FARMATI ANNA Kájoni, az éneklő ferences - Lelkiség és irodalom Tanulmányok Szelestei N. László

Kájoni János neve és a csíksomlyói kolostor legendásan összefonódik – elsősorban nyomdája és az ott kiadott könyvei miatt, melyek között is talán legjelentősebb a Cantionale. Az énekgyűjtemény az egész magyar nyelvterület jelentős és referenciális kiadványává lett, egyetemessége olykor elfedi vagy másodrendűnek tekinti (helyi vagy rendi) sajátosságait, egyáltalán munkásságának lelkiségi vontokozásait. Erre vonatkozóan Benedek Fidélt idézhetjük: „A Kájonival foglalkozó világi irodalom és kutatás regisztrálja működését. Tisztelettel adózik a rendkívüli teljesítménynek, de természetesen a maga szemével néz és lát. Nem érdekli ennek alapforrása, a mély vallásosság.”¹ A szerző (1907–1979) nem érhette meg a tudományos kutatás terén bekövetkezett szemléletváltást, melynek eredménye a sokkal árnyaltabb és integrál-tabb képalkotás a barokk kor egyházi irodalmáról. Jelen rövid tanulmány ennek a paradigmaváltásnak a szellemében kérdez rá a Benedek Fidél által megnevezett alapforrásra, nyilván ennek is csupán egy szűkebb komponensére: Kájoni Szent Fe-renc-tiszteletére és az ezt illusztráló énekekre, amelyek egyébként Benedek Fidél szerint is reprezentatív kifejezői Kájoni lelkiségének.²

A Cantionale Assisi Szent Ferencen kívül természetesen más ferences szentek énekeit is tartalmazza, sőt egyéb ferences vonásokat is hordoz, más zenei kiadvá-nyaival együtt.³ Sajnálatos módon nem maradt fenn példány a ferences liturgia nyomait őrző nyomtatványból, amelyből talán fény derülhetne további részletekre:

a Calendarium in quo omnes sancti, breviarij Romani, Ordinis Fratrum Minorum, Regni Hun-gariae… (Csíksomlyó, 1678) című nyomtatvány egyetlen példánya sem ismert. Ma-radnak tehát azok a szövegek, amelyek az énekeskönyvbe bekerültek. Nemcsak Szent Ferencről, hanem több más ferences szentről szóló éneket is találunk,

1 BENEDEK Fidél, Csíksomlyó: Tanulmányok, Kolozsvár, Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány, 2000 (Szent Bonaventura – Új sorozat, 22), 412–413.

2 KÁJONI János, Cantionale catholicum, Csík, 1676, 459–469. A megjelölt rész a Szent Ferencről és a ferences szentekről szóló énekeket tartalmazza.

3 Erre egy példa a ferencesek körében népszerű Egészen szép vagy, Mária… antifóna és más énekek legrégebbi dallamának a jelenléte a kiadványokban. Vö. RICHTER Pál, A ferencesek zenéje a XVII–

XVIII. században = A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára, szerk.

ŐZE Sándor, MEDGYESY-SCHMIKLI Norbert, Piliscsaba – Bp., PPKE BTK – METEM, 2005, 855.

Kájoni, az éneklő ferences

149

általában a rendi hovatartozás megjelölésével (csak Páduai Szent Antal neve után nincs ilyen megjegyzés). A konfesszorok között szerepel Sziénai Szent Ber-nardin (De sancto BerBer-nardino és egy másik – Alius – ének), Páduai Szent Antal (De Sancto Antonio de Padua, Csudálatos Páduai Sz. Antalról). A magyar nyelvű ének nem a latin fordítása. Közbeékelődik a kicsit más jellegű In stigmatibus B. Pater Francisci ves-perás-himnusz, majd a tíz ünnepi Ferenc-himnusz következik (In solemnitate Sancte Patris Francisci), ezek közül csak az egyik, az utolsó magyar nyelvű.⁴ Szent Bonaven-tura is büszkélkedhet egy latin nyelvű prosával a kötetben.⁵ A ferences szüzeket Szent Klára,⁶ a szent özvegyeket Szent Erzsébet képviseli.⁷

A felsorolt énekek mind liturgikus tételek vagy ahhoz közelálló műfajok (egy hó-rásének is van közöttük), illetve a felsorolás alkalmával azt is nyugtázhattuk, hogy a közölt himnuszok és szekvenciák latin nyelvűek.⁸ Úgy tűnik, hogy a gyűjtemény te-hát nem a nép szenttiszteletét tartja szem előtt, de még Assisi Szent Ferenc tisztele-tének terjesztését sem.

Az ünnepi éneksorozat a IX. Gergelynek tulajdonított Proles de Coelo prodiit kez-detű I. vesperás-himnusszal kezdődik, majd Rainero Capocci de Viterbo laudes-him-nuszával, a Plaude turbe pauperculával folytatódik. A felsorolás módjáról érdemes megjegyezni, hogy érdekes módon a stigmatizáció ünnepére, pontosabban a II. ves-perásra való invenciózus⁹ himnusz (Tommaso di Capua: Deum morum dux minorum) Szent Ferenc sebhelyeinek ünnepe címszó alatt található harmadikként (itt a laudes himnusza után, De Sancto Patre Francisco. Hymnus tertius címmel). A negyedik és az

4 KÁJONI, i. m., 468–469. Seraphicus Szent Ferenc confessorrol Vitiorum scabie Mundo sor-bescente hórásének fordítása. Vö. Régi magyar költők tára XVII. század, 15/B: Katolikus egy-házi énekek (1660-as, 1670-es évek): Jegyzetek, írta HOLL Béla, Bp., Akadémiai–Argumentum, 1992, 469–470.

5 Lauda Sion, hunc minorem…, egy 1585–87-ben keletkezett ravennai prosagyűjteményből való, va-lószínűleg ferences szerző írta a Laude Sion Salvatorem… szekvencia mintájára, későbbi ferences misszálék tartalmazzák. L. Clemens BLUME, Analecta Hymnica Medii Aevii LV. Thesaurus Hymno-logici Prosarium. Die Sequenzen, Leipzig, 1922, 116.

6 Egy magyar nyelvű ének, majd a rész vége fele két latin zsolozsmahimnusz. KÁJONI, i. m., 480–

491.

7 Uo., 497–498.

8 Nyomtatásban előtte is csak egy magyar nyelvű ének jelent meg: Szent Ferenc ünnepe, Krisztusnak eleven képe = Cantus catholici, Kassa,1674, 527–528.

9 A himnusz érdekessége abban áll, hogy más híres breviáriumi himnuszok felismerhető sorait tartalmazza: Christe, Redemptor omnium… (karácsonyi), Exultent caelum laudibus… (Szent János evan-gélista), Aeterna Christi munera… (Szent János evanevan-gélista), Summae Deus clementiae… (szombati matutinum, évközi idő), Vexilla Regis prodeunt… (a szenvedés ideje), Iam lucis orto sidere… (prima, ma hétfő II. és IV. hét), Beata nobis gaudia… (pünkösd), Ad coenam Agni providi… (húsvéti idő). Vö.

Inno francescano Decus Morum, per i II Vespri delle Stimmate, http://www.cantualeantonianum.com-/2008/09/inno-francescano-decus-morum-per-i-ii.html (2017. január 15.)

FARMATI ANNA

ötödik himnusz Celanói Tamás nevéhez fűződik (Sanctitatis nova signa, Fregit victor virtualis). A hatodik és kilencedik himnusz forrásának nem akadtunk a nyomára (a magyarra is lefordított hórásének forrását Holl Béla sem ismeri). A nyolcadik a párizsi, szép szekvenciáiról is híres Missale Romanumból való (Paris, 1526).¹⁰ A ferences rendházban, ahol az alapító szent napja nyilvánvalóan főünnepnek (solemnitas) számít, több breviáriumi himnusz és szekvencia is kéznél van. Kájoni a gyűjteményébe Julian von Spayer Historia rhythmicáából, a ferences missalék szá-mára kedves darabjait válogathatta be. A Ferenc-himnuszok és szekvenciák egyéb-ként nemcsak a liturgikus könyvekből lehettek ismerősek a csíksomlyói kolostorban, hanem más szövegek, prédikációk, olvasmányok révén is fontosakká válhattak a szerzetesek, így Kájoni számára is. Temesvári Pelbárt Szent Ferenc napjára írt prédikációja például bőségesen merít a fent említett liturgikus anyag-ból.¹¹ Csíksomlyón ismerhették ezt a szöveget, hiszen a késő középkori ferences prédikátor kötetei még a falba építtetést is túlélték.¹²

A himnuszok lefordítására már nem futotta – az időből vagy szándékból –, nem tudjuk, mi okból, de Kájoni és legtöbb rendtársa számára nagy valószínűség-gel a latin énekek is kellőképpen megteremtették a spirituális kapcsolatot az alapító atyával, sőt valószínű, jobban, mint ha fordításokat készített volna.¹³

Az utókor a Cantionalét elsősorban magyar nyelvű énekei miatt szokta érté-kelni. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy a latin himnuszok iránti rokonszenv egy 17. századi szerzetes-zenész-gyűjtő (és talán énekszerző) részéről teljesen érthető. Még a himnuszokat bevezető cím is sokkal bensősége-sebb használatról árulkodik (In Solemnitate), mint a népénekszerűen felsorakozta-tott Szent Ferenc konfesszorról jellegű felvezetés. A latin himnuszokhoz tartozó gregorián dallamok pedig messze jobban tükrözték azt a fajta áhítatot, amelyről Benedek Fidél Kájoni kapcsán beszél: „Mind átzsongott több százra menő

10 Emil CHAVIN DE MALAN, Histoire de Saint François d’Assis (1118–1226), Paris, Sagnier et Bray, 1845, 454.

11 BERHIDAI Piusz, Temesvári Pelbárt helye a ferences irodalmi hagyományban = Plaustrum seculi IV, szerk.

BÁRCZI Ildikó, Bp., 2006. http://sermones.elte.hu/?az=341tan_plaus_piusz#_ftnref19 (2017.

január 14.)

12 MUCKENHAUPT Erzsébet, A Csíki Székely Múzeum „Régi Magyar Könyvtár”-a, Csíkszereda, 2009, 57–58.

13 Az 1719-es kiadásban és későbbi énekeskönyvekben bőven feltűnnek fordítások és magyar nyelvű Szent Ferenc-énekek. Vö. DÉKÁNY Vanda, Assisi Szent Ferenc alakja a 17–18. századi ma-gyar népénekekben és más kegyességi műfajokban = Régi mama-gyar népénekek és imádságok, szerk. BOGÁR

Judit, Bp., MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2015 (Pázmány Irodalmi Műhely: Lelkiségtörténeti tanulmányok, 11), 69–110.

Kájoni, az éneklő ferences

151

nusz a lelkén, ajkán, fogyhatatlan sorban. Babits Mihály a régi himnuszok fordí-tásából közreadott kötetének Amor Sanctus = Szent szerelem címet adta. Hát ez a szent szerelem lángolt Kájoni szívében is.”¹⁴

Erre akkor láthatunk rá igazán, ha a Cantionale következő, 1719-es kiadásában (melyet nyilván már nem Kájoni szerkesztett) elolvassuk az egyik legsajátosabb éne-ket, a Szent Ferenc sebhelyeinek ünnepe I. vesperás-himnuszát (Crucis Christi mons Alvernae) és fordítását. Krisztus keresztinek az Alvernum hegye…¹⁵ Azon ének magyarul.

[In stigmatibus B. Patris Francisci. Hymnus ad Vesperas.] Nota: Örülj dicsőséges szép Szűz. A fordítás tartalmilag hű, a szóhasználat, a képek, a szöveg üzenete ugyanaz. A négysoros, botladozó ritmusú vers viszont nem ugyanazt az ünnepélyes-séget és liturgikus atmoszférát kelti, mint a nagypénteken énekelt Crux fidelis dallamát előhívó hat soros gótikus szekvenciaforma. Nem beszélve az utolsó strófa nyelvi leleményéről, amelyet a magyar nyelvű szöveg későbbi fordításai is csak körülírások-kal tudnak érzékeltetni. A dallam és a két ünnep egymásba játszása azonban megtel-het ferences mélységű misztikával: Collaudetur Crucifixus, / Tollens Mundi scelera, / Quem laudat concrucifixus, / Crucis ferens vulnera: / Franciscus prorsus innixus / Super Mundi foedera. A[men]n.¹⁶

E rövidke áttekintés segítségével ráláthattunk tehát arra a valóságra, amelyet Be-nedek Fidél még hiányolt a Kájoni-kutatásokból, de amelyek már egyáltalán nincse-nek elrejtve az árnyaltan és interdiszciplinárisan gondolkodó mai kutatók előtt, akik nemcsak Kájoni, hanem kortársai spiritualitását és szakmai teljesítményeit próbálják megismerni és ismertté tenni.

14 BENEDEK, i. m., 145.

15 Cantionale Catholicum, szerk. BALÁS Ágoston, Csíksomlyó, 1719, 396.

16 KÁJONI,i. m., 462.

FORGÓ ANDRÁS Bibliaégetés Egerben?

Néhány gondolat Komáromi Csipkés György Bibliájának sorsáról ^*

A 18. század a magyarországi cenzúra történetében is jelentős korszak, az addigi egyedi szabályozást felváltva ekkor épült ki ugyanis az a központi rendszer, amely a Magyarországra behozott és az itt nyomtatott könyvek ellenőrzését szolgálta. 1688-ban Széchényi György prímás és Esterházy Pál nádor javaslatára az uralkodó Szent-iványi Márton jezsuita atyát bízta meg a könyvvizsgálattal, és így az elkövetkező év-tizedekben a nagyszombati jezsuita kollégium lett a helyszíne a külföldről érkezett könyvek ellenőrzésének.¹ Szentiványi páter halála (1705) után a helyzet ismét bizony-talanná vált, mígnem III. Károly 1721. évi rendeletében a nagyszombati egyetemet bízta meg a könyvcenzúrával, tehát a feladatot ismét a jezsuita atyák kapták. Nem is maradt el a protestáns rendek tiltakozása, akik az 1715 óta működő vallásügyi bizott-ságban emelték fel szavukat a Társaság befolyása ellen.² Később az 1724-ben meg-szervezett Magyar Királyi Helytartótanács is bekapcsolódott a cenzúraügyek inté-zésébe, annak ellenére, hogy hivatalosan nem kapott erre megbízást. Egy 1726. évi rendelet különválasztotta az egyházi és a politikai tárgyú művek vizsgálatát: az előbbit (a trienti zsinat rendelkezésével összhangban) a területileg illetékes megyéspüspök-höz, az utóbbit pedig a vármegyei hatóságokhoz utalva. A politikailag kifogásolt mű-veket ezt követően a Helytartótanácshoz kellett felküldeni, ahol központi

* Jelen dolgozat az alábbi tanulmány rövidített és új adatokkal kiegészített változata: FORGÓ And-rás, Die Anfänge des zentralen Zensurwesens in Ungarn und der Fall einer reformierten Bibelübersetzung = Kontrolle und Nutzung: Medien in geistlichen Gebieten Europas, 1680–1800, hrsg. von Ludolf P ELIZA-EUS, Franz Stephan PELGEN, Frankfurt, Bern, Peter Lang Verlag, 2010, 179–201.

1 SASHEGYI Oszkár, Az állami könyvcenzúra kezdetei Magyarországon (1673–1705), Magyar Könyv-szemle, 1968/1, 1–13. A korabeli terminusokra való tekintettel a külföldről behozott könyvek vizsgálóját helyesen revizornak (librorum revisor), míg a Magyarországon nyomtatott kötetek ellenőrzőjét cenzornak nevezzük. L. SZÖRÉNYI László, Faludi Ferenc, a könyvvizsgáló, Magyar Könyvszemle, 1979/1, 1–24.

2 SASHEGYI Oszkár, Az állami könyvcenzúra állandósulása Magyarországon (1706–1725), Magyar Könyvszemle, 1969/4, 321–339.

Bibliaégetés Egerben?...

153

nokok vizsgálták meg azok tartalmát.³ Ennek hatására meg is jelentek a könyvvizs-gálók a jelentősebb magyar városokban: Pozsonyban, Nagyszombatban, Kassán, ké-sőbb Budán, Kolozsváron, Győrben és Sopronban. Ők jezsuita szerzetesek voltak, a rend befolyása tehát nem szűnt meg a cenzúra területén.⁴

Ezzel párhuzamosan a protestáns egyházak is kiépítették a maguk rendszerét a vallási tárgyú könyvek vizsgálatára, az állami hivataloktól függetlenül. Először csak a zsinati határozatok rendelkeztek a veszélyes tartalmú könyvek elleni fellépésről, ké-sőbb minden evangélikus és református egyházkerületben működtek cenzorok, akik szélsőséges esetben a könyvek elkobzásáról is rendelkezhettek.⁵ A katolikus szelle-miségű központi cenzúra ellen pedig úgy próbáltak védekezni, hogy nem tüntették fel a kiadványon a nyomdát, vagy szándékosan hamis nyomtatási helyszínt szerepel-tettek a köteteken. Így a szigorodó ellenőrzés dacára is biztosítani tudták a protestáns gyülekezetek számára a szükséges könyvellátást.⁶

A 18. századi cenzúra szigorával és felekezeti elfogultságával kapcsolatban rendre felbukkan Komáromi Csipkés György bibliafordításának esete. Az ügy egyúttal a katolikus egyházi és az állami cenzúra összefonódására is jó példa az állami szabá-lyozás formálódásának időszakában. A történet jól ismert a szakirodalomban, ezért annak csak rövid összefoglalására szorítkozom. A debreceni református lelkészként tevékenykedő Komáromi Csipkés György az 1650-es évektől kezdve készítette el bibliafordítását. Ez valójában nem önálló munka, hanem sokkal inkább Károli Gás-pár szövegének átdolgozása, amely a 17. század közepi beszélt nyelvet kívánta a for-dításban érvényesíteni. Különösen a fejezetek előtti összefoglalók (summázások) térnek el jelentősen a Károli Biblia szövegétől. Ezekben ugyanis a fordító nemcsak összegezte, de magyarázta is a szövegrészeket. Már a 17. század végén születtek re-formátus zsinati határozatok Komáromi Csipkés György bibliafordításának kiadá-sáról, a háborús évtizedek azonban nem kedveztek a törekvésnek. 1714-ben

3 BALLAGI Géza, A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig, Bp., Franklin, 1888, 20; SCHER

-MANN Egyed, Adalékok az állami könyvcenzúra történetéhez Magyarországon Mária Terézia haláláig, Bp., Stephaneum, 1928, 19–23.

4 SZELESTEI N. László, Könyvvizsgálás Mária Terézia korában = Fata libelli: A nyolcvanéves Borsa Gedeon köszöntésére írták barátai és tanítványai, szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit, Bp., OSZK, 2003, 331–341.

5 BALLAGI, i. m., 11.

6 SZELESTEI N. László, Hamis impresszumú könyvek a 18. századi Magyarországon (Magyar nyelvű evangélikus énekeskönyvek), Magyar Könyvszemle, 1983/3, 292–304; UŐ, Hamis impresszumú könyvek a 18. századi Magyarországon II. (Magyar nyelvű ima- és énekeskönyvek az 1730-as években), Magyar Könyvszemle, 1991/4, 343–352.

FORGÓ ANDRÁS

Debrecen város tanácsa végre elrendelte a bibliafordítás kinyomtatását, és erre alkal-mas külföldi nyomdát is keresett. A választás Samuel Luchtmann leideni nyomdájára esett.⁷

A leideni nyomda 1717-ben vagy 1718-ban el is végezte a munkát, összesen 4200 példányban készült el Komáromi Csipkés György Bibliája. Tizenkét ládában 2915 kötetet hajón Danzigba küldtek, innen pedig Lengyelországon keresztül a szárazföl-dön tette meg az utat a szállítmány a Duklai-hágóig, vagyis a magyar határig. A szál-lítmány átvételére Debrecen városa Maróthi György tanácstagot küldte, de ő csak egy harmincegy darabos csomagot tudott átvenni, a többi kötetet a szepesi kamara tisztségviselői lefoglalták.⁸ Mentségükre szóljon, hogy nemigen tehettek volna más-ként, mivel a beérkező könyveket korábban nem ellenőrizték, ezért a vizsgálat befe-jezéséig a szállítmányt fel kellett tartóztatni.⁹ Tulajdonképpen Maróthi szegte meg a törvényt azzal, hogy a könyvek vizsgálata előtt magához vett harmincegy kötetet.

Debrecen városa ugyan korábban kérvényezte a szállítmány átvételét a Magyar Ud-vari Kancelláriától, ezt azonban csak azzal a kikötéssel kapta meg, hogy a könyveket ellenőriztetni kell. Területileg illetékes ordináriusként ezt a feladatot Erdődy Gábor egri püspöknek kellett elvégeznie, aki a ládákat Kassára szállíttatta, és a vizsgálattal az ottani jezsuitákat bízta meg. Ez pedig már előrevetítette az ügy kimenetelét.

A derék jezsuita atyák ugyanis hitbuzgalmuktól vezérelve mindent elkövettek an-nak érdekében, hogy megakadályozzák újabb protestáns Biblia terjesztését. Komá-romi Csipkés György bibliafordítását összevetették a Hanaui Bibliával (a Károli Biblia második, Szenci Molnár Albert által javított kiadásával), valamint a Vulgatával és más fordításokkal is. Nem túl meglepő módon számos eltérést találtak Komáromi Csip-kés fordítása és a többi bibliafordítás, így a Károli Biblia között. Komáromi CsipCsip-kés Györgynek ugyanis, mint láttuk, kifejezetten az volt a célja, hogy változtasson a ko-rábbi szövegen. Összesen hatszáznál is több hibát találtak a fordításban, amelyek egy részét kifejezetten veszélyesnek tartották. Ezután hosszú huzavona következett, amelyben az uralkodó, a kancellária és a pesti vallásügyi bizottság is részt vett, de nem sikerült mindenki számára megnyugtató megoldást találni, így a könyveket nem

7 MÁRKUS Mihály, Komáromi Csipkés György: egyháztörténeti értekezés, Bp., Református Sajtóiroda, 1990, 135–173.

8 FÖLDVÁRY László, Komáromi Csipkés György és Bibliája, Protestáns Szemle, 1891, 515–531;

FEKETE Csaba, Komáromi Csipkés György Bibliájához: helyesbítés, Magyar Könyvszemle, 2008/4, 439–443.

9 Vö. SASHEGYI Oszkár, A helytartótanács bekapcsolódása a cenzúraügyek intézésébe, Magyar Könyv-szemle, 1974/1–2, 40–55, itt: 46.

Bibliaégetés Egerben?...

155

szolgáltatták ki a debrecenieknek.Csak 1789-ben jutottak a bibliafordítás újabb pél-dányaihoz, de ezek sem az elkobzott szállítmányból származtak, hanem a leideni nyomdában maradt kötetekből.¹⁰

Az elkobzott példányok sorsáról először Ember Pál református egyháztörténe-tében olvashatunk. Mivel azonban a mű 1728-ben jelent meg, ezért csak az elkobzás tényéről tudósít, valamint azokról a hiábavaló erőfeszítésekről, amelyeket Debrecen város tanácsa tett a példányok visszaszerzése érdekében.¹¹ Ráby Mátyás 1797-ben megjelent önéletírásában azonban már említést tesz arról, hogy az elkobzott három-ezer kötet nagy részét a megyéspüspök parancsára az egri piacon elégették.¹² De a kötetek sorsáról nem csak történeti munkák tanúskodnak. Az 1791. évi budai refor-mátus zsinat alkalmából Vay József, a hétszemélyes tábla bírája feljegyezte, hogy az egri protestánsok között az a hír járja, miszerint a Biblia köteteit Egerbe szállították, és ott 1754-ben, Szent Imre herceg emléknapján, november 5-én elégették. E pro-cedúra alatt az egyik könyv egy darabját felkapta a szél, amelyen ez a szentírási részlet volt olvasható: „És ha valaki elvejénd e könyv prófétálásának beszédiből, az Isten annak részét eltörli az életnek könyvéből és a szent városból.” (Jel 22,19) A könyv táblája a megmaradt szövegrésszel állítólag sokáig megtalálható volt a debreceni kol-légium könyvtárában, itt már azzal a bejegyzéssel, hogy „a minden szentek könyve minden szentek napján égettetett meg”.¹³ Tehát eszerint az égetés nem november 5-én, hanem már 1-jén megtörtént. Egy évvel korábbról is találunk egy utalást Komá-romi Csipkés György Bibliájáról, az országgyűléssel összefüggésben. A katolikus klé-rus ugyanis ekkor ismét hevesen ellenezte a protestánsok vallásgyakorlatának biztosítását, ezt pedig az egyik névtelen, Szirmay Antalhoz köthető híres röpirat így kommentálta: „Bizony talám azért esik ez nékiek nehezen, hogy ennek utána az ő Bibliáikat – mint Barkóczy Ferenc püspök alatt Egerben történt – többé szabadon

10 FÖLDVÁRY,i. m., 515–531.

11 Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transylvania inter perpetua certamina et affictiones a primordiis praecipue repurgatorum Sacrorum ad recentiora tempora per Dei gratiam conservatae: Ex monumentis fide dignissimis a Viro quondam doctissimo magnam partem congesta; nunc autem accessionibus multis locupletata et hoc ordine concinuata, Frid. Adolpho Lampe, SS. Th. D. E; et Hist.

Eccles. in Academia Ultrajectina hactenus Prof. Ordin., Trajecti ad Rhenum, 1728, 533–535.

12 „Im Jahre 1723 wurden nicht allein bei dreitausend Exemplaren ungarischer Bibeln als Contrabande weggenommen, sondern der Bischof von Erlau ließ deren sogar eine große Menge auf öffentlichem Marckte verbrennen.” Justizmord und Regierungsgreuel in Ungarn und Österreich, oder actenmäßige Geschichte des wegen Toleranz und Menschlichkeit in unsern Tagen schreck-lich verfolgten ungrischen Edlen Matthias Raby von Raba und Mura. Von ihm selbst beschrieben, Straß-burg, im fünften Jahr der Republik (1797), I, 119.

13 FÖLDVÁRY, i. m., 530.

FORGÓ ANDRÁS

nem égettethetik.”¹⁴ Ez tehát a könyvégetést ismét a század közepére, Barkóczy Fe-renc egri püspöki működésének (1744–1761) idejére teszi.

Miután 1789-ben Leidenből Debrecenbe érkeztek a megmaradt kötetek, a deb-receni református gyülekezet jegyzőkönyvébe is feljegyezték az égetést, itt azonban nem Barkóczy Ferencet, hanem Erdődy Gábort nevezték meg a procedúra elrende-lőjeként. A leideni egyetem könyvtárában pedig szintén található egy feljegyzés a tör-ténetről, eszerint az Egerbe vitt példányokat Foglár György püspöki helynök házában helyezték el. Foglár halála (1754) után Barkóczy püspök palotája udvarára szállíttatta a könyveket, ahol letépték róluk a kötéstáblákat, majd elégették azokat. A

In document Lelkiség és irodalom Tanulmányok Szelestei N. László tiszteletére (Pldal 148-160)