsi Gábor sok embert magára haragított, ezek között volt Siklós János, a párt megyei ideológiai titkára, 1957-1960-ig a Délmagyarország felelős szerkesztője.
„Bizonyára Szabolcsi fölényeskedő, gúnyolódó természete is közrejátszott ebben.
Per-48 Siklós i. m. (1960)
Siklós János: Tizenötödik éves a Tiszatáj (1.) = T 1961/3:1-2.
Siklós i. m. (1960)
4. A POLITIKAI KONSZOLIDÁCIÓ SZOLGÁLATÁBAN, 1957-1964 73 sze az sem mellékes, hogy a korábban, '56 októbere előtt, a jelentéktelen tényezőnek számító Szabolcsi a Tiszatájjal - melyből hatásos publicisztikai fórumot csinált, orszá-gos terjesztésűvé téve, több mint hatezres példányszámra futtatva fel 1961-re - politikai szerephez jutott, kedvére válogathatott az újságíró irodalmárok hozzá özönlő iro-mánytömegében. Hát még amikor politikailag erős fiúk, akik írói babérokra is pályáz-tak, nem kapták meg tőle az elsőosztályú kiszolgálást."51
Kovács Miklós cikkében fölveti a politikai ellehetetlenülés lehetőségét is. Sza-bolcsi Kázmér-cikkei 1957-ben még hasznosak voltak, de 1961-re már kényelmetlenné váltak, szerzőjüknek tehát mennie kellett. Erre utalt a Szegeden szereplő Kállai Gyula miniszterelnök-helyettes (az MSZMP Központi és Politikai Bizottságának tagja) ünnepi beszédének egy passzusa: „Mélységesen elítéljük az olyan igazságtalan, minden erkölcsi érzéket sértő megnyilatkozásokat, amilyenek az 1957-ben, a Délmagyarországban meg-jelent Kázmér-cikkekben láttak napvilágot."
A kigolyózás lehetőségére utal, hogy Szabolcsi menesztése teljes csöndben tör-tént. A lapban csak annyi volt észlelhető, hogy a kolofon „Felelős szerkesztő"-sorában 1961 februárjában még dr. Szabolcsi Gábor neve állt, márciusban pedig Andrássy La-josé. Az első bíráló hangok is csak 1961. december 11-én hangzottak el a dél-magyar-országi írók tanácskozásán, amikor Andrássy Lajos ezt mondta: „Egyeseket (Bécs Ernőt, Nagyfalusi Tibort, Füssy Lászlót) teljesen elhallgattatott, másokat (Somfai Lászlót, Dér Endrét, Siklós Jánost) csak ritkábban engedett szóhoz jutni." (De ezek a sorok is majd csak a következő év februári számában láttak napvilágot.)
A föltehetően Andrássy Lajos írta szerkesztőségi cikkben olvassuk 1962 február-jában Szabolcsi Gábor nevének említése nélkül: „Egy éve sincs, hogy a szegedi irodalmi élet tele volt sértett és túldicsért emberekkel. »Futtatottak« és »melÍőzöttek« éltek egy-más mellett egy ellentmondásoktól terhes irodalmi vezetés vákuumában. »Zseniális-nak«, »tehetségesnek«, »fejlődésképtelen dilettáns»Zseniális-nak«, »ellenforradalmárnak« és »hasz-navehetetlen kispolgárnak« kiáltottak ki egyeseket, és eszerint mérték számukra a meg-jelenés vagy meg nem meg-jelenés lehetőségét."'
Andrássy Lajosnak ez az állítása csak kritikával fogadható, mert az 1947-1971.
évek anyagát földolgozó repertóriumot alapul véve, csak Bécs Ernő esetében igazolható.
A személyes sértődöttségen túl anyagi okok is közrejátszhattak eltávolításában.
A „gebines" Tiszatáj fölidézhette több közelálló irigységét is. Az irigység szerepére mu-tat, hogy ekkor már folyt a rendőrségi vizsgálat Ertsey Péter, Szabolcsi Gábor és tár-saik ellen a Tiszatáj és a Tiszatáj irodalomi kiskönyvtár kiadójában. Az ügyészség végül kilencük ellen emelt vádat, s nyolcukat előzetes letartóztatásba is helyezte." Elítélésü-ket a kiadót magánvállalkozásban engedélyező pártbizottsági határozat jegyzőkönyvé-nek bemutatása tette lehetetlenné. „A felmentés után a két meghurcoltat még valami-képp rehabilitálták, de végső soron mégis a Tiszatáj-ügybe rokkantak bele [...]".56
* 51 Kovács i. m. 30.
Kovács i. m. 31. - 1961 és 1963 között nem találtam ennek nyomát a Délmagyarországban.
53 Dél-Alföld irodalmi élete a fejlődés útján = T 1962/2:8.
54 A légkör és az emberek = T 1962/2:1.
Elkészült a vádirat a Tiszatáj panamistái ügyében. A kilenc vádlottat két és fél millió forintos sikkasztás, csalás terheli = DM 1963. márc. 28. - Kőszegi Frigyes: Az irodalom hiénái. Két és fél millió forintos sikkasztás, csalás a szegedi Tiszatáj irodalmi folyóiratnál = Népszabadság, 1963. márc. 28.
Vö. Kovács i. m. 34.
A Szabolcsi Gábor szerkesztette utolsó szám (1961. február) első oldalán jelent meg a „háttérbe szorított" Dér Endre tollából a Gondolatok a dél-magyarországi írócso-port indulásakor című írás. Az írószövetség 1959. szeptember 20-i megalakulása után hosszas szervezőmunka eredményeként jött létre dél-magyarországi csoportja. A Tisza-táj is „gazdát" váltott: az írói munkaközösséget fölváltotta az írócsoport; a februári számon már azt találjuk: a Tiszatáj „a Magyar írók Szövetsége dél-magyarországi cso-portjának lapja".
Az írócsoport most nem szegediként alakult meg, mint 1956 előtt, hanem a Sik-lós Jánostól már 1960 júniusában javasolt Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megyei össze-fogást valósította meg. A fönnállásának 15. évfolyamát ünneplő folyóiratra ez jelen-tős föladatot rótt.58 A szegedi írók műveinek megjelentetésén kívül meg kellett szer-veznie a Dél-Magyarországon születő irodalmat, és ennek javát közzétenni az azonos terjedelmű lapban. Dér Endre szerint: „A körzetünkbe eső nagyobb városok - Vásár-hely, Békéscsaba, Makó, Kecskemét, Szentes, Baja - irodalmi munkaközösségeinek tag-jaira fokozottan kell gondot viselni. Kézirataikat az eddigieknél sokkal lelkiismerete-sebben kell gondoznunk, egyúttal pedig határozott harcot kell folytatnunk a dilettan-tizmus ellen. A kezdetleges, naiv, eszmeileg és művészileg értéktelen írások légiója fog elárasztani bennünket minden bizonnyal az elkövetkező hónapokban".' Ezt Dér Endre elsősorban az írócsoport vezetőségére értette, de természetszerűen vonatkozott ez a szerkesztőségre is. Vagyis a szerkesztéskor még alaposabb válogatásra lett szükség.
A szélesebb körből való válogatás következtében emelkedhetett a lap színvonala, de ehhez értő és érző rovatvezetőkre volt szükség.
Az új szerkesztő, Andrássy Lajos (*1928) belülről ismerte a lapot. Már 1958 má-jusában bekerült a szerkesztőbizottságba, sőt 1959 februárjától 1960 szeptemberéig társ-szerkesztőként szerepelt. Szemben Szabolcsi Gáborral, aki botcsinálta kommunista volt, Andrássy meggyőződéssel volt baloldali. 1945 előtt lakatosként dolgozott, majd rendőr lett, 1948-tól pedig a honvédség, majd a néphadsereg politikai tisztje[!] volt.
1956 után a népfront, később a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség alkalmazta, fe-lelős szerkesztői kinevezése előtt pedig népművelőként dolgozott. Első verse a Tiszatáj-ban 1955-ben jelent meg, a következők mindjárt az 1957-ben újraindult lapTiszatáj-ban. Pártos-ságához soha nem férhetett kétség. Miután átvette a lapot, valamelyest valóban ki-szélesült a munkatársi gárda, de végiglapozva az 1961. évfolyamot, nem igazolódik Andrássy Lajosnak a '61. december 11-i írói tanácskozáson elmondott számadata:
„Április óta pl. 2000 írás futott be hozzánk; ebből kb. 800 közölhető volt, viszont csak 370-et tudtunk megjelentetni. A megjelentek közül 170 nem Csongrád megyei - tehát főként Békés és Bács megyei - szerző műve!"60 Nagyobb volt ennél a szegedi szerzők aránya, s viszonylag - a vidékiek között - sok volt a távolabbról jelentkező szerző.
A próza ekkor is főként a helyiekre támaszkodott: Akácz László, Bárdos Pál, Csépi József, Dér Endre, Fenákel Judit, Nagy Sándor, Papp Zoltán, Siklós János, Sz.
Simon István, Somfai László, Tóth Béla, s ez a névsor egészült ki a budapesti Cseres Tiborral, a vásárhelyi Kárász Józseffel és a gyulai Csoór Istvánnal, majd egy-két éven belül csatlakozott még Baráth Lajos, Bertha Bulcsu, Cserhalmi Imre, Jávor Ottó, Kende Sándor, Kertész Ákos, Mocsár Gábor, Rákosy Gergely, Sipkay Barna, Varga
Domo-57 Siklós i. m. (1960)
Siklós i. m. (1961). - Nacsády József: A Tiszatáj 15. évfolyama elé = T 1961/3:5.
Dér Endre: Gondolatok a Dél-magyarországi írócsoport indulásakor = T 1961/2:1.
60 Dél-Alföld irodalmi élete a fejlődés útján = T 1962/2:8.
4. A POLITIKAI KONSZOLIDÁCIÓ SZOLGÁLATÁBAN, 1957-1964 75 kos, Végh Antal. Ez a rovat megbízhatóan teljesítette a tőle elvártakat. A novellák nem mindig voltak igazán jók, de rosszat sem közölt a lap. Simon Istvánnak az 1962. év bí-rálatakor csak annyi kifogása volt, hogy túl sok elbeszélés foglalkozik szerelmi témá-val.61 Kaposi Márton az 1963. év mérlegében már ennek javulását is észlelhette. "
A költők között már jóval több volt a nem helyi szerző. Andrássy Lajos, Bécs Ernő, Füssy László, Koncz Antal, Kovács Miklós, László Ibolya, Lődi Ferenc, Magdu Lucián, Nagyfalusi Tibor, Németh Ferenc, Papp Lajos, a pályakezdő Petri (Csathó) Ferenc, Polner Zoltán, Simái Mihály, Takács Tibor mellett Bede Anna, Berda József, Bónus István, Filadelfi Mihály, Gál Sándor, Hatvani Dániel, Ladányi Mihály, Reményi Béla, Simonyi Imre, Solymos Ida verseivel is találkozunk. Később csatlakozott hozzá-juk szegediként Kelemen János, Rigó Béla, Szepesi Attila, Veress Miklós, valamint a fő-városból és máshonnan Ágh István, Akác István, Arató Károly, Benjámin László, Bihari Sándor, Buda Béla, Csanády János, Csukás István, Dalos György, Erdélyi Jó-zsef, Gyurkovics Tibor, Horgas Béla, Jobbágy Károly, Káldi János, Kiss Dénes, Mezei András, Monostori Ildikó, Niklai Ádám, Pécsi Gabriella, Serfőző Simon, Sinka István, Somogyi Horváth László, Soós Zoltán, Takács Imre, Várkonyi Anikó. Egyetlen, aki-nek majd minden számban találunk költeményét, bár tartalmi szempontok nem indo-kolnák: a felelős szerkesztő, Andrássy Lajos.
Az 50-es, 60-as évek fordulóján előretörő egyéni lírát tüstént érzékelte a kritika, és sajnálkozását fejezte ki a közéleti líra visszaszorulása, fakulása miatt. Ezzel szem-ben Kaposi Márton örömmel nyugtázta az 1963-64. év mérlegének megvonásakor:
„Legtöbbet a lap versrovata fejlődött. Ez nagyrészt az új rovatvezető tevékenységének eredménye, aki széles körű szervezőmunkát végez, és a kérése nyomán beérkező verse-ket nagy gonddal és hozzáértéssel válogatja ki."64 Ez a rovatvezető Ilia Mihály volt, akinek neve az 1963. decemberi számban szerepelt először a szerkesztőbizottságban.
(Hibás tehát Lengyel András 1965. januári datálása.65) Közreműködése, bábáskodása azonban már korábbról érződik. Az ő elképzelésének tudható be az Új költők rovat, mely 1963 márciusától már ismert, de kötettel még nem dicsekvő fiatal költőket muta-tott be „néhány vers, rövid életrajz, fénykép és elemző kritikai kommentár kíséretében".
Fokozatosan javult a kritika színvonala is. Az első években már a bírált könyvek kiválasztása is irányzatos volt. Vagy azért írtak róla, mert a politika szája íze szerint készült mű volt, vagy azért, mert egy kritizálandó jelenség (modernista, népies) példá-jaként lehetett bemutatni. Javult az arány a kisterjedelmű „könyvjelző" és a nagyobb, elemző bírálatok között, ez utóbbiak javára. A kisebb könyvismertetések az Olvasó-naplóban, a nagyobb, elemző bírálatok általában rovaton kívül, önállóan jelentek meg.
A kritikai rovat irányítását a fiatal, energikus irodalomtörténész, Kovács Sándor Iván vette át, s egyre inkább ügyelt arra, hogy a bírálandó művek körét ne csupán a be-érkező recenziós példányok szabják meg, hanem meghatározott program szerint válo-gatva készüljenek elemzések a magyar szépirodalom javáról. Az egyetem oktatóira, sőt jelesebb hallgatóira támaszkodva a Tiszatáj körül jól képzett kritikusi gárda
szerve-61 Mérlegen. Vita a Tiszatáj egyéves tevékenységéről = T 1963/4:1-2.
A Tiszatáj egy éve = T 1964/5:2-3.
Tóth Miklós: A közéleti költészet néhány kérdése a mai szegedi líra tükrében =? T 1962/8:2-3.
64 A Tiszatáj egy éve (2.) = T 1964/5:2-3.
Lengyel András: Egy irodalomszervező pályaíve. Vázlat-féle Ilia Mihályról (69.) = Forrás, 1994/9:54-84.
Vö. Kovács Sándor Iván: Gondolatok a szegedi kritikáról = T 1961/11:8. és Vita a szegedi kri-tikáról = T 1961/12:9.
ződött. Tagjai nemcsak szajkózták a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott-sága mellett működő elméleti munkaközösség téziseit a kritikai munka fogyatékosságá-ról, hanem alkalmazni is tudták, továbbfejlesztették, sőt mertek hagyatkozni a saját ér-zéseikre, tapasztalataikra, eszükre. Ennek persze a 60-as évek elején inkább csak a csírái jelentek meg Bata Imre, Bíró Ferenc, Borbély Sándor, Csetri Lajos, Fülöp László, Gá-dorosi Vass István, Grezsa Ferenc, Ilia Mihály, Kaposi Márton, (Kassai) Kelemen János, Kertész Ákos, Kovács Sándor Iván, Krajkó András, Rigó Béla, Tamás Attila, Tóth Miklós, Vörös László kritikáiban, de megjelentek. Érzékletesen jellemzi ezt a folyama-tot Ilia Mihállyal kapcsolatban Lengyel András.67
A könyvek bírálata mellett nem csökkent a kritikusok vitázó kedve sem. Ez a fajta vita azonban már nem volt azonos az 1957-58-i évek vitáival. Egészen mások voltak a szereplők is. Itt most írók, kritikusok és irodalomtörténészek vitáztak, s nem (irodalom)politikusok. 1961-ben a Barta-vitában a művészi tükrözés kérdései kerültek előtérbe.68 A vita arról folyt, hogy „az ábrázolás és kifejezés tendenciái ugyan min-den művészetben és stílusirányzatban egységet alkotnak, de arányuk nem azonos; van-nak inkább ábrázoló és inkább kifejező művészetek, műfajok, stílusirányzatok, amint-hogy világos, amint-hogy a líra inkább kifejező, az epika pedig inkább ábrázoló tenden-ciájú."69 Ehhez Csetri Lajos70, Nagy Sándor71 és Kaposi Márton72 szólt hozzá.
Az újabb vitát Nyíró Lajos A XXII. kongresszus és irodalmi életünk néhány kér-dése című cikke indította.73 Vele szemben Kaposi Márton74 vitatta a realizmus fogal-mát, majd Karancsy László75, Tóth Miklós76 és Csetri Lajos77 is hozzászólt.
Ez a téma 1963 decemberében újra föllángolt, most más összefüggésben, Her-mann István cikkével , amelyre Kovács Sándor Iván és Kaposi Márton79 válaszolt.
„Az egyre növekvő mennyiségű kisregénytermés méltán vonta magára hazánkban is az irodalom elméleti kérdéseivel foglalkozók figyelmét" - kezdte cikkét Csetri La-jos. S valóban jelentős érdeklődés mutatkozott e téma iránt. Már korábban meg-vitatta az írószövetség, október 2-án a dél-magyarországi írócsoport is, s mégis további három vitacikk előzte még meg a zárszót a Tiszatájban is.
67 Lengyel i. m. (1994) 64-67.
Barta János: Valóság. Néhány szó a tükrözési elméletről = Alföld, 1960/3:139-149.
Szerdahelyi István: Az irodalomelmélet (266-267.) = A magyar irodalom története,
1945-7Q 1975. 1., Irodalmi élet és irodalomkritika. Szerk. Béládi Miklós. Bp., 1981. 253-277.
Csetri Lajos: A művészi tükrözés néhány kérdéséről. Hozzászólás Barta János tanulmányához
= T 1961/4:8-9.
Nagy Sándor: Szubjektív gondolatok a művész egyéniségéről = T 1961/7:1.
" Kaposi Márton: Művészet és megismerés = T 1961/7:4.
Nyírő Lajos: A XXII. kongresszus és irodalmi életünk néhány kérdése = Kortárs, 1962/1:90-98.
Kaposi Márton: A tartalom realizmusa. Hozzászólás Nyírő Lajos cikkéhez = T 1962/3:2-3.
Karancsy László: A realizmus, mint követelmény = T 1962/4:2-3.
Tóth Miklós: Esztétikum és realizmus. Hozzászólás a Nyírő-vitához = T 1962/5:2-3.
Csetri Lajos: Realizmus vagy „örök" realizmus?.Gondolatok a Nyírő-vitához = T 1962/6:2-3.
Hermann István: Korszerű-e a realizmus? = T 1963/12:1-2.
Kovács Sándor Iván: Szocialista örökség és szocialista realizmus = T 1964/2:1-2. - Kaposi Márton: Vita a realizmusról külföldön és nálunk = T 1964/4:1-2.
Csetri Lajos: A kisregényről = T 1962/11:1., 11.
Grezsa Ferenc: Kisregény vagy kis regény? Hozzászólás az írószövetség vitájához = T 1963/
1:1-2. - Nagy Sándor: Miért új az, ami régi? Hozzászólás a kisregény-vitához = T 1963/2:1-2.
- Csetri Lajos: Kisregény vagy nagyregény avagy ki tette fel így a kérdést? = T 1963/5:1., 8.
Szerkesztőség: Kisregény-vitánk végszava = T 1963/5:8.
4. A POLITIKAI KONSZOLIDÁCIÓ SZOLGÁLATÁBAN, 1957-1964 77 Tamás Attila83 1964 januárjában indított el hosszan elhúzódó költészetelméleti vitát Viktor Vanszlov/4 szép problémája című könyvének visszhangtalanságára utalva.84
A széleskörű külföldi irodalomra támaszkodó és a líra létrejöttének kezdeteihez vissza-térő tanulmány öt esztéta85 vitakedvét is fölkeltette.
Az elméleti és kritikai rovat disputái mellett a publicisztikai és művészeti rovat is megtermette a maga vitáit. Bírálatot hívott ki a Szegedi Nemzeti Színház műsorpoliti-kája is. A vitaindító Daniss Győző volt:86 A közönségigény és a művészi színház kö-zötti szakadékot tárgyaló cikkhez hozzászólók arra figyelmeztettek, hogy az igényes-ség nemcsak a színházzal szemben merül föl, hanem az egész kulturális élettel szem-ben.87 Arra is fölhívták a figyelmet, hogy a közönség nevelésében megkerülhetetlen a kritika felelőssége. S nem utolsó sorban jelezték a művészek és a közönség kapcsolatá-nak helytelen vonásait, mint pl. némely színész „istenítését".
A művészeti rovat 1960 decemberében indította útjára a Műterem rovatot Szabó Endrének Almási Gyula Béláról készült portréjával. Ez 1963 januárjától a tágabb lehe-tőségeket nyújtó, bár köznapibb című Képzőművészet rovatra szürkült.
1963 júniusában indított vitát Cserhalmi Imre, a Népszabadság Békés és Csongrád megyei tudósítója Ki a vidéki? címmel.88 A publicisztikai rovathoz illően a disputa a hírlapírók belügye maradt, hiszen Tamás István89 szintén a Népszabadság tudósítója, Akácz László90 pedig a Csongrád Megyei Hírlap munkatársa volt. A vitazáró cikk91
után Kaposi Márton az évet értékelő referátumában így summázott: „Egy ilyen vita szinte maga a megtestesült provincializmus."
A publicisztikai rovat másik disputája a szociográfiáról szólt. Szabó Ferenc vita-indítója és Kiss Ferenc két cikke közé Gondos Ernő írása ékelődött. ' A Tiszatáj más-különben Tóth Béla egy-két írásának kivételével nemigen foglalkozott
társadalomrajz-83 / t • t - / .
Tamás Attila: Ember es külvilág viszonya - es a költészet = T 1964/1:6-8.
Vanszlov, Viktor Vlagyimirovics: A szép problémája. Bp., 1958. (Stúdium könyvek, 9.) Németh Lajos: A művészet, mint esztétikai értéket létrehozó tevékenység. Megjegyzések más Attila cikkéhez = T 1964/4:11. - Fülöp László: Mire való a költészet? Hozzászólás Ta-más Attila tanulmányához = T 1964/5:1-2. és 1964/6:1-3. - Vajda László: A líra esztétikája egy marxista igényű esztétikai rendszer megalapozása! Hozzászólás Tamás Attila tanulmá-nyához = T 1964/6:8. és 1964/7:10. - Simon Attila: Líra és valóság. Néhány észrevétel Tamás Attila tanulmányához = T 1964/7:9. - Kiss Lajos: Nyílt levél egy tudós hatodik érzékéhez.
Válasz Vajda Lászlónak = T 1964/7:10. - Tamás Attila: Utószó a költészetelméleti vitához = T 1964/8:10.
Daniss Győző: Színház és közönség. Gondolatok a műsorpolitikáról = T 1962/1:4.
Varga Ákos: A színháznak bíznia kell közönségében. Hozzászólás Daniss Győző műsorpoli-tikai cikkéhez = T 1962/2:10. - Sárközi István: Műsorösszeállítás, közönségigény, kritika = T
1962/3:6. - Csányi László: Hozzászólás a színházi vitához = T 1962/3:6. - Daniss Győző:
Nyílt levél egy hozzászólónak = T 1962/3:6.
88 Cserhalmi Imre: Ki a vidéki? = T 1963/6:8.
89 / • • y • / / / * - /
Tamás István: Ki a vidéki? Hozzászólás Cserhalmi Imre cikkéhez = T 1963/7:1-2.
Akácz László: Hogyan válik valaki vidékivé? Hozzászólás Cserhalmi Imre cikkéhez = T 1963/9:4.
91 Ki a vidéki? Vitazáró cikk = T 1963/11:8.
92 A Tiszatáj egy éve (3.) = T 1964/5:2-3.
Szabó Ferenc: Séta a szociográfia körül = T 1963/7:2-3. - Kiss Ferenc: A szociográfia lehető-sége = T 1963/9:1-2. - Gondos Ernő: Ujabb séta a szociográfia körül = T 1963/11:6. - Kiss Ferenc: Még egy séta a szociográfia körül = T 1963/12:3-4.
zal, szemben az indulással: Seres József dolgozataival. A vitaindító egyik célja épp az erre való figyelemfölhívás volt.
A publicisztikai rovat a föntiek kivételével meglehetősen szegényes volt. Ritkán jelent meg olyan tömör áttekintésű városportré, mint Székely Lajos békéscsabai váz-lata94, vagy olyan izgalmas írás, mint Sipka Sándor fölmérése a falusi és tanyai paraszt-ság irodalmi ízléséről. '
Ezt gazdagította az 1962-ben indult Jegyzetek az időszerű témák számára, és az 1963-ban megjelenő Hétköznapok című rovat a tárcák és a hozzá hasonló típusú írások-nak. A Tallózás 1962 júliusától a sajtótermékekben megjelent szamárságokat pécézte ki rövid, humoros formában. A Folyóiratszemle pedig az 1963. májusi számmal kezdődött.
Dalos György 1963 áprilisától küldözgette a szovjet kultúrát, hétköznapokat bemutató leveleit Moszkvai tudósítónk levele címmel. Mindezek 1964 decemberével, a formátum megváltozásával megszűntek.
Még egy új rovatról kell számot adni. 1964 márciusában indult alig három-negyedéves útjára a Szocialista örökségünk rovat. Valamiképpen utóda volt ez a Haladó hagyományainknak, hangsúlyozva a szocialista jelzőt, és elődje lett az Örökségnek. Volt ebben a rovatban ugyan szó a 100 % című folyóiratról vagy Karikás Frigyesről, vagy a hazai Brecht-fogadtatásról, mégis a szegedi örökség föltárása maradt az uralkodó:
Balázs Béla, József Attila és Radnóti Miklós. A „szocialista örökségbe" már nem fért Juhász Gyula, és korábban oly gazdagon ápolt hagyománya.
A lap publicisztikai rovatának gyöngesége azért is meglepő, mert a 60-as évek ele-jén a szerkesztőbizottság jelentős részben hírlapírókból rekrutálódott: Dér Endre, Lődi Ferenc, Papp Lajos, Papp Zoltán, a kecskeméti Varga Mihály. Másik felét pedig az egyetem adta: kezdetben Kiss Lajost és Nacsády Józsefet, majd Kovács Sándor Ivánt, Ilia Mihályt és Tóth Miklóst. Hozzájuk csatlakozott 1961 és 1963 között a békéscsabai Krupa András, és egy évig Tarján István.
Észrevehető a szerkesztés „tudatosodása". Ez nem a felelős szerkesztő Andrássy Lajos érdeme, hanem a szerkesztőségben lassan nélkülözhetetlenné váló Ilia Mihályé és Kovács Sándor Iváné. Az ő munkájuk érződik a gondosan tervezett tematikus számok megjelenésében. Ezek legutolsó darabja Szeged fölszabadulásának 10. évfordulójára az 1954-i őszi (3.) szám volt.
Most tematikus szám készült József Attila halálának 25. évfordulójára (1962. de-cember). Olyan gazdagra sikeredett, hogy az összegyűlt írások egy része már nem is fért bele ebbe a számba, s a következőben, az 1963. januári számban még négy lapnyi József Attila-emléket tettek közzé. Nem feledkeztek meg Juhász Gyula 80. születésnap-járól (1963. április) vagy a Város fölszabadulásának 20. évfordulószületésnap-járól (1964. október) sem. Az 1963. évi szabadtéri játékokra olyan augusztusi számot állítottak össze, mely-ben Munkák és napok a Tisza partján címmel a korábban a Városban munkálkodó jeles alkotók emlékezéseit közölték ugyancsak négy lapon. így került egymás mellé Berezeli Anzelm Károly, Bibó Lajos, Csillag István, Domokos László, Hont Ferenc, Nyírő Gyula, Papp József, Sík Sándor, Simonka György, Takács Tibor, Terescsényi György, Úr György és Vásárhelyi Júlia írása. (Hasonló, jóval bővebb összeállítást jelentetett meg húsz esztendővel később Péter László a Somogyi-könyvtári Műhely 1983/2-3.
számaként Vallomások Szegedről címmel.)
számaként Vallomások Szegedről címmel.)