6.4 „Közléspolitikai hibák"
9.2 A régi-új szerkesztőség
Ahogyan a rendszerváltozás érlelődött, a Csongrád Megyei Tanács művelődésügyi osztálya 1989 tavaszán „széles körű konzultációt folytatott a Tiszatáj szerkesztősé-gének átalakításáról. A vélemények megoszlanak, esetleges további viták várhatók, de a döntő többség az 1986ban felfüggesztett szerkesztőség visszahelyezését javasolta" -közölte a Csongrád Megyei Hírlap áprilisban.26 Miután a megyei tanács vezetői rájöt-tek, hogy képtelen ötlet volt: a két szerkesztőséget nem lehet összeolvasztani, így
Tiszatáj-tiszta táj. Az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának üléséről = DM 1989. febr.
TI 17 •
" Tanács István: Tiszatáj-dilemmák = Népszabadság, 1989. febr. 17.
Munkamódszer, munkastílus, ügyrend. A megyei pártbizottság üléséről jelentjük = DM 1989.
febr. 28.
Döntés a Tiszatáj ügyében = Népszabadság, 1989. febr. 28.
[Solymosi Bálint] S. B.: tiszatáj/kép = Szegedi Egyetem, 1989. febr. 8.
Döntés a Tiszatáj ügyében. Rehabilitálták a leváltott vezetőket = CSMH, 1989. ápr. 12.
9 . A REHABILITÁCIÓ, 1 9 8 8 - 1 9 8 9 1 7 5
a Magyar írók Szövetsége ad hoc bizottságának írásos véleményével egyezően július 1-jei hatállyal visszahelyezték a régi szerkesztőséget háromévi meghatározott időre a folyó-irat élére: Vörös László lett a szerkesztőség elnöke, Annus József a főszerkesztő, Olasz Sándor pedig főszerkesztő-helyettes. Kaposi Mártont június 30-i hatállyal mentették föl főszerkesztői tiszte alól. Egyben javasolták a Csongrád Megyei Lapkiadónak a két fő-állású munkatárs, Belányi György és Zsoldos Sándor szerkesztői megbízatása alóli föl-mentését is, hasonló határidővel. (Mindhármuk munkaszerződése október 31-i lejártáig érvényben maradt.)
A Csongrád Megyei Tanács végrehajtó bizottságának április 11-i ülése után tartott sajtótájékoztatóra nem volt hivatalos egyik szerkesztőség sem, a nemkívánatos viták elkerülése végett. így az érdekeltek nem hallhatták az „elbocsátó szép üzenetet" Szabó G. László megyei elnökhelyettes részéről: „a vb elismerését fejezi ki a Tiszatáj jelenlegi szerkesztőségének, kiemelten Kaposi Márton főszerkesztőnek az eddig végzett munká-ért; bizalmat szavazott a régi szerkesztőség tagjainak, s szeretné, ha nyugodt körülmé-nyek közt dolgozhatnának, amihez a lapgazda az anyagi feltételeket és a szerkesztői szabadságot biztosítja, a felelősségteljes munkát elvárja, segíti és ellenőrzi."
Az újra kinevezettek programját is csak írásban vehették kézhez a tudósítók.
Eszerint:
1. A szerkesztőség a magyar irodalom egészéből válogasson, s a művek értékrendje szabja meg a közlés mértékét. Az irodalmi rovatok minősége - éppen az újonnan megjelenő lapok, fo-lyóiratok miatt - kulcsfontosságúvá vált, mivel az utóbbiak jórészt a publicisztikai műfajokra és a dokumentumközlésekre összpontosítanak;
2. A Tiszatáj profilmeghatározó vonása legyen a kelet-közép-európai kitekintés, az itt élő népek irodalmi, kulturális értékeinek közvetítése, beleértve a határon túli a főképp romániai -magyarság szellemi teljesítményeit. A kitekintést szélesíteni lehet az európai szellemiség jegyében, belefoglalva a Nyugat-Európában élő magyarság szellemi értékeit és a hungarológiai kutatásokat;
3. Fordítson figyelmet a szerkesztőség a megyében élő alkotók munkáinak közlésére, a he-lyi kulturális örökség ápolására, a fiatal tehetségek támogatására, a tudományos élet és a társ-művészetek kiemelkedő értékeinek fölmutatására. A minőségi követelmény a helyi alkotóknál és az úgynevezett „helyi jellegnél" is alapvető kívánalom legyen;
4. A folyóirat fontos feladata, hogy a társadalmi megújulás jegyében rendszeresen és inten-zíven foglalkozzon jelenünk társadalmi-politikai folyamataival, de nem a napi politikához kap-csolódó publicisztikai témákkal és műfajokkal, hanem átfogó elemzésekkel, tanulmányokkal/8
Ugyanezeket a szerkesztési alapelveket élőszóban is megerősítette Annus József, az új főszerkesztő, Sulyok Erzsébetnek tett nyilatkozatában.
Darvas Anna, aki már a Tiszatáj-tiszta táj-vitában is megszólalt, bírálta a megyei tanács döntését:
Az igazi kárvallottak végezetül a frissen rehabilitált, s már oly sokszor megalázott szer-kesztők lettek, ugyanis a döntéshozók nem mulasztották el újra fölhánytorgatni régi „hibáikat", s ezzel lefaragni egy kicsit a fejük fölé fonódó glóriából, ráadásul a „szerkesztői szabadság" dekla-rálásával egy időben nem feledkeztek meg az „ellenőrzés" mozzanatának Damoklész kardjaként való megvillogtatásáról sem.
27 Sulyok Erzsébet: Július l-jétől újra a régi szerkesztőkkel. Lesz régi-új Tiszatáj! = DM 1989.
ápr. 12.
Döntés a Tiszatáj ügyében. Rehabilitálták a leváltott vezetőket = CSMH 1989. ápr. 12.
Sulyok Erzsébet: A hiteles szó fontosabb, mint valaha - mondja a rehabilitált szerkesztő = DM 1989. ápr. 21.
Csupán arról feledkeztek meg, hogy a viszonylag ifjú, s máris levitézlett sajtótörvénynek legfeljebb néhány hónapi haladék adatik meg, s - a mai közhangulatot érzékelve - bizton állít-hatjuk, hogy az új tájékoztatási törvény a lapgazdának (ha lesz ilyen egyáltalán) bizonyára más előjogokat biztosít majd. Nem valószínű, hogy egy ilyen testületnek joga lesz egy irodalmi lap fölött ítélkezni, esztétikai szempontból azért nem, mert nincs kompetenciája, eszmei-ideológiai szempontokat pedig semmiképpen sem oktrojálhat rá az általa fenntartott lapra. Mindezt azért lenne fontos ennek a testületnek időben végiggondolnia, nehogy ezt a felismerést is majd csak
„Az országban végbement politikai események" kényszerítsék ki...30
Nemcsak Darvas Annának voltak felemás érzései. Annus József is ilyen hangu-latban nyilatkozott Sulyok Erzsébetnek: „Ha a szerkesztésre időben és újabb lejárató fontoskodások nélkül kapunk megbízást, a sok-sok megaláztatás után is jobb érzéssel vállaltuk volna, mint most. De most is vállaltuk. Nem hiúság s nem az elégtétel fényé-ben való sütkérezés lehetősége vonzott fényé-bennünket; korábbi munkánk eredményének s a mellettünk kiállt írótársaknak meg a szellemi élet más képviselőinek tartoztunk e vál-lalással. Ezzel a szolgálattal."31
A sajtótájékoztatón is elhangzott a kérdés, hogyan lehet június 30-ról július 1-jére virradó éjjel megszerkeszteni egy folyóiratszámot. A válasz az volt, hogy „a rehabilitált szerkesztőknek elég anyag áll rendelkezésükre".32 Ezt Annus József is megerősítette:
„Mindenfélét lehet mondani, én most ezt az okoskodást nem akarom kommentálni.
Tény, hogy az első megyei vb-döntés után, amint meghallották a rádiónyilatkozatot, elkezdték küldeni a kéziratokat a barátaink. Itt vannak már a dossziémban Buda Fe-renc, Vekerdi László, Balázs József, Marosi Gyula és mások írásai."33
De talán még erre sem volt igazán szükség, hiszen 1989 júliusának első napjaiban újra megjelent a Tiszatáj „irodalmi folyóirat" régről ismert, macskakörmös füzete, zöld borítójának előlapján a fölirattal: „Az 1986 júliusában betiltott számunkkal jelentke-zünk." Utassy József és Lezsák Sándor egy-egy verse mellett Sütő András jegyzete, Jó-kai Anna regényrészlete, Balázs József elbeszélése, Balogh Júlia Domokos Pál Péter-kö-szöntése és Gsoóri Sándor Nagy László-emlékház-avatója kapott helyet benne. A Sze-gedi tudósportrék sorozatban Vörös László faggatta Mérei Gyulát, a Magyar játékszínben pedig Ablonczy László Pozsgay Imrét. Vekerdi László Cs. Szabó László Őrzők, Grezsa Ferenc Benedek András Színházi műhelytitkok, Fülöp László meg Csűrös Miklós Szín-képelemzés című könyvét bírálta. A szám legelején pedig a szerkesztőség - Annus József tollából - köszöntötte az olvasót:
Három évvel ezelőtt elköszönni se érkeztünk. Azt a lapszámunkat, amelyet most végre kézben tarthat az olvasó, felső parancsra zárolták, kinyomott íveit bezúzták, a szerkesztőket munkahelyükről kitiltották. Költőmunkatársunkkal szólva: „a Tiszatáj vértanú lap lett".
Amikor az egykori számot (kényszerűségből tett parányi módosítással) ismét életre lehel-jük, nem a fájdalmas megaláztatásokra, a kapott sebekre kívánunk emlékeztetni. A továbblépés-hez keressük a támaszt. Előre szeretnénk nézni, a Jövő felé immár. Mondják, a vüág megválto-zott köröttünk, másként kell cselekednünk, mint évekkel korábban. Változnia kell hát folyóira-tunknak is. Igen, változnia az idővel, de legfőbb arcvonásait nem rajzolhatjuk át. Megbolydult világban élünk. Olykor biztató a felröppenő új hang, máskor ijesztő a parttalan ricsaj. Miként kívánunk most mi megszólalni?
Tisztességesen. A humánum hangján.
30 Darvas Anna: A félelem ördöge. Levél a lapgazdához = DM 1989. ápr. 26.
31 Sulyok i. m. (1989. ápr. 12.)
" Uo.
33 Sulyok i. m. (1989. ápr. 21.)
9 . A REHABILITÁCIÓ, 1 9 8 8 - 1 9 8 9 1 7 7 Bármily csábító legyen napos szenzációk, gyorsan porladó botránykövek fölkutatása, ver-sengeni ebben mi nem akarunk. Irodalmunk és egész kultúránk éppen eleget szenvedett a folyto-nos gyanakvás, a hivatalból irányított megnyomorítottság idején. Ne engedjük, hogy most a nyíltság jegyében fölhabzó igénytelenség, a kulturális zsibvásár gátlástalan neppereinek szemér-metlen mohósága alázza meg a magyar irodalmat!
Korábban is vallottuk: a teremtésre képes emberi agy, az alkotó elme éppúgy nemzeti kincs, akár az életet adó anyaföld. Parlagon hevertetni, termését botorul letarolni: közösség el-leni bűntett; virágát, gabonáját óvni, mindannyiunk hasznára gonddal betakarítani: kötelesség.
Értékek őrzésre és létrehívásra szövetkeztünk tehát, amikor - valóban nehéz helyzetben - ismét szerkesztésre adtuk a fejünket.
Magunk is tudjuk, a szerkesztői szándék és elképzelés itt-ott megújítható, megújítandó.
Nem változtatjuk azonban hitvallásunkat az irodalom közösséget is szolgáló föladatáról. Bár a fogalom körül mostanában „gúny bitangol, miként a járvány", kimondjuk mégis: népben-nem-zetben-közösségben gondolkodunk, ahogyan a jó irodalom gondolkodott minden időkben. Az érték, a minőség a mű aranypróbája, eszerint tárjuk ki újra a kaput. „Minden madár úgy fütyül, ahogyan a csőre áll" - mondja Sütő András. Nem a szájtartás, hanem az ének szépsége és a dal igaza nyomán próbálunk ítélni mindig. A jövőben sem feledkezünk meg a határon túli magyar irodalmakról, de figyelni akarunk a szomszéd népek művelődési-művészeti eredményeire is.
Németh Lászlóval valljuk: egymás nélkül, különösen pedig egymás ellenére ebben a térségben nem boldogulhatunk. Kézfogást ajánlunk, viszonzást várunk. Ismerjük meg egymást, mert ama sokat emlegetett „európai házba" is csak együtt - persze mindannyian a magunk szellemi pogy-gyászával - költözhetünk majd be.
Szolgálatot vállaltunk, jó szándékot és szorgalmas munkát ígérünk. A kívánt eredményhez azonban szükségünk van még valamire: Szerzőink és Olvasóink támogatására. Ezt kérjük az újra-indulás első lépései közben. S köszönjük!
Domonkos László így köszöntötte az 1989. júliusi számot: „A folytatás hősi ter-mészetessége és a három évvel ezelőtti merénylet utólagos minősítése között az utóbbi másfél esztendő magyar földindulása áll, súlyos és elgondolkodtató pontonhídként:
nem egyéb ez pedig, mint a népi-nemzeti gondolat győzelme. Vagy legalább is olyan förgeteges áttörése, diadalmas-dicsőséges terjedése, amit körülbelül úgy és oly régen vártunk, mint Petőfi a forradalmat. [...] Ami mozdult, nem csekély mértékben ennek az eszmevilágnak hatására mozdult: ez vezetett bizonyos felszabaduláshoz és rene-szánsszal elegy kiteljesedéshez. S ahhoz, hogy a végre nyilvánossá, fölvállalttá lett egye-temes 15 milliós magyarság ügye a magyar kultúrában a mindezt elsőként fölvállaló régi-örök Tiszatáj révén tarthatja számon legelső bölcsőjét. Ezt a folytatást és í g y kell most ünnepelni..."
34 Köszöntjük az Olvasót! = T 1989/7:3.
35 Domonkos László: Folytatva = CSMH 1989. júl. 7.
' t' p r o ^ a ) *
S i r á l y S
a 1 5 0 § É