O gloriosa, o speciosa… – „Pázmány Péter után?”
*Régebbi egyetemi, kari ünnepélyek (Veni Sancte, Te Deum) záróakkordjaként gyakran elhangzott kórusmű volt az O gloriosa, o speciosa kezdetű Mária-ének, a „bekonferálás”
szerint „Pázmány Péter éneke”. A szerzőségére vonatkozó feltételezést erősítik a mai katolikus énekgyűjtemények is.1 Nincs azonban olyan közvetlenül Pázmánytól eredő nyomtatott vagy kéziratos szöveghagyomány, mely szerint ő szerezte volna ezt a can-tiót. Cantiónk interneten található megjelenése meglehetősen ellentmondásos. Az RMKT internetes kiadása egyértelműen leszögezi, hogy nem Pázmány a szerző,2
* A tanulmány az NKFIH/OTKA K 115859 sz. pályázata és az NTP-NFTÖ-17-C-0057 sz. ösz-töndíj támogatási időszakában készült.
1 Hozsanna!: Teljes kottás népénekeskönyv, szerk. BÁRDOS Lajos, WERNER Alajos, Bp., Szent István Társulat, 2013, 294, 192. sz. „Kisdi, Cantus Catholici (1651) – „Pázmány Péter után”; Éneklő Egyház: Római Katolikus Népénektár – liturgikus énekekkel és imádságokkal –, szerk. Népénektár Bi-zottság, Bp., Szent István Társulat, 2013, 302, 233. sz. „Pázmány Péternek tulajdonított latin vers, Rosty K. ford. D: Cantus Catholici, 1651.” Az Éneklő Egyház a dallammal együtt közölt magyar szöveget „Régi magyar Mária-ének”-nek nevezi, műfajilag népéneknek tartja. Az éneket magyarra fordító Babits Mihály véleménye némileg kétkedő, de ő sem fogalmazott meg cáfo-latot: „O gloriosa… A Pázmány Péter által fundált fogadalmi misén éneklik, s érdekessége az, hogy magát Pázmányt tartják szerzőjének. Barokk költemény, mely félreismerhetetlenül érez-teti a korabeli magyar verselés hatását, a Balassa-strófák sorainak zamatát.” Amor sanctus: Szent szeretet könyve. Középkori himnuszok latinul és magyarul, ford. és magyarázta BABITS Mihály, Kolozs-vár, Polis, 1996, 213. A szövegek: Uo., 206–207. Látszik, hogy Babits Dankó József kiadása (l.
alább) alapján dolgozott, de e kiadásból és az 1933. évi első kiadásból is hiányzik a latin 5.
strófája („Pulchra lunaris…” kezdettel, mely Dankónál megvan) s ennek magyar megfelelője.
(Amor sanctus: Szent szeretet könyve. Középkori himnuszok latinul és magyarul, ford. és magyarázta B A-BITS Mihály, Bp., Magyar Szemle Társaság, 1933, 232–233.)
2 Az „OH dicsöséges, oh fényességes, lelki arany bánya” kezdetű énekről írván: „Szűz Máriát dicsérő adventi ének, az O gloriosa, o speciosa, stella luminosa kezdetű, késő középkori magyaror-szági cantio rövidített parafrázisa. Szerzője ismeretlen. A latin szöveg kiadása: RMKT XVII./7., 84. sz. jz. A latin cantio keletkezésének idejét korábbi megállapításunkat módosítva az újabban előkerült Huszár Gál-énekeskönyv első kiadása alapján 1560 előtt kell keresnünk; a protestáns gyűjtemény Y8a lapján a latin ének kezdősora ugyanis nótajelzésben szerepel. Vö. Bibliotheca Hungarica Antiqua XII. Bp., 1983. (hasonmás kiadás). Téves tehát az a feltevés, hogy a latin éneknek (vagy akárcsak a fordításának is) Pázmány Péter lett volna a szerzője (vö. RMKT XVII./7., 84. sz. jz.).” http://mek.oszk.hu/05800/05873/html/rmkt0044/rmkt0044.html.
Régi Magyar Költők Tára XVII. század, 15/B: Katolikus egyházi énekek (1660-as, 1670-es évek), kiad.
HOLL Béla, Bp., 1992, Akadémiai–Argumentum194.
O gloriosa, o speciosa…
179
ugyanakkor több elektronikus oldal is Pázmány szerzőségéről ír.3 Fazekas István új fordítása szintén a Pázmánynak tulajdonított latin szöveget idézi.4
Jobban utánanézve a kérdésnek, az látszott a szakirodalomban, hogy korábban már felmerült kétely a szerzőséggel kapcsolatban,5 az alábbiak ezt a vélekedést erő-sítik további adatokkal.
Dankó József Canticum de magna Hungariae regina et patrona b. virgine Maria címen közölte a latin szöveget, amely cím feltehetően Dankótól származik, mert a fennma-radt 17. századi szövegváltozatok ezt nem tartalmazzák.6 Ehhez fűzött jegyzete (melyben nem adja meg pontos forrását) hagyománnyá vált: kiindulópontja lett an-nak, hogy a „Canticum” szövegét Pázmányhoz kössük. Ahogy írja: „Canticum istud, quod hodie in Missa votiva ab immortalis memoriae Primate et archiepiscopo Str.
Petro Cardinale Pazmany [+ 19. Martii 1637.] »Rorate« fundata, a Canonicis E. M.
Strigoniens. singulis primis sabbatis mensis cantatur, eidem auctori adscribitur. Re-peritur etiam apud Kajonium, cuius lectiones variantes, hic fide digne adposuimus, textu exemplaris Strigoniensis non mutato. Etiam in Collegio Vindobonensi7 ab eo-dem munificentissimo viro erecto, menstrue semel ab alumnis sub missa canitur hoc carmen.”8 Dankó tehát hivatkozás és szövegre való utalás nélkül fogalmazta meg azt
3 http://www.nemethg2.ingyenweb.hu/keret.cgi?/20160925 evkozi26_szt_iras.htm. (Utolsó le-töltés: 2017. április 1.) http://www.nemethg2.ingyenweb.hu/keret.cgi?/20161113-evko-zi33.htm. (Az utolsó letöltés ideje: 2017. április 1.)
4 http://iroklub.napvilag.net/iras/33408. (Az utolsó letöltés ideje: 2017. április 1.)
5 HEGEDŰS István, A magyarországi latin „coelestis lyra”, Akadémiai Értesítő, 1914/1, 18–41. Hege-dűs István Pázmány szerzőségének megkérdőjelezésén túl új fordítást is ad „Ó dicsőséges, ó te szépséges, csillag messze fényes” kezdettel. A latin szöveg kiadása a Gyöngyösi toldalék alapján:
Régi Magyar Költők Tára XVII. század, 7: Katolikus egyházi énekek (1608–1651), kiad. HOLL Béla, Bp., Akadémiai, 1974, 551–552. Bene Sándor megállapítja: „a kardinális csupán felhasználta a késő-középkori szöveget”. BENE Sándor, Andreas Pannonius lélekfelfogásának forrásaihoz: Bartho-lomaeus Anglicus: De proprietatibus rerum = Pázmány nyomában: Tanulmányok Hargittay Emil tisz-teletére, szerk. AJKAY Alinka, BAJÁKI Rita, Vác, Mondat, 2013, 51.
6 Josephus DANKÓ, Vetus hymnarium ecclesiasticum Hungariae, Budapestini, 1893, 376–377.
7 A bécsi Pázmáneum történetét feldolgozó Historia collegii Pazmaniani című kötet függelékben közli az éneket Hymnus de B. V. Maria. In votivo cardinalis Pázmány et in collegio ejus Viennensi decan-tandus címmel – forrásmegjelölés nélkül. Carolus RIMELY, Historia Collegii Pazmaniani, Viennae, 1865, 334. Az alábbi megjegyzést fűzi mindössze a szerző az énekhez: „Canticum insuper manni in laudes B. M. Virginis confectum, svavitate plenum, cum illud in Sacris Votivis a Paz-manno fundatis, non secus ac in Collegio ejus Viennae usu praescriptum sit, gratum fore lectu opinamur.” Uo., 291.
8 „Azon éneknek, melyet manapság az esztergomi kanonokok a halhatatlan emlékezetű prímás és esztergomi érsek Pázmány Péter bíboros által alapított »Rorate« fogadalmi misén minden hónap első szombatján énekelnek, őt tartják szerzőjéül.”
HARGITTAY EMIL –RÉGER ÁDÁM
a vélekedést, hogy Pázmány lenne a mű szerzője. Sikerült azonban megtalálni azt a szöveget, amelyben Pázmány rendelkezik az ének használatáról. 1629. június 29-én, Sellyén kelt levelében egy új alapítványról határoz az érsek – ahogy Hanuy Ferenc írja az addig (1911-ig) kiadatlan dokumentumról: „Pázmány alapítványa pazma-neumi növendékek és egyházmegyei plébánosok részére, valamint szent misére és isteni tiszteleti czélokra, Hainburg ausztriai községtől neki járó adósság összegéből”.9 Ez az írás, mely nem Pázmány keze írása, csak az aláírás saját kezű, s az esztergomi káptalan magánlevéltárában maradt fenn, nem hozza az ének latin szövegét, csak az incipitet említi, a következő kitételt tartalmazza:
Quod quidem Sacrum cantari debebit, donec Capitulum Tyrnaviae morabi-tur, ad Altare S. Joannis Baptistae, cum una collecta de Patronis Hungariae SS. Adalberto, Stephano, Ladislao, et Emerico etc. et altera Collecta pro fun-datore et Benefactoribus. Post Epistolam vero D. Canonici choraliter decan-tent Prosam: O Gloriosa, O Speciosa. Reliquos Quadringentos quinquaginta florenos Rhenenses erogabit Capitulum pro ornamento Chori Canonicalis, ubicunque fuerit, in Musicos insignes, ultra eos, qui jam in Choro servire te-nentur, conducendos. Et hi ipsi Cantores Sacro Rorate servire debebunt.
Atque haec nostra fundatio, institutio, ordinatio a Caplo quoque nro sponte ac libere acceptata, perpetuis semper temporibus inviolabiliter observetur, nisi nos dum vivimus limitationem aut mutationem faceremus. Hujus enim ple-num Jus nobis reservamus. Datum Selliae die 29. Junii, ipso die SS. Aplorum Petri et Pauli. Anno Dni 1629. Petrus Pazmany (L. S.) Archiepiscopus.10
9 PÁZMÁNY Péter Összegyűjtött levelei, II, s. a. r. HANUY Ferenc, Bp., Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Tanácsa, Bp., 1911, 540. sz., 33. Ugyanezen a napon kelt Pázmány testi-monialese arról, hogy az említett alapítás kezelésével az esztergomi káptalant bízza meg: Uo., 541. sz. (A tizenöt kötetes életműkiadásban az O gloriosa, o speciosa incipit nem fordul elő más-hol.) Pázmány Péter alapítványairól ld. FRAKNÓI Vilmos, Pázmány Péter, 1570–1637, Bp., Méh-ner Vilmos Kiadása, 1886 (Magyar Történeti Életrajzok, 2), 283.
10 HANUY, i. m., 35. „Mely énekes szentmisét pedig – amíg a káptalan Nagyszombatban tartóz-kodik – Keresztelő Szent János oltáránál kell mondani, Magyarország védőszentjei: Szent Adal-bert, Szent István, Szent László, Szent Imre stb. könyörgésével és az alapítóért és jótevőkért mondott másik könyörgéssel egyetemben. A szentleckét követően pedig a kanonokok kórus-ban éneklik az »Ó dicsőséges, ó ékességes« (»O gloriosa, o speciosa«) szövegét. A maradék négyszázötven rénes forintot a káptalannak a kanonoki kórus ékesítése céljából kiváló zenészek felfogadására kell fordítania (azok mellett, akik már a kórusban tartoznak szolgálni). És ezek az énekesek maguk kötelesek lesznek a Rorate-misén szolgálatot teljesíteni. Eme alapításunkat, létesítésünket és rendelkezésünket, melyet káptalanunk is önként és szabadon elfogadott, örök időkre mindig sértetlenül meg kell tartani, kivéve, ha életünk során korlátozást vagy változást
O gloriosa, o speciosa…
181
Magát a szöveget (éneket) Hanuy közlése szerint Pázmány tehát nem írta le, Dankó viszont utal arra, hogy Kájoni Jánosnál megvan, a Cantionale catholicum (1676) 359. lapján.11 Kájoni nyomtatványában valóban közölte a latin szöveget, melynek nótajelzéseként a „Követi vala népnek” incipitű éneket adta meg. Kájoni nem adta meg forrását a nyomtatványban, azonban az általa (1659–1677 között) összeállított Hymnariumában a 890–891. lapokon közölte a cantiót, melynek szövege fölött ez áll:
„Petri Pazmany ex Manu scripto”.12 Kérdés természetesen, hogy itt Pázmány saját kezű kéziratát kell-e értenünk vagy egy más által írt kéziratos másolatot, amelyben Pázmányra van utalás. A Hymnarium bejegyzése nem datálható pontosan, az azonban látszik, hogy az ének szövegét egy későbbi kéz több helyen javította, s ezek a javítá-sok akár a Cantionale catholicum megjelenése utáni időből is származhattak.13 Ha netán mégis Pázmány-kéziratból másolt Kájoni, Pázmány szerzőségének kérdése még mindig nincs megoldva, több okból sem. Egyrészt azért, mert az O gloriosa, o speciosa kezdetű szöveg már a 16. század második felében feltűnik nótajelzésként, mégpedig Huszár Gál, illetve Bornemisza Péter énekeskönyvében.14 Az adatra Papp Géza nyo-mán Holl Béla hívta fel a figyelmet.15 Hozzátehetjük, hogy Huszár Gál énekes-könyvében nem egy, hanem két helyen is megvan ez a nótautalás: a második
teszünk. Ennek teljes jogát fenntartjuk magunknak. Kelt Vágsellyén, június 29-én, az Úr 1629.
évében, Szent Péter és Pál apostolok napján.” (Tusor Péter fordítása)
11 KÁJONI János, Cantionale catholicum, Csík, 1676, 359.
12 KÁJONI János, Hymnarium (Latin–magyar versgyűjtemény), kb. 1659–1677, Csíksomlyói Ferences Kolostor Könyvtára, A V 3/5250. Könyvészeti leírását ld. MUCKENHAUPT Erzsébet, A csík-somlyói ferences könyvtár kincsei: Könyvleletek 1980–1985, Budapest–Kolozsvár, 1999, I. 7. tétel, 100;
továbbá STOLL Béla, A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542–1840), Bp., Balassi, 2002, 102. tétel. RÉGER Ádám, Pázmány-hivatkozások Kájoni János Hymnariumában
= Pázmány nyomában…, i. m., 359.
13 Kájoni János Hymnariumának egyik késői bejegyzése például 1677 szeptemberéből származik.
KÁJONI, Hymnarium…, i. m., 813. A Mária-ének írásképe jól elkülöníthető a kézirat végső fázi-sában lemásolt művek írásképétől, így az összeállítás időszakának inkább az első felében kerül-hetett a gyűjteménybe a szöveg, ugyanakkor a javítások írásképéből arra lehet következtetni, hogy a módosítások későbbiek lehetnek.
14 BORNEMISZA Péter, Énekek három rendbe, kísérő tan. KOVÁCS Sándor Iván, a fakszimile szöv.
gond. VARJAS Béla, Bp., A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, 1964 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 6), CXXIIr, CXXVv. A Huszár Gál énekeskönyv adatai: Régi magyarországi nyomtatványok I: 1473–1600,BORSA Gedeon, HERVAY Ferenc, HOLL Béla, KÄFER
István, és KELECSÉNYI Ákos munkája, Bp., Akadémiai, 1971, 353. sz. (Komjáti, 1574).
15 PAPP Géza, A magyar katolikus egyházi népének kezdetei, Bp., Magyar Kórus, 1942, 31; illetve UŐ, A XVII. század énekelt dallamai, 1970 (Régi Magyar Dallamok Tára, 2), 69; HOLL, i. m. (RMKT XVII/7), 551; HOLL, i. m. (RMKT XVII/15/B), 194.
HARGITTAY EMIL –RÉGER ÁDÁM
nótajelzés csak ennyi: „az o gloriosa Notaiara.”16 Az ott közölt magyar szöveg rímelése nem következetes, de az O gloriosa, o speciosa szótagszámát és strófabeosztását tartja. Az énekeskönyv 1560-ban megjelent kiadásában is megvolt a nótajelzés.17 Ez lenne a can-tio jelen tudásunk szerinti legkorábbi említése, azt feltételezve, hogy e két szavas nóta-jelzés (O gloriosa, o speciosa) az általunk keresett szöveg nótanóta-jelzése, s nem valamely más latin ének incipitje. Az azonosság feltételezésének alapos indoka az, hogy a nemzetközi nyilvántartásban ennek az incipitnek csak ez az előfordulása szerepel.18 Protestáns éne-keskönyvben latin nyelvű nótajelzés-hivatkozás a kérdéskörnek külön érdekessége, mellyel e helyen nem foglalkozunk.19
Önmagában a korábbi nótajelzések ténye is elegendő lenne Pázmány szerző-ségének elvetéséhez. Ugyanakkor további érvet jelent az, hogy a latin szöveg Páz-mány idézett 1629. évi említésénél kilenc esztendővel korábban, már 1620-ban felbukkan. Megvan a Nyéki Vörös Mátyás által összeírt, ma az Österreichische Na-tionalbibliothekban található latin nyelvű imádságos könyvben is. Ez egy vegyes szerzőségű szöveggyűjtemény, melynek keletkezése az összeállító bejegyzései alapján 1620-ra tehető.20 Így tehát Nyéki Vörös szerzősége is elvethető, főleg, ha az említett 16. századi nótajelzéseket figyelembe vesszük.
Utaltunk már Babits fordítására. Ami a magyar nyelvű fordításokat illeti, a legko-rábbi ismert szöveg a Gyöngyösi toldalékban (1628–1635) van meg két helyen is.21 Az
16 HUSZÁR Gál, A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imádságok, Komjáti, 1574, HUBERT
Gabriella tanulmányával, Bp., A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, 1986 (Bibliotheca Hungarica Antiqua XIII/3), LXXXIIr, LXXXVv.
17 „Az o gloriosa Notaiara.” HUSZÁR Gál, A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek, kísérő tan.
BORSA Gedeon, a fakszimile szöv. gond. VARJAS Béla, Bp., A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete, 1983 (Bibliotheca Hungarica Antiqua, 12), Y8a. A nótajelzés a
„Felseges Isten hozzád kialtunc nag keserüseguel” incipitű 130. zsoltárparafrázis szövege előtt áll.
18 Ulysse CHEVALIER, Repertorium hymnologicum, tom. 3., Louvain, 1904, 419 (30495).
19 A 16. század vonatkozásában, a reformáció korai évtizedeiben a középkori latin liturgikus mű-fajok továbbélése nem meglepő. Ahogy Horváth Iván írja: „Mind a katolikus, mind a protes-táns templomokban e graduális énekek elhangzottak latin és magyar nyelven egyaránt. (A magyar fordítás nem volt protestáns privilégium, minthogy a latin eredeti sem volt csak a kato-likusoké.)” HORVÁTH Iván, Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben, Bp., Akadémiai, 1982, 180.
20 A kódex bécsi katalóguscédulájának szövege: „Codex Vindobonensis Palatinus. Series nova 2602.
Viridarium divini amoris igne aestuantis animae, e variis piarum precum oblectamentis […] manu Matthiae de Nycek [!] Hungari consitum. 344 f. Octavo. Saec. 17 (1620)”. Az 1620-es dátum a kézirat 9. és 187. lapján is szerepel, a leírásnál ezeket vehették figyelembe.
21 HOLL, i. m. (RMKT XVII/7), 136–137 (84. sz.). Kiadta: ALSZEGHY Zsolt, Gyöngyösi toldalék, Gyöngyös, 1914, 11. – STOLL,i. m., 46. tétel.
O gloriosa, o speciosa…
183
O gloriosa, o speciosa ének szép szövege további textológiai, filológiai, poétikai és litur-giatörténeti kérdéseket is fölvet. Figyelemre méltó, hogy a fennmaradt latin szöveg-változatok arra utalnak, hogy Pázmány korában több kéziratos szövegváltozat is létezhetett. Nyéki Vörös imádságos könyvének szövegváltozata, a Hymnarium „Petri Pazmany ex Manu scripto” bevezetésű szövegváltozata, valamint a Gyöngyösi toldalék variánsa ismert,22 de Dankó József egy további, meg nem nevezett forrás alapján publikálta az ének szövegét.23 Dankó hét szövegeltérést regisztrált a saját maga által kiadott szöveg és Kájoni 1676-os kiadása között. Az alábbi táblázat azt szemlélteti, hogy ezek az eltérések hogyan jelennek meg a többi kéziratos változatban.
22 Közölte Holl Béla: HOLL, i. m. (RMKT XVII/7), 551–552.
23 A cantio megtalálható egy 17. századi latin–szlovák kéziratos énekeskönyvben is. Jelzete: SK-Mms, A XXXVIII/51. Ismerteti: PeterRUŠČIN, Najstarší rukopisný slovenský katolícky spevník, Sla-vica Slovaca, 1999/2, 106–123.
emenda mali Regina Coeli,
emenda mali Regina Coeli,
emenda mali Regina Coeli,
medela mali Regina Coeli, correctrix mali Virgula
splendens Veluti
splen-dens Virgula
splen-dens Virgula plena Virgula splendens
HARGITTAY EMIL –RÉGER ÁDÁM
A fentieken kívül a Hymnarium „Petri Pazmany ex Manu scripto” bevezetésű szö-vegváltozata további helyeken tartalmaz utólagos javításokat, s mindegyik olyan, amely Nyéki Vörös imádságos könyvének szövegváltozatát részesíti előnyben, an-nak szövegével egyeznek meg a javítások. Különösen feltűnő, hogy a Hymnarium szövegváltozatából eredetileg hiányzott az utolsó, „O sacrum lumen…” kezdetű strófa. A kéziratban a leíró törölte az „Amen” szót a hiányosan leírt szöveg végéről, s a margóra beírta a hiányzó utolsó strófát, amely szintén megegyezik Nyéki imád-ságos könyvének szövegével. Mindebből arra lehet következtetni, hogy valóban lé-tezett több Pázmány-kori szövegváltozat, melyet a Nyéki-féle imádságos könyv őrzött meg a leghívebben, ezt a szöveghagyományt vette figyelembe a Hymnarium a szövegjavításaiban, s a Dankó-féle szövegváltozat, melynek eredetije ismeretlen, szintén ezt a korai szöveghagyományt vitte tovább. Kájoni 1676-os Cantionale catho-licumában egy, a többitől jobban eltérő szövegváltozat szerepel. További kutatási le-hetőséget jelentene az esztergomi káptalani levéltár anyagában felkutatni a Hanuy által publikált eredeti kéziratot, annak reményében, hogy esetleg van ott egy melléklet is a Hanuy által közölt irathoz, amely az O gloriosa, o speciosa szövegét kéziratban tar-talmazza.
O gloriosa, o speciosa…
185
Az énekben alkalmazott a5a5a6x5a6 és x5x5a6x5a6 (= a16a11) forma kétségte-lenül a Balassi-strófa (a6a6b7c6c6b7d6d6b7) egyik előzményeként vehető figye-lembe,24 támogatva azon korábbi feltételezéseket, hogy a Balassi-strófa előzménye a középkori himnusz- és szekvencia-költészet aszimmetrikus strófaszerkezetei között kereshetők.25 Ugyancsak további adalékokkal szolgálhat, ha a kapcsolódó dallamokat és ezek alapján szóba jöhető incipiteket is megvizsgáljuk.26 Ami a fennmaradt latin és magyar szövegváltozatok egymáshoz való viszonyát illeti, a szövegösszevetések fontos feladatot jelenthetnek majd, melynek eredményei a most vizsgált kérdés rész-leteinek további tisztázásához járulhatnak hozzá.
Amit fenti vizsgálatunk alapján összegzésül állíthatunk: a szép és magyar fordí-tásban ma is gyakran énekelt „O gloriosa, o speciosa” kezdetű latin Mária-ének nem Pázmány Péter műve. Ismeretlen szerzőjű középkori ének, közkincs, amelynek csak magyarországi előfordulásáról tudunk. Pázmány ezt jól ismerte és éneklését a szer-tartásban ajánlotta.27
Befejezésül bemutatjuk a latin szöveg legkorábbi, általunk ismert előfordulását Nyéki Vörös Mátyás bécsi imádságos könyvének 339–340. lapjáról.28
24 Az RPHA nyilvántartása szerint az O gloriosa, o speciosa metrumához legközelebb álló versforma az a5a5b6c5c5b6 metrum, amelyben egy Balassi- és egy Rimay-vers készült. Répertoire de la poésie hongroise ancienne, II, ed. Iván HORVÁTH, Gabriella H. HUBERT, Paris, Nouvel Objet, 1992, 689.
25 „Úgy látszik, kellő anyag áll rendelkezésre ahhoz, hogy az új típusú sequentia jellegzetes rím-képletében a magyar Balassi-versszaktípust megalkotó költő közvetlen inspirálóját ismerjük fel.” HORVÁTH,i. m., 186.
26 CSOMASZ TÓTH Kálmán, A XVI. század magyar dallamai, Bp., Akadémiai, 1958 (Régi Magyar Dallamok Tára, 1), 130. sz.
27 Figyelemre méltó, hogy különböző misealapítványokban Pázmányon kívül más személyek is énekeltették a szóban forgó cantiót: 1642-ben Balassy Zsuzsanna „a mennybe fölvett Boldog-asszony iránti nagy jámborságból és bizalomból” oltárt állíttatott a pozsonyi Szent Márton szé-kesegyházban a Fájdalmas Szűz Mária szobrának; ehhez misealapítványt rendelt, amely havi rendszerességgel misét szolgáltattatott, azzal a kéréssel, hogy a szentlecke után a kanonokok minden alkalommal énekeljék el az O gloriosa, o speciosa kezdetű Mária-éneket. Lippay György 1646-ban jóváhagyta az oltár állítását. Vö. Jozef HAL’KO, Štefan KOMORNÝ, Dóm: a pozsonyi Szent Márton-székesegyház, ford. GYEPES Aranka, Szülőföld, 2016, 198. 1870-ben Zalka János győri püspök 300 forintot adott a szemináriumnak, hogy „az iskolai évben – 10 hónapon át – minden hónap első szombatján a Boldogságos Szűz tiszteletére mondja a lelkiigazgató a szent-misét a házi kápolnában. A növendékek a Pázmány-féle O gloriosa, o speciosa hymnust énekeljék mise alatt. A miséző kapjon 1–1 forintot, a kamat többi része az orgonista és kápolnát gondozó növendéké legyen.” BEDY Vince, A győregyházmegyei papnevelés története, Győr, 1937 (Győregyház-megye Múltjából, 2), 229.
28 Köszönjük Ajkay Alinka, Madas Edit és Tusor Péter tanácsait, melyeket a dolgozatunk témá-járól való beszélgetések során kaptunk.
HARGITTAY EMIL –RÉGER ÁDÁM
Ad Beatissimam Virginem Mariam O gloriosa, o speciosa, stella luminosa:
Domina mundi, Mater gratiosa.
Vox Angelica, vox Prophetica, proles Davidica:
tibi concinit Salomon cantica.
Regina caeli, emenda mali, fortitudo poli:
virgula splendens colore vernali.
Aurora surgens, lucerna lucens, sol radiis fulgens, illuminatrix, tenebras excludens.
Pulchra lunaris, fuga languoris, fer opem revinctis, qui puniuntur carcerum catenis.
Solis aemula, fumi virgula, pulchra puellula, te cuncupivit Rex sine macula.
Torques aurea, Regis vinea, turris eburnea, sis pauperibus salutis galea.
Palma virtutum, nectar optimum, odor aromatum, reduc errantes ad regnum paratum.
Palma virtutum, nectar optimum, odor aromatum, reduc errantes ad regnum paratum.