1947 számai és az 1948. évi 1-3. szám nagyon változatosak, sőt mozgalmasak. Ki-vétel nélkül mindegyik adatában volt valami változás az előzőhöz képest. Hol a szer-kesztő neve maradt le, mint a 2. számról Madácsy Lászlóé, hol társszerszer-kesztő csatlako-zott hozzá, mint a 6-7. számtól Aldobolyi Nagy Miklós. De nehezen alakult ki a fo-lyóirat alcíme is. Hol nincsen (2. és 5. sz.), hol csak Fofo-lyóirat (4.), hol Irodalmi, művé-szeti és társadalomtudományi havi folyóirat (3.), majd csak Irodalmi, művéművé-szeti és tudo-mányos havi folyóirat (6-7. és 10.), végül egyszerűbben Irodalmi, művészeti és tudomá-nyos folyóirat (8-9. és '48/1-3.). Ez is marad alcíme az 1948. év utolsó előtti számáig.
Ekkor változott majd ismét, de immár tudatosan.
A Tiszatáj 1947. évi 2. száma, a Tájékoztatásügyi Minisztérium átirata és az ál-lamrendőrség utasítása ellenére áprilisban engedély nélkül jelent meg. Amint borítóján is jelezte: juhász Gyula-emlékszám, a költő halálának 10. évfordulójára emlékeztetve.
S valóban, első húsz lapját a nagy költő emlékének szentelte. Az összeállítás A dolgozók-hoz című verssel kezdődött, majd az egyetem filozófia-professzorának, Halasy-Nagy Józsefnek, a Juhász Gyula Társaság ünnepi ülésén elhangzott emlékezését olvashatjuk.
42 Keszi i. m. 269.
43 Bóday Pál: A Tiszatájról = DM 1948. szept. 14.
Madácsy László a költő 1918-19. évi olvasmányait elemezte a Baross Gábor gyakorló-gimnázium tanári könyvtárának kölcsönzési nyilvántartása alapján44, majd pedig Ju-hász Gyula újságírói munkásságát méltatta. Donászy Kálmán JuJu-hász Gyulának aján-lott, 1935-ben született versét Magyar László hírlapíró baráti emlékezése követi. Az összeállítást Madácsy László közlése zárja, amelyben a költő hat kiadatlan versét és egy műfordítását publikálja.
A Juhász Gyulára emlékező rész nem tartalma miatt jelentős. Nem közölt igazán jelentős tanulmányt: ezek az írások csak apró adalékok a költő portréjához. A kiadat-lan versek közül A vén cigánynak, A Munkásotthon homlokára és Az ismeretlen katona a fontosak. Ezek a Horthy-korszakban nem kerülhettek be sem a költő életében, sem utána a köteteibe. A jelentőségét maga az összeállítás adja, mint szerkesztői koncepció.
Ezzel mód nyílt, még nagyobb horderejű írások nélkül is egy-egy témának - ill. Juhász Gyula örökségének - erőteljesebb hangsúlyozására.
Volt egy fontos újdonság is e számban: közölte a fiatal költőnek, a Magyarok se-gédszerkesztőjének, Darázs Endrének Mosódó határok és Porond című versét. Ez a tény azért jelentős, mert a hódmezővásárhelyi Galyasi Miklóstól eltekintve a Tiszatáj eddig csak szegedi, vagy Szegedhez kapcsolódó szerzőket szerepeltetett. Ez az első eset, hogy nem helybeli alkotó írását publikálta.
A szám többi verseit már helyi költők írták: Donászy Kálmán, Gombkötő László, Gönczy Klára és Füssy László. Emellett Faragó Jenő, Takács István (a későbbi Takács Tibor) és Kövesdi László verseit találjuk a Fiatal szegedi költők című összeállí-tásban. A szépprózát a tanyai orvos, Imre Mihály regényrészlete képviseli.
Fontos az Alföld rovat megjelenése. Ebben Eperjessy Kálmán pedagógiai főiskolai tanár az alföldi városok települési rendjéről, Wagner Richárd egyetemi földrajztudós pedig az alföldi települések életritmusáról értekezett. Korek József a Szalmahengerlő címmel közölt jellegzetes néprajzi adalékot. Ezek kitekintenek Szeged határán túlra, ugyanakkor azonban szorosan tapadnak Szegedhez. így valósult meg az önmagán túl-mutató helyi tudományos eredmény.
A Délkeleteurópai néző Dániel Györgynek, a Délmagyarország munkatársának cikkét hozta A magyarországi szerbek településtörténete címmel. Ez azonban a témának csupán vázlatos megrajzolása.
A Figyelő rovatban név nélkül Péter László köszöntötte Ortutay Gyulát kultusz-miniszterré történt kinevezése alkalmából és Ertsey Péter ismertette a Juhász Gyula Társaság tevékenységét. Ugyankkor eltűnt a Látófa rovat, csupán az ebben helyet ka-pott színházi és képzőművészeti kritikát találjuk Szász Ferencnek, a Délmagyarország kritikusának és Dorogi Imre festőművésznek a tollából. Ez a két téma így önálló ro-vattá nőtt, melyet a későbbi számokban is nyomon lehet követni.
A májusi, 3. számban Madácsy László A francia hadifogoly-költészet című fordítás-összeállítása vezeti be a közlemények sorát. Szép-szép egy vidéki folyóirattól, hogy ilyen tágra nyitja szemhatárát, de ennyire fiatal, fejlődőben lévő lapnál ez azonban erőn fölüli törekvés. Sok-sok föladatot kellett volna előbb megoldani, mint ennyire tá-voli témára pazarolni a terjedelemből 8 oldalt. Föltehetően a kézirathiány és az egyéni érdeklődés vezette a szerkesztőt a közlésben.
A Délvidéki Szemle szerkesztője, Koltay-Kastner Jenő, ha nem vállalta is február-ban a főszerkesztői posztot, Cola di Rienzóról szóló kis írásával fejezte ki szolidaritását a lappal. Bálint Sándor egyetemi tanár viszont fontos írását közölte A magyar népballada
44 Másodközlés; első megjelenése: DM 1942. jan. 25.
2. A Z INDULÁS, 1947-1948 33 címmel. Neki nem kellett szolidaritását kinyilvánítania, hiszen neve a szerkesztőbizott-ságban szerepelt. Talán ezért is adott nagyobb lélegzetű, tíz oldalas, összefoglaló jellegű tanulmányt. Vajtai István Móra Ferenc prózaírói témáiról közölt alapos cikket.
Ismét találkozunk az Alföld rovattal. Pozsonyi Zoltán kétrészes dolgozatában a szegedi Dömötör-torony építészet- és művelődéstörténeti jelentőségét elemezte.
Ebbe a rovatba adott Beretzk Péter orvos és ornitológus is tömör ismertetőt Fe-hér-tó madárvilágáról. Műmellékleten két fényképet is közölt. Ez az első és hosszú ideig egyetlen fénykép a lapban. Ökrös László, akkor még főiskolai hallgató, szőregi népdalgyűjtéséről szóló beszámolóját tartalmazza még a rovat. A Kálmány Lajos Kör tagja 1946 novemberében kezdte a gyűjtőmunkát, s a közlés megírásáig 110 népdalt gyűj-tött szöveggel és dallammal. Tanulmánya alapos zenei szakértelemről tanúskodik.
A Színház, Képzőművészet és a Figyelő rovatok zárták a számot, melyeket majdnem teljes egészében Péter László írt. Ez utóbbiban az Egyetemi Színjátszó Munkaközös-ségről és a Szegedi Kórus bemutatkozó hangversenyéről olvashatunk alapos beszámo-lót. Ezen kívül könyv- (Fűr István: Magyar nyelvi összefoglaló; Karinthy Frigyes: Uta-zás Faremidóba, Capillária) és folyóirat-ismertetést (Magyarosan, Puszták Népe, Vigilia, Embernevelés) közölt.
Szépirodalmi része az ígéretes horvát költő és író, a partizánként megölt Ivan Gorán Kovacic novelláját tartalmazta, mintegy a Délkeleteurópai néző szépprózai meg-hosszabbításaként. Fordítója az előbbi számból megismert Csuka Zoltán volt. A buda-pesti Vidor Miklós mutatkozott be két, valamint Darázs József édesapja, Borsi D. Jó-zsef pedig egy versével. Emellett Gönczy Klára és Kormányos István költeményeit ta-láljuk e számban, Zeley Ferenc angol költőktől készített három műfordításával.
A júniusi, 4. szám újdonsága Bibó István említett tanulmánya Értelmiség és szak-szerűség címmel. Föltűnő az újabb fővárosi nevek fölbukkanása. Darázs Endre két köl-teménye mellett Márai Sándor írása, Weöres Sándor Színház című verse és Scheiber Sándor közleménye: Kálmány Lajosnak Löw Immánuelhez írt levelei. Madácsy László Babits Mihály szegedi éveit ismertette tanulmányában.46 Közzétette a költőnek a Sze-ged és Vidéke 1907. március 31-i számában megjelent Walt Whitman-fordítását is. A vi-lágirodalmat még Zeley Ferencnek Nyekraszov-, Lermontov- és Jeszenyin-fordításai képviselik. Itt olvassuk először a vásárhelyi Moldvay Győző versét, a már megismert szegedi költők: Donászy Kálmán, Ertsey Péter, Füssy László, Kövesdi László költemé-nyei mellett.
A Délkeleteurópai néző rovatban Csuka János emlékezett meg születésük centená-riumán két jelentős szerb férfiúról: a forradalmár Svetozar Markoviéról és a politikus Nikola Pasiéról. Ebben a számban kezdődött a Színház rovatban Kálmán László fontos összefoglalása, a később önálló kötetben megjelent Bevezetés a színháztudományba.
Az 5., júliusi számban meglepően túlteng a szépirodalom. Az eddigi számokkal szemben alig találunk tudományos vagy ismeretterjesztő közleményeket. Mindössze Kálmán László dolgozata folytatódott, és Váradi László, színházi karmesternek Új ope-rai horizont című, kétrészes tanulmánya fejeződött be a Zene című rovatban. Az összes többi írás vagy ismertetés (jobb esetben kritika), pl. Péter László írása Balassa Iván munkájáról, az első és egyetlennek maradt néprajzi tankönyvről, vagy Szegeden el-hangzott előadás. A számban Nemes Nagy Ágnes és Rónay György versei az újdonsá-gok, a többiek nevével többnyire már találkoztunk. Elbeszélők: Borsi D. József és
45 Bele is kötött az Ethnographiában (1949/3:306-307.) Halmos István.
46 Másodközlés; első megjelenése: DM 1942. ápr. 5.
Gombkötő László (korábban mindkettőnek versét olvashattuk), költők: az ígéretesebb Soóky András, a költőnek gyönge (Somogyi) Tóth Sándor, valamint Kövesdi László, Takács Tibor, Seres József és Madácsy László fordításában: Aragon.
Az első öt közül ez a szám sikerült a leggyöngébbre, még akkor is, ha leggazda-gabb a Könyvek címmel önállósult könyvismertetési rovata. S nem is akármilyen mű-veket ismertetett. Csak ízelítőként néhány szerző: Bölöni György, Csorba Győző, Dezsényi Béla, Heltai Jenő, Illyés Gyula, Sárközi György, Szerb Antal, Takáts Gyula, Vidor Miklós stb.
Itt cezúrát kell húznunk, mivel ezt az első öt számot szerkesztette Péter László47, bár ezt a tényt a lap szerkesztőségi oldala nem tüntette föl.
A következő két szám (6-7., augusztus-szeptember, és a 8-9., október-novem-ber) ablakot nyit a vidékre. Az előbbi Marosmellék, az utóbbi pedig Csongrádi láthatár címmel közölt összeállítást Makó, Csongrád és Szentes kultúrájáról, művelődéstörténe-téről, néprajzáról. A makói anyag a jóval erősebb, itt csaknem harminc lapon sorjáz-nak a cikkek, sőt makói alkotók elbeszélése, versei. A csongrád-szentesi összefogás mindössze 17 oldalra és három írásra futotta, bár ezek közül Zalotay Elemérnek Csongrád megyével foglalkozó A Tiszatáj települése című tanulmánya igen jelentős.
Ami a többi tanulmányt illeti, Ökrös Lászlónak Az alföldi népzenekutatás története (6-7. sz.), Szilbereky Jenőnek A szövetkezetekről (6-7.) című, bár ez az inkább jogelmé-leti cikk nem illik a folyóirat keretei közé, valamint Banner Jánosnak és Juhász Kál-mánnak egy-egy szegedi tárgyú cikke Az ismeretlen Szeged új, de folytatás nélkül ma-radó rovatban (8-9.) érdemel figyelmet, és folytatódott Kálmán László színháztudo-mányi sorozata. Ugyancsak új rovat a Tükör a 6-7. számban. Tartalma szerint a „ve-gyes" jelzőt lehetne használni, hiszen Lenkei Lajos A magyar irodalom Oroszországban című cikke mellett Dorogi Imre Parobek Alajosról szóló nekrológját közölte, és egy anonim beszámolót A szegedi Egyetemi Énekkar külföldi hangverseny körútjáról. Itt látott napvilágot Péter László jelentése Kálmány Lajos hagyatékának sorsáról és a vele kap-csolatos föladatokról.
Szépirodalmi rovatuk újabb két fővárosi szerzőt avatott: Rába Györgyöt és Birkás Endrét, valamint a szombathelyi Káldi Jánost. Megszólalt Berezeli Anzelm Károly Mes-terhegedű című regényrészletével és a 70 esztendős Sz. Szigethy Vilmos A kitört palánk című novellájával.
A Könyvek rovat ismertetéskínálata ismét gazdag mindkét számban, ám ennek szükséges velejárója az egy-egy könyvre jutó szűkös terjedelem, amelybe ritkán fért bele az objektív mérlegelés és kritika.
A decemberi, 10. szám egyértelműen orosz-szovjet összeállítás, Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternek A Szovjetunió a haladó kultúra zászlóvivője írásá-val kezdődik és a Tükör rovatban Lenkei Lajosnak A Szovjetunió énekkari kultúrája, va-lamint Erdődi Józsefnek Az orosz irodalom küldetése című cikkével zárul, közben több orosz és szovjet szépírói alkotást fölvonultatva.
Ezektől elütő Buday Györgynek az angol karácsonyi üdvözlőlapról készülő könyvének bemutatása. Ez jeles szerzőjének szegedi látogatásakor 1947. nov. 26-án az egyetemen elhangzott előadása.
A szépirodalmi rovatban újabb pesti szerzőként Gergely Sándor Szemek című el-beszélésével, Zelk Zoltán pedig Örök erdő című költeményével debütált, ami már a kom-munista befolyás erősödését jelezte.
47 2392. tétel = Apró Ferenc: Péter László munkássága. Bibliográfia. Szeged, 1986. 237.
2. A Z INDULÁS, 1947-1948 35 Az 1948. évi január-márciusi, 1-3. szám szerkesztőségi oldalán jelent meg először a „vidéki szerkesztők" névsora. Jószerével csak a szabadművelődési felügyelőségeket képviselték, de a lap szerkesztésére nem hatottak.
Összevont számként márciusban jelent meg, így érthető, hogy első részét az 1848/49-i forradalomra és szabadságharcra emlékező, ezt idéző írásokkal töltötte meg a szerkesztő. A népi kollégiumi nevelőtanár Illés Lajos Petőfi, a forradalmár és Koltay-Kastner Jenő A magyar szabadságharc visszhangja Olaszországban című tanulmánya mel-lett a szépirodalom is e korszakot idézi: a múlt századi angol Matthew Arnold és Hen-rik Ibsen egy-egy verse Zeley Ferenc tolmácsolásában és Czibula Antal A pataki diák című Kossuth Lajosról szóló elbeszélése.
Ezen összeállítás mellett Antalffy György Népi közigazgatás és önkormányzat című, inkább jogtörténeti és -elméleti cikke és Kálmán László sorozatának 4. része fért e számba a néhány vers (Donászy Kálmán, Füssy László, Galyasi Miklós, Weöres Sán-dor), a Tiszatájban először jelentkező Mándy Iván novellája (Idegen utak) és a könyv-ismertetések mellett.
Ezzel le is zárult a Tiszatáj első korszaka. Az első évet Péter László, Madácsy László és Ertsey Péter újat teremtő irányításával élte át a lap. Lehetett látni a bizonyta-lan kezdést és fokozatos megizmosodást. A számok is egyre tervezettebbek, szerkesz-tettebbek lettek. Erre utal a Juhász Gyula-, a makói, a csongrád-szentesi, sőt a szovjet és az 1848-i centenáriumi összeállítás. Ezekhez meg kellett kérni a cikkeket előre, nem lehetett volna ad hoc jelleggel létrehozni őket.
Az év végére nagyjából kialakult és megszilárdult a véglegesnek látszó szerkezet, melyben csak a Tükör rovat maradt még meghatározatlan. Péter László kiválásával el-tűnt a Rovás, a Látófa és sajnos az Alföld, valamint a lap még nagyobb kárára a Dél-keleteurópai néző (bár ez még utoljára az 1948/5. számban föltűnt), a Képzőművészet, és a Zene rovat. Ez egyenes következménye volt a szépirodalom fokozódó erős tér-nyerésének, hiszen az eltűnt rovatok tanulmányokat, cikkeket közöltek. Az Alföld és a Délkeleteurópai néző föladásával lényegében lemondott a Tiszatáj a kezdetben meg-hirdetett szemléletről, hogy nemcsak Szegedre figyel, hanem a város tágabb környeze-tét, sőt a határon túli népeket is figyelemmel kíséri. Ugyanakkor azt is észre kell ven-nünk, hogy a Péter László által az 1. számban közölt, és idézett programból: 'az egész magyarsághoz, az egész magyarságról és Európáról szóló tájkultúra' közvetítéséből nemcsak az alföldi és az európai közvetítés szűnt meg. Már a lap indulásától sem volt meg 'az egész magyarságról' való megszólalás akarása. A trianoni határokon kívüli magyarság a lap számára nem létezett; a Délkeleteurópai néző csak a szerbséggel fog-lalkozott.
így a megmaradt - nagyon szegényes - szerkezetben a lapszámok első felét egy-két társadalomtudományi tanulmány kíséretében szépirodalom tölti ki. Ezt követheti az aktuális írásokat tartalmazó Tükör, majd a kritikát és tanulmányt egyaránt tartal-mazó Színház, végül az ismertetéseket közlő Könyvek rovat. Lehet, hogy a Rovás, a Lá-tófa „kissé narodnyik ízű"48, ám a megmaradtak meg szürkék, túl sablonosak. Egy fia-talok szerkesztette, ebben a forrongó korban megjelenő folyóirathoz nem igazán illet-tek konzervatív rovatcímek.
A színvonal itt-ott hagyott maga után kívánni valót, de nagy tartaléka volt a lap-nak, hogy alapjában fiatalok írásaira épített. Többnyire huszonévesek alkotásaival tel-tek meg az oldalak, ami a jövőre nézve volt ígéretes. Nem rajtuk múlott, hogy ezek
48 Péter i. h. (1967) 202.
nem teljesedhettek ki. A Válasz az 1947. év 1-7. számainak kritikájában a Puszták Né-péről és a Tiszatájról szólva megjegyezte, „hogy tudományos jellegű cikkeik színvonala nem mindig ér fel a felvetett kérdések komolyságával. A felkészültséget még igen sok-szor csak a lelkesedés pótolja, a tudományos elmélyülést a használni akarás. A megkez-dett munka azonban irányt mutat és példát nyújt, az egyes cikkekben hozott anyag pedig már eddig is komoly eredményt jelent az Alföld megismerésében és megismerte-tésében." A Köznevelés kritikusa viszont ezt fontos eredménynek tekintette: „A do-log természete szerint a Tiszatájban is a tudományos anyag az értékesebb, az irodalmi anyag egy része az átlagot sem üti meg." A színvonalat a szerkesztők azzal is emelni kívánták, hogy egyre szélesebb körben vonták be munkatársaik közé az ország más területein, jelesül a fővárosban élő írókat, költőket. így jelent meg Darázs Endre, Káldi János, Mándy Iván, Márai Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Rába György, Rónay György, Vidor Miklós, Weöres Sándor stb. Ez azonban nemcsak magasabb szinvonalat jelentett, hanem valami mást is, esetleg a szerkesztői szándéktól függetlenül: az ekkor inkább népiesnek számító Darázs Endrétől a Nyugat harmadik nemzedékén és az Újhold körén át a különálló Márai Sándorig a legkülönbözőbb irányzatok fértek meg békésen a Tiszatáj hasábjain. Vagyis amíg témák tekintetében beszűkülést figyelhetünk meg, a stílusokat nézve tágult a Tiszatáj horizontja. Ellentétben a Magyarok, az Újhold, a Válasz stb. irányzatos szerkesztési gyakorlatával, ezt nem vállalta magára a fiatal szegedi folyóirat. Mondhatnánk úgy is, hogy heterogén, de használjuk inkább az ek-lektikus, vagy a korhoz illően a népfrontos jelzőt!
49 Orosz i. m. 447.
50 [Szijártó László] sz.: Tiszatáj = Köznevelés, 1947/22:512.